Homo_erectus.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
(Homo erectus, Museum of Natural History, Ann Arbor, Michigan, November 2007)
Kr. e. 80 000. Az állatbőrbe öltözött csapat két lábon jár. Testük már szinte szőrtelen, de fogsoruk még kitüremkedő. Barlangok környékén húzódnak meg, ahol egyszer csak náluk sokkal szőrösebb két lábon járók támadják meg őket. Az emberveszteség jelentős, néhányan mégis megmenekülnek, és különös lápvidékre kerülnek. Ettől kezdve legfőbb gondjuk az, hogy elaludt a tüzük, újat kell szerezni.
Három ember felkerekedik, és kezdetét veszi az őskori pikareszk, amelyben mocsarak, ragadozók és kannibálok játsszák az útonállók szerepét. Kiderül, hogy hőseink kedvelik a sülthús-pecsenyét, terveznek és együttműködnek, szolidárisak és olykor belátók. Közben többé-kevésbé artikulált hangsorokkal is kommunikálnak, és egyes dolgokat mulatságosnak találnak (nevetnek). Idővel megszerzik „a” tüzet, és életük kockáztatása árán – könnyebb sorsú, melegebb vidékeket hátrahagyva – visszaküzdik magukat a mocsárba, ahol visszavárják őket. Ők az őskor hősei.
1981. Párizs. „Míg az állatok a sötétben lappangtak, az emberek a tűz körül ültek, meséltek, barlangot festettek, főztek egymásnak. Mivel ez így együtt az embernek a levést jelentette, a tűzőrzés mágikus dolog volt – mondja Jean-Jacques Annaud, A tűz háborúja című színes-szélesvásznú produkció rendezője. – Persze, jó nagyot buktunk volna, ha ezt dokumentumfilmként próbáljuk eladni. Nem is az. Arról szól, milyenek az emberek, és arról, hogy a lángot meg kell szerezni, és aztán meg is kell őrizni.”
1998. Ausztrália. Michael Symons – aki a „konyha szociológiájából” írta doktori disszertációját – egy éven belül két rangos kitüntetést szerez A szakácsok és a főzés története című könyvével, amelyben az ételkészítés civilizáló szerepét kutatja.
Először ő és itt mondja ki a következőt: „…a főzés a hiányzó láncszem, ez tett minket emberré”. Kultúrtörténeti munkája részletes, azt azonban nem fejti ki, hogy a hiányzó láncszem pontosan hogyan kapcsolódott be történetünkbe.
2009. New York. A gondolatmenetet néhány évvel később Richard Wrangham antropológus, a Harvard kutatója folytatja, Tüzet fogtunk című kötetében.
Mint írja: Darwin óta az antropológusok rutinszerűen abból indultak ki, hogy már emberkorunkban (elég későn) fedeztük fel a tüzet, s a Homo erectus közel 2 millió éves történetében a főzés csupán a legközelebbi múlt egyik vívmánya a sok közül, az emberi készségek kellemes/hasznos bővítménye, amelynek azonban nincs lényeges jelentősége az evolúció/biológia szempontjából.
Márpedig ez tévedés, állítja Wrangham: valójában nem pusztán a tűz használata, hanem az ételkészítés (a „főzés”) emelt ki minket az állatvilágból, és ennek sok biológiai következménye is lett.
A hőkezeléstől nagyobb lett a táplálék energiatartalma, könnyebb a rágás és az emésztés, jobb az étel eltarthatósága. Ennek következtében zsugorodott össze állkapcsunk és emésztőrendszerünk, ugyanakkor több energiánk és időnk jutott az agyunk/intelligenciánk használatára.
Közben létrejött egy olyan háztartási munkamegosztás, amihez bonyolultabb tervezés, türelem, együttműködés kellett. Ősünk ettől tovább élt, szaporábbá vált, miközben testében, szellemében, társas létezésében minőségi változások mentek végbe.
Változások, amelyek antropológusunk szerint ételkészítés nélkül ilyen formán nem következtek volna be. Vagyis: „főző majmok vagyunk, a tűz gyermekei”.
2011. március 15. Nathan Myhrvold matematikát, közgazdaságtant, geofizikát tanult, professzorátusa után kozmológiával foglalkozott Stephen Hawking irányítása alatt, majd a Microsoft vezető technológiai kutatója volt 13 éven át.
Mellesleg szenvedélyes amatőr szakács, és mint ilyen, egy ideig francia étteremben is dolgozott, majd a burgundiai La Varenne intézetben képezte magát tovább, miközben mellesleg megnyert néhány barbecue-világbajnokságot.
IMG_7757.JPGEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Forster Zoltán (GaultMillau, „év felfedezettje” 2012) bulgogi-változata a GaultMillau-kalauz bemutatóján 2012. április 26-án; fotó: Bakcsy Árpád)
Bulgogi
Grillen és faszénen készül az eredeti koreai bulgogi, ami nem más, mint papírvékonyra vágott, marinált marhahús. Ez itt egy serpenyőben is jól elkészíthető adaptáció – amelyhez vastagabb hússzeleteket veszünk, és a bulgogimártást utólagos glaszírozásra használjuk.Először is elkészítjük a bulgogiszószt
Egy savasabb fajta körte és egy alma frissen centrifugált levét összekeverjük 1,5 dl szójaszósszal, 3-4 ek barna nádcukorral (vagy juharsziruppal), 1 gerezd (néhány szem durva sóval) pürített fokhagymával, 3 ek szakéval (vagy sherryvel vagy portóival), 3 ek szezámolajjal.
Hozzáadjuk még egy körte vékony csíkra vágott húsát, majd az egészet felforraljuk, és 5-10 percig kis lángon, gyöngyöző forrással hagyjuk sűrűsödni (míg enyhén sziruposodni nem kezd).Előkészítünk 4 db, egyenként 150 grammos, 2-2,5 cm vastag bélszíndarabot
Az öntöttvas-serpenyőt addig forrósítjuk, míg füstölni nem kezd. Kevés szőlőmagolajat (vagy földimogyoró-olajat) adunk bele, ezen sütjük a hússzeleteket összesen 2 percig, 15 másodpercenként megforgatva őket. (Egyébként célszerű két serpenyőben sütni egyszerre a húsokat.)
60 °C-os langyos sütőben 10 percig pihentetjük. Tálaláskor vékonyan megkenjük a bulgogiszósszal, és 2 cm-es csíkokra vágjuk. Frissen pirított szezámmaggal hintjük meg, szintén vékony csíkban (vagy esetleg a kereskedelemben kapható gomasióval).Nagyon jól illik hozzá egy hagyományos uborkasaláta, de készíthetünk újhagymasalátát is
Az öntet hozzávalói: 4 ek halszósz (nuoc mam vagy nam pla, ennek híján szójaszósz), 1 zöldcitrom leve, fél kk barnacukor, 3-4 ek víz.3 csomag újhagymát átlósan vékony szeletre vágunk, többször cserélt jeges vízben kiáztatjuk (elveszti csípősségét, de ropogós lesz). 1 kisebb répát és 2 cm friss gyömbért hajszálvékony apró csíkra vágunk (vagy gyalulunk), 1 csokor koriander levelét letépdessük.
A zöldségeket összevegyítjük, közvetlenül tálaláskor forgatjuk csak bele az öntetbe.
modernist cuisine allo.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Nathan Myhrvold a konyhaművészet terén zajló történéseket olyan érdekesnek találta, hogy maga is kutatni kezdett. A munkába bevonta a Fat Duck két volt szakácsát, majd még több tucat további munkatársat.
Az évek folyamán korszakos művet alkottak, melynek címe: Modernista konyha – a főzés művészete és tudománya. 5 + 1 kötet, 2500 oldal. Hasonló léptékű és fontosságú referenciamű, mint amilyen száz éve Escoffier Kulináris kalauza volt.
Modernist Cuisine: The Art and Science of Cooking
Az előszóban Ferran Adrià azt írja, nem a szó szoros értelmében vett szakácskönyvről van szó, hanem sokkal többről: ez a mű meg fogja változtatni a modern konyháról és gasztronómiáról alkotott képünket.
Komoly és átfogó élelmiszer-tudományi munka. Foglalkozik általános konyhatörténettel, a főzés fizikai és kémiai alapjaival, élelmiszer-biztonsággal.
Hosszú fejezetek szólnak az alapanyagokról és lényeges tulajdonságaikról, illetve a természetüknek megfelelően optimalizált elkészítési módokról.
Külön kötet írja le a technológiák fejlődését s azt a gép- és műszerparkot, amellyel ma szakácsoknak módjukban áll dolgozni.
A negyedik kötetben jelennek meg az avantgárd textúrák és az újabb kori „aggregátumok” – legyen az bár halbőrpor vagy ropogós olívaolaj, hideg vagy meleg zselé, krém, hab, fagylalt, nanoemulzió vagy ízes levegő. Végül az ötödik kötet a XX. és XXI. század mestereinek híres ételeiből mutat be adaptációkat – klasszikusokat és egyéni kreációkat egyaránt.
És van még egy hatodik kötet, egy puha fedelű, vaskos spirálfüzet (Kitchen Manual), amely számos recepttel, táblázattal, hasznos adalékokkal szolgál.
Összességében a könyv kiválóan illusztrálja, milyen mértékben gyorsult fel az evolúció a konyhákon.
modernist cuisine fekvo.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
(Az 5+1 kötetes alapmű része volt a 2012-ben lezárult IV. Hagyomány és Evolúción első helyen végzett Horváth Szilveszter OTP Klub-ösztöndíjának)
A Modernist Cuisine csupán egy területre nem terjed ki: az étel emberi érzékelésére. E téren remek kiegészítő Jürgen Dollase (filozófus-gyorsbüférajongóból lett gasztronómiai szakíró) munkássága.
Egyik könyve a Geschmacksschule címet viseli, amit fordíthatunk íz- vagy ízlésiskolának. A könyv elkészítésében részt vett számos Michelin-csillagos szakács is Németországból. A receptekhez többnyire kapcsolódik egy tányér- vagy falatelemzés, amely leírja, hogy az adott étel kóstolásakor milyen sorrendben, milyen intenzitással érzékeljük az egyes alkotórészeket, milyen az összjáték közöttük, milyen hosszú az egyes ízek, aromák lecsengése, hogyan alakulnak át az állagok, hogyan befolyásolja az érzékelést a hőmérséklet.
Mindezt diagramokkal is illusztrálja a szerző, vagyis szemléletesen ábrázolja, mi mindenre lehet és kell odafigyelni egyetlen gondosan megkomponált falat kóstolásakor.
Tatár rösztin
Helmut Thiltges mesterkanala, a rösztin tálalt tatár alapvetően egy klasszikus téma feldolgozása, és igen jó falatpélda. Kanálon tálaljuk.Ehhez 2 nagyobb lisztes burgonyát vékony julienne-re gyalulunk, ruhára terítjük, megszárítjuk. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval ízesítjük, majd kicsiny adagokban tisztított vajon ropogósra, arany színűre pirítjuk.
A tatárhoz 300 g bélszínt (vagy fartőt) éles késsel apróra vágunk. Érdemes a húst előtte egy órára mélyhűtőbe tenni (míg megdermed, de még nem fagy meg), így könnyebb vele dolgozni. A húsba belekeverünk 1 finomra vágott salottát, finomra vágott kis szemű kapribogyót, kávéskanálnyi finomra vágott petrezselymet és 2 tojássárgáját.
A kanálra tesszük a kész, meleg (de nem forró) rösztit, erre a hűvös (de nem túl hideg) tatárt és a kávéskanálnyi zsíros tejfölt (30%-os Boppe avagy crème fraîche), végül kevés kaviárt. Két rövidebbre vágott snidlingszállal kínáljuk üdvözlőfalatként, és figyeljük meg: mit, milyen sorrendben és mennyi ideig érzékelünk, mely dolgok érvényesülnek együtt, melyek külön.
Az ember bámulatos apparátussal észleli, raktározza, rendszerezi agyában az ízeket, illatokat, aromákat, kapcsolódó benyomásokat. Nyelvünkön és szájüregünk más részein vagy kétezer ízlelőbimbó van, mindegyikhez 40-100 receptor kapcsolódik. Ezekkel érzékeljük az alapízeket, melyekből bizonyosan több van, mint a sokat emlegetett öt (sós, édes, savanyú, keserű, umami): idetartozik még a zsírosság, a vizesség, a fémesség, de idesorolható a csípősség is (amely már valójában fájdalomjelzés).
Ezenkívül elméletileg vagy 40 millió különböző illatos molekulát észlelhetünk, amelyek különböző kombinációban alkotnak sajátos aromákat (több mint tízezer aromát azonosítottak eddig).
De az összbenyomáshoz fontos a „szájérzet” is, vagyis a hőmérséklet, a halmazállapot, az állag. Amikor ezek az információk elérnek az agyba, és egységes egész tapasztalássá állnak össze, ezt a szaknyelv „flavor” néven foglalja össze.
De vannak további, úgynevezett pszichofizikális mozzanatok is – például hogy az adott étel valamely tulajdonsága milyen élményt idéz fel, s ez milyen reakciót vált ki belőlünk. Mivel az aromaérzékelés a limbikus rendszerrel is kapcsolatban áll, nagy szerepet kapnak benne az emóciók és az atavizmusok.
Mindent összevetve az ember igen magas szintű és nagyon árnyalt kóstolásra képes és alkalmas, biológiai kényszerűségeit messze meghaladó mértékben tudja élvezni az étkezést (mint minden művészetet).
Érdekes jelenség, hogy egy ilyen rendkívüli kapacitással rendelkező élőlény aluljárókat épít, ahol mesterséges pszeudo-péksüteményekért áll sorba, ad pénzt, és ezeket meg is eszi. Utcáin falodákat üzemeltet panelesített lisztpépekkel. Éttermeiben nemzetinek mondott levesbe fáradt ízű halakat turmixol, hogy jó sűrű legyen.
Hiába, emberré válni kockázatos dolog. Főként, hogy láthatóan belénk van programozva a létrombolás párhuzamos ösztöne is (egyet fizet, kettőt kap?) De a meccs még nem futott le, az emberi evolúció folytatódik, sőt, az antropológusok szerint fel is gyorsult. Nem tudjuk, hogyan alakul az evolúciós menü további része, de bizonyos, hogy rajtunk is múlik.
Michael Symons a következőt javasolja: „Ha igazán emberré akarunk válni, akkor jobb szakáccsá kell lennünk, aki ért az ételkészítéshez, és azt nagyvonalúan megosztja másokkal”.
Ugyanezt sugallja Jürgen Dollase egész életműve: az embernek tennie kell arról, hogy az adottságait kihasználja. Ehhez tréningeznie kell magát a kóstolásban, főzésben, vendéglátásban, s ha ezt jól teszi, másokat is „szenzibilizálhat”.
Vagyis: hívjuk meg barátainkat, és főzzünk nekik. Fontos, hogy az effajta otthoni főzésnél legyünk maximalisták. Ne egyszerűsítsünk, tervezzük meg alaposan a menüt, napokkal előbb kezdjük meg az előkészítést. Praktikus dolog öt-hat embert megvendégelni, mert így minden fogáshoz elfogyhat egy üveg odaillő bor.
Egy dologgal mindenképp számolni kell: a főzni tanulás magában hordozza az „igazán emberré válás” lehetőségét és veszélyét. Kockázatok és mellékhatások lehetségesek, de úgy tűnik, nem ússzuk meg: vissza kell szerezni a tüzeinket.
Pulykasült gesztenyével töltve
A szárnyast először egy napig sós oldatban pácoljuk. Nem elsősorban a sózás a cél, hanem vegyi folyamatok elindítása. Mint a kutatók kimutatták: az alacsony koncentrációjú sóoladt nem dehidratál, hanem éppenséggel olyan változásokat indít el, amitől a sejtek több folyadékot fognak magukban tartani. Másrészről megindul egy fehérjebomlás is, amitől aromásabbá válik a hús.
4 kg-os pulykához 8 liter vízbe teszünk 280 g durva tengeri sót, 1 csomag petrezselyemszárat, 3 szál kakukkfüvet, 4 babérlevelet, 1 fej fokhagymát, 3 félbevágott citromot. Felforraljuk, majd lehűtjük – a szárnyas csak hidegen kerülhet bele. A pulykát egy napig tartjuk benne, ezután alaposan lemossuk és további 5-6 órán át állni hagyjuk a hűtőszekrényben. Nem kell lefedni, így kiszárad a bőre, és ropogósabbra sül.
Ez a páclé egyébként a legtöbb szárnyashoz alkalmas: csirkemellet 30-40 percig, egész csirkét 4-8 órán át pácolunk. A halfiléket 5-6%-os ízesítés nélküli sós lében pácoljuk. Egy süllőfilét például 3-5 percig, egy vastagabb szelet harcsát vagy lazacot 10 percig. A pácolástól a hal húsa feszesebb lesz.
Közben 1 kg lepirított csirkeszárnyból és farhátból kevés zöldséggel, 2 liter vízzel, só nélkül 2 óra alatt alaplevet főzünk. Leszűrjük, és körülbelül 4 dl-re sűrítjük.
Sütés előtt a pulyka mellét és combját sűrűn spékeljük füstölt szalonnával, a combjára és mellére vékony szelet szalonnákat kötözünk burkolatként.
Elkészítjük a húsos-gesztenyés tölteléket is: 3 hagymát finomra, 150 g császárhúst vékonyka (2 mm x 2 cm-es) hasábokra vágunk, mindezt 30 gramm vajon, kis lángon pároljuk (ne kapjon színt!)
Közben egy nagyobb pulykamájat, letisztított szivet és zuzát kevés olajon, nagy lángon pirítunk – úgy, hogy a belseje maradjon véres. Kis nyeles lábosban birspálinkát forrósítunk, meggyújtjuk, ráöntjük a belsőségre. Az egészet együtt simára turmixoljuk, szitán áttörjük, kakukkfüvet adunk hozzá. Ez a püré nemcsak ízesíti majd a tölteléket, hanem “malterként” is funkcionál, azaz egyben tartja.
Ledarálunk 500 g sertéslapockát és közben “vizes módszerrel” kiolvasztunk 200 g kockára vágott libatesthájat (= felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, fedő alatt forraljuk, majd amikor kezd tisztulni, levesszük a fedőt, közepes lángon hagyjuk a vizet elpárologni, végül leszűrjük).
A darált hús összekeverjük a belsőségpürével, a hagymás császárhússal, 500 g előfőzött hámozott gesztenyével, 100 g libazsírral. Kevés maradék libazsíron több részletben (kisebb lepények formájában) enyhén megpirítjuk (a nyers hús annyival meghosszabbítaná a töltelék elkészülését, hogy közben a pulyka kiszáradna). A gesztenyés tölteléket részben a pulyka belsejébe töltjük, a többit vékony szalonnával bélelt terrinformába tesszük, tetejére is vékony szelet szalonnákat helyezünk.
A külön vásárolt pulykanyakat és szárnyat körbepirítjuk, majd a tepsiben elrendezzük. Erre fektetjük a spékelt-töltött pulykát, aláöntünk 2 dl sűrített alaplevet. A tepsit 180 °C-ra előmelegített sütőbe tesszük.
Másfél óráig 15 percenként locsoljuk, később 10 percenként a saját szószával. Időnként még hozzáadunk 1-1 kanál alaplevet is. Az utolsó félórában 50 g vajat olvasztunk még bele a locsoló alaplébe. Összesen 2,5-3 órán át sütjük.Az utolsó órában 2 félbe vágott fokhagymafejet és 3 negyedbe vágott, kisebb vöröshagymát és 2 hámozott, kockára vágott paradicsomot is hozzáadunk. Rizzsel és a természetes pecsenyelével tálaljuk.
Késő szüretelésű tokajiban főtt őszibarackot, vagy vörösborban áztatott és főzött aszalt szilvát adunk hozzá külön tányérban. Kínálhatjuk héjában sült, majd köménnyel és friss tormával, savanyú-édes lében marinált céklasalátával is.
(A Magyar Nemzet Magazin 2011. karácsonyi számában megjelent cikk szerkesztett változata)

(Fotó: James Holm, Red Bull Hangar-7)
(Fotó: James Holm, Red Bull Hangar-7)
(Fotó: James Holm, Red Bull Hangar-7)
És jön egy hústatár, ezúttal szarvasbélszínből (a stockholmi étteremben lóhúsból csinálják), amit füstölt angolnás mártásra tálalnak.
Káposztakrémleves szarvasgombával. A leves alapja erősen lepirított káposzta, ebből készül némi tejszínnel egy erősen koncentrált lé, amit habosítanak, néhány csepp szarvasgombás olajjal ízesítenek. 




