Ezek nagyszerű receptek/ötletek! Szerintem a nagyját még el is tudom készíteni, ha a hozzávalókhoz hozzájutok, de honnan tudhatom majd, hogy olyanok lettek-e, amilyeneknek lenniük kell...?

t.

(A fotók külön gyönyörűek – szokás szerint!)

Tökéletes időzítés. Különösen a meggy és eper tekintetében......

egyszerű: ha ízlik, akkor olyan lett, amilynnek lennie kell.
Ha nem ízlik, akkor nem olyan lett :-)

Gasztro-haiku

Majonéz az uborkasalátán, mint a SZOT szálló étterme. Anyám borogass!

@medvedr: hát, akinek a majonéz szóra még itt is Venesz kartárs receptje ugrik be, az meg is érdemli, ha borogatni kell a buksifejét.

pazar!

@t.peter: a meggyleves recept olvasása közben én is ezen filozofáltam, hogy honnan tudhatom-e, hogy sikerült-e?
@operavilag: Mert attól még, hogy nem ízlik, lehet, hogy olyan lett, amilyennek lennie kellene. :-)

De jó, hogy zöldséges receptek!
Kár, hogy már finoman sincsen szezonja sem az epernek, sem a meggynek, sem a spárgának.
A cukkinibokrokat is likvidáltuk már múlt héten, ilyenkor már inkább tönkremennek, virágot sem igen hoznak, mennek a komposztba.
Majd jövőre kipróbálok azért párat a receptekből.

Szépek, de hány ilyen adagot kell megenni, hogy jól lakjon az ember? Bár tudom, hogy itt nem a falás a lényeg, de evésnél azért a jóllakás sem mellékes szempont.

Most eper, vagy szamova, csak mert eleg gaz lenne egy olyan szakacs aki nem tudja mit keszit el ?! (szine szerint szamoca)

@Balu02: említettük, hogy a cikk korábban íródott, és hogy a csepegtetős eljárásra a jó minőségű mélyhűtött eper, meggy, málna is kifejezetten alkalmas.

@TH: :-D
akkor csak simán nevezd át.
Én alapjáraton nem nagyon főzök bonyolult kajákat, de még a legegyszerűbb, jénaiba összedobálós ételekhez is lehet inspirációt szerezni a csúcskészítményekről olvasgatva.
A ledarált meggymagtól elsőre dobtam egy hátast, de jövőre tuti kipróbálom igy a hideg meggylevest.
Ha ízlik, majd elnevezem szépasszony meggylevesének. Ha nem, hát istenkém, igy jártam.
jah, és a spagettire gyalult cukkini is igen megfogott. Hámozni nem fogom az tuti, de majd dobálok rá aszalt paradicsomot, vagy marinált pritamint, oszt mindjárt elnevezhetem trikolór-cukkininak.
Ízlik, nem ízlik, olyan lesz :-)

@operavilag: "akkor csak simán nevezd át."
OK. :) ha nem ízlik, más nevet adok neki, és nem kell a receptet hibáztatnom. :-))

"A ledarált meggymagtól elsőre dobtam egy hátast"
Hát én meg valszeg azt ugranám át a fenti receptben először, valahogy majd megleszek nélküle. :-)))

Én a málnaszezonban alkalmaztam a csepegtetéses technológiát, csak nem tudtam, hogy az. Mostmár tudatosan fogom alkalmazni, köszönet érte. A cukkinis ötlet is tetszik.

@falomb: ne tessen lenyúlni Oláh Gabesz márkajelzett mantráját!

@TH: szerintem a tört meggymag ad bele egy pici kesernyés ízt. Vannak tájak, ahol a szilvalekvárba is főznek pici összetört magot, nekem az is nagyon ízlett. Keserűfüggő vagyok, kisérletezni is szeretek, nem is aggódok sokat azon, ha egy leves nem ízlik, szóval következő meggyszezonban kipróbálom.

@operavilag: ha sikerült meggylikőrt szereznem, akkor lehet, hogy én már idén teszek egy kísérletet fagyasztott meggyből...na, majd meglássuk, mindenesetre ez a meggyleves - akár maggal, akár nélküle - izgalmasnak tűnik. :-)

@TH: majd írd meg, hogy "olyan" lett-e :-)

@operavilag: ok, ha megcsinálom, akkor mindenképp jelenteni fogom az eredményt. :-)

Köszönöm, fantasztikus dolgokat olvashattam ismételten!

Azon gondolkodom, hogyan is lehetne megoldani, hogy az eper és a paradicsom egyszerre legyenek érettek. Csak is üvegházban asszem... vagy költözéssel?

Na igen, itt van a régen lerágott csont... ebben a koszos kis országban még az alapanyagok beszerzése is szinte lehetetlen :-( az egész éves folyamatos minőség biztosítása pedig szó szerint lehetetlen. Fáj!

@Lacusru: azért vazze, az ne legyen már gond, hogy nem minden zöldség és gyümölcs érik egyszerre. Az talán nem az ország gasztronómiájának hibája, ugye, ha egyes gyümölcsöknek és zöldségeknek van szezonjuk, ugye???

@Rizs Ottó: no mi van, **gg***, végre akarsz egyszer együtt ebédelni velem?

Jók ezek az ízmentő módok.Préselés, csöpögtetés, esszenciagyűjtés sült zöldségekből.
Meggy és cseresznyemagot is használok, a barackmag is igen jó.

@Balu02: Az én cukkinibokromat csak a lisztharmat likvidálhatja...
Én kivárok, a döglöttnek kinéző tövön is nőtt újabb rész, most virágzik.

@nomac: szerinted mi a különbség az eper és a szamóca között?

@Lacusru: az a reakcióm fájna igazán, amit az ilyen "koszos kis ország"-féle beszólásokra szoktam adni.

@muskotály küvé: nekem még sosem volt lisztharmat a cukkinin (tulajdonképpen semmi még), őszintén szólva még nem hallottam arról, hogy ilyen veszély is fenyegetheti, köszönöm szépen az infót!

@Sátán meg a Jocó: Nem fog fájni, ne aggódj. Az lehet, hogy neked ez itt a világ közepe, de sajnos el kell, hogy keserítselek, hogy nem az.
Ez a katlan itt a Kárpát-medencében csak egy mosatlan bográcshoz hasonlítható, melybe belerohadt a kajamaradék. A bűzölgő mocskot szállják a legyek, akik örömüket lelik benne... folytassam?
Áhh, itt legalább ne politizáljunk!

Elismerem, vannak nálunk koszosabb, rendetlenebb országok is... bár ők jó eséllyel hamarosan megelőznek minket, míg mi itt tapossuk a saját szennyesünket és azon rágódunk, ki nem mosogatott el! A világ másik fele pedig már most fényévnyire jár előttünk... csak tudod, ott az emberek a maguk dolgával vannak elfoglalva, nem pedig a másikat lesik... irigykedve és köpködve a szomszédra :-(

@muskotály küvé: Kedves Küvé, bár kérdését nem nekem címezte, bátorkodom felelni, hátha tévedek s kijavításom okulásomra szolgál - tudtommal az eper a termesztett nemesített jószág, a szamóca pedig az aprószemű, rendkívül aromás erdei (Fragaria vesca, esetleg a sötétebb Fragaria moschata), amit fél-egy napnál tovább eltartani leszedett állapotban sajnos lehetetlenség. Szerencsés helyeken pár év alatt elburjánzik az erdőből beszerzett pár tő.

@Lacusru:
"hogyan is lehetne megoldani, hogy az eper és a paradicsom egyszerre legyenek érettek."
Budapesten a Feny utcai piacon, ahol en szoktam vasarolni, mar kb. egy honapja van folyamatosan erett eper/szamoca es paradicsom is :o)

@baliquez:
En is ugy tudom, ahogy te az eper es a szamoca kozotti kulonbseget, de ma mar a fene sem tudja, mikor mit lehet kapni. Gyerekkoromban majusban-juniusban volt eper, augusztusban es szeptemberben pedig csak szamocat lehetett kapni. Malna sem volt mar osszel soha. Ma meg minden van a piacon: uveghazi vagy keson termo fajtak. De alapjaban veve szerintem igazad van.

@Lacusru: nem politika ez, csak az örök nyafogásé, mert mindenkinek a saját sz@ra a legbüdösebb.
Meglehetős kiküldetési múlttal rendelkezvén bátran ki merem jelenteni, hogy a nyugati multikulti kuplerájnál és a keleti igénytelenségnél ez az ország a lehető legszebb. Nyafogás helyett inkább tenni kellene valamit, kinek-kinek tehetsége, szorgalma és akaratereje szerint.
S, hogy mennyit számít egy ember ebben? Erről kérdezd esetleg MBTBD-t.

@baliquez: @Attilajukkaja: én is így tudom, szamóca gyakorlatilag nem kapható.

@Lacusru: ehhez a recepthez májusban, azaz spárga- és eperszezonban, üvegházi paradicsommal készítve volt szerencsém, nagyon szép fogás. A receptben leírt paradicsomfajták egész évben működnek, viszont jó epret szezonon kívül valószínűleg nem találni...

@muskotály küvé:
"szamóca gyakorlatilag nem kapható"
Sokkal kisebb es sotetebb, mint az eper. Regen lehetett kapni. Bizonyara van, ahol ma is kaphato (?).

MBTBD az két ember:)@Sátán meg a Jocó:

@Lacusru: de most fejtsd már ki, hogy miért az ország hibája, ha nem kapható egyszerre az összes szezonális zöldség és gyümölcs? Az éghajlat a hibás? vagy a koszos kis ország koszos kis lakói? vagy mivan?

@muskotály küvé: ki csúszna egész nap térden a mezőn azért, hogy a gyümölcs másnapra ráaszalódjon? ...mert az eper vad változata,-a szamóca-már csak ilyen.
Kicsit személyes: annak idején, amíg Apám a méhekkel dolgozott, mi a környező mezőket jártuk, és tömtük ezt a csodás gyümölcsöt. Nem írom meg, hány éve:)

@Benikuty:
Utoljara a budaorsi termeszetvedelmi teruleten talalkoztam szamocaval ket eve a fuben. A gyumolcs akkora volt, mint egy borsoszem, es baromi edes! Masnapi aszalasrol szo sem volt, csak arrol, hogy HAMM!
De erdokben valoszinuleg van nagyobb fajta szamoca is (pl. a csernobili alfaj,...bocs a rossz viccert!).

Szamóca lelőhelyek:
Vadon: a Pilisben, Klastrompusztán tengernyi található ( na jó, tónyi).
Alkalmazva: a Villa Bagatelle ( Gabesz kedvenc helye)egyik süteményének tetején- szezonjában. Magam is meglepődtem ez utóbbin, mert termeszteni, vagy mennyiséget gyűjteni a szabadban egyaránt gazdaságtalan. Bár a Bagatelle árait tekintve: ki tudja?

@Lacusru: A régen lerágott csont inkább az, hogy minden elismerésem mellett ez az oldal is azért erősen kanyarodik egy olyan hibás gondolkodásmód felé, ami sajnos nevezhető elitista és sznob szemléletnek. A néhány éve elkezdődött gasztroforradalom gellert kapott és ahelyett, hogy a hazai hagyományokra építkező és széleskörű ízlést formálná, egy teljesen helyidegen valamit kreál. Szó szerint. A magyar gaszrtrokultúra kifejezetten kreálmánnyá válik ahelyett, hogy példát vennénk a szász, bajor, osztrák, tiroli, stb., stb., hagyományokon alapuló konyhaművészetből, mi mindenhonnan idelopkodjuk azt, ami kellően elitnek látszik. És ne sírjunk már az alapanyaghiány miatt! Van itt olyan, csak utána kéne menni, ki kellene alakítani kinek kinek kedve szerint a választékát. Csak sokkal egyszerűbb vagyonokért importálni, mert a magyar elit úgyis a kivagyiság alapján fogyaszt. Mert legyünk őszinték, a magyar gasztrokínálat fogyasztója az újgazdag magyar, senki más. (Elnézést az általánosításért, tudom, hogy vannak mások is - elvétve...)

@alf: éttermek és kereskedők nagyon-nagyon-nagyon sokat járnak jó alapanyag után. Hogy az évek folyamán milyen történeteket ismertünk meg a hazai élő beszállítói hagyományokról, arról könyvet lehetne írni.

Vannak persze kivételek, az ő kapacitásuk azonban egy-egy étterem ellátásra terjed ki.

Az éttermek nem sznobériából rendelnek külföldről, és azt nyilván nem gondolod komolyan, hogy egy üzleti vállalkozás drágábban rendel meg valamit, amit megkaphatna olcsóbban itthon. Külföldről sok esetben olcsóbban kapnak jobb minőséget.

Általánosságban elmondható, hogy az általad vélhetően "sznobmentes" kategóriába sorolt hazai éttermek minden kritikán aluli alapanyagokból dolgoznak – hazaiból és külföldiből egyaránt...

A “geller” felvetést nem tudjuk értelmezni: gasztroforradalomról ugyan nem lehet beszélni, de kialakult egy tudatosan minőségre törekvő szakácsgeneráció, melyben van magyar és nem magyar hagyományra támaszkodó egyaránt.

A fizika és a kémia törvényei nemzetek fölöttiek, tehát a jó konyhatechnológia (a szakma) elsajátítása teljesen független attól, hogy milyen hagyomány ápolására használod fel. Magyarországon egyébként a "hagyomány" kifejezés a gasztronómiában erősen pervertálódott. A létező hazai hagyomány nem olyan dolog, amire építkezni lehet. Mi szeretnénk idelopkodni azt a bajor, szász, osztrák, tiroli hagyományt, amelynek lényege a jó alapanyag. Egyébként érdekes fúziós konyhákat említesz, melyek nagyon nyitottak, ha úgy tetszik, nem restek mindenfélét összelopkodni és ételeket kreálni.

Tanulmányt érdemelne egyébként a kérdés, hogy Magyarország mitől lett a sznobvadászok Mekkája…

Egyes megjegyzések bogarat tettek a fülembe (hogy a blog címéhez igazodjak).
@Lacusru, nem fogadom el a véleményét, hogy, idézem: „Ez a katlan itt a Kárpát-medencében csak egy mosatlan bográcshoz hasonlítható, melybe belerohadt a kajamaradék.” --- Elismerem, hogy van néhány „mosatlan dolog”, de csak idő kérdése, hogy eltakarítsák a mosatlan dolgok előidézőit, a mai gasztronómiai életünkből is!
@MBTBD, nem tartom helytállónak azt a megfogalmazást, hogy „a létező hazai hagyomány nem olyan dolog, amire építkezni lehet”.
A különböző tájak régi étkeinek, ételkészítési módjainak igen széles irodalma van, hála a néprajzkutatóknak.
Erre a hagyományra lehet építkezni, csak meg kell ismerni.
Jelenleg is van olyan bisztró, amelyik erre építkezve sikeres, és lehet, hogy ők nyerik el a következő Michelin csillagot.
@alf, Igaz, hogy „ne sírjunk az alapanyaghiány miatt, mert van itt olyan, csak utána kéne menni”. Aki nem hiszi el, látogasson ki valamelyik éjjel a nagybani zöldség és gyümölcspiacra! --- Mentori tevékenységem kapcsán többször ki kellett mennem, de ezideig, csak egy séffel találkoztam. Pedig a termelőket érdekelné az, hogy milyen termékeket várnak az éttermek.
Ez a blog is segíthetne a fajtamegválasztásokban!
****

@MBTBD: ez a beírás is nagyon jól rávilágít arra a problémára, amit fentebb kezdtem boncolgatni.
Alapanyag:
Totálisan a szekeret kötötte az "új gasztro hullám" a lovak elé. Epres/spárgás/meggyes dolgok augusztus végén? Miért nem őszibarackos? Mert annak szezonja van és beszerezhető volna?
Amikor januárban bemegyek egy étterembe és friss paradicsomból és lolorosso salátából kreált salátát kapok, akkor hadd engedjem meg magamnak a kreálmány kifejezést. januárban a magyar hagyományok alapján vitaminban gazdag savanyúságok a szezonálisak és ebben a hagyományban semmi perverz nincs. Ahogy nem a különféle tenger gyümölcseitre kéne alapozni az étlapot - ami persze rohadt drága, de semmi keresnivalója nincs errefelé.
Hagyomány alatt természetesen nem az odaégett paprikás és hagymás "szaftban" tocsogó mócsingokra gondolok. Volna itt bőséggel feltámasztható, a hazai alapanyagokra építkező hagyomány.
Érdekes, hogy én tudok a családból, vidékről megfelelő csirke, disznó és sok más alapanyaghoz jutni, nehogy már egy vendéglátó egység ne tudna kiépíteni megfelelő forrásokat.

@alf: az epres spárgás levest május végén a Czifray-gálán tálaltuk. Cikkeink a Magyar Konyhában szezonban jelennek meg. Itt csak bizonyos idő elteltével hozhatjuk le, így szerződtünk. Az "új gasztrohullám" nem azt jelenti, hogy januárban friss paradicsomot kell tálalni. Magyarországon nemigen ismerünk olyan éttermet, amely a tenger gyümölcseire alapozza étlapját. Sajnálatosnak találjuk egyébként, hogy Budapest ennyivel rosszabbul van ellátva jó minőségű tengeri halakkal, rákokkal, kagylókkal,mint pl. Bécs vagy München.

Örülünk, hogy megerősítetted, amiről mi is beszéltünk: egy-egy család, háztartás számára akad jó alapanyag, de rendszeresen, megbízható, azonos minőségű és nagyobb mennyiség, mondjuk egy 60 fős étteremnek nem akad.

@Rizs Ottó: ha jól értem kiművelt pirtyogásod, a Villa Bagatelle-ben szeretnél velem találkozni...

@Az,Öreg:
a blog címe: bűvös szakács. amire gondolt barátom, az a poszt. a poszt címe.

@Az,Öreg: próbáljon a "Válasz erre" felületre klikkelni, meg fog lepődni...

@MBTBD: sajnos azt kell mondjam, nemrég Győrben töltöttünk pár napot, ahol a főtéren minden harmadik étterem "friss" scampival meg egyéb herkenytűvel csalogatott volna - egy kisebb vagyonért. Namármost nekem volt szerencsém anno az Atlanti-óceán mellett sztázsolni, Nantes-tól kicsit lejjebb, közvetlen parton. Amikor reggel meghozta a bácsika a rákot,kagylót, osztrigát és egyéb kisállatot, akkor szigorúan lelkünkre volt kötve, hogy ezt biza aznap-, legkésőbb másnap el kell adni, mert úgyis hoz frisset, és ez utána már nem jó. Arról nem is beszélve, hogy egyből ment a mosóba, meg a hidegre. Úgyhogy nekem kicsit visszatetsző, hogy egy magyar étterem az ilyesmivel csalogat, százkilométerekre a tengertől.

Csalogasson magyar étellel, szívesebben megkóstolom a győri helyi ételeket mégha csak morzsás núdli is, a finom leveseinkről nem is beszélve. A jó minőségű hús - akár marha, akár hal - készítést hiányolom a francia és egyéb konyhák majmolása helyett - most nem a blogra gondolok. Lehet Pesten lehet minőségi éttermeket találni, vidéken azonban nehezebb. Szerény véleményem szerint a minőség és a mennyiség nem zárja ki egymást. Márpedig egy 50 dekás hús meg a habos körítés egy egyszerű embernek igenis kevés.

Azt a kérdést kéne feltenni, miért nem kapható az étteremekben helyi alapanyagokból - hús, bor, zöldség - kapható egyszerű, a hagyományokra visszakacsintó étel. Lehet a szakácsoknak elég lenne Fekete Istvánt, Vernét olvasni, ami egy gasztro élmény önmagában.

A kagylót meg majd esszük a tenger mellett.

@MBTBD: "Tanulmányt érdemelne egyébként a kérdés, hogy Magyarország mitől lett a sznobvadászok Mekkája..."

Ez a mondat annyira pontos, hogy órát lehetne hozzá igazítani. Tényleg meg kellene írni azt a tanulmányt!

@chatte: "Márpedig egy 50 dekás hús meg a habos körítés egy egyszerű embernek igenis kevés."
Mármint fél kiló hús?
Egyébként a kagylónak pl. pont nálunk is megvan a hagyománya, a Balatonnál nem egy étel készült azzal. És bár valóban jobb a tenger mellett enni ilyeneket, de némileg drágább is - valahogy oda is kell jutni ugye -, ha valaki szeret ilyeneket enni, miért ne legyen meg rá itthon is az esélye?

@málnási: magunknak találkozniuk kell!

@ehran:
Az 50 dekas hus nekem is feltunt :o)

"ha valaki szeret ilyeneket enni, miért ne legyen meg rá itthon is az esélye?"
Nagyon egyetertek!
En a Rakos patak menten toltottem gyerekkorom nyarait es akkor meg rengeteg rakot lehetett fogni (oreg vagyok, na!). Gondolom, ma mar nem nagyon van benne rak (sem), de a rakfozes sem all messze a magyartol! Azokat is lehetne tenyeszteni itthon, ahogy a vizat vagy a pisztrangot is.

@chatte:
"de ezt biza aznap-, legkésőbb másnap el kell adni, mert úgyis hoz frisset, és ez utána már nem jó"
Nem vagyok szakerto, de hidegen tarolva vagy fagyasztva meg jo par napig jo az olyan helyeken, ahol a bacsika nem minden nap hozza a friss kagylokat, rakokat.

@Az,Öreg:
"Pedig a termelőket érdekelné az, hogy milyen termékeket várnak az éttermek"
Talan keresniuk kellene egymast, ahogy te is mondtad.
Tobb etteremtulajdonostol hallottam azt, amit MBTBD is megemlit: hogy a magyar termelok tudnak minosegi arut termelni, de az ellatas nem folyamatos es a minoseg is ingadozik. Vagyis nem megbizhato. Nem tudom, kulfoldon ezt hogy csinaljak, de a termelok talan osszeallnak es megbeszelik, hogy tudjanak pl. folyamatosan friss baranyhust biztositani a vevonek.
Biztosan nem kellene itt feltalalni a spanyol viaszt, csak valakinek lokalisan meg kellene szerveznie ezt az egeszet.

@Attilajukkaja:

A lokális szervezésről nekem a pár évvel ezelőtti olaszországi buszos kiruccanásom jut eszembe. Rómában figyeltem fel arra, hogy a mindig velünk lévő idegenvezetőnk egészen kicsi, családi vendéglőbe visz bennünket, vagy ezeket javasolja. Ezekben a kicsi vendéglőkben a látszólag váratlan érkezésünk ellenére, rövid idő alatt kiszolgált 15-20 embert a mindössze kb. három fős személyzet. Egy kis hegyi faluban esett le, hogy mi történik. A " vendéglő" kisebb volt, mint egy lakótelepi garázs ÁBC, legfeljebb 4 ember tudott leülni odabent. Ebben a vendéglátóipariegységben kb 25 fő részére kiosztotak 2 db egészben sült malacot és kb 10 liter bort, mindössze kb. 40 perc alatt.
A lokális szervezést itt úgy hívták, hogy kapcsolat és mobil telefon.

@bagoly2:
Fiatalkoromban keresetkiegesziteskent idegvezettem (nem veletlenul beceztuk igy ezt a munkat!). Igaz, hogy szigoru vizsgat kellett tenni, de 4-6 het alatt megkerestem annyit, mint kezdo diplomaskent egy egesz ev alatt! Ez sajnos, most sincs maskepp. A lenyeg, hogy valoban egy komoly onszervezodesen alapulo (nem feltetlenul legalis) idegenforgalmi halozatba csoppent az ember: az ettermek, a butikosok, de meg a langosos is jutalekot adott, ha hozzajuk vittem a vendeget. Az onszervezodes egy csodaja volt, pedig akkor meg nem is letezett mobil telefon :o)
A kiszolgalas is mindig jo volt,...igaz, en sohasem firtattam a Kojal (ma ANTSZ) engedelyuket ;o)
A magyar is tud,...ha hagyjak! Szerintem ma is tudna, csak ossze kellene allniuk az embereknek. De annyira raszoktattak oket, hogy majd mindent megszerveznek helyettuk, vagy annyit csalodtak mar az ilyen "szervezokben", felvasarlokban, hogy inkabb maganyos hoskent probalnak otrol hatra jutni. En igy latom.

Senior korú ismerőseim előszeretettel fizetnek be pár ezer forintos árubemutatós kirándulásra.Eszük ágába nincs vásárolni, de együtt vannak, kirándulnak, esznek, isznak, beszélgetnek, ha lehet csobbannak valami termálban, aztán hazamennek. A hazai idegenforgalom, nem tud elszakadni a nagy tömeget kiszolgáló csikós, gulasch, népitáncos förmedvényektől. Mint a fociban, amíg területi szinten kabaré megy foci helyett, addig nem lesz nemzetközi szinten említésre méltó válogatott.

@bagoly2:
A termekbemutatos kirandulasok mashol is egy nagyon elterjedt mufaj. Es ha a nyugdijas tenyleg nem vesz semmit, akkor meg is eri neki vegighallgatni egy tobboras eloadast valamelyik porszivo megvalto, eletmento hatasairol :o)

"A hazai idegenforgalom, nem tud elszakadni a nagy tömeget kiszolgáló csikós, gulasch, népitáncos förmedvényektől."
El tud, de annak joval magasabb az ara is! Ezert meg mindig nagy az igeny a csikos, goulasch-os alfoldi romantikara. Raadasul egyes "tanyakon" egesz tisztesseges gulyast is foznek bogracsban!
A kicsit penzesebb kulfoldi azonban eleg sok idot tolt wellness szallokban is, ami nem egy rossz tendencia. Szerintem jo dolog, hogy kulonbozo szintu igenyeket is ki tudunk ma mar elegiteni. A baj ott van, amikor wellness arakon probaljak eladni a muanyag goulasch-t!
Es az is nagy baj, hogy a Balatonon szinte nem lehet valodi balatoni halat kapni az ettermekben (nyersen meg plane nem!), a bufekben a hekk es a pizzanak nevezett valami a meno. Jo, hogy meg megvan a langos! Balatonon, egyes helyeken 500 Ft/db! Szamomra ez a szomoru inkabb!

@Attilajukkaja:

Jó, itt elnézést kell kérnem a valóban nívós, nem csak alföldi bemutatóktól. A megjegyzésem a hajdani ÁFÉSZ beton hodályokban végzett haknikra vonatkozott.
Ezek a hodályok néhány ezer lakosú településeken elszívják a lehetőséget a kisvendéglők elől, és mivel a bevételük rapszodikus a minőségük állandóan gyenge.

@bagoly2:
Semmiert sem kell elnezest kerned!

A nagy hodalyok elszivjak a vendegeket? Akkor ott tenyleg ossze kell fogniuk a kisvendeglosoknek.
Annak idejen hozzam is odajottek vendeglosok es raigertek a masik javaslatara. Mivel csak beugro idegvez voltam, nem foglalkoztam veluk. Lehet, hogy valami hasonlot kellene tenniuk a helyi kisvendeglosoknek az adott idegvezetokkel: megkornyekezni oket es megtudni, mennyi az annyi? Tudom, hogy ez csak novelne az altalam is utalt korrupciot, de jelenleg nem jut eszembe semmi okosabb.
A tisztesseges az lenne, ha a helyi ettermes meg tudna mutatni, hogy az o kinalata mennyivel jobb. De ez abszolut nem erdekli az idegvezetot, amig igy is el tudja adni az utjait.
Ezert megint csak lokalisan, helyileg kell elkezdeni szervezodni. Ez nagyon munkas es hosszadalmas dolog. Ember legyen a talpan, aki ebbe belevag!
Mas utat azonban nem latok!

@Attilajukkaja:
Üzletben erő nélkül nincs tisztesség!

@bagoly2:
Sajnos igazad van.
De miutan mindketten jol kipanaszkodtuk magunkat, illene valami konstruktivat is irni.
Van valami otleted?

@Attilajukkaja:
Igazán akkor panaszkodnék, ha most vendéglőm lenne, de ha mégis ilyen őrültségre adnám a fejem, előtte befizetnék valami marketing tanfolyamra. Esetleg megkérdezném Giovannit, hogy ő hogy talált rá a magyar idegenvezetőre.

Csak egy megjegyzés, a magyar hagyományok követése témában.
Aki ehhez szól hozzá, nézze már meg mit ettek eleink, s miket lehetett ezek szerint venni akkoriban. A 17. századtól a 20. század elejéig elég sok szakácskönyv maradt ránk, olyan is, ami a mindennapokban volt használatos. Elég ha csak a Misztótfalusitól a Czifrayig terjedő sorra hivatkozom. De más írásos dokumentumok is annak, korábbról is. Ennek alapján egy biztos, hogy NEM AZ A HAGYOMÁNY, ami 40-50 éve körül vesz minket. Vagy talán az a pontosabb, ha azt mondom, nem sok maradt meg a hagyományainkból az elmúlt 1-2 emberöltőben. (Ebből sok minden következik. Pl. az is, hogy van-e a magyar konyhában tengeri herkentyűs hagyomány? s kell-e nekünk ilyen? S különben is tisztelettel a 21. század szállítási, hűtési technikája mellett? s különben is a bajor, vagy svájci városok messzebb - közelebb vannak a tengerhez? -- stb.)
Így aztán látszik, hogy nem csak konyhatechnológiában, de egy kis bölcsész kutakodásban és persze gondolkodásban is le vagyunk maradva. Már ami a "hagyományt" illeti.
(Már a "Czifray" elnevezés is utal arra, hogy van hagyomány, s merrefelé...)

@Fiskális: "NEM AZ A HAGYOMÁNY, ami 40-50 éve körül vesz minket."

Pedig szerintem akik a nagyinál margarinos teszkóskenyérre kent teszkódzsemmet esznek, azoknak minden bizonnyal ez jelenti majd a hagyományt, az éteri gyermekkor fantasztikus ízélményét, amit majdan felnőttként a gyermekeivel is meg akar ismertetni.
A hagyomány nem feltétlenül az abszolút jót jelenti, hanem az elődök aktuálisan megörökölt szokásainak változatlan továbbélését. Az elmúlt negyven-ötven -szerintem inkább ötven-hatvan- év hagyománya pedig bőven beleégette magát a mai magyar társadalomba.

@Fiskális: @Gasper:@MBTBD:
"NEM AZ A HAGYOMÁNY, ami 40-50 éve körül vesz minket"
"A hagyomány nem feltétlenül az abszolút jót jelenti, hanem az elődök aktuálisan megörökölt szokásainak változatlan továbbélését."

Sem szakacs, sem filozofus nem vagyok, csak azt tudom elmondani, hogy nekem mit jelentenek a hagyomanyok.
Aki a hagyomanyokat apolni akarja, annak ismernie kell azokat. A hagyomanyaink, ahogy a mostani eletunk sem, egy statikus valami. Idoben folyamatosan valtozott. Oseink ugy dontottek, hogy a majdani Europa kozepen telepednek le, es hogy legalabb het torzs hagyomanyait fogadjak be, amelyek a folytonos kulso behatasok alatt is folyamatosan valtoztak. Ha ugy vesszuk, akkor a tevehus fozese is egy osi magyar szokas, hiszen regeszek tevecsontokat is talaltak az oseink sirjaban :o)
Mindenki valamiert nagyon meg akarja hatarozni az IGAZI magyar konyhat, hogy aztan visszanyulhasson a hagyomanyainkhoz. Konyorgom, miert?????
MBTBD irasaiban is gyakran megtalalhato ez a szohasznalat, A HAGYOMANYOS.
Szerintem pedig nem letezik hagyomanyos magyar konyha, csak aktualis :o)
A torekves, hogy terjunk vissza a tiszta, emberkozeli konyhahoz, azt csak tamogatni tudom. Hogy hasznaljunk helyi, jo alapanyagokat, csak tamogatni tudom. Hogy tanuljunk nagyanyainktol,.... hat igen, csak tamogatni tudom :o)
De ha itt leragadnank, az sem lenne jo!
Orulnek, ha valaki leirna vegre, hogy mik is azok a "hagyomanyok". Csatolhatnank az Orszag Preambulumahoz is! Elnokunk biztosan alairna....

@Attilajukkaja: Nyitott kapukat dongetsz. Tiz eve irunk arrol, hogy nem tanacsos meghatarozni "az igazi, hagyomanyos magyar konyhat". A Magyar Gasztronomiai Egyesület azert alakult, hogy kitöresi pontokat keressen a beszükült, szerencsetlen hagyomany-meghatarozasbol.
Ajanljuk figyelmedbe pl. a Füstös konyha c. cikket:
buvosszakacs.blog.hu/2007/05/12/fustos_konyha.
A mi irasainkban egyebkent a hagyomanyos kifejezes altalaban elkeszitesi modra vonatkozi. Peldaul: hagyomanyos modszer serpenyöben, majd 150 fokos sütöben kesziteni a galambmellet vagy a kacsamellet, mely vegül ujra serpenyöbe kerül. Modern, avagy "meg nem hagyomanyos" modszer ugyanerre pl.: alacsony hömersekletü (9o fokos) sütöben 47 fok maghömersekletig kesziteni, majd serpenyöben befejezni.

@MBTBD:
"Nyitott kapukat dongetsz"
Kicsit szegyellem, hogy nyitott kapukat dongetek, picit pedig orulok, hogy ugyanoda jutottam, ahova ti is :o)
Nem orulok annak, hogy a ti blogotokon ez a kerdes ujra es ujra felmerul. Es nem csak az olyan amatoroknel, mint jomagam is vagyok. Nyilvan nem en vagyok a celkozonseg. A profik erre nyilvan amugy is tudjak, mi a valasz. Ugye?
Lehet, hogy ebben is tevedek, de az emberek tobbsege a magyar gasztronomiaban nem tudja, merre is tartson. A Czifray verseny egy nagyszeru lehetoseg,...de csak az elitnek szol. Mi lesz a tobbiekkel?

@Attilajukkaja: Hát épp itt tévedsz baromi nagyot. Pont a Czifray verseny volt az, ami az amatőröknek is szólt. Nagyon sok olyan amatőr fogás született a verseny során, amelyik megállná a helyét a jobb éttermekben is. Olvasd vissza: buvosszakacs.blog.hu/tags/czifray

@MBTBD: A Czifray verseny 2, évadja mikor kezdődik?

@ROBERTO:
Megprobaltam visszaolvasni (koszonom a linket).
Tul sok az oldal, ezert kerlek, hogy foglald ossze a mondandod.

En azt mondom, hogy MBTBD uzenete csak egy szuk korhoz jut el. Azok sem veszik komolyan.
Sajnos.

"Hát épp itt tévedsz baromi nagyot". Orulnek neki!!!!!!! De pontosan miben is tevedek?

Hogy mi a hagyomány? Talán az, ami mindig túléli az éppen aktuális divatot és mindig visszalopakodik az ember tudatába.
Hiába van minden görbe fánál hamburgeres, vagy pizzás, ha egy jó kerti bulit akarunk, akkor a bográcsot kotorjuk elő.
A hamburger korszak hajnalán én is lelkesen kaptam rá az új módira és elítéltem a zsírban tocsogó lacikonyhát. Nem tartott sokáig, hamar elegem lett az egyenkajából, és már rég visszasírom a lacikonyhát, mondjuk kevesebb zsírral, több zöldséggel.

@bagoly2:
"ami mindig túléli az éppen aktuális divatot és mindig visszalopakodik az ember tudatába."
Valahol neked is igazad van :o)
De a tudatot nem is olyan nehez manipulalni.
Szamodra peldaul mi jelenti a tradiciot, ha a konyharol va szo? Mit fozol egy kulfoldi vendegnek?

@Attilajukkaja:
Talán slambucot, bográcsban, közepesre pirítva. :)
A tudatomat lehet manipulálni a gyomromat szerencsére még nem.

@bagoly2:
Ha van a nappalidban bogracs, az jo :o)
(Imadom a slambucot!!!)
De a tudatodat sajnos konnyebb manipulalni, mint a gyomrodat. Es ez igy van rendjen.

De ha te egy kulfoldinek tenyleg slambucot keszitenel, akkor le a kalappal!

Meselj meg! Mit adnal neki elotte, vagy utana ????

@Attilajukkaja:
Azért, nem akarok kitérni a válasz elől.
A tradíció nem egy matematikai képlet, társadalmi helyzettől, kulturális környezettől függ, hogy ki mit ért alatta.
Elég nagy hülyeség lenne egy hortobágyi pásztorételt tradicionális magyarnak kikiáltani, az ugyanabból a korból származó polgári ételeket meg nem. De ezt előttem már elég egyértelműen elmondták. A köztudatban magyarosként beragadt pörkölt alap, meg lecsó mindenhatósága is el fog múlni, mert megunják, a fiatalok már most unják. El fog jönni az idő, mikor egy lacikonyha, lemossa a piacról a fagyasztóból dolgozó, OKJ-s séf által vezetett pizzást.

@Attilajukkaja:
Gőzöm nincs, mit adnák neki, de azt előtte megkérdezném, hogy milyen vallású.

@bagoly2:
"nem akarok kitérni a válasz elől"
Ezt ertekelem!!!!
"ezt előttem már elég egyértelműen elmondták"
Ja. En is leirtam, mit gondolok az egeszrol.

"előtte megkérdezném, hogy milyen vallású"
Nem is tudod, mennyire ertekelem a hozzaallasodat! Sokat eltem kulfoldon, sokfele embert lattam vendegul. En ennel sokkal direktebb modon szoktam hozzaallni a vendegeimhez: megkerdem oket, hogy MIT NEM ESZNEK MEG? Ezt itthon is alkalmazom, mert ez altalaban nem is fugg a vallastol! Jo, ha valaki elore erdeklodik, hogy ki mit nem szeret.
Aztan olyan kajat keszitek, amilyet szerintem a vendegeim kivannak. Ha magyart kivannak, akkor egy savanyu baranylevest keszitenek, utana pedig tejfolos bakonyi sertesbordat nokedlivel. Vagy valami hasonlot,....nem is tudom :o)))
Azon is mulna, hogy nyaron jonnenek-e, vagy telen.
Tenyleg. Ez egy jo kerdes: ki mit adna a kulfoldi vendegnek? (Akar orosz, francia vagy japan,....lehet valasztani!)

@Attilajukkaja: ezt írtad fentebb: "....A Czifray verseny egy nagyszeru lehetoseg,...de csak az elitnek szol. Mi lesz a tobbiekkel? "

Erre válaszoltam, hogy nézz utána, mert baromságot írsz, az előzmények ismerete nélkül. A Czifray amatőröknek IS szólt, csak épp nem vagy hajlandó végigolvasni sem a kiírásokat, sem pedig a pályázatokat.

Tudod melyik verseny szól a profiknak?
A "Hagyomány és Evolúció" nézz utána!

@ROBERTO:
"baromságot írsz, az előzmények ismerete nélkül"
Megirtam, hogy valoban nem olvastam vegig mindent. Ezert kertem a segitsegedet, mert nincs idom MINDENT vegigolvasni.
Remelem, csak velem vagy ennyire indulatos es goromba, de azert igy is koszonom a valaszodat. Szamomra infromativ volt. Ha pedig tevedtem valamiben, akkor elnezest kerek.

@Attilajukkaja: Van hogy az embernek nincs türelme virágnyelven fogalmazni, semmiképp nem akartalak sértegetni.

A lényeg az, hogy olvasd vissza, nem sürgős most azonnal, ezt nem lehet kivonatolni, és majd utána, akár hónapok múlva is térjünk vissza a Czifray "csak a profiknak" témára.

A Czifray versenykurzus következő évadjára akár Te is benevezhetsz, és neked is lehet olyan ötleted, ami előrébb viszi az ÜGY-et :-)

nahát,micsoda öröm itt új/régi arcokat látni;)

Mostanában kevesebb időm volt jönni, de úgy látom, hogy nyugaton a helyzet változatlan ... :D
@Attilajukkaja: Örülök, hogy itt látlak! :) Szóval, az én tányérom is vagyon az archívumban, a Czifray, "Tokány és tejberizs" fordulóban, úgyhogy nézegesd csak vissza a Czifray-s posztokat (is)! :)
Amikor beleütöttem az orromat a gasztronómiába, rögtön rátaláltam erre az oldalra. Éppen a határidő lejárta előtt neveztem be, úgyhogy még egyszer köszönöm a lehetőséget az oldal szerzőinek, mert eddigi "pályafutásom" legérdekesebb és legértékesebb állomása volt ez a korai "siker".

Nem régen amerikai vendégeim voltak, művelt washingtoniak, akik egyfolytában járják a világot, és tudom, az indiai konyha a kedvencük.
Örültek, hogy nem indiait főztem nekik, mert azt mondták, azt bárhol ehetnek a világon. Jó magyar ételt nem.
Énféle cseréptálas cigánypecsenyét kínáltam, fűszeres pulykasteaket színes hagymákkal és paprikákkal, paradicsommal, húsos szalonnával és többféle sajttal sütve, Tokaji aszúban posírozott barackkal körítve. "Természetesen" palacsinta volt házi lekvárokkal. Készültem egy üveg coca-colával, a biztonság kedvéért. Jót nevettek rajta. Magyar borokat kértek és kaptak, és azonnal visszahívtak minket egy vacsorára Washingtonba. :)
Kezdetben az előítélet oda-vissza ott bujkált bennünk ... ez is egyik érdekessége és tanulsága volt a vacsorának.

Csodásak ezek a tányérok, melyekről a poszt szól. Engem mindig lenyűgöz ez a fajta profizmus. Egyszerűek, színesek, illatosak, izzadtságszag nélkül. Mert ami "túl van akarva", az mindig bűzlik az izzadtságszagtól.
Én magam azt gondolom, hogy az éttermi közízlés - szélesebb rétegben - akkor változik majd, ha az otthoni tányérokon viszonylagos rend lesz. De ahhoz sok fejben és tányéron kell rendet tenni. Még túl nagy az űr a "fent" rendet tevés és a "lent" rendet tevés között. A kettő között nem érzek elég erőt.
Én számtalan hasonlóságot látok nem csak a mediterrán konyhák, hanem a magyar konyha között is. Ételekben, technológiában, úgyhogy szívesen ötvözöm is. Nem átallok például kápiából lecsót főzni és ahhoz füstös spanyol fűszerpaprikát használni, mert így is ízlik. Ugyanazzal a lendülettel kapom elő a bográcsot, mint a paellás tálat vagy éppen a wokot, és éppen annyiszor. A hagyományos magyar ételek főzését és szeretetét nem zárja ki, ha a világnézetünk a gasztronómia területén is széles. Én megtalálom a magyar konyhában azokat a hagyományokat, melyekre szívesen építek a konyhámban. És más konyhákban is. Nem is választom szét a kettőt. Hiszen nekem csak egy konyhám van.

@nemvagyokmesterszakacs:
:) maga egy két lábon járó multikulti!

@nemvagyokmesterszakacs:
Wow!
Jol szoltal!

Ha nem ismernelek mar legalabb egy eve (vagy tobb?), azt hinnem, egy ugyesen osszeallitott kortesbeszedet olvastam.

Miutan @ROBERTO finoman lebaszott, te pedig okot adtal ra, tenyleg utananezek a Czifray versenynek :o)

Az "amerikai" vacsoradert kulon piros pont! Talan nem emlitettem neked, de kb. 7 evig dolgoztam DC-ben, ezert kulon megerintette a lelkemet, hogy a vendegeid onnan jottek.

A tanyerok latvanya engem is megigez, de otthon azert maskent talalunk.
Az irasaidban foleg ez a hazias motivum tetszik, de neha megmutathatnad, egyes eteleket hogyan szerviroznal, ha a kiralyi parnak keszitened azokat :o))

@málnási: Igaza van. Nő létemre én aprítom a fát a bográcsoláshoz, mivel én tudom, hogy milyenekre lesz szükségem, ha slambucot vagy pörköltöt főzök. Én tartom rendben is a bográcsot, én tüzelek alá és én készítem benne az ételt. Ugyanakkor bejártam a világ legjobb éttermeit a kockás abroszostól Honolulu legjobb japán étterméig. De főztek már rám a világ legjobb mesterszakácsai is, igaz egy repülőtársaság business osztályán, de többször is volt szerencsém kipróbálni. Jól alakult a sorsom, de soha nem engedtem el az engem körülvevő hagyományokat. Hogyan is tehettem volna, hiszen a nagyanyai tejjel szívtam magamba. Örökre. Felhatalmazást érzek rá, hogy mindezt közvetítsem.

@Attilajukkaja: Találsz nálam majdnem olyat is. A Magyar Konyhának készítettem egy ételt, kályhában sült, füstölt szilvásváradi pisztrángból. Én találtam rá erre az alapanyagra először, hogy ételt készítsek belőle. Vagyis többet, de egy jelent meg. Később - ahogyan jelen oldal szerzői is - posztoltam az oldalamon az ételeket. Érdekes, hogy az oldalamon a házias motívumnak nagyobb a népszerűsége, nem csoda, hiszen mióta írom, azóta mindössze az van fönn, amit nap mint nap otthon eszünk.
A királyi tálalás csak megfelelő magazinokba, éttermekbe és hasonló helyekre való. Ha látok valahol egy adott ételt, szinte azonnal körvonalazódik bennem, hogy valaki családos-e, milyenek a körülményei és az ízlése. Az életszerűtlenség, vagy műviség is azonnal lejön. Otthon magunknak főzök, de ha kell, igyekszem egy szép, profi tányért is elkészíteni.

@málnási: valamint off szájmenésben verhetetlen.

Van egy jó mondás, hogy kibicnek semmi sem drága, de én tudok egy rövidebb verziót is, ami most aktuálisabb. Amúgy borgőzös további szép napot kívánok! :)

@nemvagyokmesterszakacs:
"Találsz nálam majdnem olyat is."
Melyik az, mert van egy csomo pisztrangos es egyeb posztod? De ezt mar ne itt valaszold meg.

@nemvagyokmesterszakacs:

Igen lendületes, szép írás, de arra is kapnánk egy választ, hogy mi számít hagyományos magyar konyhának?

Mert pl. a gulyás tekintetében valóban nehéz elképzelni, hogy azt a gulyás a pusztában alkotta meg, mivel a tehén nem dinnye, hogy csak úgy meg lehessen lékelni. ( Váncsa után szabadon)

@Attilajukkaja: :) Igen, ősszel fedeztem fel a témát (amúgy évente 3-4-szer kirándulunk ide) akkor készítettem belőle először tatárt. Tavasszal, a Magyar Konyhának készült ételsorozat közül ez egy : nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com/2011/05/pisztrangtatar-egy-picit-maskeppen.html
Többféle felhasználását, de még a kályhában sült pisztráng korrekt bontását is bemutattam.
Miért ne itt válaszoljam meg? Jelen blog írói alkotják az újság szakmai gerincét. Ha nem itt, akkor hol vág témába?!

@bagoly2: Visszakérdezhetek? Léteznek egyáltalán hagyományos nemzeti konyhák? Mert, ha igen, akkor léteznie kell hagyományos magyar konyhának is, csak nekünk valahogyan nehezebben megy még ezt is megfogalmazni, mint más népeknek. Ha nem léteznek, akkor nincs miről beszélnünk. Ha pedig a szomszéd kertje mindig zöldebb, akkor nem a gyökerekben, hanem a hajtásokban kell keresni a hibát.
Már, hogy ne a lecsó, a palócleves és a gulyás készítés fortélyai alapján nyissunk beszélgetést. :) Amúgy nekem a slambuc a kedvenc idevágó témám! :)

@nemvagyokmesterszakacs:
Azért bízzunk benne, hogy a slambuc nem lesz jobban fokmérője a magyar konyhának, mint a pizza az olasznak. Egyébként megnyugtat, hogy a hagyomány meghatározása nem csak nekem okoz gondot.
Ha az alkatrészeket nézzük, nincsenek nemzeti konyhák, mindenütt minden megtalálható. Ha azt nézzük, hogy ki, mit, hogyan, milyen változatosan, igényesen rak össze belőle, akkor már beszélhetünk nemzeti sajátosságokról, különösen, ha saját termelésű alapanyagokat, hozzá jó marketinget használ. Ebből a szempontból állítom azt, hogy a meki, meg pizza kultusz tíz év alatt nagyobb rombolást végzett, mint a venesszel erősített kádárizmus negyven év alatt.

@bagoly2: na most akkor hogy van az, hogy egyesek még most is magasra tartott orral viselik a Venesz díjat, mások pedig felnéznek rájuk.Fosszíliák.

@Benikuty: slambuc témában inkább hallgass, nem kell megsérteni azokat, akik általánosan ismert, és autentikus magyar ételt vélnek látni benne.

@bagoly2: annyira nem kell irigykednünk a digók térhódítására, hiszen jó pizzát se lehet kapni több helyen, mint jó perkeltet.
A következő csapás a magyar gasztronómiára remélhetőleg a gagyilangallók éttermi diadalútja lesz. :P

@bagoly2:
A nemzeti vagy tájjellegű sajátosságok elsősorban a természet adta lehetőségekből alakulnak ki. Ezek megtartása nem esztelenség, hiszen a természet még tudja a dolgát. Másrészt gazdasági szempontból is fontos, hogy innen nyert alapanyagokat hasznosítsunk elsősorban. Tudatosan. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy számon tartunk-e magyar nemzeti konyhát. Ahol tartanak, ott vannak tradicionális termékek és technológiák, melyek nem csak az adott területen, hanem az egész világban megállják a helyüket. A globalizációval az egész világ bajban van étkezési szempontból, ki nagyobb, ki kisebb bajban. Minél szélesebb rétegek számára történő útmutatással itthon is lehetne javítani a helyzeten. Szerintem nálunk a polgári konyha van a legnagyobb bajban. Szerencsére az "elitkonyhákban" már megvan a törekvés, hogy legyen színvonalas magyar csúcskonyha. De az emberek jó része nem itt étkezik és nem is itt fog. A fentről való építkezés pedig veszélyes, hiszen az emberekből még nagyobb ellenállást válthat ki, amint itt is tapasztaljuk kommentekben. Harapófogóba kellene szorítani a magyar közízlést, hogy alulról és felülről egyszerre zárjon be. Ehhez viszont valahogyan csak meg kellene fogalmazni, a nemzeti sajátosságainkat, a természetes úton rendelkezésre álló alapanyagainkat nem elveszítve, inkább erre alapozva hogyan étkezzünk színesen, változatosan, kiterjesztve ízlésünket a világ konyháinak ízeire, technológiáira, alapanyagaira. Otthon is és házon kívül is.
Örülök, hogy a slambuc "horgot" nem kaptad be. Csak kíváncsi voltam, hogy reagálsz rá.

@Hapcedli:
Van igazságod! Spanyolországban is elég nehéz az előre összekészített paellát, Olaszországban a gyorsfagyasztott pizzát kikerülni, már, ha tipikusan csak turistáskodsz arrafelé ... viszont e fölött a színt fölött sokkal jobb a helyzet. Ahová a helyi emberek beülnek étkezni, oda turistaként nyugodtan beülhetsz. Itthon ez sajnos nem általános.

@Benikuty:
Az én meglátásom szerint az MGE elérte, amit akart, ő az etalon. Amennyiben tényleg így van, akkor stratégiát kell váltani, nem kell mindenki ellen harcolni, hagyni kell, hogy a csúcs és a nulla közötti űrt emelt fővel kitöltse valaki. Mindenki venesznek született, csak van aki tovább tanul, na...
Veneszből lehet továbblépni, de a mekis, pizzás kultúránál nincs se lejjebb, se feljebb. Aki ahhoz szokott, hogy puszta kézzel kartonpapírról maszatolja magába a zabát, az mikor fog neked beöltözni egy degusztációs menühöz?

@Hapcedli:
Világos, én is így látom.

@nemvagyokmesterszakacs:
Attilajukaja kérdéseit kicsit álnaívnak éreztem ezért dobtam be a slambucot, a gyengébbek kedvéért odabiggyesztettem egy vigyorgó jelet is.:)
Az írásaiddal abszolút egyetértek.

Művészeti iskolánk nyári, mártélyi alkotótáborát vezetem pár éve.
A gyerkőcök a hely szellemét próbálgatják megfogalmazni, festői eszközökkel, eközben a természeti és épített környezethez közel kerülnek.
Nem mellesleg a csapattal magunkra főzünk, felidézzük, értelmezzük a régies, helyi konyhát.
Mondanom sem kell, hogy a gyerekek többsége rémes menzán, zagyva gyorskajákon éldegél, esetleg soha nem főzött.
Itt viszont imádtak foglalkozni a témával, lelkesültségük szinte könnyfakasztó volt, kapásból megértették azokat az irányelveket, amelyeket a fölnőtteknek hiába is magyaráznánk.
Az ételek jók lettek, helyi terményekből, baromfiból, halból.
Mást se lehetett hallani, mint "ilyenfinomatéletembennemettem" szerű sikításokat.
Élmény volt látni a kipirult arcokat, életerőt, alkotókedvet.
Az első egy-két napban még elmentek a boltba csipszért, cukros üdítőért, aztán már nem. A halászlét úgy ették, hogy alig hittem a szememnek.
Akkor, a tüskevári hangulatban gondoláztam arra, hogy "a valóság is lehet olyan szép, mint az ábránd", vagyis hogy a most szóban forgó gasztroműveltség lehet, közelebb van, mint hisszük.
Jó fórumok legyenek, és a csöppekkel kezdjük.

@süllőcske: Jó volt olvasni Téged. Vizuális típus vagyok ráadásul, úgyhogy láttam is magam előtt az életképet. :)
Természetesen nagyon is egyetértek. "Mert a kicsi fejecskékben kell elvetni a hagyomány magvait" ...

@bagoly2: Amikor ezt írtam, arra utaltam, hogy az egyes számú gasztro ellenség a meki és a pizzéria, mert közönséges ételt, közönséges étkezési kultúrát terjeszt meglehetősen hatékonyan. Azt gondoltam, hogy a megjegyzésem félreérthető, de hogy mennyire ahhoz el kellett olvasnom a "Mi került végül az asztalra "-t a kommentekkel együtt. Nem gondoltam volna, hogy egy szakmai tájékoztató, vagy egy fizetett propaganda kiadvány értelmezése körül még problémák merülhetnek fel.
Irigylem az optimista embereket.

@süllőcske:
irigylem népművelői bájos lelkesedését, valóságot figyelmen kívül hagyó optimizmusát. :)
ki etesse a kisdedeket? a szülők tahók, már az ő anyjuk is az üzemi konyháról vitte haza az ételt, ha egyáltalán, aztán hétvégén "kirántotthús". az óvodák, a párszáz forintos normáikból?
és azért ne lelkesedjen a képzős-elitiskolás gyerekek extázisán túlzottan, más merítés, eleve jobb családok, olyan szülőkkel, akik esetleg nyíltak a konyhai reneszánszra, ilyesmikre. tudja, tarisznyás anyuka tönkölyből pogácsát, szemüveges, jólelkű, természetes anyagokat hordó, scholl papucsos anyuka házikosztja. na, a többség nem ilyen. :)

A világ egy kézben történő megváltására, mint tudjuk igen kevés példa mutatkozott a történelemben, elfogadása és magyarázata is igen sokszínű. Egy biztos, a lehetetlenség és tehetetlenség konzerválása még nem vitte előre a világot, tudtommal.
Az optimizmus egyes esetekben vonatkozhat a helyzet lehetséges megoldására, nem a helyzet másképpen értékelésére, meglátására. Sokan teszik a dolgukat egy ügy érdekében reflektorfény és szponzorok nélkül is, kisebb, de nem kevésbé értékes lépésekben. Valamint nem kevesebb meggyőződéssel. Különböző területekről is összeérhetnek kisebb lépések eredményei, melyek nyerhetnek akár nagyobb teret is, mint gondolnánk.

Azokban a társadalmakban, ahol több generáció érintkezik egymással, szerintem jobb a helyzet. A sokat firtatott hagyományok rögzülésére nagyobb esély van. Meglehetősen sok dolgot otthonról hozunk, amíg otthon nem kap a gyermek rendes táplálékot, addig esélye sincsen arra, hogy eldöntse, hogy min szeretne élni felnőtt korában. No, és az sem mindegy, hogy mit ad tovább.
Mivel a polgári konyha (ráadásul itt van a legnagyobb esély az átkost és a globalizáció idevonatkozó, káros hatásait megelőző hagyományok átörökítésére is) adja egy népség közízlésének gerincét, addig itt sem kevésbé fontos haladni, mint abban a kérdésben, hogy ne éhezzenek gyerekek (emberek) egy országban, vagy hány étterem üti a mércét.
A kifejezetten rosszul és alultápláltság problémakörében viszont lényesen nehezebb előre jutni egy gasztronómiai szándékú tömörülésben. Ennek megoldása más „fórumok” feladata, melyben egyébiránt mind érintettek vagyunk. Úgyhogy ebben sem vagyunk teljes mértékben tehetetlenek.

@süllőcske: ha a méregdrága alapítványi iskolák által mozgósítani képes gyerekanyag hozzáállásából indulunk ki, akkor sem ilyen idilli a kép. Több mint harminc éve élek a Duna-kanyarban megszállott pedagógusok között, akik a nyaraikat táborozással töltik, részben non-profit alapon. Tőlük sajnos mást hallok, de örülök, hogy felétek ilyen rendben van minden.
Jut eszembe, ÁNTSZ-el milyen az ott főzős tábor kapcsolata? Három fázisú mosogató, eü.könyvetek, gyerekek 24 óránál nem régebbi orvosi igazolása, és még sorolhatnám...

@süllőcske:
Nekem is jo volt olvasni teged.
Mar ertem, miert voltal velem is ennyire kedves es turelmes.
Csak tamogatni tudom az igyekezetedet!!!
Engem meggyoztel!
Egy plussz tamogatora szamithatsz ;o)

@nemvagyokmesterszakacs:
Legszivesebben nem ertenek veled egyet,de sajnos muszaj :o)
"Ennek megoldása más „fórumok” feladata"
Ebben is teljesen igazad van.
Es akkor most mi van?
Mi ennyit tehettunk? A kormanyra nyilvanvaloan nem szamithatunk, egy civil osszefogasra lenne szukseg. De ezt mi nem nagyon ismerjuk, hacsak nem kapunk ra utasitast. Felulrol!
Nehez ugy.

@Benikuty:
Ne legy ilyen kekec!
A pedagogusoknak mindenhol nagyon nehez.
Tudom, mirol beszelsz es orulnek, ha egyszer nekem is valaszolnal vegre. Süllőcskenek sem lehet konnyu dolga. Szerinted nem tiszteletremelto, amit tesz?
Dehogynem!
Ettol fuggetlenul persze lehet ot IS kritizalni.
Az ANTSZ pedig mindenkit csesztet. Ez a dolga.

@málnási:

"@süllőcske:
irigylem népművelői bájos lelkesedését, valóságot figyelmen kívül hagyó optimizmusát."

Ertem a szarkasztikus hozzaalast. Valahol en is konnyen kinevetem az ilyen emberek legbol vett lelkesedeset. Megsem teszem. Sot!
A lenyeg, hogy a hozzaszolasodban a szarkazmuson kivul nem sokat ertettem meg.

"ki etesse a kisdedeket? a szülők tahók, már az ő anyjuk is az üzemi konyháról vitte haza az ételt"

Igen, van egy ilyen reteg is. A kerdes, hogy akarjuk-e ezt tovabbvinni?
Ha nem, varom az otleteket.

"ne lelkesedjen a képzős-elitiskolás gyerekek extázisán túlzottan"
Valoban erzekelt valaki is ilyen extazist? Volt errol szo? Nem.
Elkeseredes. Na arrol volt szo! De elitiskola meg veletlenul sem fordult meg senki hozzaszolasaban sem.
Ha igen,...akkor en kerek elnezest.

@Attilajukkaja:

A lenyeg, hogy a hozzaszolasodban a szarkazmuson kivul nem sokat ertettem meg.

valóban ez a lényeg :)

@málnási:
Igazad van. Talan nem :o)
De ha elolvastad a kommentemet, mar az is jo! Bantott, hogy kifiguraztad Süllőcske-t. Es tenyleg szarkasztikus vagy.
De kerlek, osszegezd a lenyeget ket mondatban, mert en nem voltam kepes kihamozni az utolso nehany hozzaszolasodbol.
Nem, nem gonoszkodom senkivel. En tenyleg ennyire egyszeru felfogasu vagyok.

Nincs elitiskola, sem alapítványi.
Egy patinás művészeti szakközép van, amely tükrözi a normál magyar alapállást.
Lehet, hogy a tanítványok fejében van egy kis plusz csingilingi, ami tisztább megismerésre ösztönzi őket, ami alapból a képzőművészet feladata is lenne.(nem csak annak)
Én örülök, hogy így van és remélem, senki sem azt várja, hogy a tapasztalt pozitívumokat illúziónak tekintsem.
Ha a szülő tahó is volna,(csak óvatosan a jelzővel), a gyerek nem az.Úton van(a fölnőtt is), fogékony.
A suli pedig közösség, rajta látható a sokféle erők váltakozása és a tanár feladata is leolvasható.
A munkának pedig van egy olyan tulajdonsága, hogy el kell végezni.

@málnási:
Amúgy, ha láttad volna a képet, amit a 15 éves gyerek festett, ettél volna a főztjéből, másként írtad volna a kommentedet, ami nem bántó, csak a magázást nem értem.

@Attilajukkaja:
@nemvagyokmesterszakacs:
Köszönet.

@süllőcske: "A munkának pedig van egy olyan tulajdonsága, hogy el kell végezni."
vigyázz, mert ezzel a mondatoddal elkezdtél másokat minden alap nélkül minősíteni. mások ugye nem végzik el?
vagy mi...

@süllőcske: erre válaszoltam, kétszer nekifutottam, aztán kétszer töröltem.
Működik az önmoderáció.
...legnagyobb örömömre...

@Benikuty:
Meg sem fordult a fejemben, hogy mások elvégzetlen munkájára célozzak, csak az, hogy itt a teendő, csináljuk.
Jó hogy figyelmeztettél elkapkodott szövegem félreérthetőségére.

Nemrég kitárgyaltuk, hogy ki, hogyan élte meg a kádárizmust. Én azt mondtam az ifjúkorom szenzációs volt, ettem, ittam, mulattam, szerettem, szerettek, utáltam, utáltak, megvertek, megvertem, ....éltem!
Később már nem volt jó, irritált, hogy egy szinten, és együtt volt a zseni, a hülye, a naiv, a becsületes idióta, a sunyi lapostetű, meg a többiek, együtt egy nagy büdös dagonyában.
És akkor most itt,az elit szakácsok blogjában az elitizmus miatt kellene valakinek magyarázkodni?
Most vagyok túl a szőlő darálásán, meg egyebeken,.. másra is ráférne egy jó kis hideg zuhany.

@bagoly2: Nagyszerű ifjúkoromat legkevésbé a kádárizmusnak tudom be. Bár kevesebbet verekedtem, mint Te. A rendszerváltozásokhoz való alkalmazkodás képessége szerintem hasonló a problémamegoldó képességhez. Nem gondolom, hogy többekre kényszerült az azt követő, mint a kádárrendszer. A nagy büdös dagonyába kinek itt ragadt bele a lába, kinek ott. A kérdés az, hogy ki mit képes kihozni önmaga számára egyikből és másikból.
Talán pont azért hiszek a hagyományokban, mert nekem volt lehetőségem olyan mélyre nyúlni, akiket már alig, vagy nem is ismertem a családomból, környezetemből. Engem az ők szellemisége vezérelt és nevelt a kevésbé kedvező időszakokban is. Itt ugrás az első mondatra.

@nemvagyokmesterszakacs:
Igazad van , mint mindig, de kicsit elértettük egymást. A felnőtt korom is belelógott a kádárrendszerbe, a dagonyát arra értettem.
A megjegyzésem arra vonatkozott, hogy 2o évvel a rendszerváltásos izé után, még pironkodni kell annak aki szebb, jobb, ügyesebb, okosabb, vagy akár szerencsésebb másoknál. Akik itthon sznoboznak a Lajtán átgurulva megvilágosodnak és hasra esnek a gyönyörűségtől a kinti társadalmi egyenlőtlenség láttán. Ez is egy hagyomány.
De, hogy kicsit a témához is kanyarodjunk. Többször fölmerül, hogy a kis , vagy közepes termelők minőségi, kézműves termékeinek felvásárlását meg kellene szervezni.
Meg van az szervezve, Hangya szövetkezetből van néhány darab, ők osztogatják az ejus pénzeket, meg az állami támogatásokat szervezgetik meg minden. Csak éppen a termelők jutnak sorozatosan csődbe. Ez is egy hagyomány.

@málnási: "tarisznyás anyuka tönkölyből pogácsát, szemüveges, jólelkű, természetes anyagokat hordó, scholl papucsos anyuka házikosztja. na, a többség nem ilyen"

Szerencsére.
Szerintem ugyanúgy nem életszerű, mondhatni a ló másik fele, ha a gyerek tönkölypogácsán, teljes kiőrlésű biolisztből, kevés nyírfacukorral készült kalácson nő fel, és még rajongania is kéne érte. Az ilyen szülők a asaját civilizációs betegségeiket vetítik ki a gyerekre, holott neki még normális táplálékra volna szüksége.
Az a legnagyobb baj, hogy sok családban egyáltalán nem főznek, főleg hétköznap semmit, mert a szemüveges anyuka (vagy apuka) csak nemrég nézte ki a csíramálé receptjét valahol, fiatalabb korában nem tanulta meg, hogy lehet egy óra alatt valami vacsorát vagy másnapi ebédet összedobni. A legközelebbi boltban vett nembió hús, nembió zöldséggel, nem ízfokozva és agyonfűszerezve, nem agyonlisztezve, stb. még mindig sokkal jobb lenne, mint a segédanyagokkal összetákolt gyorskaja. A fehér liszt is jó, ha sok zöldség van hozzá.
Arról nem beszélve, hogy a családi étkezés kulturális esemény is.

@muskotály küvé: "Arról nem beszélve, hogy a családi étkezés kulturális esemény is." Természetesen, de sokkal több ennél, nálunk akkor beszéltük meg, kivel mi történt aznap, és még a szomorú dolgok is más megvilágításba kerültek. A közös étkezések hozták össze nap mint nap a családot. Ma ez hiú ábránd, lassan már a heti egy alkalom, a vasárnap dél...sem működik.
Főzni amúgy egy hétre előre is lehet, a mai jó hűtők mellett fagyasztani sem kell, és talán egy héten belül kétszer ugyanazt enni sem főbenjáró igénytelenség...

@Benikuty: én is erre gondoltam, csak nem akartam részletezni...

@muskotály küvé: szerintem neked is jogod van a szóf....ra.

@Benikuty:
Minálunk is megkérdőjelezhetetlen a közös étkezés szakrális volta, mindig is így létezett kis családunk.
Most, hogy kisebbik gyerekem is elkerült a Képzőre, érdekel nagyon, hogy fog ez a dolog az ő családalapításuk idején működni.
Mindenesetre, a lány, aki mindenféle főzőcuccot cipelt Pestre, telefonálgat, hogy lehet a halikrát értékmegőrzően elkészíteni, meg ilyesmi.
Ha nem is vagyunk már együtt,egy helyen, az étkezés, mint kommunikáció, működik a koliban is, bajtársi társaságban is. Ha van indíttatás. Azt kellene elérni, hogy legyen. Ezért hoztam föl a suli dolgot, mint lehetséges fórumot.
Az Epreskertben egyébként,Kisfaludi Strobl mester óta hagyományos nagy főzések voltak, a fiam mondja, ez még él, csinálják.

@muskotály küvé:
Nagyon a szívemből szóltál, mondjuk, ez nem lep meg.
A szélsőségek korát éljük. Nem csoda, hiszen minden szélsőségnek nagy a körítése és a hátszele. A baj az, hogy minden ilyen mögött is ott húzódik egy vagy több érdek és üzlet. Az egyén pedig kiválaszt magának egyet közüle.
Például az „okos konyha” elnevezésért én büntetnék is. Aki pedig kocsonyás húsleves alapot reklámoz, azt kizárnám a szakács kamarából. Ha lenne:) Ezek fölött azért hunyunk szemet, mert ettől van rosszabb is. A kérdés az, hol a határ?

Talán ezért nem lenne butaság ízlésformáló szándékkal többet foglalkozni a családi konyhákkal például olyan fórumok mellékszálain, mint ez.

Korábbi időkben a híres mesterszakácsok remekművei mellett a híresen jó konyhát vezető gazdasszonyok példamutatásai szinte tankönyvként jelentek meg. Az egyik az uradalmi és éttermi konyháknak szólt, a másik a többi gazdasszonynak.

Például a családi konyhával foglalkozó amatőr szakácsoknak – a megmérettetéseken kívül – nem csillagos éttermek remekműveit kellene az otthonukban rekonstruálni, hanem ugyanezt a magas színvonalat a családi konyha keretein belül előállítani. Életszerű, színes, színvonalas hétköznapi ételeket bemutatni. Szélsőségmentes, normális táplálkozásra kellene sarkalni az embereket minél szélesebb rétegben. Attól még szélsőségek mindig lesznek.
Nekem ezen a területen komoly hiányérzetem van.

Amikor pedig egy háziasszony elkezd rendszeresen jó ételeket az asztalra tenni, akkor a kulturális vonzata önmagától is kialakul. Vagy visszatér.

Más. Örülök, hogy az oldal főportást is alkalmaz, így mindig mindenki tudhatja, hogy mikor és mennyi bebocsátást nyerhet.

@muskotály küvé:
természetesn. a tarisznyás, tönkölybúzás nálam szitok. de persze a te képed meg egysíkú. azért ezek az anyukák nyitottabbak a gyerek a művésztáborban főzzön tanyasi alapanyagból, meg ilyesmikre. szóval az ő gyereke inkább ismeri a tönköly ellenére a minőségi étkezést, mint valami prolikölök. :)

@süllőcske: ezt a szakrális dolgot kicsit túlzónak tartom, de a közös étkezés, mint kollektív élmény tényleg meghatározó.(most nevess ki, ha akarsz, de valahogy a kórusban éneklés közös öröme jut eszembe)
Aki pedig kissé szerepet, vagy színpadot tévesztett, annak javaslom elolvasni ezt:
buvosszakacs.blog.hu/2007/07/12/kulinaris_charta

@málnási: ne prolizzál szerintem, van ennek a szónak kevésbé bántó szinonimája, vagy mi a proccos csoda, de attól még értjük.

@nemvagyokmesterszakacs: Kedves Krisztina, felesleges üzengetnie, azt írok, amit akarok, addig amíg jobb belátásra nem szólítanak fel, vagy esetleg ki nem moderálnak. Természetesen azt ír Ön is amit akar, és mert ír, kipakolja ide az orcáját, tűrni kénytelen a beszólásokat. Ahogy tűröm én is.
Kézcsókkal: Mészáros Gábor

@Benikuty: lehet az étkezés is szakrális, pl. egy reggeli a még fürdőköpenyben levő Juliette Binoche-sal.
Ugyanez Fásy Ádámmal már véleményes...

@nemvagyokmesterszakacs:
A normalitás, igen, az a keresendő.
Mostanság nem vonzó, mint a szélsőség. A művészetek is a legintenzívebb önkifejezés, vagy a saját vélemény nélküli popularitás felé haladnak.
A szakma, a hagyomány tisztessége kevéssé képviselt.

@Benikuty: 21 sorosnál hosszabb kommenteket én sem szívesen olvasok (azok már posztba valók :) )

@nemvagyokmesterszakacs: ha megnézed a szépemlékű Alexandránál megjelent könyvek híresebbjét, pl. Gordon Ramsay, Casa Moro, vagy akár a Szakácsok könyve, nagyjából erről szól: igényes ételek otthon.
Az tény, csak sajnálni tudom azokat, akik csak bolti lekváros buktát esznek életükben. (A házi receptjét meg lásd a Horvát Ilonkában, csak -20% vaj, -10% cukor :) )

@muskotály küvé:
Nem csak nézegetem őket!:) Mégis azt kell mondjam, az "átlag" számára kevésbé használhatóak. Nem fejtem ki részletesebben. Ahogyan Horváth Ilonkára is ráférne egy rendes frissítés, ahogyan mondod.
Nos, én meg valami ilyesmiről beszélek ... mármint, hogy a kettő között, jelenleg nincs semmi, különben megemlítetted volna.
Nem csak könyvben.

A jó és közérthető külföldi szakácskönyvekben az is "aggályos", hogy kifejezetten nem Magyarország specifikus alapanyagokra építenek. Így az ételek egy jó része képeskönyv szinten marad.

@málnási: logikusnak tűnik, de egyáltalán nem biztos, hogy így van.
Minden azon múlik, mekkora tapasztalatokkal és milyen hagyományokkal a tarsolyában főz valaki. Ahol nem volt divat a vegeta, és kialakult egy legalább alapfokú anyagismeret (= biztosan megkülönbözteti a hentesnél a marhahúst a sertéstől), ott a panelban is lehet egy csülökpörkölt jobb, mint valahol kinézett, bonyolult recept szerint először elkészített "tanyasi" csirke.
Ez a panellakó nagyjából tudja, mit eszik, ez a szemüveges anyuka viszont nem, csak annyit, ne legyen benne E, bármit is jelentsen.

@nemvagyokmesterszakacs: az utolsó mondattal nem teljesen értek egyet.
Persze nyilván nehéz követni Gordon tanácsát, miszerint friss Szt. Jakab kagylót vegyünk a piacot, mondjuk ötöt, de egyrészt nem ők tehetnek róla, hogy Magyarországon jó minőségben megtermelhető alapanyagok nagyon nehezen hozzáférhetőek, másrészt a receptek rugalmasan módosíthatók.
Például a Casa Moro elején van egy sertésrecept, friss babér, paradicsom, mandula kell hozzá. Januárban került egy kis friss babér otthonra, így megcsináltuk a receptet paradicsomlével, barackmaggal - ez utóbbi szerintem egyenesen jobb volt bele, mint a mandula...

@muskotály küvé:
Ki mondta, hogy ők tehetnek róla. Megjegyzem, például azt sem tudják széles körben, hol lehet magyar szürkemarha húst kapni, szóval nem aggályosabb a friss Szt. Jakab kagyló beszerzése sem. Ezeknek a szakácskönyveknek éppúgy ott a helye a polcokon, mint azoknak, melyek még nincsenek ott a polcokon. Nem csak szakácskönyvekről, hanem egy vonalról, irányzatról beszélnék inkább.
Ha a Magyarországon jó minőségben megtermelhető alapanyagok nehezen hozzáférhetőek, akkor lehet, hogy nem bonyolultabb vagy költségesebb ezeket könnyebben hozzáférhetővé tenni, mint a friss Szt. Jakab kagylót. Én személy szerint mindkettőre egyszerre szavazok, nehogy az jöjjön le, hogy a kurrens alapanyagokkal bármi problémám lenne, vagy ne lenne rá igényem.

@nemvagyokmesterszakacs: Ha szakácskönyvet akarsz írni, én nem beszéllek le róla :)

@Hapcedli: szerintem inkább a reggeli előtti, fördőköpeny nélküli Juliette Binoche-sal;)már ha választhatok. Te meg reggelizz vele:D

Horváth Ilona könyve a maga idejében úttörő volt. Nem hinném, hogy újabb javított változata kiadható volna, mivel egyetlen jogutódja, a köztiszteletben álló orvos, jó barátom, három éve tengerbe veszett. ...vagyis nem Ilonka, ahogy nem doki...

@muskotály küvé: :)

Ez azért ettől bonyolultabb. A cél előrébb való, mint az eszköz. Különben csinálunk is valamit, meg nem is.