
Az enoteca Olaszországban borozót és borkereskedést jelent, ahol nemcsak poharazni és kóstolni lehet, hanem egyszerű, jó ételeket is kínálnak a vendégnek. A névadással e műfaj előtt tisztelgett a pécsi Enoteca Corso étterem két tulajdonosa, Csóra Zsanett és Soós Tamás - egy közgazdász és egy jogász -, aki tíz éve nagy fába vágta a fejszéjét.
(Fotó: Bakcsy Árpád és Soós Tamás)

Csóra Zsanett étteremvezető a kezdetekről:
„Tíz éve hosszabb időt töltöttem hivatalos kiküldetésben a Bologna melletti Forlíban, Emilia-Romagnában, és a kollégák elvittek néhány jó vendéglőbe...
(Csóra Zsanett Joël Robuchonnal)
Mélyen megdöbbentett a kontraszt, amikor összehasonlíthattam az olaszok természetes, egyszerű, földközeli ételeit az akkori hazai gulyáskommunista étkezési szokásokkal. Hétvégeken a férjem is kijött - akkor jutottunk el először csillagos étterembe.
Ezzel új fejezet kezdődött az életünkben: megszállottá váltunk – különösen a férjem, aki ettől kezdve a külföldi útjairól mindig szakácskönyvektől túlsúlyos bőröndökkel érkezett haza.
Pécsett nemsokára megnyitottuk a Mecsek oldalában a Susogót. Várvizi Péter és Huszár Krisztián irányította az új konyhát, és hamar ismertté is váltunk, a régió legjobb étterme lettünk országos kalauzokban is.
(Soós Tamás Paul Bocuse-zel)
Akkoriban úgy tűnt, Magyarországon kulináris forradalom van elindulóban, s láttuk, hogy ha szélesebb közönséget akarunk elérni, le kell mennünk a belvárosba.
Át is költöztünk a Nemzeti Színház mellé, a néhai Corso Kávéház épületébe, a sétálóutcába. A konyha vezetését Molnár Gábor vette át, aki ambíciózus tervekkel érkezett. Így nyílt meg az alsó szinten egy bisztró, a felső szinten a „fine dining” étterem.”
mbtbd: Ennek három éve. Most, úgy tűnik, változik a koncepció.
CSZS: A költözés egy nagy kísérlet volt. Nem tudhattuk előre, hogyan reagál a helyi közönség, mi az, ami működik, mi az, aminek nincs még itt az ideje.
A bisztró és a „fine dining” ikervállalkozását sok helyen láttuk sikeresnek a világban, ezért mi is megpróbáltuk. Közbejött azonban a gazdasági válság, ami a gasztronómiát az elsők között sújtja: Pécs sétálóutcája elnéptelenedett, s közben Molnár Gábor is Münchenbe költözött (ahol ma a csillagos Königshofban dolgozik).
mbtbd: Akkor hogyan tovább?
CSZS: Átalakult a koncepció: a földszintre kulináris központot terveztünk kávéházzal és csemegeüzlettel (régi tervünk volt, hogy Pécsett is legyen végre kulináris szaküzlet tisztes minőségű olajakkal, ecetekkel, kenyérrel, süteménnyel, pástétommal, effélékkel), az emeletre pedig étteremmel, ahol a konyhát Várvizi Péter irányítja. Őt tartjuk ma az egyik legfelkészültebb magyar séfnek.
Várvizi Péter 
mbtbd: Ritka az olyan magyar szakács, aki háromcsillagos helyekre eljut, és még ritkább az, aki aztán haza is jön. Hogy kerül az ember ilyen fiatalon Komlóról Franciaországba? És hogy kerül ismét haza?
VP: Komlónak van egy Eragni-sur-Oise nevű testvérvárosa Franciaországban. Tizenhat éves voltam, amikor szinte az ajtómon kopogtatott a nagy lehetőség: egy francia házaspár (korábban nálunk laktak egy csereprogram folytán) meghívott egy hétre a testvérvárosba. Nagyon intelligens emberek voltak, két tanár, és szinte az egész hét az evésről szólt. Három szakácskönyvvel tértem haza. Ettől kezdve fegyelmezetten nekiálltam franciául tanulni, hogy el tudjam olvasni akár Escoffier-t is.
MK: Egy hetes kirándulás és némi nyelvlecke... Hogy lett ebből eltökélt mesterségtanulás?
VP: Húszévesen eltökéltem, hogy kimegyek újra. Édesanyám azt mondta, tud venni egy retúr repülőjegyet, több pénz nincs. Viszont ha megyek, akkor egy évig a színemet sem akarja látni.
Épp a Francia Intézettől kértem ez ügyben tanácsot, amikor váratlanul felhívott ugyanaz a házaspár. Azt mondták, szívesen látnak egy évre „au pairnek”. Egyfajta háztartási alkalmazott lettem: minden nap főztem nekik, és közben a helyi – mondjuk úgy – vendéglátóipari szakközépiskolába jártam (Lycée d’Hotelier), mellette nyelviskolába is. Nem unatkoztam.
A lycée-ben minden másképp zajlott, mint nálunk. Rendszeresen rendeztünk vacsoraesteket, amihez nekünk kellett adni az ötletet, a tanárok meg „kiigazították” a dolgokat. Közben munkaadóim sok helyre elvittek magukkal a kirándulásaikra: jártunk az Alpokban, a Pireneusokban, Bretagne-ban, Normandiában, Vandée-ban. Az éttermek és a sajtok bűvöletében éltem.
mbtbd: ...és ismét hazajöttél. Még mindig nem derült ki, hol és hogyan kaptad azt a bizonyos lökést a szakma felé.
VP: Igen, hazatértem, de a francia szakácsoktatómmal kapcsolatban maradtam, és ő nem sokkal később beajánlott a Versailles melletti Château d’Hotel France konyhájára, ahová három éven át rendszeresen visszatértem dolgozni. Közben itthon elvégeztem a Kodolányi János Főiskolát vendéglátó szakon.
A francia séf mindig azt mondta, hogy szerencsém van, mert a tudást haza lehet vinni Magyarországra. Azóta is mindig megdöbbenek, hogy egy egyszerű mondat milyen nagy hatással lehet az ember életére. A mai napig előttem van a francia szakács, amint azt mondogatja, hogy a tudást haza lehet vinni, és ez milyen nagy szerencse.
Ezután még sok helyre elmentem dolgozni. Egyszerűen jelentkeztem, és a francia nyelvtudás, a lycée meg a szakmai gyakorlat miatt fogadtak. Így kerültem el a háromcsillagos Mary Veyrat-hoz (itt egy hónapot töltöttem) és a szintén háromcsillagos Haeberlin-házba (hat hónapra) – hozzájuk azóta is visszajárok. De jártam az egycsillagos La Bitta Nella Pergola (Olaszország) és kétszer voltam az ugyancsak egy csillagos Ze Kitchen Galleryben, Párizsban.
Tavaly eljutottam azután Japánba, ahol egy teljesen más világba kerültem. Mondhatom, hogy megrázó élmény volt: a fegyelmet, az alapanyagok tiszteletét ilyen formában még Franciaországban sem éltem meg. Az ottani szakácsok alázatosak és nem ismernek kompromisszumot (ez a társadalmukra is jellemző). Ekkor sok minden megértettem arról, mitől és hogyan lehet jó valami.
mbtbd: A pécsi Enoteca tanácsadója vagy, meghatározod az irányvonalat, ott van a neved, mint „konyhafőnök”. Milyen itt a konyha?
VP: Megszűnt a klasszikus értelemben vett „fine dining”, de tartunk degusztációs menüt, ami az étlap legjobb fogásaiból áll össze. Sokat járunk a piacokra, az étlapot a szezonnak megfelelően többször cseréljük. Mindenekfölött igyekszünk közérthetőek lenni.
A földszinten 24 órán át tart nyitva a „Coffee Shop”, az emeleten bisztró működik, jó ételekkel, korrekt technológiákkal. Az ételeket nem szeretném kategorizálni – nem úgy „magyaros”, amit ma annak neveznek. Szerintem jó konyha, mindenki tudja a dolgát. Ilyen helyből kéne sok száz Magyarországon.
mbtbd: Budapest és vidék összehasonlításában mit mondanál a hazai gasztronómia helyzetéről?
VP: Vidéken a vendégek kevesebbet tudnak költeni, ezért az igények terén igen csekély az előrelépés. A világ csúcsgasztronómiájához képest pedig végleg más dimenzióban mozog itt az ember. Ez egy másik bolygó. De tudva tudjuk, hogy az értékek még nincsenek a helyükön, s hogy jó néhány év lesz, amíg itt kiforrja magát valami.
mbtbd: Gasztronómiai szaktanácsadó vagy. El lehet érni valamit úgy egy étteremben, hogy valaki hetente kétszer szaktanácsot ad?
VP: Ha lesz egyszer saját éttermem, ott az lehetek, aki vagyok. Ahol viszont tanácsadóként dolgozom, ott oktatómunkát végzek. És a fiataloknak igenis fel lehet nyitni a szemüket. Fel kell csillantani előttük, hogy lehet másképp is.
mbtbd: Mennyire fogékonyak erre a fiatalok?
VP: Teljesen változó. Egyfelől mélyszociológiai jelenségekkel szembesül az ember: kilátástalanság, önbizalomhiány, nihil, semmi piacra járás vagy könyvolvasás. Sokan ráadásul egyszerűen leszoktak a munkáról (vagy sosem szoktak rá).
Ha ilyet látok, azt mondom nekik, hogy ha ugyanannyi energiát fektetnénk abba, hogy miért IGEN (ahelyett hogy azt ragoznánk, miért NEM megy ez vagy az), akkor másutt tartanánk. De végül mindig találok érdeklődő fiatalokat, akik nem akarnak nihilben élni. Értük kell itthon lenni, őket kell támogatni abban, hogy jó helyekre elkerülhessenek tanulni.
Van néhány pesti szakács, akikkel különösen jóban vagyok: Huszár Krisztián, Mogyorósi Gábor, Pethő Balázs. Ha találkozunk, nem kesergünk, hanem a szakmáról beszélünk. Ezek igazi szakmai barátságok. Tetszik amit csinálnak, példaértékű a munkájuk. Vagyis ha össze akarom foglalni: igenis szaporodik a minőség baktériuma.
Reteksaláta, citromos sóban pácolt balatoni süllővel (4 személyre)
IMG_0710 copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Hal
150 g süllőfilé
1 kg nagy szemű tengeri só
2 citrom reszelt héja
A sót elkeverjük a reszelt citromhéjjal. Filézzük a halat, de a bőrét rajta hagyjuk. 12 percre sóágyba tesszük. Lemossuk a sót, a filéket szárazra törüljük. Levágjuk róla a bőrt, és vastag csíkokra vágjuk.
Reteksaláta
3db hónapos retek
½ fekete retek
¼ jégcsapretek
½ granny smith alma
½ édeskömény
2 levél radicchio (lila)
2 g fleur de sel de Guérande só
A zöldségeket vékonyra gyaluljuk, a vékony szeleteket hideg vízbe áztatjuk, legalább 20 percre. A zöld almát csak tálaláskor szeleteljük.
Zöldcitrom-vinegrett
2 zöld citrom leve
1 citrom leve
3 ek olíva olaj
5 ek szőlőmagolaj
2 ek avokádópüré
3 g só
A citrusok levét összekeverjük, hozzáadjuk a sót, az avokádópürét. Botmixerrel folyamatosan vékonyan csurgatva hozzáadagoljuk az olívaolaj és a szőlőmagolaj keverékét.
Tálalás
A halcsíkokat elrendezzük a tányéron, majd ráhalmozzuk a zöldségeket, meglocsoljuk a vinegrettel. Csipet sóvirágot (fleur de sel) szórunk rá.
Tipp
Ehhez az elkészítéshez csak nagyon friss halat használjunk, mélyhűtöttel ne próbálkozzunk. Kérjük meg a halárust, hogy filézze ki a halat, amelyet a legjobb még aznap felhasználni.
Kötözött süllő spenóttal és radicchióval
IMG_0718 copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Az alábbi recept készíthető pisztrángból vagy akár filézett irdalt pontyból is. Ha nem akarjuk összekötni, akkor a külön elkészített tölteléket kitálaljuk, erre helyezzük bőrével felfelé a pirult halfilét, s garnírungot aduk hozzá. Sóban eltett citrom készíthető házilag, de kapható csemegeüzletekben is – intenzíven citrusos ízével sok étel pikáns kiegészítője.
Hal
8 formára vágott süllőfilé a hátrészből
só, bors
50 ml extra szűz olívaolaj
póréhagyma, hosszú-vékony szalagra vágva
A halfiléket sózzuk-borsozzuk. 4 filét a munkalapra helyezünk, egyenletesen elosztjuk rajtuk a tölteléket. Ráhelyezzük a másik filét, pórészalaggal összekötözzük.
Teflonserpenyőben olívaolajat hevítünk, a töltött halakat mindkét oldalon 1,5-1,5 percig pirítjuk. Tálalás előtt 200oC-os sütőbe tesszük, további 3 percre.
Töltelék
1 kaliforniai paprika (piros), kis kockára vágva
2 salotta, finomra vágva
4 bazsalikomlevél, finomra vágva
2 petrezselyemszár, finomra vágva
40 g kapribogyó, finomra vágva
só
A finomra vágott hozzávalókat mélytányérban összekeverjük.
Garnírung
300 g spenót, tisztítva
150 g radicchio, levelekre szedve
10 g extra szűz olívaolaj
só, bors
1 sóban eltett citrom
4 paradicsom, félbevágva
Fűszervaj („maître d’hôtel” módra)
100 g vaj
4 petrezselyemszár, finomra vágva
3 fokhagymagerezd, finomra vágva (vagy kevés sóval mozsárban pürítve)
A paradicsomokat félbevágjuk, fűszervajat adunk rá, 5 percre a 200oC-ra előmelegített sütőbe tesszük. A paradicsomokat kivesszük, a tepsi aljában maradó fűszervajat serpenyőbe tesszük, felforrósítjuk, majd a tűzről levéve beledobjuk a radicchio- és spenótleveleket.
Tálalás
A tányérra terítjük a kissé már összeesett spenótot és radicchiót. Erre helyezzük a kötözött-töltött halat. Melléadunk egy fél sült paradicsomot és egy gerezd sóban eltett citromot.
Burgundi marharagu
IMG_0707 copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Világszerte hasonlóan közismert étel, mint a „gulash” néven elhíresült pörkölt. Nevét nem annyira a burgundi borról kapta (hisz régebben bordeaux-i borokból készítették), hanem a garnírungról. Utóbbi mindig tartalmaz szalonnát, gombát, hagymát, és gyakran egészíti ki sárgarépa és burgonya is. Ezt nevezik burgundi garnírungnak. Nemcsak húshoz adhatjuk, hanem halhoz vagy épp bevert tojáshoz is. A ragut egyébként egyesek készítik fehérborral is, paradicsom hozzáadásával. Az alaplé lehet szárnyashúsleves, borjú- vagy szárnyasalaplé is.
Hús
1 kg marhalábszár, 4 x 3 cm-es kockára vágva
100 g kolozsvári szalonna, hasábra vágva (kb. 2,5 x 0,7 cm)
750 ml testes, száraz vörösbor
300 ml marhahúsleves
50 ml szőlőmagolaj
Zöldséges alap
2 sárgarépa
2 szál angolzeller
1 fehérrépa
6 gerezd fokhagyma
8 salotta hagyma
A zöldségeket nagyobb kockára vágjuk (nem kell nagyon szabályosnak lennie).
Ízesítőcsokor és fűszerek
5 ág kakukkfű és 3 petrezselyemszár, összekötözve
10 szem egész bors
1 szem borókabogyó
só
A kolozsvári szalonnát blansírozzuk: hideg vízben tesszük fel, felforraljuk, majd a vízben hagyjuk kihűlni, végül lecsöpögtetjük.
A lábszárat a szőlőmagolajon pirítjuk, majd kivesszük a húst, és ugyanebben a zsiradékban megfuttatjuk a feldarabolt zöldségeket. Visszatesszük a húst, felöntjük a vörösborral. Kis lángon felére-kétharmadára koncentráljuk. Hozzáadjuk az ízesítőcsokrot és a fűszereket. felöntjük a marhahúslevessel, majd lefedve 120 oC -on 3 órán át készítjük. Az utolsó félórában hozzáadjuk a blansírozott szalonnát.
Kivesszük a húst és szalonnát (nedves ruhával lefedve meleg helyen tároljuk), a levet leszűrjük, a zöldségeket eldobjuk, a szószt a felére koncentráljuk. Ízesítjük, félretesszük.
Garnírung
16 gyöngyhagyma
2 karotta, szeletre vágva (gömbölyű hegyű, kisebb sárgarépa)
200 g erdei gomba (mérettől és formától függően nem túl kicsire darabolva)
2 lila hagyma
16 parázsburgonya
kacsazsír
2 szál petrezselyem levele finomra vágva
snidling, finomra vágva
Míg a hús készül, a répát, hagymát, parázsburgonyát forrásban lévő sós vízben néhány percig előfőzzük (maradjon roppanós az állaga). A lila hagymát egészben (vagy cikkre vágva) kacsa- vagy libazsírban (épp csak lepje el) babérlevéllel és kevés sóval félórára 80 oC-os sütőbe tesszük, majd leszűrjük. (Készíthetjük a tűzhelyen is, kis lángon.)
Tálalás
Először a gombát adjuk a serpenyőbe kevés zsiradékra, majd beleforgatjuk a garnírung előkészített hozzávalóit. Hozzáadjuk a lábszárat és a szalonnát. Mindezt elosztjuk a tányéron, és leöntjük a forró mártással. Meghintjük snidlinggel és petrezselyemmel.
Céklás krumplinudli (gnocchi) sütőtökkel (4 személyre)
IMG_0751 copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Gnocchi
1,4 kg cékla, hámozva, kockára vágva
250 g kifliburgonya, kis kockára vágva
50 g liszt
20-25 g tojás (kb. a tojás fele-harmada)
2 g tengeri só
fekete bors, frissen őrölve
40 g parmezán, frissen reszelve
50 g vaj, hidegen
A céklát annyi vízzel tesszük fel főni, amennyi éppen ellepi. Folyamatos habozás közben, kis lángon készítjük, ügyelve rá, hogy sose forrjon lobogva. Ne főzzük túl puhára.
Amikor kész, a folyadékkal együtt turmixba tesszük, a legmagasabb fordulaton rövid ideig turmixoljuk (a cékla maradjon kicsit darabos). Három réteg gézzel bélelt szűrőbe öntjük, és hagyjuk, hogy saját súlyától lecsöpögjön a leve. A szűrőn fennmaradó durva pürét félretesszük.
A lecsöpögött céklalében kevés sóval puhára főzzük a burgonyát. Áttörjük, és kb. 2,5 cm vastagon deszkára terítjük (ne legyen vékonyabb a réteg, mert akkor túl gyorsan hűl, darabos lesz, de ne legyen túl vastag sem, mert akkor a burgonya tovább készül, a nudli „szalonnás” lesz). Még langyos-melegen meghintjük a liszttel, hozzáadjuk a tojást, a hideg vajat, a reszelt parmezánt. Összedolgozzuk, de nem dolgozzuk ki nagyon. A tésztát fóliával lefedve legalább 2 órán át pihentetjük.
Enyhén lisztezett vágódeszkán kinyújtjuk ki, ujjavastagságú hengereket sodrunk belőle, amit 1 cm-es darabokra vágunk.
A cékla levét felforraljuk, ebben főzzük ki a nudlikat. Nem keverjük. Amikor feljött a víz felszínére, még egy percig hagyjuk a forró vízben, azután szűrőkanállal kiszedjük.
Mártás
500 ml céklalé
2 zsályalevél
2 g tengeri sóvirág (fleur de sel)
csipetnyi bors
10 g vaj, hidegen
málnaecet (elhagyható)
A céklás főzőlébe adjuk a zsályát, majd kis lángon a felére koncentráljuk. Sózzuk-borsozzuk, esetleg pár csepp ecetet adunk hozzá, végül a hideg vajat habverővel keverjük bele („montírozzuk”)
Tálalás
100 g sütőtök, felvágva, 180oC-os sütőben megsütve
80 g céklapüré (amit korábban félretettünk)
extra szűz olívaolaj
Tányérba tesszük a nudlikat, ráöntjük a mártást, melléadunk egy sütőtökdarabot, a két kanál között galuskára formázott céklapürét, és pár csepp olívaoljat. Vékony szelet friss retekkel és finomra vágott snidlinggel tálaljuk.
Golgotagyümölcsös csokoládétorta, mangószorbettel
IMG_0734 copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Szép harmónia az egzotikus gyümölcs és a keserű csokoládé között. Mindemellett a desszert elkészíthető golgotagyümölcs nélkül is, de így is fontos, hogy jó minőségű csokoládét használjunk.
Omlós tészta
300 g liszt
200 g vaj, kockára vágva
100 g kristálycukor
1 tojás
2 g só
A lisztet elkeverjük a cukorral és a sóval, majd ujjbeggyel belemorzsoljuk a vajat, míg morzsalékos nem lesz. Mélyedést készítünk a közepén, beleadjuk a tojást, és ezt is apránként belegyúrjuk a lisztes keverékbe. Homogén állagúra gyúrjuk, de ne dolgozzuk túl a tésztát (ne melegedjen át túlzottan, a vaj ne olvadjon el benne, ha maradnak benne vajdarabkák, nem baj).
Fóliába csomagolva legalább 2 órára hűtőszekrénybe tesszük. Ezután 3 mm vastagra nyújtuk, megfelelő mértre kiszúrjuk, sodrófára lazán feltekerve átemeljük a sütőgyűrű fölé. A formát egyenletesen kibéleljük a tésztával, 170 oC-on 8 perc alatt elősütjük. Az immár kosárformára sült tésztát kivesszük a gyűrűből, és további 4 percig 180 oC -on sütjük.
Golgotagyümölcsös csokoládéganache (ejtsd: gánás; készíthető gyümölcs nélkül is)
100 g tejszín
140 g keserű csokoládé (70%-os)
140 g golgotagyümölcs-püré
40 g vaj
A csokoládét apró darabokra törve üstbe tesszük, leöntjük a forrpont alá hevített a tejszínnel, keverés közben hozzáadjuk a szintén kissé megmelegített passiógyümölcs-pürét.
Kézi habverőgéppel alacsony fokozaton addig keverjük, míg 40 oC ra nem hűl. Végül belekeverjük a vajat, és a keverőt 6-8 másodpercre magasabb fokozatra állítjuk.
Legalább két órára hűtőszekrénybe tesszük, majd keverőgéppel ismét krémesre keverjük: a keverőt belemártjuk a krémbe, és alacsony fokozaton keverjük, hogy minél kevesebb levegőt vigyünk bele. (Ha nagyon megkeményedne, akkor röviden a krémet mikrohullámú sütőbe tesszük, s kissé felmelegítjük.) A kész ganache-t a kihűlt tésztába töltjük. Hűtőben tároljuk.
Mangószorbet
150 g cukorszirup (cukor és víz 1:1 arányban)
50 ml víz
50 ml citromlé
300 g mangópüré
2 citromfű
A hozzávalókat turmixba tesszük, összekeverjük, tálba téve mélyhűtjük.
Csokoládés tuile (ejtsd: tüil; ostyavékonyságú ropogós tészta)
1 tojásfehérje
5 ek kristálycukor
50 g vaj
4 ek liszt
10 g holland kakaópor
Összekeverjük a lisztet, a cukrot, a kakaóport. Hozzáadjuk a tojásfehérjét, majd a forró vajjal simára keverjük. Hagyjuk kihűlni. Ezután szilikonlapra (vagy sütőpapírral bélelt sütőlapra) vékony korongokat kenünk, 200 oC-os sütőben 4 perc alatt megsütjük.
Tálalás
A csokoládés tésztakosárra helyezzük a fagylaltgombócot, erre a tuile-t. „Grué de cacao” kakaóbab-forgácsokkal díszítjük (szárított kakaóbabból készülő cukrásztermék). Használhatunk helyette pirított diódarabokat.
Enoteca & Bistro Corso
7621 Pécs, Király u. 14.
Telefon: +36 72 525 198
E-mail: info@susogo.hu
(A riport megjelent a Magyar Konyha 35. évf. 6. számában.)

Kommentek:
Benikuty 2011.10.31. 06:22:29
Hapcedli 2011.10.31. 10:28:39
Tavaly egy szép nyári vasárnap egész délután és kora este Pécs belvárosában sétáltam, közben többször is elmentem az Enoteca előtt. Sokan voltak a főtéren és a Király utcában, az étterem jókora teraszán viszont 3-4 embernél több sose üldögélt, azok se ettek. Akkor még volt külön csúcsétterem és bisztró, talán még nem volt Várvizi, de a jelenség elgondolkodtató.
jEnci 2011.10.31. 11:09:10
Vidéken szerintem sokkal hosszabb folyamat lesz megváltoztatni az emberek véleményét az evésről, és az ételekről. Ehhez az kéne, hogy nyitottak legyenek a több fogásos menük iránt és ne az legyen az elvárás, hogy a hús lelógjon a tányérról.
A nyitottság pedig már hozzáállás kérdése. És ez kicsit bonyolultabb, mert neveltetés, hagyomány is keveredik az emberek egyéniségébe, amit nehezen lehet megváltoztatni már később. Engem főleg a "Ne akard már nekem megmagyarázni, hogy azokkal a légypiszoknyi kajákkal a tányéron jól lehet lakni, az csak a sznoboknak való!" mondtad idegesít a legjobban. És sajnos nem tudom megmagyarázni nekik, hogy ha megesznek belőle 5-öt plusz kenyeret plusz petit fours-ot, akkor elég az. Sőt...
És ilyenkor csak felesleges veszekedés lesz megint, én meg úgy érzem, hogy feleslegesen téptem a számat (megint).
gl 2011.10.31. 12:25:43
málnási 2011.10.31. 13:33:09
és pécs a legjobb vidéki város.
és nem bírt eltartani egyetlen jó helyet.
ennyi.
Távmunkás 2011.10.31. 14:01:08
Dorozsmai 2011.10.31. 14:40:08
MedveDisznóEmber 2011.10.31. 15:02:26
ehran 2011.10.31. 15:20:23
"Őt tartjuk ma az egyik legfelkészültebb magyar séfnek." - Teljesen egyetértek.
@Hapcedli: De tavaly már Péter volt ott. Mondjuk amikor én ott jártam - akár délben, akár este - mindig fél- vagy teltház volt, de igaz, most már legalább fél éve nem voltam ott.
Hapcedli 2011.10.31. 16:37:17
@MedveDisznóEmber: nehezen tudom elképzelni, milyen további bátorságot, önbizalmat és tenni akarást számon kérni a jelen cikkben szereplő házaspáron... ugye megcsinálták a Susogót vagy 6-7 éve. Sokan gondolják, csak akarat kérdése minden... modern gasztroMLM... akarj erősen... csinálj egy Costest Budaörsön... jövök majd néha ebédmenüzni...
ideasz 2011.10.31. 16:45:41
ehran 2011.10.31. 17:06:07
Hapcedli 2011.10.31. 17:19:49
jorda 2011.10.31. 17:29:55
Kiváló,csodás! Igaz ott egy családi étteremben nincs 200 féle étel mint nálunk.
Ott sok esetben étlap sincs. Kijön a tulaj és elmondja mit ajánl aznapra,mit főzött.
Biztos lehetsz benne nincs benne átverés.
Az itt leírt receptek túl bonyolultak,kizárt,hogy valami közük is lehet a kinti konyhához.
A vállalkozás anyagilag biztos bukás lehet.
Rowar Atkinson 2011.10.31. 20:54:19
Amit írtok a tányérról lelógó húshoz fűződő elvárásról, az nálunk (remélem csak rövid ideig) még a "magyar gasztronómia" alappillére,és a nyitottság is hiányzik, valóban.
Látszik a Corso folyamatos koncepcióváltásain a kapkodás (pénzhiány?), amit jól észleltek. A jelenlegi nehéz idők itt, Pécsett hatványozottan kihatnak a fogyasztási szokásokra, és ezen sem Várvizi, sem más séf nem tud segíteni. Amúgy igen kevéssé tartják számon szeretett városunkban a gyakori konyhafőnök-váltásokat, sztárkultusz itten kérem a női kosarasok körül van (illetve volt).
Az ebédmenü egyyébként(ahogy az elkötelezettség is) példamutató, bár én ezeket csak a többi pécsi helyhez (brrr)tudom mérni, nem a Costeshez, és az Onyxhoz.
Ha a Corsonak annnyi, akkor mi lesz itt? Menjek a Tettyébe? Na neeee
MedveDisznóEmber 2011.11.01. 01:55:10
bagoly2 2011.11.01. 09:21:45
De, ha belekotorunk a levelesládánkba, képet kapunk arról, hol tart ma a marketing stratégia. A mindenkinek szóló vegyem ezt, tegyem azt leveleket olvasatlanul kidobom, ha személyesen nekem szól, kidobás előtt legalább egy pillantást vetek rá.
Biztos vagyok benne, hogy egy pécsi paraméterekkel rendelkező város legalább egy Corsot el tudna tartani, ha egy konkrét célcsoport számára divatot tudna teremteni. ( és ami divattá válik, azt utánozni is fogják)
Nem kell mindenből nemzethalált vizionálni, meg kell tanulni eladni.
Hapcedli 2011.11.01. 10:17:17
A másik probléma, hogy van egy széles (?) réteg, akik esetleg megengedhetnék maguknak néha-néha, hogy "jó" étteremben étkezzenek, de nem érzik jól magukat a "drága", "feszengős" helyeken. Az ilyen emberekre véletlenül se kell a "kulturálatlan", "maradi" s egyéb hasonló jelzőket aggatni, mert nem így definiálhatók, például gyakran többre tartják jó könyvek olvasását, mint a magas gasztronómia élvezetét. Az utóbbi rétegre vonzó hatással lehet a bisztrókultúrának nevezett valami terjedése, vagyis a minőségi, de egyszerűbb ételeket egyszerűbb külsőségek között kínáló helyek szaporodása.
jEnci 2011.11.01. 11:23:14
Ez nem minden esetben van így.
Pl.: vidéken a válság miatt sokan elvesztették a munkájukat és ezt még azóta sem heverték ki anyagilag. Ami felesleges pénzük van (ha egyáltalán van) azt inkább félreteszik, mert "ki tudja mi lesz később". Magyarul bizonytalanságban élnek. Ők a pénzüket nem éttermezésre meg csúcsgasztronómiára fogják költeni és ez azt gondolom, hogy érthető.
jEnci 2011.11.01. 11:27:17
Szép dolog az ingyen munka és egyetértek veled, de erre nem lehet alapozni hosszútávon. A szakácsoknak is meg kell élni valamiből.
Hapcedli 2011.11.01. 11:35:54
(mer' a házigazdák imádják a humoromat...)
jEnci 2011.11.01. 11:43:21
Before 2011.11.01. 12:30:56
nite_club 2011.11.01. 12:37:00
MedveDisznóEmber 2011.11.01. 13:55:58
Kultúrálatlannak senkit nem neveztem, maradinak igen, viszont abszolút nem azt a csoportot akit te megneveztél. Maradi számomra az, aki nem képes régi, berögzött - láthatóan nem működő - dolgokon változtatni.
@jEnci: mégegyszer hangsúlyozom, szó sincs csúcsgasztronómiáról, ha egy kevés bérből élő ember akár annyit tesz, hogy a hónapos retket nem a tescóból vásárolja meg, már fejlődésről beszélünk. Hogy várjuk el egy éttermi közönségtől, hogy értő módon álljon a kérdéshez, amikor 40 évig azt mondták nekünk h "bőségtál kétszer panírozva".
bagoly2 azon mondatoddal egyetértek, hogy el kell tudni adni a dolgokat. Ma ez így működik. Miért menő vmi? Mert azzá teszik, nem feltétlenül mert valójában ez így is van. És nem torkos csütörtökkel, hanem vmi hasonlóval, mint a Ramsay csinált a műsoraiban, odamenni, tessék kóstold meg és gondolkodj el hogy ez kell-e neked vagy sem - kelleni fog.
gl 2011.11.01. 15:08:18
littke 2011.11.01. 20:26:43
Sajnalom hogy a fine dining az emeleten megszunt.
Kb 3 eve vacsoraztunk ott, nagyszeru volt, de ereztem hogy talan nem fog jol menni mert ureske volt csak egy masik par volt ott (egy norveg mama az orvosi egyetemre jaro leanyaval).
Egyebkent apam Pecsrol szarmazott a volt Littke pezsgogyarosoktol....
A horgászó séf 2011.11.02. 10:24:59
És azt is tessék elhinni, hogy pénzhiányban, fejetetetőre is lehet állni, (lásd vodaf. reklám) a postán csokit,sorjegyet, kedvező befektetési lehetőséget, is lehet ajánlgatni a csekkbefizetőknek, attól még egy szakács max. 120 ezret keres, havi 220 órás munkával, bejelentetlenül (vidéken).
Ezért mit lehet elvárni? A kevesebbet keresőktől, -ami a vidékiek nagyobb része- mekkora fogyasztást lehet remélni?
A közgazdasági törvényszerűségeket még a marketingnek nevezett átverés sem tudja megváltoztatni.
Ezzel nem az ideálisnak (polgárinak) vélt célokat akartam fikázni. Tényleg nagyon jó lenne ha a minél több igényes étterem megélne, az egészségtelen csumiztatóknak meg leálldozna.
Már bocs a hosszú hozzákotyogásért, de nem ártana néha a realitás talajáról is szétnézni.
gl 2011.11.02. 12:17:06
MedveDisznóEmber 2011.11.02. 13:28:52
"Nem értem, hogy nem lehet megérteni, hogy a "marketing" nem mindenható csodaszer, aminek a 20. századi formái már az elhülyített országok "lakosainál" is lejártak." - melyik elhülyített országokról beszélünk? - egyet ismerek személyesen: Kanada - úgy nyelik a gyorsfagyasztott mocskot, mint kacsa a nokedlit, mivel csak ezt ismerik.
u.i.: közgazdasági tényszerűségek 2011-ben amikor az eurozóna csődben van, és több az eladósodott ország mint valaha? nem igazán értem
A horgászó séf 2011.11.02. 15:01:54
Amit írtál pont arraól van szó :-)
Kipukadt a lufi
elGabor 2011.11.02. 16:37:51
Tisztességes próbálkozások vannak: jó időszakaiban a Corso, meg mostanában az Addo (Kossuth tér, az Árkád oldalában), talán a Colibri Cafe (az alagút fölött).
De a csúcsgasztro forradalom elmaradt.
gl 2011.11.02. 17:12:37
muskotály küvé 2011.11.02. 19:32:54
Benikuty 2011.11.02. 19:41:43
Hapcedli 2011.11.02. 21:42:09
Before 2011.11.03. 07:31:55
Mondj el mindent, tőlem ne félj" :DD
bagoly2 2011.11.03. 08:11:51
Amióta áruról beszélünk azóta kell tudni eladni, ennélfogva a marketing csak akkor fog megszűnni, értelmetlenné válni, ha bevezetik a jegyrendszert és a fejadagokat.
Ha éttermet akarnák nyitni, el kell döntenem, mit , milyen minőségben adok, de ezzel behatároltam a lehetséges vendégkörömet is. A felső kategóriás éttermemet hiába teszem forgalmas helyre, ha ott a forgalmat bámészkodó turisták, munkába siető átutazók adják. Ők nem csak azért nem jönnek be, mert nincs pénzük, hanem , mert nem ez a programjuk.
De, ha már odatettem, akkor azon törném a fejem, hogyan tudnám a környék tehetősebb polgárait, közép, felső vezetőket, ügyvédeket ebédre becsalogatni, hogy aztán este ügyfelekkel, ismerősökkel visszajöjjenek vacsorázni.
A marketing az tervezés, helyzetfelmérés, és filozófia, nem csak " Vegyél Johnson traktort mert ..."
Már csak a saját lepukkadt vállalkozásom marketingjét kellene kitalálnom.:(
gl 2011.11.03. 11:31:03
De ugye nem gondolod komolyan, hogy 5-10 éven keresztül finanszíroz valaki egy veszteséges beruházást, azért hogy xy majd megveregeti a vállát: jól akartad barátom. Csak hát ilyen a világ... A másiknak, aki meg talpon maradt majd megy xy nyalni, hogy látod mekkora hülye volt a szomszédod, nem figyelt oda arra mit akar a piac! Hát ez a véleményem az ilyen kommentek olvasása közben. Mert ugye a minimálbéren élő Ügyvéd úr és Doktor úr Mercije természetes, de a vendéglősnek az Opelje is irritáló!
ROBERTO 2011.11.03. 12:09:05
Nem minden vendéglős van "megfázva" :-), hogy becsületesen és főleg tapasztalat nélkül belevágjon a vendéglátóiparba, elég sok öreg rókanyúzó van a "szakmában" akik mindig máshol nyúzzák meg ugyanazt a rókát, romokat, lehúzott vendégeket, rossz hírnevet és megtaposott alkalmazottakat hagyva maguk mögött.
Az ilyenek nem 3-5 éves megtérülésben, és hosszú családi vállalkozásban gondolkodnak, hanem az adott SZEZON maximális kihasználásában, nézz körül a Balaton környékén, hány kisebb vendéglátóipari egység cserél gazdát évente (nem véletlenül)...
málnási 2011.11.03. 12:39:48
szóval az elvárásainkat igazítsuk a magyar természetesen okos észjárásához. megfizethető polgári-házias éttermek a derékhad, egynéhány pesti majomparádé hely az ejrópai kitekintésű élvetegeknek, és nyomni, nyomni az otthoni konyha forradalmát. ez reális. a többi falánk kövér emberek beteges étvágyának szofisztikálása, majomkodás, vagy pénzmosoda kiszolgálás.
Hapcedli 2011.11.03. 12:52:03
No szóval, mi akadályoz meg abban, hogy szakácsként és tele ismerettel brutálisan meggazdagodj egy étterem üzemeltetéséből, akár egy szezon alatt? Tudom, az önérzeted... :D
ROBERTO 2011.11.03. 13:22:18
Valahogy nem venné be a gyomrom, hogy kétheti rendszerességgel tartsak pörköltnapot, a lehető legolcsóbb még nem döghúsnak minősülő alapanyagból, amikor előre nagytételben elkészítem a 10-15 féle kaja alapanyagát, amiből minimális hozzáadott érték mellett gazdaságosan tudok egyenízű egytálételeket készíteni 'MNGSZ'-es módra, és utána a nyiszlett vendég fölé tornyosulva megkérdezni: "És hogy ízlett az ebéd tisztelt Uram?"
Tehát, hiányzik a tőke, a bátorság és a vastag bőr. Sorry... Valszleg ugyanúgy megbuknék a vállalkozással, mint Te :-)
Ennyi :-)
RoFä 2011.11.03. 14:33:02
(Nem csak az a marketing, amikor a teveben vacsoraidoben tamponreklam megy es a postahivatalnok unott arccal (mert kotelezo) el akar neked adni valamit, ami egyreszt nem kell, masreszt mashol olcsobb / jobb. Ez a szar marketing.
A jo marketing - foleg az ilyen 1) premium arazasu 2) reteg (kulturalisan) termeknel 3) lokalis ertekesithetosegu termeknel, mint egy etterem, igenis a celkozonseg tupontos belovese, koltseghatekony elerese, es BEVONASA. Lehet privat torkos csutortokot tartani, klubot alapitani a la szinhazberlet, MGM akciot szervezni, meg meg lenne hirtelen par otletem amik kozul nyilvan egy csomo hulyeseg is van.
Nem tudom hogy a Corso hogy csinalta, lehet hogy mindezt megprobaltak es meg tobbet is es elmentek a falig meg vissza, de attol meg a velemenyem ugyanaz: sajna ebben a borzalmas zajban (es ergya gazdasagi helyzetben) ami ma van, a jo bornak pont hogy nagyon kell a(z okosan megtervezett) ceger.
RoFä 2011.11.03. 14:39:13
Padlásszoba 2011.11.03. 14:39:56
Ahogy a cikkben (többek közt maguk a tulajdonosok is) említik:
"Az enoteca Olaszországban borozót és borkereskedést jelent, ahol nemcsak poharazni és kóstolni lehet, hanem egyszerű, jó ételeket is kínálnak a vendégnek.... a kollégák elvittek néhány jó vendéglőbe... az olaszok természetes, egyszerű, földközeli ételeit..."
Én úgy látom, hogy hiába is hivatkoznak örökösen erre, valahogy ilyesfajta vendéglőt, bisztrót nyitni mintha mégis mindenkinek derogálna ma itthon. Lehet, hogy a név - enoteca - ezt jelenti és lehet, hogy a bisztró szó ma újra divatos, de ezek a helyek valójában se nem enotékák, se nem vendéglők, se nem bisztrók. Ezek éttermek, hiába is nevezik őket enotékának vagy Bock Bisztrónak vagy Mák bisztrónak vagy bármi egyébnek. Különböző szintű és színvonalú éttermek ugyan, különböző árkategóriákkal, de mégiscsak éttermek, köszönőviszonyban sincs egyik sem azokkal az akár olaszos, akár régi magyaros, akármilyen nemzetiség által ihletett vendéglőkkel, amiket valóban az egyszerűség és a kiváló házi alapanyag jellemzett és jellemez még sokfelé ma is a mediterráneumban.
Bármennyire is becsülendő, hogy egyre több csúcsgasztronómiai éttermet tudunk "eltartani" (Costes, Onyx, stb.) - és ez jó, hál' Istennek, hogy van fejlődés végre, de valahogy mindig azt érzem, hiányzik itthonról az a fajta egészséges "középréteg", aki be meri vállalni, hogy egy igazi jó vendéglőt és bisztrót nyisson a szó legnemesebb értelmében. Nem pedig bisztró nevű éttermet. Kereslet biztosan volna rá, mint ahogy megvan a maga kereslete a csúcsgasztronómiai vonalat képviselő helyeknek is ugyanúgy, ahogy a lepukkant kínai büféknek is. A kettő közt viszont ott a nagy légüres tér, a semmi, nincs egy valódi, tisztességes, és a szó nemes értelmében vett vendéglőnk, bisztrónk, borozónk, kifőzdénk stb. Nem igazán értem, hogy miért, derogál, vagy mindenki, aki nem kínai büfézne, már rögön a csillagot akarja célozni?
málnási 2011.11.03. 14:58:57
egyszerű: a csillagos éttermek nem gasztronómiai vállalkozások. a többi meg nem éri meg. nincs kereslet. nagyon kevesen tudnak naponta bisztróban ebédelni.
Padlásszoba 2011.11.03. 15:35:06
"nagyon kevesen tudnak naponta bisztróban ebédelni." - Tévedsz, ha elmész mondjuk D-Fro-ba vagy D-Olaszo-ba, ezek a helyek épp azok, ahol bárki meg tud ebédelni tisztességes áron, tisztességes alapanyagból. Legyen az vendéglő vagy bisztró (tény, a kettő némiképp különbözik egymástól, én vettem most az egyszerűség kedvéért egy kalap alá őket - de nevezhetnénk kifőzdének is, ha úgy jobb, ezzel egy harmadik kategóriát is belevéve).
A hangsúly a VALÓDI egyszerűségen van a minőségi alapanyag mellett (és itt nem a bélszínre gondolok, hanem mondjuk egy ízes, jó paradicsomra). Épp ezek azok a helyek, ahova a nyugdíjas öregúr is be tud ülni, választhat max. 2 leves és 2 főétel közül, oszt slussz, az van frissen, megbízható helyi alapanyagokból, szezonálisan. De az garantáltan jó, pl a pasta házi készítésű tészta és valódi paradicsomból készült ízes szósz van rajta helyi sajttal. A mediterráneumban ennyi. Nem drága, nem bonyolult, egyszerű és megfizethető. Naponta ebédelnek ilyen helyeken emberek, az én kérdésem épp arra vonatkozott, hogy hol vannak Mo-n ezek? Sehol. Nincs ma sehol olyan vendéglő, kifőzde, bárminek nevezzük is itthon, ahol tisztes alapanyagból (értsd: mondjuk jó hagymából, paprikából, paradicsomból), tisztes áron valódi jó ételt tesznek az ember elé (ha a felsorolt alapanyagoknál maradunk, akkor mondjuk nyáron egy jó szezonális lecsót pl.). Biztos vagyok benne, hogy volna rá igény, és ez épp az a kategória kéne hogy legyen, ahova igenis megengedhetik maguknak az emberek, hogy naponta beüljenek.
Én úgy veszem észre mint fogyasztó, akinek hál' Istennek alkalmanként arra is van lehetősége, hogy beüljön a BSz által is javasolt helyekre, hogy ez a réteg teljesen hiányzik Mo-ról. Vannak top és felső-középkategóriás éttermek, még szerencse, hogy már vannak és fejlődünk, tanulunk és változunk, amik viszont a többség számára ritkán vagy soha nem megfizethetőek, és vannak a "megszokott" hétköznapi helyek, ahol megy a szokásos magyaros ügyeskedés, a zselatinos főzelék és a túlfőzött rizseshús meg a margarinos krumplipüré a szószos hús mellé. Ahogy írtam is, a kettő közt meg a nagy semmi, nincs egy rendes vendéglőnk, ahol emberi áron, becsületes alapanyagból egyszerű egytál ételt lehetne enni ebédre mondjuk. De nem akarom önmagam ismételni, fent már leírtam. Szerintem félreértetted amit írtam.
gl 2011.11.03. 15:35:22
gl 2011.11.03. 15:41:38
gl 2011.11.03. 15:49:09
Benikuty 2011.11.03. 16:17:19
nehézember 2011.11.03. 16:20:16
Padlásszoba 2011.11.03. 16:22:42
málnási 2011.11.03. 17:00:23
ember! magyarországról beszéltem.
RoFä 2011.11.03. 17:04:56
Milanoban (belvaros) 10 euro alatt nemigen tudok harapni valamit delben, az tuti. De egy rendes ebed szerintem meg Sziciliaban is legalabb annyi.
De egy kozelebbi pelda: Zagrabban kifozde - nem teljesen minosegi alapanyagbol, nem teljesen jol foznek, de korrekt - 30-50 kuna kozott, a foetel korettel, salata, suti inkabb a 45 kuna (1800 Ft). Es emelle az asvanyvizet erosen Evian arban merik (0.5L 12kuna).
Mo-n mi lenne az az osszeg amit a "kritikus tomeg" meg tud fizetni egy ebedert? Es nem csak Bp-re gondolok, mondom en a tuke pesti.
gl 2011.11.03. 17:22:08
Padlásszoba 2011.11.03. 17:26:46
@RoFä: Erőlködöm, erőlködöm, de senki ne akarja azt nekem bemesélni, hogy nem tudnánk itthon is megfizetni egy jó kifőzdét. Egy olyasfajta kétfogásos kaját, mint húleves metélttel meg mondjuk nyáron tojásos nokedli fejessalátával. Vagy egy jó rakott krumplit. Most komolyan...
Ami nem mindegy, az a HOGYAN. Legalábbis szeintem. Hogy ne vizezzék fel a tejfölt a rakott krumplihoz, hogy a fejessalátának ne rohadjon a széle, hanem friss legyen, stb.
Padlásszoba 2011.11.03. 17:41:44
Kifőzde. Legegyszerűbb, legolcsóbb, mégis minőségi alapanyagokból: Thaiföld, India, Vietnám stb. Azt ne mondd, hogy ott is magasabb az átlagbér és ezért tudják kifizetni a milliónyi utcai kifőzdét, ahol (láss csodát)minden áldott nap friss alapanyagokból frissen főznek istenit. Friss, helyi zöldségekből, húsokból, jó fűszerekkel. Hogy lehet ez, ott megoldják, "szegény" Európa meg nem tudná kifizetni a helyi krumpliból készült rakott krumplit?
A horgászó séf 2011.11.03. 18:52:55
végre valaki tisztában van vele mi is az a bisztró -klasszikus értelemben-.
Mániám a bistro "vitában" Simenonra hivatkozni. Maigret felügyelő minden könyvében beül jópár bisztróba. Hát nem olyanokba mint amiről a csúcsgasztrós körökben szó van.
Újkori Thomas Kelleres értelmezésben meg biztos nekik (is) van igazuk :-)
téva 2011.11.03. 19:03:54
téva 2011.11.03. 19:27:16
RoFä 2011.11.03. 21:17:00
- Sokkal tobb ember el mezogazdasagbol, mindenkinek van szinte novenye, allata. Az elet resze, mashogy nem tudnak elkepzelni
- a munkaero koltsege rohadt alacsony. Maskepp mondom: kurva csorok a nepek atlagban. Itthon is - egy emberhez melto eletszinvonalat alapul veve - sokan szegenyek, de azert az emlitett azsiai orszagok...
Ps: En Kinaban minden reggel a kornyekbeli falvakbol bejaro triciklis arcoktol vettem reggelit atlag 2 yuanert (60 forint), bajom soha nem lett, jol laktam (fuszeres sult csulokkel toltott mienbao, tojasos lepeny, csirkes-csipos-szojacsiras palacsinta.) Ezek az emberek klasszik kinai parasztok voltak, megtermeltek otthon a cuccos egy reszet, mas reszet megvettek a boltban, aztan megsutottek.
(Aztan futottak a rendorok elol, ha jottek...vicces volt, egyszer masnap megadtam a tartozasom mert pont fizetes kozben utottek rajtunk a kekek)
RoFä 2011.11.03. 21:28:06
muskotály küvé 2011.11.03. 22:50:15
Hapcedli 2011.11.04. 01:52:06
Egy polblogon adekvát közegben érezhetnéd magad, pont ilyen árnyaltan gondolkodnak a népek. :)
Padlásszoba 2011.11.04. 10:36:17
A csúcsgasztronómia hál' Istennek már létezik itthon is, és végre nem csak mi kiáltjuk ki annak, hanem valóban az tudás, szakmai felkészültség és lelkesedés van mögötte, ami kell is ahhoz, hogy ennek valódi létjogosultsága legyen bárhol a világon.
A háztartásokba is lassan be-becsorog az igényesség, gondoljunk az irdatlan mennyiségű gasztroblogra és az ennek köszönhetően ismertté vált, ma már elismert gasztrobloggerekre (természetesen itt is a nívósakra gondolok, sok egyéb is van, de ez természetes, nagy a szórás).
Úgyhogy a magam részéről azt látom, hogy "alul" (a háztartásokban) és "felül" (a top- és felső-középkategóriás gasztronómiában) nagyszerűen elindult és gyökeret verni látszik ez a fajta jó szemléletmód, de középen érzem azt a bizonyos tátongó űrt, amiről írtam is, és aminek nem értem az okát.
De az is lehet, hogy rosszul látom, nem vagyok szakmabeli, csak egy fogyasztó, akinek szerencsére van lehetősége tapasztalni. És épp ezért nem értem a miértet. Nyilván van oka, ami miatt egyelőre így van, de én ezt biztosan nem a kereslet hiányában látom. Szerintem nem kis igény volna a "középső" részre. Sőt.
Hapcedli 2011.11.04. 10:54:14
Egyébként kb. ott van az eb elhantolva, hogy széles néprétegek számára megfizethető, tisztességesen elkészített és változatos ételt ("jó kifőzde") a mai magyar ár- és kereseti viszonyok között szinte lehetetlen az üzemeltető szempontjából is rentábilisan előállítani.
jEnci 2011.11.04. 19:40:13
Padlásszoba 2011.11.05. 09:57:31
És ennek összeshasonlításához más országéval pl. ki sem kell tenned a lábad Európából, elég azon elgondolkozni, hogy miért létezhet pl. a sokat emlegetett Olaszországban mozgó húsárus (kolbászok, tőkehúsok, sonkák) és miért nem létezhet itthon, milyen ál-egészségügyi indokokra hivatkozva nem lehet megvalósítani Mo-n. Illetve elvileg lehet, csak nincs az az élő ember, aki végigjárja azt a kamu procedúrát és többmilliós lehúzásokat mindenféle címszó alatt, ami kell az engedélyek beszerzéséshez.
Tudom a HACCP más, de a dolgok összefüggnek és messzire vezetnének ezek a szálak, ezért nem akartam ebbe a részébe belebonyolódni.
Cirfandlia 2011.11.05. 12:12:17
No de mi tegnap ott vacsoráztunk és meglehetősen sokan voltak, telt ház közeli időszakokkal abban az esti 3 órában amit ott töltöttünk. Az ételek (2x3 fogás) mind több mint kifogástalanok voltak, egyedül a borlapon sikerült minden másodikra kifogyott tételekre böknöm. De volt alternatíva :).
jEnci 2011.11.05. 16:42:16
téva 2011.11.06. 20:08:24
Hapcedli 2011.11.06. 21:10:04
Velem meg az a helyzet, hogy egyedül nem szeretek beülni gyakorlatilag üres, ellenben elég drága éttermekbe.
Cirfandlia 2011.11.07. 09:07:58
off a Kukeres Oláh Gáborral milyen viszonyban vagy? mert ha te ő akkor jó régről de ismerjük egymást :).
muskotály küvé 2011.11.07. 09:49:26
gl 2011.11.07. 10:18:50
muskotály küvé 2011.11.07. 10:41:02
De alapvetően a polgári jólét szintjét biztosító, ill. ezt megcélzó vállalkozásnak eleve jóval kisebb nálunk a hagyománya, a megbízhatatlan, ellenben kapzsi kisvállalkozók (ideértve a cimmerferis típusú vendéglátást is) miatt átlagmagyar ember ami tud, maga intéz. (Tegyük hozzá,az önálló vállalkozásnak nálunk olyan magasak a fix költségei/ráfordításai a szükséges adminisztráció miatt, hogy többnyire csak az "ügyes" emberek inspirálódnak ilyesmire, a többiek max feketén csinálják.) Másrészt átlagmagyar embernek nem olyan az ízlése, mint átlagolasznak, nem is érti, minek kell például házi tésztával szarakodni, sokkal olcsóbb a boltban vagy pláne a piacon megvenni a készet.
Padlásszoba 2011.11.07. 11:53:22
@muskotály küvé: "kérdésben van némi optikai csalódás is: ezek a jó kifőzdék ott sem nagyvárosok belvárosaira jellemzők." - Az elejét félreértetted, az egész a bisztrókérdésből indult feljebb, csak a dolgok egyszerűsítése miatt lett belőle a kommentek során kifőzde, de ezt írtam is. ("Legyen az vendéglő vagy bisztró (tény, a kettő némiképp különbözik egymástól, én vettem most az egyszerűség kedvéért egy kalap alá őket - de nevezhetnénk kifőzdének is, ha úgy jobb, ezzel egy harmadik kategóriát is belevéve)") Úgyhogy ez a harmadik kategória (ami helyrajzilag is az, ahogy írtad is), csak azért lett belevéve, hogy plasztikusabb legyen a különbség a hazai és más eu-i országok kultúrája közt.
De úgy látom, aznap én nem voltam a topon, ha többször is ennyire félreérthető voltam, bocs.
málnási 2011.11.07. 12:18:57
egyszerű ez uraim. a magyarok jó nagy része otthon is szemetet eszik. miért várná el egy kifőzdétől, hogy ott ilyenolyan legyen?
Hapcedli 2011.11.07. 12:22:09
Pécsett is így történt, annyi volt a baj, hogy a Bellaggióban a pizza nem volt elég jó.
Miután ennyit írtam étkezési szokásaimról, elmondom, OG én vagyok. Egy időben OG voltam itt, de az a név is sajnálatos sorsra jutott a házigazdák jóvoltából. :)
Benikuty 2011.11.07. 13:52:11
@Hapcedli: "Miután ennyit írtam étkezési szokásaimról, elmondom, OG én vagyok. Egy időben OG voltam itt, de az a név is sajnálatos sorsra jutott a házigazdák jóvoltából. :) "
Szerintem ezt meg kellene velük beszélni, ma már biztos másként látnak. Akkoriban, amikor kipenderítették OG-t, nagyon hülye volt valaki;)
muskotály küvé 2011.11.07. 14:55:42
Ünnepkor, otthon esetleg több vegetát tesz a rizshez.
Pont hétvégén néztem egy főzelékfaló kínálatát: hígliszteslötty jellegű főzelékek, plusz sült csirkecomb, rántott szelet, rántott gomba, rántott karfiol, és más egyéb unalmas közhelyek. Ez a drága, nem a kosztesz.
gl 2011.11.07. 15:04:01
Benikuty 2011.11.07. 16:34:25
muskotály küvé 2011.11.07. 16:43:22
Before 2011.11.07. 19:18:35
Benikuty 2011.11.07. 20:23:21
téva 2011.11.07. 21:36:03
téva 2011.11.07. 21:41:59
téva 2011.11.07. 21:48:55
Before 2011.11.08. 05:34:20
tomlaker 2011.11.13. 20:00:24
megerősítem
életem egyik legjobb bélszinét és kiváló sajttálat ettem, pedig ez utóbbiban van némi tapasztalatom.
normál áron kiválót ettünk.
(hozzáteszem, volt már rossz élményem is velük, de kijavították)
kár lenne ha bezárna
Mitzi von Küche 2011.11.16. 20:46:26