Eszcajg kicsiny.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Magyarországon a „szakács-világbajnokság” és a „szakácsolimpia” régóta hatékony eszköz egy érdekcsoport kezében. E súlytalan nemzetközi versenyek sikereivel s a világhír mítoszával sok éve folyik a ködösítés, ami félrevezette a közvéleményt és a döntéshozókat, s évtizedekkel vetette vissza a szakma fejlődését.

A porhintés ma is élő gyakorlat. Célja az, hogy egy hiányos felkészültségű csoport közel maradhasson a költségvetési, illetve uniós forrásokhoz.   

Az MGE egyik alapítócélja volt egy olyan csúcsgasztronómiai szakácsverseny meghonosítása, amely feltétele annak, hogy magyar szakács részt vehessen a Bocuse d’Oron. Az új magyar versenynek a Hagyomány és evolúció nevet adtuk.

Az első Hagyomány és evolúció verseny kiírásában az MGE hangsúlyozta, hogy a verseny csupán eszköz, de nem az önámítás eszköze. A cél az volt, hogy induljon el a közös gondolkodás a gasztronómiai hagyományról, hogy a kényszerű elszigeteltség után a magyar szakácsok ismeretei gyarapodjanak, ízlésük csiszolódjon.

Az első Hagyomány és evolúció versenybe – Sándor Dénes (az Étrend Egyesület akkori elnöke, későbbi MNGSZ alelnök) javaslatára – sok vita után bevontuk az MNGSZ-t is, amely névleg csatlakozott, de a verseny szervezésében nem vett részt.

A második alkalommal az MNGSZ – miközben az együttműködés és az „integráció” fontosságát hangsúlyozta – úgy döntött, hogy bead egy külön pályázatot a Bocuse d’Or európai selejtezőjére, ám erről nem tájékoztatja az MGE-t s a Hagyomány és evolúció szervezőit. „Úgy döntöttünk, egyedül indulunk, mert céljainkat csak így tudjuk megvalósítani” – nyilatkozta utólag Pető István MNGSZ-elnök.

Az MNGSZ azt állította – alaptalanul – a magyar sajtóban és a nemzetközi szervezőbizottság felé, hogy „magától értetődő” exkluzív jogokat élvez Magyarországon országos bajnokság rendezésére, a mindenkori kormány tanácsadója, s hogy ott vannak az igazi szakácsok, szemben egy együttműködésre alkalmatlan „újságíróval”, aki néha „gasztrokritikákat is ír”. (Ezzel Molnár Tamásra, az MGE egyik alapítótagjára célzott.)

A pályázatot az MNGSZ nyerte meg.

Először egy ételporokat s egy ételgyárat népszerűsítő szakácsot jelöltek ki, hogy Magyarországot képviselje az európai selejtező zsűrijében, Michelin-csillagos szakácsok társaságában. Őt később lecserélték valakire, akinek internetre is feltett önéletrajza hamis állításokban gazdag. Ezzel méltatlan helyzetbe hozták az országot, a szakmát, sőt, magát az MNGSZ-tagságot is semmibe vették. Magyarország volt az egyetlen az indulók közül, amely nem tudott jelentős személyiséget, vagy legalább valóságos konyhafőnököt delegálni a Bocuse d’Or Europe zsűrijébe.

Az MNGSZ által delegált versenyző Kovács Sándor, a kecskeméti Granada Wellness Hotel séfje, sokszoros világbajnok. Honlapja: www.izparty.hu. Az MNGSZ által delegált zsűritag Kreil Vilmos. www.kreil.hu című lapján gasztrodiplomataként és sok országot megjárt konyhafőnökként határozza meg magát. Valójában még kezdő szakácsként hagyta abba szakmáját.

A versenyzőt nem sikerült felkészíteni a világversenyre – bebizonyosodott, az MNGSZ jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ilyen feladatot meg tudjon oldani. Meghívták Léa Linstert, de a kétcsillagos szakácsnő másfél napos magyarországi látogatása – néhány perces beszélgetése a versenyzővel, elképesztően gyenge logisztikával lebonyolított főzőbemutatója – bohózatba illő volt, ismét csak ártott a magyar szakma tekintélyének.

Pető István az európai selejtező előtt így nyilatkozott a felkészülésről:

„Az idő rövidsége miatt nem volt sok lehetőségünk olyan személyektől tapasztalatot gyűjteni, akik már sikeresen megjárták a Bocuse d’Or versenyeket. Az a néhány személy, akikkel felvettük a kapcsolatot, nem tudott egyértelmű trendet felvázolni, mert, mint minden verseny, állandó változásban van ez is. Javaslatuk az volt, hogy ne utánozzunk másokat, hanem a nemzeti sajátosságainkat próbáljuk meg a ma elvárásainak megfelelően, kreatívan előadni.”

„Kovács Sándor együtt készül az erfurti olimpiai kerettel, de természetesen a saját témáját előtérbe helyezve gyakorol és kíváncsi a vele dolgozó séfek véleményére is.  „A jó szereplés elsősorban önbecsülésünk szempontjából fontos. Vannak azonban külső körülmények is, amelyek miatt jó volna egy tisztes helytállás. Gondolok itt azokra a konkurens szervezetekre, akik nem teljesen tisztességes eszközökkel, próbálják értéktelenné tenni azt a munkát, amit jó szándéktól vezérelve elvégeztünk. Egy jó szereplés, biztosan komoly cáfolat volna a fanyalgók számára, nekünk pedig erőt adna a további munkánkhoz.”  

Az MNGSZ nem végezte el a szükséges munkát. Még a színfalak mögött sem kért információt a „konkurens” MGE-től, ahol húsz évre visszamenőleg állnak rendelkezésre a Bocuse d’Or eredményes szereplőinek receptjei s az alkalmazott konyhatechnológiák. Az MGE olyan éttermekkel is kapcsolatban áll, ahol régóta eredményesen készítenek fel szakácsokat ilyen világversenyekre. Az MGE tagjai és támogatói közt tucatnyi olyan szakács akad, akik maguk éveken át dolgoztak a csúcsgasztronómiában, felelős beosztásban.

Az igazi felkészülés a részletekbe menő, aprólékos és magas szintű szakmai tudás megszerzése, hosszú éveken át tart, csúcsgasztronómiai szintű környezetben.
 

Boccuse Dor Ponttábla.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Kreil Vilmos magyar zsűritag a verseny után számos sajtóorgánumban írt beszámolót az európai selejtezőről. E beszámolók lényege az önfényezés, vádaskodás, ködösítés.

Egyikből sem derül ki, hányadik helyen végzett a magyar versenyző, s hány pontot kapott. Nem derül ki, valójában miként nyilatkoznak a nemzetközi zsűri tagjai, milyen feszültségek vannak a Bocuse d’Oron belül, s hogy minderről mit ír az európai sajtó.

A győztes norvég 838 pontot kapott a lehetséges ezerből. Élbolynak tekinthető a 700 pont fölötti, közepes teljesítmény a 600-700 pont közötti. Ami ennél alacsonyabb, az gyenge. A magyar versenyző 545 pontot kapott.

A Bocuse d’Or válságos időket él, mert egy ízben az egyik csapatot visszaéléssel gyanúsították meg, s a kérdés sosem tisztázódott kielégítően. Ezért Németország és Ausztria legutóbb távol maradt, Spanyolország és Olaszország alacsonyabb szinten képviselteti magát.

A magyar zsűritag azt állítja, hogy itthon 150 indulóból választották ki a magyar versenyzőt. A valóság ezzel szemben az, hogy az MNGSZ – dilettáns módon – egy kalap alá vonta a felnőttek sebtében összetelefonált Bocuse d’Or versenyét a WACS ifjúsági versenyével, s e két versenyen összesen 39 szakács (és segítője) indult el. Nem tudható, hogy mennyi volt a felnőtt szakács és az igazi séf – vélhetően legfeljebb az összes induló fele, s közülük sem dolgozik senki élvonalbeli magyar étteremben. (Az MNGSZ honlapján megtalálható a 39 versenyző, de nem derül ki, hogy ki melyik versenyen indult.)

A magyar versenyző sokszoros „világbajnok”, és az európai selejtezőn 20 induló közül a 17. helyen végzett, a továbbjutás esélye nélkül. A volt keleti tömb országainak többsége is megelőzte.

Ezzel eljött a szembesülés ideje. Mit érnek a pártállam idejéből ránk maradt mamut-szakácsszervezet hamis védnöki táblái, mesterlevelei, mit érnek az aszpikbajnokságok olimpiai címei? Világhírű szakácsaink miért teljesen ismeretlenek külföldön? És miért vezetnek itthon nemzetközi szinten értékelhetetlen színvonalú éttermeket? Az MGE visszautasítja az MNGSZ eljárását, mellyel ismét félrevezették a közvéleményt, a szakmát és a nemzetközi szervezőket.

Az MGE megállapítja, hogy Kreil Vilmos az MGE érdekeivel és értékeivel ellentétesen cselekedett, amikor

- megtévesztő önéletrajzot tett közzé az interneten, azt állítván, hogy „konyhafőnökként dolgozott évekig neves magyar és számos külföldi étteremben is Franciaországban és Itáliában”; és hagyta, hogy Pethő István MNGSZ-elnök azt terjessze róla a sajtóban, hogy megjárta a szakmában a teljes ranglétrát;
-    amikor elfogadta az MNGSZ felkérését, s mikor a Bocuse d’Oron elszenvedett kudarcot „magyar sikertörténetnek” minősítette, a versennyel kapcsolatos valós tényeket manipulálta, elkendőzte;
-    a valótlanságok ellen tiltakozó szakácsokat rosszindulatú áskálódóknak állította be, s azt állította, hogy kampányt indítottak a magyar versenyző ellen.

Szembement a magyar szakácsélvonal érdekeivel is, mely élvonal kollektíve távol maradt az MNGSZ versenyétől.

Az MGE megkéri az MNGSZT-t, hogy legalább külföldön ne állítson valótlanságokat. Az igazság hamar kiderül, az ilyen esetek az egész országra rendkívül rossz fényt vetnek.

Az MGE megállapítja, hogy sem szakmai, sem erkölcsi okokból nem lehetséges az együttműködés az MNGSZ jelenlegi vezetőségével, ennek ellenére olyan megoldást kell találni, amely nem csorbítja az ország érdekeit.

Mindennek fényében az MGE kéri az MNGSZ-t, vonja le a tanulságokat. Kerüljük el a kettős pályázást a két szervezet ossza meg a feladatokat. Az MNGSZ a jövőben ne pályázzon a Bocuse d’Orra, hanem vegyen részt a WACS versenyeken és azon versenyeken, melyeken évtizedek óta indul (Erfurt, Luxemburg stb.) Az MGE szívesen nyújt segítséget – például mesterkurzusok szervezésével – ahhoz, hogy magyar szakácsok – akár az MNGSZ tagjai is – sikeresebben szerepelhessenek a WACS versenyeken.

Az MGE hangsúlyozza, a cél továbbra sem önmagában az, hogy versenyezzünk, hanem az, hogy jobbak legyenek éttermeink, alapanyagaink és javuljon a közízlés.

Budapest, 2008. augusztus 21.


Bittera Dóra (MGE alapító)
dr. Bordács István (MGE alapító)
dr. Bordács Ágnes (MGE alapító)
dr. Csoma Ágnes (MGE alapító)
Dudás Miklós (MGE alapító)
Dr. prof Fári Miklós (MGE alapító)
dr. prof. Karácsony András (MGE alapító)
Molnár Tamás (MGE alapító, az Euro-Toques tiszteletbeli tagja)
Roisz László (MGE alapító)
Szilágyi Béla (MEG alapító)
Szilágyi Dénes (MGE alapító)
Andrusch Péter (Alabárdos/Budapest)
Bicsár Attila (Alabárdos/Budapest)
Bíró Lajos (Bock Bisztró/Budapest)
Csapody Balázs (Kistücsök/Balatonszemes)
Cseh János (az Escoffier Társaság tagja)
Csongrádi Csaba (Olimpia/Budapest)
Fekete Antonio (szakács, MGE)
Harangi Gyula (executive chef/Corinthia Hotel Lisbon)
Harmath Csaba (Aréna Catering/Budapest)
Füleki Kálmán (Enoteca Corso/Pécs)
Litauszky Zsolt (Maligán/Budapest)
Molnár Gábor (E noteca Corso/Pécs)
Molnár Márk (Zuma/London)
Pollok László (Csalogány26)
Segal Viktor (Segal/Budapest)
dr. Soós Tamás (Enoteca Corso/Pécs)
Hamvas Zoltán (Onyx/Budapest)
Herczeg Zoltán (Qui Cosi Catering)
Merényi Viktor (Boscolo/Budapest)
Ruprecht László konyhafőnök
Szentesi József borász (Gold Bisztró)
Széll Tamás (Onyx/Budapest)
Takács Lajos (Olimpia/Budapest)
Várvízi Péter (Kodolányi Főiskola)
Vomberg Frigyes (MGE)