
Majdnem tízéves ausztriai munka után tért vissza Magyarországra, ahol is az óbudai Maligán séfjeként szerzett nevet.
Litauszki Zsolt ma magánszakács és ugyanakkor kreatív séf is - a budavári Café Pierrot, 21 Magyar Vendéglő és Pest-Buda konyháján.
mbtbd: A kelet-magyarországi Orosháza menzájáról milyen út vezet Nyugat-Európába, a világ élvonalát jelentő Michelin-csillagos éttermek konyhájára?
LZS: Az ember először is elmegy Hódmezővásárhelyre, elvégzi a vendéglátóipari szakközépiskolát. Aztán húszévesen szakácsnak áll egy orosházi kifőzdében: Nagyon népszerű hely volt, a Gabnai papa vezette [fia, Gabnai Csaba, ma Békéscsabán a Brill Bisztró tulajdonosa]. Onnan egyenesen a helyi tömegélelmezésbe kerültem: 3.600 diákot etettünk naponta a menzán. Kimondottan érdekes iskola volt…
mbtbd: Ezt most pozitív értelemben vagy ironikusan vegyük?
LZS: Azt hiszem, az “érdekes” fejezi ki legjobban, mit jelentett ez nekem. Fontos tapasztalatokat szereztem, beleszagoltam az Életbe.
Megtanultam gyorsan dolgozni, kiismertem a nagykonyhai munka szervezését és logisztikáját, láttam, hogy mit lehet kihozni szűk keretekből is.
Érdekes még, hogy sok bioterméket használtunk a konyhán: Dimák János gazdaságából, aki egyébként 2011-ben az év biogazdája lett. Azt kell mondanom, hogy ebben a műfajban és a lehetőségekhez képest nagyon is vállalható ételeket tettünk a tányérra.
mbtbd: Ebben a pályafutásban eddig vannak tehát pozitív töltések, lehetett volna ebből tisztes vidéki szakácskarrier is itthon, Kelet-Magyarországon. Mi mozdított ki? Miért indultál el nyugat felé?
LZS: Rendszeresen olvastam a Konyhaművészet című lapot, amiben nagyon tetszettek Vomberg Frici írásai. Ez volt az első dolog, ami igazán lelkesített és inspirált. Egyszerre volt klasszikus és újszerű.
A döntő lökést azután Alkonyi László Borbarátjának egyik cikke adta, amely 1999 tavaszán jelent meg Zarándokhely ínyenceknek címen:
“A mosdóajtótól a salátáig itt minden egy ember keze munkája – jelenti ki tréfásan Horváth József, a fertőrákosi Ráspi étterem tulajdonosa és ezermestere [...] A Ráspi kínálata a modern nemzetközi stílus jegyében fogant, de felbukkan benne egy-két jól megválogatott magyaros étel is mindig valami találékony csavarral.” (Lengyel Péter, Borbarát, 1999. Tavasz)
Azonnal jelentkeztem Fertőrákosra, és másfél hét próbaidő után véglegesített szerződést kaptam. Így kerültem tehát “nyugatra”. Másfél évet töltöttem ezen a konyhán.
Ráspi a nagy úttörők egyike – a bor és a gasztronómia területén egyaránt. Magányos farkas és harcos természet, borász és szakács. A konyhája egyéni és szezonális, sok a háznál előállított hozzávaló a szörpöktől az ecetekig. Minden lehetőt a közvetlen környékről szerzett be, de ha nem sikerült jó minőséget találnia, akkor Ausztriából vagy akár a párizsi Rungis-piacról is rendelt.
Nagyon sok régi, gyerekkori emlékkel találkoztam nála: nemcsak a környékbeli halakkal, vadakkal, erdei gombákkal, hanem a ház körül termő ezerféle fűszernövénnyel is. Ha betegek voltunk, nekünk a nagyanyám régen soha nem adott gyógyszert: jött a cickafark, körömvirág, csalán, miegyéb. A kertünkben füge és naspolya nőtt, mivel a nagyapám meg kertész volt.
Ráspinál mindezt újra felfedeztem – azzal a különbséggel, hogy itt nem gyógyításra, hanem ételek ízesítésére használtuk a sok zöldfűszert. Megigézett a frissesség és a sokféleség. És még inkább az, hogy komoly, mondhatni “igazi” mártásokat készítettünk, és hogy ez - mármint a mártáskészítés tudománya - milyen szépsége a szakmának. Szerettem Fertőrákoson élni, házat is vettünk ott.
mbtbd: Akkor miért gondoltad mégis úgy, hogy tovább kell lépni?
LZS: Kíváncsi voltam, szét akartam nézni, de nem is sejtettem, hogy ez a “szétnézés” ilyen hosszúra nyúlik.
Kilenc évet töltöttem Ausztriában, nyolc munkahelyen. Eleinte nap mint nap szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire hiányos a magyar szakmai képzés. Még a zöldségek különböző vágási módjait sem tanítják meg, ahogy a szaknyelvet sem. Vagyis éppenséggel a biztos alapok hiányoznak.
Sikerült azonban eljutnom például a Hotel Lorünserbe és a St. Antoner Hofba – olyan ötcsillagos szállodák konyhájára, ahol hercegek és trónörökösök is megfordultak vendégként, én pedig szilárd szakmai alapokat szereztem a “gépházban”.
Itt aztán szert lehet tenni munkafegyelemre, precizitásra is, igencsak munkabírónak kell lenni ahhoz, hogy megálld a helyed.
Aztán hosszabb ideig voltam sous chef a Rusterhofban, amely 16 pontot kapott a GaultMillau-kalauztól. Voltam azután konyhafőnök a Bodega La Inában, amely épp akkor kapta meg a 14 GaultMillau-pontot. Dolgoztam a Michelin-csillagos Bürgerhausban és a ma már kétcsillagos Taubenkobelben is. Éppen a Nyikosparkban álltam munkába, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon.
mbtbd: Nyilván nem téves kapcsolás volt. A Magyarországon ritkaságnak számító képzett szakács után kinyúlt egy kéz…
LZS: 2007 decemberében Szentesi József jelentkezett nálam, aki Ráspitól kapta meg a számomat, s kért, hogy nézzem meg Budán a Lajos utcai Maligánt, mert üzemeltető szakácsot keres a borvendéglőjéhez. Én akkor épp a ruszti borakadémia tanulója voltam, miután Ráspinál erős vonzalmam támadt a borok iránt is. Így aztán 2008-ban hazajöttem.
A Maligán pincéjében először is érdekes borkészletet találtam. Sokéves távollét után ekkor világosodott meg előttem, hogy Magyarország milyen nagyot lépett előre a borászatban. Mondhatom úgy is, hogy ez hozott haza. Vonzó kihívásnak tartottam azt, hogy a magyar borokhoz főzzek.
mbtbd: A történet itt vált át sikertörténetre?
LZS. Nem egészen. Sőt. Egyáltalán nem volt egyszerű a dolog. Sem Ausztriában, sem itthon. Nagyon sok mindenen mentem át, ami a feleségem Tímea nélkül nem ment volna.
Tímea 1994 óta velem van, minden ajánlatot közösen fogadtunk el, házaspárként. Feladta a külkereskedői munkáját, eljött velem, és csinálta mellettem a szervizt, bárhol voltam. Nagyon sok nehézséget és megaláztatást is elviselt velem együtt... Nem voltam jó állapotban, amikor azt vágták a fejemhez, hogy “na mi van cigánymagyar, nem tudsz főzni?” Ez persze nem volt általános, de egyszer is elég ahhoz, hogy fájjon. A megoldás egyszerű: az ember változtat magán, úgy kell dolgozni, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő.
A Maligán története pedig egyenesen úgy kezdődött, hogy másfél hónapig szinte egyáltalán nem volt vendég.
Gyakran változó, rövid és szezonális étlapot állítottam össze, mindig abból, amit a piac kínált: friss halak, jó minőségű húsok, belsőségek, házi tésztafélék, mindenhez megfelelő borajánlat. Kijártam a bécsi nagybani zöldségpiacra is.
Ez azonban akkoriban (értsd: néhány éve) meglehetősen formabontónak számított. Egyszer például egy 8 tagú társaság érkezett. Leültek, forgatták az étlapot, aztán megkérdezték: “Tessék mondani, rántott hús nincs?” Nem volt, így felálltak és távoztak. Mentében az egyik odaszólt a másikhoz: “Nincs se pörkölt se rántott hús, nincs egy rendes étel…”
Akkoriban visszajárogattam dolgozni a Nyikosparkba pénzt keresni. 2008 szeptemberében azután megjelent az Amig a készlet tart című cikk a Bűvös Szakács blogon, amelynek azt sugallta, hogy menjetek el a Maligánba, amig még nyitva van. És az emberek jöttek. Aztán mások is írtak rólunk. Felfedeztek minket, mint Amerikát. Ettől kezdve telt házzal működtünk délben és este is.
Bográcsolás
Szeretek bográcsban főzni, de nyilvánvalóan itt mások a játékszabályok, mint a lábosban.
Mindent alaposan előkészítek, utána mindent egyszerre teszek fel a bográcsban. mindenféle pörkölés, pirítás, egyéb nélkül. Fontos a hagymát félkarikára vágni, mert így könnyebben "feloldódik".
A legszívesebben lábszárral dolgozom, de jó a pofa is. A húsok közé rakok csontot, velős csontot, lábat vagy inat, és több olyan hozzávalót is, amit utólag majd kiszedek (pl. szívgyökeret).
Teszek bele hámozott sült paprikát és hámozott paradicsomot, pirított, majd apróra vágott köménymagot és borsot, hagymát és fokhagymát.
Felöntöm annyi vízzel, hogy jól ellepje, így készítem-forgatom. A vége felé fehérbort öntök rá, de úgy, hogy még jócskán legyen ideje koncentálódnia, kilógnia a pörköltből nem szabad.
Amikor 95%-osan elkészült, hozzáadom a fűszerpaprikát. Ezzel azután erősen lobogva készítem, nagyon élénk lángon, hogy létrejöjjön az emulzió. Eddigre minden szétfő benne, vagy ami meg nem, az viszonylag gyorsan letelepszik a bogrács aljára. Ha jól csináljuk és jó a húsunk, akkor a hús nem fő szálkásra, de megpuhul.Végül le se kell szűrnöm a levet, a nélkül is selymes lesz, a színe élénkvörös.
Ha túl sok a zsír, azt fövés közben persze leszedem, de mondjuk a pörköltnél nem olyan nagy baj, ha kiül egy kis zsiradék a felszínen. Különben pedig a lobogva forralás épp arravaló, hogy tartósan "együtt tartsa" a levet és a zsírt.
mbtbd: Mégsem maradtál ott, ma szerteágazóak tűnő tevékenységet folytatsz.
LZS: Olyan ajánlatokat kaptam, amelyek túl vonzóak voltak. Az egyik vendégünk, egy tehetős vállalkozó magánszakácsot keresett. Majd Zsidai Zoltán hívott fel, hogy kreatív séfet keres a budai várba. Most tehát egyrészt magánszakács vagyok, másrészt a Zsidai család három éttermében kreatív séf (Pierrot, 21 Magyar Étterem, Pest-Buda), melyek közül a 21 a Michelin-kalauz Bib Gourmand címének birtokosa. A Bib Gourmand annyit jelent, hogy becsületes jó konyha, ésszerű áron.
mbtbd: Van egy olyan tapasztalat, hogy ha a tanácsadó séf nincs folyamatosan a helyszínen, és nem visz konyhafőnöki szerepet, akkor igencsak nehéz keresztülvinni a koncepcióját.
LZS: Ezt sokan mondják, mi megpróbáljuk cáfolni. Egyrészt nekem most fontos, hogy legyen családi életem, másrészt viszont vannak terveim a jövőre nézve is. Minden szakácsban él a vágy, hogy egyszer a saját éttermében valósíthassa meg a saját elképzeléseit, a lehető legszabadabban. A magam részéről - alkalmazottként vagy önállóként - mindenütt a legjobbat adom.
A budavári Café Pierrot és a néhai Maligán kínálatából:
litauszki_1729 zoldsegsalata kecske.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Zöldségsaláta kecskesajttal
Könnyű előétel, kellemes lágy savasságot ad neki a paradicsomvíz, amelynek elkészítése macerásnak tűnik, de megéri, élménnyé tesz sok ételt. A hozzávalókat a mindenkori idény zöldségeiből választjuk.
Saláta hozzávalói (1 főre számítva)
80-100 g vegyes zöldség (itt: karfiol, brokkoli, cukorborsó, zöldbab)
2-3 g fűszernövény
80 g kecskesajt
50 g kecskejoghurt
2-3 ek vinegrett (ecetolaj-öntet)A zöldségeket röviden blansírozzuk, hogy ne legyen nyers, de ne is legyen főtt, legyen „salátahangulata“. Nagyjából legyenek egyforma darabok: elrendezzük őket a tányéron, kecskesajtot teszünk közéjük, körbeöntjük a joghurttal és a salátaöntettel.
Vinegrett (ecetolaj-öntet)
100 ml olívaolaj
100 ml paradicsomvíz
1 kk mustár
1 csapott kk cukor
1 csapott kk só
kevés fokhagyma (éles késsel nagyon finomra vágva)Az ízesítőket először mindig a vizes komponensben (ecet, citromlé, pardicsomlé stb) oldjuk fel. Ez esetben tehát az olaj kivételével mindent beleteszünk egy befőttesüvegbe, összekeverjük, majd hozzadjuk az olajat, és az egészet alaposan összerázzuk.
Tartósabb emulzió keletkezik, ha az olajat apránként verjük bele a vizes alapba.
Paradicsomvíz
A durvára vágott paradicsomot átgyúrjuk (vagy turmixoljuk), majd gézzel bélelt szitára öntjük. Meghintjük csipetnyi sóval, cukorral, kevés ecetet adunk rá, fél napig hagyjuk a hűtőszekrényben lecsöpögni.
Szezonon kívül adjunk hozzá egészben eltett konzervparadicsomot is.
Ami a szitán fennmarad, azt szikkaszhatjuk, és mártásokhoz használjuk.
litauszki_1767 rantott rillette(2).jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Rántott rillette kovászolt zöldbabbal
Ez egy tartalmasabb előétel: vékony szelet libamájon vastagabb réteg rillette – panírozva, kisütve. A hozzávalók viszonylag magasabb zsírtartalmát a zöldbab pikáns savassága ellensúlyozza.
A rillette önmagában is ízes és jól tartósítható valami, nevezhetjük egyfajta húspástétomnak. Lényege az, hogy egy puhára főtt húst szálkáira szedünk, először pecsenyelevével szaftosítjuk-ízesítjük, majd zsírt is adagolunk hozzá.
Rillette
0,8 kg császárhús (kockára vágva)
1,2 kg soványabb sertéshús (pl. lapocka), csíkra vágva
500 g sertésháj (lehártyázva, kockára vágva)
libazsír, fehérbor, húsleves
40 g só
4 g fehérbors
ízesítőcsokor (póréhagymapalástba burkolt kakukkfű, babérlevél, petrezselymszár, szorosra kötözve)A hájat tűzre tesszük kevés libazsírral és az ízesítőcsokorral. Hagyjuk kiolvadni. Hozzáadjuk a húsokat, 1 órán át pároljuk fedő nélkül (gyakorta megkeverjük).
Az óra leteltével felöntjük húslevessel és egy kevés borral – összesen annyival, hogy épp ellepje a húst. Sózzuk-borsozzuk. Lefedve, a fedővel kis rést hagyva 4-5 órán át kis lángon forraljuk (lassan gyöngyözve). Ezután leszűrjük, lehűtjük.
A zsírt és a pecsenyelevet szétválasztjuk, ahogy a húst is a hájtól. A húst kézzel vagy villával szálakra morzsoljuk, majd ismét a tűzre tesszük. Folyamatos keverés mellett fokozatosan hozzáadagoljuk a pecsenyelevet, majd utána még zsiradékot is. Utóbbiból nem sokat, csak annyit, amennyit a rillette „felvesz“. Ez még egy kis selymességet ad neki. Hűvös helyen cserépedényben tároljuk (akár hónapokig is eláll).
Tálalás
Vékonyra szelt, nyers hízott libamájjal kibélelünk egy tepsit, 2 cm vastagon feltöltjük rillette-tel. Hűtőszekrényben lehűtjük. Mikor megdermedt, minyon méretű kockákat vágunk, liszttel, tojással, panko-morzsával panírozzuk, forró, bő olajban sütjük.
Zöldbabbal, némi pecsenyelével és zöldfűszerekkel tálaljuk (a fotón: begónia, százszorszép, vízi torma, cickafark).
Zöldbab kovászolva
1 l langyos víz
1 kg zöldbab
2 szál kapor
3 gerezd fokhagyma
2 szőlőlevél
30 g só
100 g házi kenyérA hozzávalókat üvegbe tesszük, szűrőruhával lefedjük, meleg, de közvetlen napfénytől védett helyen állni hagyjuk, hogy érlelődjön. Amikor megindul az erjedés, eltávolítjuk a kenyeret, és addig hagyjuk még állni, míg a kedvező érettségi szintet el nem éri.
litauszki csalanos teszta_1751.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Csalános tészta csirkeszárnnyal vagy csirkeosztrigával
A Pierrot-ban az ételt „csirkeosztrigával“ készítik, ez a szárnyas hátának alsóbb részén, az alsócomb alatt kétoldalt található, féldiónyi nagyságú, szaftos húsdarab.
A tészta (adagonként 80 g)
500 g liszt
11 tojássárgája
10 g só
2 tojásfehérje
60 g csalánklorofil
1 ek olívaolajA hozzávalókat összegyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk, laskára vágjuk, lobogva forró vízben kifőzzük.
Csalánklorofil
A megtisztított csalánt 64 ºC-os thermomixben összekeverjük kevés vízzel. Röviden állni hagyjuk, a tetejére kiülő zöldet finom szűrőlapáttal leszedjük.
Tálaláshoz (a mennyiségek adagonként értendők)
100 g csirkeosztriga
vaj
100 ml tormaveluté
50 ml csirkepecsenyelé (vagy glász)A csirkehúst vajon megforgatjuk, kívülről piruljon meg kissé, a belseje melegedjen át.
A frissen kifőtt tésztát megforgatjuk a pecsenyelén, majd tányérra tesszük. Hozzáadjuk a csirkehúst, az egészet összekeverjük a tormaveluté egy részével, a másik részt botmixerrel felhabosítjuk, így adjuk rá. Azonnal tálaljuk.
Megjegyzés: a pecsenyelevet helyettesíthetjük glásszal. Ehhez a csirkelevest kis lángon, nagyon lassan sziruposra sűrítjük.
Tormaveluté
100 ml tejszín
100 ml csirkealaplé
torma, frissen reszelve
kevés ecetes tormaA tejszínt és az alaplevet kis lángon felére sűrítjük. Hozzáadjuk a kétféle tormát, hagyjuk kihűlni. Turmixoljuk, szűrjük.
litauszki mangalica zoldekkel_1787.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Mangalicaszűz friss „főzelékkel“ (a mennyiségek adagonként értendők)
A főzelék
120 g zöldség (karalábé, szárzeller, sárgarépa, cukorborsó, koktélparadicsom)
50 g rókagomba
100 ml pecsenyelé
50 g vajA gombát 2 másodpercre lobogva forró vízbe dobjuk, lehűtjük, vajon pároljuk.
A koktélparadicsomot röviden serpenyőben pirítjuk, a héját leszedjük. A többi zöldséget megfelelő formákra vágva feszes állagúra blansírozzuk (lobogó sós vízben forraljuk rövid ideig, leszűrjük). A szárzellert és a borsót kifejezetten roppanósra hagyjuk, a répát és a karalábét kicsit puhábbra készítjük.
A hús
140 g mangalicaszűz
durva só (pl. sóvirág)
durvára tört fekete bors
vajA szűzpecsenyét durva só és durvára őrölt bors keverékébe hempergetjük, kicsit belenyomkodjuk. Műanyagfóliába, majd alufóliába csomagoljuk, 4 órára hűtőszekrénybe tesszük.
Amikor kivesszük, a fűszereket alaposan letöröljük, de nem mossuk le. 30 percig hagyjuk szobahőmérsékleten állni. Akkora serpenyőben készítjük, amelyben épp elfér. A serpenyőben a vajat közepes lángon melegítjük. Mikor barnulni kezd, beletesszük a sertésfilét, körbesütjük.
5 perc múlva 10 g friss vajat adunk hozzá. Ezt a műveletet 5 perc múlva megismételjük. Közben gyakran locsoljuk. Egyenletesen kapjon színt, de még ne készüljön el, mert a pihenés alatt tovább fog készülni.
Amikor elkészült, alufóliába csomagoljuk, és 10 percig állni hagyjuk.
A szűzpecsenye akkor a legjobb, amikor már szinte teljesen átsült, de még van egy kis rózsaszínség a belsejében (a maghőmérséklet ilyenkor 60-62ºC).Megjegyzés:
A nem túl karakteres sertésfilének van egy természetes édessége. Jót tesz neki egy kis fűszeres ellenpontozás. Például meghinthetjük ötfűszerkeverékkel (csillagánizs, szecsuáni bors, édeskömény magja, fahéj, szegfűszeg).Éttermi megoldás:
A húst sózzuk, borsozzuk, fűszervajjal bekenjük. 40-50 grammos darabokra vágjuk, a darabokat tányérra tesszük, a tányért szorosan lefóliázzuk, 35-40 percre 80 ºC-os sütőbe tesszük (amíg a maghő a 60 ºC -ot el nem éri).Tálaláskor 1 ek vajat habzásig melegítünk, fokhagymát adunk hozzá. Beletesszük a húst, 1-2 percig folyamatosan locsolgatjuk. A végén konyhai lángszóróval röviden rápirítunk.
Tálalás
Az összes zöldséget röviden összeforgatjuk a pecsenyelével, belekeverjük a vajat. Az előmelegített tányérra tett szűzdarabok köré adjuk.
litauszki pajsli_1617.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
„Szalonnyelv“
Litauszki Zsolt szalontüdő módjára készít borjúnyelvet. Az étel a Maligánban, a legkedveltebb fogások egyike lett.
A belsőségek
2 kg borjúnyelv
1 db borjúszívA nyelvet és szívet hideg vízben hagyjuk állni két órán át.
A főzőlé
kb. 4 l hideg víz
100 g karotta
100 g zellergumó
100 g fehérrépa
1 fej hagyma félbe vágva (mindkét felébe babérlevél tűzve 1-1 szegfűszeggel)
2 szál póréhagyma
4 babérlevél
20 szem fekete bors megzúzva
4 szem borókabogyó
4 szál kakukkfű
10 szál petrezselyemszár
5 gerezd fokhagyma héjastul, megzúzva
120 g barna rántás (80 g vajból és 60 g lisztből)A nyelvet és szívet lábosban felöntjük a hideg vízzel, felforraljuk, lehabozzuk. Hozzáadjuk a zöldségeket és a fűszereket. A nyelvet puhára főzzük, kivesszük, lemossuk, a bőrét lehúzzuk. A szívet 15-30 perccel tovább főzzük, szintén lemossuk. Mindkettőt acél-tárolóedénybe tesszük, folpakkal lefedjük, hűtőbe tesszük.
A levet tovább sűrítjük, majd leszűrjük. 1,2 litert kimérünk belőle, ezt használjuk a mártáshoz.
A hideg nyelvet és a szívet vékony szeletekre vágjuk (lehetőleg géppel), majd 2-3 mm-es hasábokra.
Rántás
Serpenyőben felmelegítjük a vajat, belehintjük a lisztet, és nagyon kis lángon, folyamatos gyakori kavargatás mellett pirítjuk, míg sötétebb barnás színt nem kap. Egy jó barna rántás legalább 20 percig készül, ha nem tovább, de vigyázzunk, hogy se a liszt, se a vaj ne égjen meg. Ezért fontos a jó munkaeszköz: a vastag falú serpenyő, a falapát, szükség esetén lángelosztó.
Ízesítők
4-5 tejben kiáztatott szardella, kis kockára vágva
50 g kiáztatott kapribogyó, kis kockára vágva
10 db csemegeuborka kis kockára vágva
1 dl uborkalé
2 kávéskanál dijoni mustár
2 kezeletlen citrom lereszelt héja
1 dl tejszín
0,5 dl tejföl
néhány csepp borecet, só, borsA rántást felhígítjuk a leszűrt főzőlével, hozzáadjuk az uborkalevet. Húsz percig csendes forrással főzzük. Hozzáadjuk az ízesítőket, további 5 percig fűzzük, illetve addig, míg megfelelő állagú nem lesz. Hegyes szűrőn leszűrjük, alaposan kinyomkodjuk.
A csíkokra vágott belsőséget nyeles lábosba tesszük, felöntjük annyi forró mártással, hogy ellepje. Tejszínt és tejfölt adunk hozzá. Végül még mustárral, borecettel ízesítjük, bőségesen borsot darálunk rá. Röviden felforraljuk, zsemlegombóccal tálaljuk
Variáció:A nyelvből készült szalontüdő Litauszki Zsolt egyik bormenüjében üdvözlőfalatként szerepelt, snapszospohárban. Kiegészítőként kanálnyi habos mártás volt a tetején.
Ehhez sárga currypasztát és mangót turmixolt össze némi tejszínnel sűrített főzőlével.
Giressflameri kicsi.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
(Fotó: Bakcsy Árpád)
Flameri málnamártással (grízpuding)A puding
250 ml tej
40 g búzadara
nagy csipetnyi só
1,5 lap zselatin
½ - ½ kezeletlen narancs és citrom héja lereszelve
1 ek gyömbér (frissen reszelve)
csurranásnyi narancslikőr (Grand Marnier)
250 g tejszín
50 g cukor
vajFelforraljuk a tejet, hozzáadjuk a sót és apránként a darát. Folyamatos keverés mellett ismét felforraljuk, 4-5 percig forraljuk, majd hagyjuk kicsit hűlni.
Belekeverjük az előzőleg hideg vízbe áztatott és kicsavart zselatint. Amikor teljesen kihűlt, hozzáadjuk a gyömbért, a reszelt citrushéjakat, a likőrt.
Belekeverjük a cukorral felvert tejszínhab egyharmadát, majd a maradékot lazán, hablapáttal „beleemeljük”. Kivajazott formába öntjük, hűtőszekrénybe tesszük megdermedni. Tálaláskor a forma alját forró vízbe mártjuk így borítjuk ki a grízpudingot.
A karamellás málnamártás
500 g málna (szezonban friss, szezonon kívül mélyfagyasztott)
100 g cukor
150 ml fehérborA cukorból szárazon serpenyőben karamellát készítünk. Ehhez a cukrot felmelegítjük (nem mozgatjuk). Amikor világos barna, fehérborral hígítjuk. (ezt a savas karamellát nevezzük gasztriknak).
Hozzáadjuk a málnát, felforraljuk, röviden hagyjuk fortyogni, levesszük a tűzről, hagyjuk kihűlni, szitán átpasszírozzuk.Tálalás
A pudingot a mártással, málnadarabokkal, szezon szerinti virággal és fűszernövénnyel tálaljuk (képünkön orgonavirág).
Litauszki kukoricadesszert kicsi_1817.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Kukoricadesszert karamellás pattogatott kukoricával
A kukoricát ritkán használják desszertnek, jó példa erre az alábbi puding, amit különféle kiegészítők tesznek érdekessé. Egy osztrák lapban megjelent recept inspirálta.
250 g kukoricaszem (tejes)
szárított kukoricaszemek (pattogtatni való)
250 ml tejszín
100 g fehér csokoládé, darabokra törve
1 lap zselatin
1 csipet sóA kukoricát a sóval és a tejszínnel felforraljuk, majd csendesen gyöngyözve főni hagyjuk.
Mikor a szemek megpuhultak, turmixoljuk, passzírozzuk. Újra felmelegítjük (ne túl forróra), és belekeverjük az előzőleg hideg vízbe áztatott és alaposan kicsavart zselatint, valamint a fehér csokoládét. Formába öntjük, hűtőszekrényben hagyjuk megdermedni.Elkészítjük a pattogatott kukoricát: a száraz szemeket lábosban melegítjük. Kicsit sózzuk, kevés olajat csepegtetünk rá (az íz kedvéért), közepes lángon folyamatosan rázogatjuk.
Amikor kipattogzott, szilikonlapra terítjük, karamellával leöntjük, másik szilikonlappal lefedjük. Tepsit teszünk rá, a tepsire valamilyen nehezéket, hogy kissé lepréselődjön.
A pudingot kiborítjuk, főtt kukoricaszemekel és karamellmártással tálaljuk, a tetejére karamellás pattogatott kukoricát teszünk.
smarni meggyel kicsi_4124.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Császármorzsa meggyel (smarni)
40 g liszt
125 ml tej
1 csipet só
1 kk vaníliás cukor
negyed citrom lereszelt héja
4 tojás sárgája
4 tojás fehérje
30 g kristálycukor
2 cl 80%-os Stroh-rum
15 g tisztított vaj
25 g friss vaj
kristálycukor és porcukor a hintéshez
esetlegesen: 25 g mazsola teába áztatvaA sütőt 200ºC-ra előmelegítjük.
A lisztet, a tojássárgáját, a tejet sót, a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a rumot simára keverjük, majd félórát pihenni hagyjuk.
A fehérjét lágy habbá verjük, félidőben hozzáadjuk a kristálycukrot.
A hab harmadát belekeverjük a fenti tésztába, majd a maradékot óvatosan, lapáttal beleforgatjuk.A tisztított vajat teflonserpenyőben felmelegítjük (ne legyen túl forró).
Beleterítjük a tésztát, meghintjük a mazsolával. Röviden hagyjuk pirulni, majd a sütőbe tesszük. Mikor a teteje kezd száradni és színt kapni, kivesszük a sütőből, és a tésztát két lapáttal rombusz alakú darabokra szaggatjuk. Meghintjük friss vajjal és kristálycukorral, néhány másodpercre forró grill alá tesszük, hogy a vajas cukor rákaramellizálódjon.Tálalás
Forrón adjuk, melegített tányérra, tálalás előtt még egyszer meghintjük némi porcukorral, körbeöntjük gyümölcsmártássalMegjegyzés:
A tésztába tehetünk durvára vágott pirított diót, a tejet helyettesíthetjük tejszínnel. Illenek hozzá a kompótok (szilva, meggy), párolt gyümöcsök (alma, körte) és a különböző lekvárok (barack, som, áfonya), fagylaltok is.
A csíkokra vágott belsőséget nyeles lábosba tesszük, felöntjük annyi forró mártással, hogy ellepje. Tejszínt és tejfölt adunk hozzá. Végül még mustárral, borecettel ízesítjük, bőségesen borsot darálunk rá. Röviden felforraljuk, zsemlegombóccal tálaljuk
Kommentek:
Before 2012.01.20. 18:50:44
"kicsit belenyombtbdodjuk"
Litauszky Zsolt egy végtelenül szimpatikus és kedves ember, egyszer-kétszer ettem csak a főztjéből, de kiemelkedő volt!
MBTBD 2012.01.20. 18:54:02
Before 2012.01.20. 19:05:08
rhubarbjelly 2012.01.20. 19:29:30
MBTBD 2012.01.20. 19:39:58
Benikuty 2012.01.20. 20:38:21
nagyzsombor 2012.01.20. 20:55:33
Hapcedli 2012.01.22. 01:20:59
A főnökei iránti, jó értelemben vett alázatát és professzionista hozzáállását pedig tanítani lehetne.
jose maria padilla 2012.01.22. 11:15:37
MBTBD 2012.01.22. 12:28:28
jose maria padilla 2012.01.22. 12:33:55
a pörkölt= pergelt, azaz pirított. és végig rövid léven készül. a többi svábos, vagy bunyevác, vagy gyökértelen városi mímelés.
Hapcedli 2012.01.22. 13:10:22
Oscar Tschirky 2012.01.22. 16:25:41
MBTBD 2012.01.22. 17:24:15
a ma általunk pörkölt (világszerte gulash, gulasch, gulyas és más hasonló) néven nevezett ételeknek két őse van: a rövid lével és a hosszú lével készülő.
a rövidnél a saját levében-zsiradékán forgatják a húst, míg meg nem puhul. a másiknál mindent egyszerre raknak a bográcsba (halászlészerűen), hosszú lével. utóbbinak konyhatechnikai neve: “becsinált” (kb: elősütés nélküli ragukészítés). így készíti ma is számos népi elem ezt a típusú ételt. a végerdemény hasonló a rövid levűhöz.
a “pergelés” mint archaikus tájszó nem pörkölést jelentett, hanem a párolás szinonímája. tetszik-nem tetszik: a rövid lében készülés is egyfajta párolás, nem igazi pörkölés. (a tulajdonképpeni pörkölés pl. a kávéval történik)
egyébkiránt számos, a köznyelv által “pörköltnek” nevezett ételnél teljesen hiányzik az igazi pirítás is, a pörkölés meg teljesen (lásd: körömpörkölt, pacalpörkölt, csukapörkölt)
lehet, hogy sebeket tépünk fel, de a rövid levesre a "párolás", a hosszú levesre a "becsinált" a szakkifejezés.
cikket fogunk írni a világban készülő raguk három alapformájáról: a barna raguról, a világos raguról (fricassé) és a becsinált (blanquette) típusáról.
ezekbe gyakorlatilag besorolható az összes curry, daube, waterzooi, boeuf bourgignon, carbonade, navarin, estofado, fricassé, geschnetzeltes és a borsos tokányig minden. magyarországon pörkölt néven jelzett paprikás húsragu mindhárom metódussal készül és készülhet.
Oscar Tschirky 2012.01.22. 17:45:13
jose maria padilla 2012.01.22. 18:25:31
egy normális pusztai rövid levű pörkölt készítésnél a hús nem párolódik. a hús valami furcsa dolgot művel, valahol a sülés, és a párolódás között. mondjuk ehhez kellő mennyiségű zsír is kell.
de persze kávépörkölés. ugyan. és puszta karri. naná.
jose maria padilla 2012.01.22. 18:38:31
ja, és arra kérnék forrásmegjelölést, hogy a pergelés hol jelent párolást. előre is köszönöm. örülök, ha egy kulináris-néprajzi újdonság megszületését segítem ezzel a kérésemmel.
MBTBD 2012.01.22. 20:13:00
Azért adunk neki igazat, mert tényszerűen ez történik a bográcsban vagy lábosban: a hús kevés lében is párolódik. Márpedig hő hatására folyamatosan adja ki a levét 60 foktól fölfelé. Ha erre sok zsírt adsz, akkor ez egyfajta pörkölt köztes-Padilla módra (egyébként ott is kiereszti a saját levét a húsod).
Amúgy a köznyelv gyakran használja a pirít kifejezést (a pörkölés rokonát) miközben valójában párolásról van szó (pl. amikor hagymával indítjuk az ételt)
Érdekes az a kínai megoldás, amikor az oldalast ízesített lében kezdik készíteni, hagyják elpárologni a levet, végül a húst a saját zsírján pirítják percekig. A hús igen omlós és aromás lesz, rajta pörzsréteg. Ezt a végén igen erősen lepirítják, még szaftja sem igen marad. Ha van kedved (?) elnevezhetjük “kínai pörköltnek”). Mert sok ragu készül úgy a világon, ami rászolgálhat a “pörkölt” névre. Így készíti például Nadja Santini is a kecskéjét.
Baja környékén a kakas- és a tyúkpörkölt is így készül: párolt hagymára teszik a darabolt szárnyast, felöntik bő vízzel, s főzik élénk lángon. A vége felé teszik bele a paprikát, majd rövid lére redukálják, akár teljesen zsírjára pirítják, ismét felengedik, de már csak kevés lével.
A Czifrayban egyébként a “gulyásos és pörkölt hús” a “becsináltak s vagdalt aprólékok” fejezetcím alatt szerepel. Ez az 593. sz recept: (“…négy vagy öt fontra egy meszely vizet önts…”)
Azonban nem akartuk felszítani a Magyarországon létező viták egyik legterméketlenebbikét… Vélhetően nyelvlélektani problémával állunk szemben, miközben mi a konyhatechnológiák oldaláról közelítjük meg a kérdést.
nite_club 2012.01.22. 20:56:55
("Végül le se kel szűrnöm a levet" tudom, hogy kényesek vagytok a helyesírásra, két L)
jose maria padilla 2012.01.23. 07:52:02
mellébeszélés. és bajára hivatkozás. mikor világosan megmondtam, hogy a hosszú lé sokac, bunyevác, sváb szokás. a pergelés kisbánozása sajnos kevés, szembe megy a teljes magyar néprajzi forrástömeggel. a pusztai módon, kellő zsiradékkal pergelt hús is igen, ereszt levet. ezért nem keseredik benne a paprika, míg csak ha a zsírban pörkölődne, keseredne.
mindegy, kár ezen vitatkozni, valóban, titeket még ember nem győzött meg olyanról, amit ti nem úgy gondoltatok.
ez pedig nem nyelvlélektani probléma...
jose maria padilla 2012.01.23. 07:57:50
és ezzel lezártam részemről a pörkölt vitát. :)
vero 2012.01.23. 22:04:38
hogy egy gyenge példával éljek, vlsz. senki sem gondol Julien Sorel-re mikor a répát julienne-re vágja.
az alapvető technológiai különbségeket, amelyek nyugati és keleti elkészítési módszerek, hovatovább a nemzeti ételek elkészítései között vannak (ld. barbecue - bográcsolás) mi sem fejezhetné ki jobban/szebben, mint a saját szókincs, a saját szaknyelv.
ahogy ma már nincsenek (alig vannak) történeti fogalmak a magyar jogban sem, noha az osztrák, majd a kommunista igát megelőzően a nemzeti jog és fogalmak is a sajátjaink voltak.
mindenki tudna mondani példát a saját szakmájából.
épp most van ideje az ébredésnek. persze nem a michelin csillagok között.
ekkerjoz 2012.01.24. 12:21:21
Rizs Ottó 2012.01.24. 12:30:23
ekkerjoz 2012.01.24. 13:15:58
jose maria padilla 2012.01.24. 13:25:27
örömmel olvasom, hogy a termékenyítő magyar pörköltfőzési közeg, a maga világon egyedülálló -jó még azért más sztyeppei népek is ismerik- pergelési módszerével értő talajra hullott benned. :)
mindenesetre sajnálnám, ha a szerzők majdani tankönyveiben eltűnne ez a kiváló módszer, kizárólagos teret engedve az ejrópai és kínai ragufőző módszereknek.
a magyar és rokon /egykori/ pusztai életmódú népek e főzési módszere olyat tud, amit a bloggazdák ejrópai és világkitekintésű nagy tudását elkerülte, szemben a világ ismert eljárásaival- vagy pirít és felönt, vagy felönt és lepirít- egyidőben párol és pirít.
a kész pörköltön ellenőrizhetjük a készítés módszerének nagyvilágias, vagy mucsai magyar pusztai használatát, hiszen a lében főzött pörkölt zsiradéka főzött ízű, míg a mucsai-magyar pergelt pörkölt zsiradékának íze inkább a pecsenye ízéhez közelít, persze paprikás bukéval.
ennek a módszernek a nagyszerűsége érezhető például a méltán világhírű -és most a szerzők számára barátságosabb vidékre a bp.-i klauzál térre érkeztünk az idegen puszta után- sóleten a kádár étkezdében, hiszen annak utánozhatatlanságát a szintén sülve-főve módszer adja, a decens csípősségen és hangsúlyos pirospaprikázáson túl. a magyar módszer ennek az egyébként fantáziátlan tömő-puffasztó nyomorételnek új dimenziót adott.
egyszóval kár lenne a szinte megsemmisült magyar konyhai hagyományok közül ezt a még -egyre kevesebb helyen élő- konyhatechnológiai zsenialitást kitagadni, és raguval pótolni.
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 13:49:53
"s nem a vidéken elterjedt gulyáskrémet vagy Piros Aranyat"
kibújt a vidékező aszfaltparaszt
nyilván újpest városközpont meg gazdagrét emeleti virágládáiban terem a paradicsom meg a paprika
maga teljességgel komolytalan
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 14:09:16
"Zsolt hámozott sült paprikát és hámozott paradicsomot tesz bele"
onnantól fogva, hogy Zsolt - minden HACCPt áthágva - fejfedő NÉLKÜL (2. kép) hajolgat a fazekai fölé, akár bele is sz-hat
a háttérben UJJATLAN nejlon otthonkában tevékenykedő személyről - szintén fejfedő NÉLKÜL - már nem is beszélve
jose maria padilla 2012.01.24. 14:53:08
magának nincsen igaza. a szerzőknek viszont igaza van abban, hogy az említett termékek használata kiválóan jellemzi a gyökerétvesztett vidék gasztronómiai kilátástalanságát. pirosarany, gulyáskrém, sorállás fornettiért, ez a jelenlegi magyar vidék. és ez a helykijelölés nem a városival szemben pozicionálja a vidékit, hanem egykori önmagával szemben.
viszont abban van igazság, hogy egy a szerzők által nem ismert technológia létezése ellenérveként felhozni, szamárság. mert ugyan a nép elfelejtett tisztességgel főzni, úgy általában, de ez nem zárja ki azt, hogy vannak még szigetek, ahol kincsek vannak.
ugye a magyar húsjövő záloga a magyar mangalica sem egy hollán utcai erkélyen a virágosládában őrződött meg, hanem egy hajdúböszörmény közeli tanyán.
és így aztán nem okos dolog a tanyai-pusztai magyar arcokba ejrópai gőggel gulyáskrémet nyomni.
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 14:59:16
"nem a városival szemben pozicionálja"
akkor minek vidékezni? illetve:
mert a városban tán mi van?
"gyökerétvesztett vidék"
és rádob egy lapáttal
jose maria padilla 2012.01.24. 15:10:22
félre érti. mostan vidékezni nem azt jelenti,hogy degradáljuk, hanem számon kérjük rajta egykori kincses mivoltát, amit ismert-nem ismert okokból elvesztett.
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 15:23:29
no igen, a városon bármiféle vesztett dicsőséget számon kérni nehéz lenne
épp csak a posztoló kommentjéből nem ez derül ki, hanem a zsigeri vidékezés, mert hogy Zsolt a Maligánban hámozott zöldséggel dobálózik míg vidékiék tubusolt adalékanyagokkal - mintha a városi virágládákban teremne a zöldség
napolajos 2012.01.24. 16:52:31
napolajos 2012.01.24. 16:55:51
Refuse/Resist! 2012.01.24. 17:27:26
Ami kár, mert azért alapvetően szimpatikusak a célkitűzéseik.
muskotály küvé 2012.01.24. 19:19:56
Eleink még tudták, hogy a különböző alapanyagokból különböző módon készül a pörkölt/paprikás (az elnevezésnek semmi jelentősége), például a sertést lehet pirítani, a gombát a hagymával együtt tesszük fel, a csirkét, nyelvet, szívet inkább csak pároljuk a paprikás-hagymás lében, stb.
A víz mennyiségén lehet vitatkozni, de marhapörkölt (gulyás?) esetén tényleg az a legjobb, ha halászlészerűen ellepetjük vízzel, csak lassan főzzük puhára (én kemencében szoktam). Aki nem hiszi, járjon utána, esetleg mutasson hitelt érdemlő néprajzi forrást, hőbörögni felesleges.
Rizs Ottó 2012.01.24. 19:27:52
betyár 2012.01.24. 19:33:28
'vagy pirít és felönt, vagy felönt és lepirít- egyidőben párol és pirít.
a kész pörköltön ellenőrizhetjük a készítés módszerének nagyvilágias, vagy mucsai magyar pusztai használatát"
és micsoda rövid szaftja lesz: sűrű, ragacsos. ha kihűl, megkocsonyásodik.
kifli 2012.01.24. 20:12:55
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 20:22:20
ezé' a tudományé' kár volt külföldre menni
ezt a tudományt kár volt külföldről hazahozni
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.24. 20:29:13
BS!
aki foglalkozásszerűen séf, annál _szakmai követelmény_ a kreativitás
zr 2012.01.24. 22:25:37
- a NASA-nak fejlesztették ki nehogy olyan organizmusokat juttasson az emberiség véletlenül a világűrbe, melytől kitör a csillagok háborúja
- a hyatt az usa-ban például nem alkalmazza, mert úgy gondolja túl bürökratikus szabályozás egy olyan rugalmas kis szervezet számára, melynek szűk 500 szállodája van világszerte...
egyébként köszönjük az udvarias, tartalmas és igazán magas szakmai felkészültségről tanúskodó hozzászólásokat, mellyel sikerül előre mozdítani a magyar gasztronómiát
zr 2012.01.24. 22:26:58
süllőcske 2012.01.25. 00:15:47
A hús jellege, darabolása, de a mennyisége is döntő, nem beszélve a főzőedény arányairól, anyagáról, falvastagságáról.
Sok hús rövid idő alatt túl sok levet ereszt, máris lemondhatunk a jose maria padilla által leírt, igen kívánatos, pirul-párol jellegről.
Ez szerintem széles, kisebb méretű, kissé vastagabb falú bográcsban lehetséges.(mégse süljön)
Ez idő tájt keramikus kollegáimmal olyan agyagbográcsmodell felélesztésén fáradozunk, melyet pusztai népek hoztak a Kárpát-Medencébe és nem véletlenül ezeket használták.
Ezeket megvizsgálva, tesztdarabokat próbálgatnánk, hátha ad régi, vagyis új tapasztalatokat.
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.25. 02:52:06
nekem szokott másnapra is maradni, úgyhogy - minő blaszfémia és gyalázatos orgyilok - nálam fontos szempont, hogy másnap melegítve is jó étvággyal fogyasztható legyen
Gasper 2012.01.25. 06:56:23
jose maria padilla 2012.01.25. 07:48:37
ha már a blogkomornyik megszólalt. tudod kedves barátom, ezek a pusztai népek nem szedték darabjaira a marhát, vagy birkát, mert ugye ezekről beszélünk, és főzögették külön-külön, hanem a fejétől farkáig egy üstbe vetették. de ti, természetesen, ehhez is jobban értetek. urbánus pörköltfaragók.
:)
Gasper 2012.01.25. 08:03:40
jose maria padilla 2012.01.25. 08:28:04
muskotály küvé semmit nem tett hozzá a vitához. mindfeleslegesen kijelentette, hogy a gulyás, a gulyásoshús, a paprikás is lehet fenséges étel. ami igaz is, és ahogy litauszkié is minden bizonnyal az.
csakhogy nem erről szólt a dolog, hanem arról, hogy létezik egy technológia, -ami szerzők szerint nincs-, aminek a használata eredményezi a pörköltet.
a blognak meg talán nem árt néhány majd beletanuló új olvasó a talán nem véletlenül 4 főre csökkent kényszeres evő törzsközönséget növelvén :))
jose maria padilla 2012.01.25. 08:31:03
és egyébként ha nem vette volna észre, az egyébként politikai tévutakon tántorgó blognak igyekeztem valamiféle helyes irányba tartó fogózkodót adni. kemény világ van, no :))
Gasper 2012.01.25. 08:34:17
De akkor legyen rá gondod, hogy betyár asszonyság le ne írja mégegyszer, hogy a perkeltszaft ragacsos! :)
MBTBD 2012.01.25. 13:57:29
Ha következetesek vagyunk, akkor a tokány szó magyarításával és/vagy meghatározásával kellene kezdenünk (☺ /“Végszóként idézzük Zilahy Károly hírlapírót (a szakácskönyvszerző Ágnes bátyját), aki A székely legény című művében (1866) ezt írja: „Ejnye, nem hittem volna, hogy Pesten ilyen jó tokánt tudjanak csinálni – csakhogy itt borjúpörköltnek híják.” (Fehér Béla, Tokányrejtély, Magyar Nemzet, 2006)/
A lényeg: míg a fricassée és a blanquette konyhatechnológiát ír le, a pörkölt és a tokány nem technológia, hanem étel, és ezek az ételek eltérő technológiákkal készülhetnek.
A köznyelv szerint pörköltet készítünk körömből, pacalból, csukából, birkából, sertésből, kakasból, kakasheréből, marhából stb. Ezek már önmagukban több technológiát feltételeznek, magát a marhapörköltet is többféleképpen készíti a nép. Ha egy külföldinek megadsz egy rövid, saját lében készülő marhapörköltreceptet, hogy készítsen ennek alapján körömpörköltet, akkor nem biztos, hogy jól fog sikerülni. Vagyis a pörkölt kifejezés nem egzakt, még akkor sem, ha vannak olyanok, akik annak vélik. És ha egy kifejezés pontos tartalma akár minimálisan is vitatható, akkor az nem egzakt szakkifejezés.
Egyébként nem arról van szó, hogy a magyar konyhai szaknyelv “ne adna helyet” magyar kifejezéseknek, hanem arról, hogy következetes magyar szaknyelv nem létezik.
Meg lehet próbálni honosítani-magyarítani francia szakkifejezéseket. Ez az esetek többségében nagy erőfeszítés, és nem mindig van sok értelme. A francia szavak világszerte bevonultak a konyhákra (mint latin szavak az orvostudományba), miután a világ jelentős része készen átvette a franciák által leírt pontos technológiákat és a hozzájuk kapcsolódó szabatos szakkifejezéseket. Értelemszerűen a különböző nyelveken írt szakkönyvek is ezeket a kifejezéseket használják, a Magyarországon kívüli szakmai világban is ezeket hallani a konyhákon. Tehát magukat a technológiákat és a létező szakkifejezéseket meg kell ismerniük a magyar szakácsoknak.
Akiket érdekel a bográcsban hús készítés, a pörkölt története, a szó meglehetősen késői megjelenése, az elnevezésekkel kapcsolatos konfúzió, annak figyelmébe lehet ajánlani ezeket a könyveket:
Ballai kálmán, A magyar vendéglátás története,
dr. Pető Mária, A gulyás, pörkölt és paprikás története hazánkban
Erdei Ferenc, Néprajzi ínyesmesterség
Ecsedi István, A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása (Debrecen, 1935) /“A debreceni és tiszántúli egyszerű ember nem eszik se gulyást, sem pörköltet, csak húst. Nem ismeri, tehát nem is használja ezeket a szavakat“/
Gvadányi József, Egy falusi nótáriusnak budai utazása
Czifray (1840-es kiadás)
muskotály küvé 2012.01.25. 17:26:57
betyár 2012.01.25. 18:02:16
márpedig, ha megfelelő módon készíti az bizony ollyan lesz. tuggya: hagymát pirít, húst pörköl, paprikát futtat, rövid víz. lepárol, fölenged, lepárol, fölenged. ha kellő mennyiségebn ismétli ez utóbbit, a szaft bizony megáll az ujján még melegen is. ez a pörkölt.
aztán van a paprikás. abban a húst nem pörkölik, a paprikát zsíron nem futtatják, hanem bő lére eresztve a pirított hagymát, az egészet összefőzik. színe is, íze is más, mint a pörköltnek.
muskotály küvé 2012.01.25. 19:23:16
Van egy könyvem, amely részletesen ír a régi csákvári fazekasokról. A Vértes oldalából olyan tiszta agyagot bányásztak, amiből tűzálló edényeket tudtak készíteni. Aztán a cocalizmus hatékonyság-mániájával ez is megszűnt, minek a dolgozónak ilyen macerás edény, mikor ott a zománcozott. Elmentem Csákvárra, beszéltem egy fazekassal, ma már természetesen nem készül ilyesmi, a régi, hegyoldali agyagbányák újranyitásához mindenfajta engedély kéne, stb.
Marschieren gehen mit Maschinengewehr 2012.01.25. 20:04:09
a konkrét példánál maradva, üstöket már a hunok is fémből csináltak, nemcserépből
upload.wikimedia.org/wikipedia/en/d/dc/Huncauldron_Hungary.jpg
MBTBD 2012.01.25. 21:47:46
5mp.eu/web.php?a=favellascsoport&o=ABTiNA4eLG
süllőcske 2012.01.25. 23:23:31
Üstöket csináltak a hunok, bronzból, de mint látom, nem tudsz róla, hogy a szarmatáktól az avarokon keresztül Árpád magyarjain át rengeteg agyagbogrács lelet mutatja e népek főzéstechnikáját.
@muskotály küvé: Sokáig híres, tűzálló alapanyag volt a bélapátfalvai agyag, a bányát bezárták.
Hapcedli 2012.01.26. 02:45:42
Minapában csak annyit írtam, kételyem van, hogy pörköltfőzésben is MBT lenne a legnagyobb májer, ez persze elérte valamelyik moderátor ingerküszöbeét, muhaha.
Hapcedli 2012.01.26. 03:14:01
Gasper 2012.01.26. 07:00:01
Inkább olvasson Fehér Bélát, vagy régi polgári szakácskönyveket, esetleg néprajzi gyüjtéseket, oszt meglássa, hogy az egykori magyar konyha (a népi és a polgári egyaránt) milyen gazdagon értelmezte és alkalmazta a pörköltkészítés lehetőségeit, nem beszélve a különféle régiók egykor jelentősen eltérő ételkészítési hagyományairól. Aztán vadból, marhából, vagy sertésből nem egyazon metódus szerint érdemes pörköltet készíteni. Az alapanyag, az adott régió, vagy az évszakok függvényében változtathatunk az összetevőkön, a sorrenden stb.
muskotály küvé 2012.01.26. 10:49:22
muskotály küvé 2012.01.26. 10:52:13
muskotály küvé 2012.01.26. 10:52:51
süllőcske 2012.01.26. 12:23:30
Már megszoktam, hogy az agyagbogrács dolgával előhozakodván, szinte mindenki a fejét ingatja, vállát vonogatja és nem fogja fel azt a nyilvánvaló tényt, hogy ezredévekig főztek ilyen edényekben a pusztai népek (a leletek főleg az Alföldről származnak), sőt, a rómaiak is használták.
Kétségtelen, hogy a felfüggesztésből és a hőkülönbségből adódóan erős fizikai hatás éri ezeknek az agyagedényeknek egyes pontjait, és csak a nagyon jó gölöncsér tudja kiküszöbölni a törés veszélyt.
De például a késő-szarmata bogrács külső köpenyén rafináltan elhelyezett perem kanyarog, erősítvén a kritikus helyeket.Vagy itt van az avarok belső füles megoldása.
Aztán az anyagösszetétel, mint fontos tényező. Gondoltátok-e, hogy az edények különböző pontjain más-más soványítású anyagstruktúra jelenik meg, és az edény húsa réteges ? És az edény belseje kavicsos, kvarcos, különleges agyaggal tükörre símított külön réteg?
Talán ezeket mégse kellene virágcseréphez hasonlítani.
Sajnálom, hogy miközben ősi telleket járva bámuldozom eleink csodás edénykultúráján, kortárs fazekasaink hümmögnek, siránkoznak, és elodázzák az agyagborács ügyét.
De most két keramikus társammal nekiveselkedtünk, hogy ne csak legenda maradjon az agyagbogrács.
Ha Isten is úgy akarja, az idei, szegedi halfeszten látható lesz, benne ős-hallé, és egy kortárs halászlé tálaló készlet.
Gasper 2012.01.26. 12:44:24
Tényleg, süllőcske! Az agyagbogrács mázas belül?
süllőcske 2012.01.26. 13:13:46
Attól függ, mit nevezünk máznak.
A régiek agyagmázasak, vagy kvarcos agyagmázasak voltak. Például: Az edény belsejének befejezése úgy történik, hogy szitált mini kavics réteggel behintik, kvarcos hígagyaggal elsímítják.A glettelés hatására a kvarclapocskák fel fekszenek a felületre, csillogó, sima, igen kemény mázat alkotva.(2.-3.sz)
De lehet olvadó máz is.
Napjaink lehetősége, hogy a magas tüzű agyagot (1200-1300 Celsius) olvadásáig hevítjük, de mielőtt az edény lerogyna, már hűl a kemence. Nem könnyű dolog, viszont rettenetes erős, kemény anyagot kapunk.
Gasper 2012.01.26. 13:33:56
betyár 2012.01.26. 20:25:14
na persze. tudja, az is megtörtént már. egyébként őszintén irígylem azt a magabiztosságot, amivel maga minden olyan tárgyban megnyilvánul, amihez egyébként kevéssé ért. pl. történelem, gasztromóka. tuggya, ezt a blogot indulása óta olvasom, mert érdekesek voltak az MN-ben az szerzők írásai. és érdekes a fúziós konyha is. csakhogy az értő ember az, aki az így nyert többlet, ill. új információkat adaptálni tudja meglevő, megtapasztalt ismereteihez, de nem veti szolgai módon alá magát bármely irányzatnak. igen, jónak tartom, hogy főzzünk szobahőmérsékleten dermedő zsírokkal és hidegen préselt olajokkal. jónak tartom, hogy tiszta fűszerekkel dolgozzunk, ne ipari ízesítőkkel vagy ízesített pakura származékokkal. kimondottan lelkesedem konfittálásért, jónak tartom a friss zöldfűszerek ízét és fontosnak, hogy disztingváljunk a fűszerek használatakor és tanúsítsunk mérsékletet. fontosnak tartom, hogy törekedjünk jó minőségű alapanyagok felhasználására, stb.
de affektálásnak vélem, hogy dicsőítik a francia, spanyol, portugál konyhát, de megvetjük, lenézzük a magyart. bármennyire is fáj ez, a gundel-szakácskönyvben ott a pörkölt és a paprikás, pedig az tényleg polgári, de az erdélyi szakácskönyvekben is ott vannak ezek az ételek. sőt olvastam bethlen istván önéletírását, ahol több fejedelmi vacsorát is leír, nagyjából sejtem az akkori konyhakultúrát.
az pedig méretes bornírtság, hogy a ma ismert pörkölt kádár-kori csökevény, hibás, ha azt javasolják ezen a blogon a szerzők, hogy a mákot elektromos késes darálóban kell darálni, vagy ha a mille feulle-ről írnak, de az fel sem merül, hogy kitérjenek, szót pazaroljanak a magyar krémesre.
p.s.: evett már maga köröm- vagy csülökpörköltöt? főzött már kocsonyát, de amúgy hagyományosan, gyári zselatin nélkül? na ezek mind ragacsosak akkor is, ha elegánsabb, ha homogén kolloidos állagról beszél inkább.
betyár 2012.01.26. 20:44:26
természetesen nem Bethlen István, hanem Bethlen Miklós:)
Hapcedli 2012.01.27. 00:19:21
Egyszerűbben szemlélve: már számtalan modern verziót kóstoltam a szimpla külön készített sültpaprikás mártástól (ilyenből pl. megemlíthető Litauszki Zsolt "harcsapaprikása" vagy éppen a Kovács-kecskeméti páros (Bagatell) némileg hasonlatos harcsapaprikása) a sz*rrá szuvidált ilyen-olyan pofákig és csirkemellből mdifikált csirkepaprikásokig. Ezek közös jellemzője az volt, hogy legjobb esetben majdnem elérték a legsimább Kádár-kori csökevény alapkivitel élvezeti értékét, gyakran viszont ölég sz*rok voltak. Ugye, izgalmas kéréds az, hogy a hozzám hasonló parasztok miért így szublimálják a kérdést, de sajna, nagy számban vannak hozzám hasonlók, hiszen a legkifinomultabb megmondás se helyettesíti be teljesen a pőre organoleptikus tapasztalataot, ez csak politikusok és kisegyház-vezérek esetében tud működni.
Így aztán marad itt a reménytelen birkózás a pörkölttel és az újabbnál újabb bonyolult ideák gyakorlatba ültetésének kísérletei...
vero 2012.01.27. 06:03:56
de jaj, mi lesz velünk, ha a pörköltet valaki egyszer egzakt módon leírja és véglegesíti?!
a lecsós, pörköltes posztok mindig a leglátogatottabbak.
jose maria padilla 2012.01.27. 06:34:48
a pörkölt eltagadása, nemesi ragu származásának elfajzott nyomorultjává mímelése stratégiai megfontolás. a magyar idegen közeg.
lásd még viccigmann szívcsakrás /vagy szívgyökér? :)/ pörkölttel etetése, vagy mi. szerintem jobban érdekelte volna valami originális pusztabogrács.
és ne felejtsük el, hogy sokkal könnyebb távoli csuda dolgokról írni, mint olyanról, amiről mindenki tud valamit.
sajnálom a szerzőket. egykor korszakosak voltak, így meg veszteni fognak. és érdemtelenek fogják kicsavarni a kezükből a fáklyát. készen állnak a gasztrodömper borbásmarcsik a feladatra. :)
egyébként érdekes dolog ez az egész. ha a pörkölttel nem tud mit kezdeni a fájin dájning, akkor lehet, hogy semmivel sem, és csak majomkodás az egész?
Gasper 2012.01.27. 06:53:48
Regionalitásról és hagyományról beszéltem a pörkölt kapcsán, méghozzá az elmúlt évtizedk uniformizáló gyakorlatával szemben. Ideírom mégegyszer: olvasson Fehér Bélát, vagy régi szakácskönyveket, meglássa milyen fantáziadúsan értelmezték valamikor a polgári konyhákon a pörkölt elkészítésének lehetőségeit. Gundel, Magyar Elek, Dobos C. stb. Vagy olvasson bele a néprajzi gyüjtésekbe. Az eredendően Alföldön népszerű pörköltet különböző módon készítették a Hajdúságban, vagy éppen a Sárréten. Van, ahol előbb pergelték a húst és csak utána került rá a hagyma, vizet meg talán alig kívánt az a hús a főzés alatt. A Viharsarokban már az elején belekerült a fűszerpaprika, a Kisalföldön meg csak a végén és igen kis mennyiségben. Amíg a karcagi birkapörkölt felülmúlhatatlan, addig Békésben sertésből csinálják egészen elsőrangúan. És még én nem értek semmit a témához. Ráadásul az egész mondandómnak köze nincs a mai, saját magam részéről is idegenkedve fogadott felismerhetetlenségig szofisztikált változatokhoz.
Gasper 2012.01.27. 08:27:09
Hapcedli 2012.01.27. 08:54:48
A lényeg ott van, hogyan lesz a dájning fájnabb (fáinabb), illetve lesz-e? A perkelt nem ígéretes tárgy ilyen szempontból, míg például a kacsamell meg igen. Ott az út végén a rozébbnál is rozébb franszija némakacsa bébi melle, amit szuvidolás után oly szaftosra lehet készíteni, hogy ki kell facsarni tálalás előtt. :D
MBTBD 2012.01.27. 12:36:11
“az pedig méretes bornírtság, hogy a ma ismert pörkölt kádár-kori csökevény, hibás, ha azt javasolják ezen a blogon a szerzők, hogy a mákot elektromos késes darálóban kell darálni, vagy ha a mille feulle-ről írnak, de az fel sem merül, hogy kitérjenek, szót pazaroljanak a magyar krémesre“.
Bár mi ezt sehol nem írtuk, a “ma ismert pörkölt” abban a formájában, ahogy a legtöbb étteremben kapjuk, valóban kádár-kori csökevény.
Nem javasoltuk az elektromos késes darálót, hanem elmondtuk, hogy szakácsok hogyan darálják elfogadható módon a mákot, ha épp nincs mákdarálójuk. Van mákdarálónk, de kipróbáltuk a másik módszert is: működik.
A mille-feuille francia sütemény, amelyhez eredetileg három réteg tésztát és enyhén rumos cukrászkrémet használtak, de időközben igen sokfelé ágazott a műfaj.
Amikor erről írtunk, akkor erről írtunk: (buvosszakacs.blog.hu/2007/10/29/mille_feuille_pierre_herme_kremese)
Máskor pedig írtunk az osztrákok és magyarok által átvett változatról, a krémesről is - például a Nyikospark kapcsán
buvosszakacs.blog.hu/2007/09/24/modern_hagyomany_a_nyikospark_a_ferto_to
és Balatoni Brigitta kapcsán is
buvosszakacs.blog.hu/2011/12/27/ritka_szakma
Egyébként a Litauszki Zsolt-féle krémes rendszeresen megjelenik napi ajánlatban a budavári 21 étteremben vagy a Pierrot-ban, Takács Lajos (Olimpia) kiváló karamellás krémest szokott készíteni. Ezek nem összehasonlíthatóak a cukrászdák többségében megszokott vanilines-keményítőlisztes, túlzselatinozott, margarinos verziókkal, melyekre nem érdemes szót vesztegetni.
MBTBD 2012.01.27. 12:40:38
MBTBD 2012.01.27. 12:41:30
MBTBD 2012.01.27. 13:11:26
Pörkölt és társai nem tanúsítanak semmiféle ellenállást: az "ótküzen" (?) szakirodalmában sok ilyen ihletettségű fogással lehet találkozni. Fogunk írni róla.
MBTBD 2012.01.27. 13:36:52
buvosszakacs.blog.hu/2007/10/29/mille_feuille_pierre_herme_kremese
muskotály küvé 2012.01.27. 15:24:38
Amúgy akárhányszor olvasom Zsolt receptjét, semmi túlfinomított, magyartalan, ... eljárást nem találok benne.
MBTBD 2012.01.27. 15:50:48
A szerzők megállapítják, hogy Erdei Ferenc definíciói (amelyeket egy bizonyos főzőember elmondására alapozott), bár ésszerűek, általában nem vertek gyökeret más főzőemberek körében. Városi, népi-urbánus belvitának tűnik tehát az, hogy mit hogyan kell neveznünk ebből az ételcsaládból. Ha következetes akarnánk lenni, ez bonyodalmakhoz vezetne. Be kellene tiltani például a körömpörkölt kifejezést. Vagy azt kellene mondanunk, hogy "ettem pacalpörköltet nem pörkölt módra készítve"
Mi is tapasztaltunk hasonlót. Van, főzőember aki kifejezetten ideges lesz, ha megkérdik tőle, hogy ő most pörköltet, paprikást vagy gulyásost vagy mit készít.
Egyesületünk kétszer hívta meg ajánlásra Bakó Zsigmondot. Ő ezt mondja: „Hívják aminek akarják, így tanultam az apámtól, ő meg az övétől, ő meg a nagyapjától. Mind pásztorok voltak". Bakó család történetesen hosszú leves eljárást használja, ahogy Litauszki Zsolt készíti. Egyszerűbben szólva: van ilyen is, meg olyan is.
muskotály küvé 2012.01.27. 16:23:32
Szokás mondani, nincs túl nagy regionális változatosság a konyhánkban - ez még inkább önmagát beteljesítő jóslattá válik, ha univerzálisnak gondolt recepteket akarunk kőbe vésni.
betyár 2012.01.27. 17:01:55
a kádárista pörkölt" minősítése nem a blog szerzőinek ment:). abban is egyet értünk, hogy az éttermi/vendéglői gasztrokultúra ma Magyarországon meglehetősen alacsony színvonalú.
A linkelt posztokat és a hozzájuk fűzött kommenteket természetesen ismerem. A mille feuille-jel kisérleteztem is. bár a tészta karamellizálás nekem nem sikerült, nem volt teljesen kudarc a vállalkozás:))
a gubás posztnál pedig kávédaráló vagy termomix szerepelt lehetőségként, akommentelők javasolták a mákdarálót.
betyár 2012.01.27. 17:28:03
azokra a bizonyos "paprikáskrumpli újraértelmezve" ételekre gondol?
mondjuk így:
120 gramm salott, esetleg mogyoró hagyma
2 gerezd szárított fokhagyma
85 gramm pancetta
41 gramm mogyoróburgonya
paradicsomvíz
1 grillezett kaliforniai paprikából készített paprikakrém
kacsazsír
himalája só (a legjobb, ha nagyobb kristályszemek formájában szerezzük be és magunk őröljük frissen az ételre)
zöldfűszerek (9 bazsalikomlevél, 3-3 szál kakukkfű és zsálya)
A pancettát a 60 fokosra hevített kacsazsírban 2-3 órán keresztül konfittáljuk. Vigyázzunk, hogy a zsír hőmérséklete folyamatosan állandó maradjon.
A hagymát meghámozzuk, finomra aprítjuk. A konfittálásból hátra maradt zsírból két evőkanálnyit belülről kobaltkék bevonattal ellátott vasserpenyőbe teszünk, erre szedjük a hagymát, de rögtön hozzáteszünk 3 cl vizet, sózzuk és lefedve pároljuk.
A burgonyát közben héjában megfőzzük, a főzővízbe kis sót, esetleg zellert tehetünk. A megfőtt krumplit leszűrjük, pucoljuk, majd ha kihűlt, krumplinyomón átnyomjuk. Ebből mogyorószerű gombócokat formázunk.
Végül a hagymához adjuk először a szalvétán szikkasztott konfitált pancettát és a burgonyagombócokat és közvetlenül a tálalás előtt összehevítjük a paradicsomvízzel, háromszor meglóbáljuk felette a szárított paradicsomot és a zöldfűszereket, végül frissen őrölt sóval behintjük.":))
betyár 2012.01.27. 17:34:11
"Nyugodtan kijelenthetjük, ma elvétve és leginkább háznál tud az ember jó pörkölthöz jutni."
ja. ha főz magának. próbálja ki. akkor nem kell házrajárnia.
Gasper 2012.01.27. 18:24:35
Mindazonáltal ajánlom az alábbi szarvastokányt, természetesen a kommentekkel együtt:
tajkep.blog.hu/2010/05/15/korianderes_szarvastokany
Rizs Ottó 2012.01.27. 18:28:50
muskotály küvé 2012.01.27. 18:36:58
Valleyfloydroad 2012.01.27. 18:45:03
Van egy szarvasi szakácskönyvem, abban Kriska Pali bácsi birkapörkölt receptje található, megjegyzem mindenki így készíti, maximum más-más fűszerezési arányokkal. Ő 100 főre, megtisztítva 35 kg húst javasol (egy 2-3 éves jerkéét). 3 kg vöröshagyma, 30 dkg zsír, 20 dkg fokhagyma, 2 dkg kömény és só.30 dkg jó minőségű 'zsíros' őrölt paprika, illetve 10 dkg száraz erős csöves paprika. Kizsírozza a bográcsot és alulra teszi a csontokat, majd a csontos húst, fölülre a színhúst. Ha fejet is használják, azt előbb kettéfűrészelik hosszában, a velőt befűszerezi, majd összekötözi és ez kerül a bogrács aljára. Minden réteget külön megsóz és ráteszi a félbevágott hagymaszeleteket és a szárított paprikákat.Tehát semmiféle hagymapirítás, paprikázás az elején nincsen. Középre beszúr egy hosszú fakanalat, le egészen a bogrács aljáig, majd annak mentén 3-5 dl vizet beleönt még.Kis tűzön főzi, meg-megmozgatja a bográcsot. Amikor a csontos hús majdnem megfőtt, akkor leönti a keletkezett levet ás megfordítja a húsokat, hogy a színhús kerüljön alulra.A kiöntött lét fűszerezi meg a paprikával, köménnyel, esetleg erős paprikával, fokhagymával, ha kell még, sóval és ezt visszaönti a húsra.Az ún. fordítás többféleképpen történhet. De én igazából csak azt akartam leírni, hogy az Alföld kellős közepén, ahol talán a legfontosabb eledel a birkapörkölt, így készítik, semmiféle 'pörkölés', illetve 'pörköltalap' nincsen és mégis a világ egyik legjobb birkapörköltjét készítik, egy ősi módszerrel, akkor azoknak én hiszek és elhiszem, hogy ez is pörkölt.Persze ahogy Gasper mondta, a sertést is kitűnően készítik, de az ottani pacalért is érdemes leutazni egy szép nyári hétvégén, vagy bármikor igazából.
Gasper 2012.01.27. 19:02:24
Végül békési szilvóriummal és lőkösházi kenyérrel meseszépen csúszott.
Hapcedli 2012.01.28. 02:26:48
@MBTBD: a bal fülem zúg, kb. 4 éve. Elég idegesítő volt eleinte, de már megszoktam, élnek emberek ennél nagyobb problémákkal is...
Rizs Ottó 2012.01.28. 08:39:59
A horgászó séf 2012.01.28. 09:24:06
Tanulságos kis mese, tetszik, igazi modern fabula. Kár, hogy lusta vagyok visszaolvasni, pontosan mire vonatkoztatva írtad. Lehet jobb is így :-).
A cikk tetszik, nagyon jó, hogy Embereket ismerhetünk meg blogokon keresztül.
ekkerjoz 2012.01.28. 10:19:53
@Valleyfloydroad: a karcagi birka is így valahogy készül, csak az arányok mások, és megperzselik a lábszárat és a fejet.
Alfőmérnök 2012.01.28. 10:57:29
Kiszely nem túl hiteles forrás, de ez talán nem offtopic:
istvandr.kiszely.hu/ostortenet/035.html
Na, csak ennyit akartam mondani, nem értek a főzéshez, azt se tudom, mi az, hogy "konfittálni". :)
betyár 2012.01.28. 13:57:46
na, jól behúzott ezzel a linkkel a csőbe. hisz ezt én már olvastam:) ha megengedi: a napraforgóolaj helyett próbálta már más zsiradékkal?
Benikuty 2012.01.28. 14:21:08
Vagyis a vita értelmét nem igazán vagyok képes felfogni...
@Rizs Ottó:nyithatnál Te is blogot, szerintem, aztán ott csesztethetnétek egymást bájosan:)
Rizs Ottó 2012.01.28. 14:28:57
Benikuty 2012.01.28. 15:00:08
(elnézést az offért, én befejeztem)
ekkerjoz 2012.01.28. 15:02:42
Gasper 2012.01.28. 15:12:36
És hogy kérdésére is válaszoljak: természetesen sertészsírral és olivaolajjal is meg szoktam főzni ezt az ételt, ahogyan azt a posztban és talán az alatta lévő valamelyik kommentben is megemlítem. Az olivaolaj használatán se szisszenjen fel, hiszen régi magyar szakácskönyvek (Misztótfalusi, Czifray stb) faolaj néven már sűrün emlegetik.
Benikuty 2012.01.28. 15:58:01
Benikuty 2012.01.28. 16:03:38
Rizs Ottó 2012.01.28. 16:28:07
Benikuty 2012.01.28. 16:44:36
betyár 2012.01.28. 17:02:55
nyilván maga is tudja, hogy a napraforgóolaj már itthon sem csak a vénuszt jelenti. az már ízlés kérdése, hogy az olaj elbírja-e a vadragut vagy sem.
az meg, hogy maga Bécsbe jár olajért, a maga dolga, nem az enyém. bár helyes ha az ember helyén kezeli a dolgokat. az a kocaszakács, aki ezért kiutazik viennába... ennél egyszerűbb, ha interneten megrendeli. és az sem hangzik olyan rosszul: Képzeld Yvett, susoghatja kolléganője tarkójába, ma a bécsi grabenen lévő julius meinlből hozatott olajjal főzöm a szarvasragut. bár ahogy most jobban belegondolok, az is üthet, amikor azt suttogja: Yvett, csak a te kedvedért kiugrottam délután a bécsi meinlbe, tudod, amelyik a grabneren van, hogy a szarvasragut azzal készítsem ma neked:))
Gasper 2012.01.28. 19:21:33
dezso 2012.01.28. 19:44:33
Gasper 2012.01.28. 20:17:30
kifli 2012.01.30. 18:28:02
Gasper 2012.01.30. 18:59:44
Megjegyzem, a zsír, hagyma, fűszerpaprika szentháromság ha jól rémlik, a reformkori magyar konyha újítása, szóval tisztára kurucos prodzsektnek tűnik. Ezt jó ha a magát más blogokon labancként definiáló betyár asszonyság is olvassa. :) Bár olyat is hallottam, hogy a disznózsír ilyen jelentős elterjedése a rántással és a habarással együtt osztrák hatásra történt.
A raguknál és tokányféléknél meg előszeretettel használták a vajat és az olajat. Lásd pl. a fentebb már unalomig emlegetett szakácskönyveket.
kifli 2012.01.30. 19:01:39
Alfőmérnök 2012.01.30. 20:01:50
betyár 2012.01.30. 20:22:47
na. csak beleütötte az orrát a történelembe is:)
1. hogy a reformkorban a labancok sem napraolajjal főztek, az biztos.
2. ha magának mondjuk Széchenyi nem volt labanc, akkor ki volt az? tuggya a reformkorban a kurucok a kanyarban nem voltak. majd az 1848 őszi batthyány (és széchenyi) elleni pártütés dobta őket a magasba. mert az a kossuth-féle batthyány ellenes puccs olyan kondásszagú volt:)
betyár 2012.01.30. 20:23:58
napraforgó olajjal
Gasper 2012.01.30. 21:24:38
zr 2012.01.30. 22:17:30
Benikuty 2012.01.30. 22:19:10
Benikuty 2012.01.30. 22:22:05
muskotály küvé 2012.01.31. 09:31:08
kifli 2012.01.31. 09:55:10
dezso 2012.01.31. 12:46:16
Különben milyen szép új fizimiskád van :D
muskotály küvé 2012.01.31. 13:14:58
betyár 2012.01.31. 18:00:48
csak hogy rögzítsük az örökkévalóságnak, maga szólított meg itten engem ebben a kedves hangnemben:
"Gasper · tajkep.blog.hu/ 2012.01.25. 08:34:17
@jose maria padilla: vérfrissítés, mi?
De akkor legyen rá gondod, hogy betyár asszonyság le ne írja mégegyszer, hogy a perkeltszaft ragacsos! :)"
de hogy ehhez az egészhez az őrmesternek mi köze? (ne válaszoljon)
:))
inkább erre a reformkori napraforgóolajra, ha hozna forrást. ne másodkézből, hanem forrást, ha már felvetette:)
Gasper 2012.01.31. 19:47:15
@betyár: kérem, ugorjon neki mégegyszer ama bizonyos kommentemnek, morzsolgassa, ízlelje a szavakat és rakja össze az agyában, hogy egészen pontosan mit is írtam. Ha odáig eljut és belátja, hogy abban a kommentben egy kurva szóval nem említettem a maga "reformkori napraforgóolaját" (annál inkább egy bizonyos profán szentháromság felbukkanását a honi gasztronómia oltárán, versus vajak és olajok), akkor ön már nyert! Ebben az esetben boldogan idemásolom magának a fentebb már emlegetett és a témához szorosan kapcsolodó szakácskönyvek pontos bibliográfiáját, úgyis mint FORRÁS-t. Ha mégsem jutna dűlőre, kérem ne válaszoljon, így is visszaélünk a bloggazdák és a nyájas olvasók végtelen türelmével.
Benikuty 2012.01.31. 20:18:18
kifli 2012.01.31. 20:29:18
betyár 2012.01.31. 21:26:02
hát tudja ritka egy műmájer maga:) de hagyjuk.
mondjuk a vadraguhoz, ill. vadtokányhoz inkább az olvasztott szalonna illik, ezt azért gondolja át. ha már. ha már Pannóniáról beszél és nem Itáliáról.
Gasper 2012.02.01. 06:52:00
/id. tőlem/
@Benikuty: gondolkodj, de csak módjával. :)
Benikuty 2012.02.01. 18:44:51
Te pedig, ha eddig nem tetted volna, próbáld ki a libazsírt.
Gasper 2012.02.02. 07:55:29
muskotály küvé 2012.02.02. 13:22:06
Benikuty 2012.02.02. 21:16:09
Az ízéről már nem is beszélve, az pedig, hogy a benne sült hús vörös színű lett, na az tette fel az í-re...
Benikuty 2012.02.02. 21:19:42
www.carotino.com/
muskotály küvé 2012.02.03. 10:03:54
Benikuty 2012.02.03. 14:02:11
Benikuty 2012.02.05. 05:46:13