
A bretagne-i születésű Didier Corlou gyerekként került éttermi konyhára: Franciaországban tanult, majd útnak indult, hogy bejárja a világot Elefántcsontparttól a Karibi-szigeteken át Kambodzsáig. Ma Észak-Vietnamban visz sajátos fúziós konyhát, és ezzel világhírnévre tett szert.
Szenvedélyes utazó lévén különféle szállodaláncokhoz szerződött, így lett elég hamar Sofitel Metropole Hanoi szálloda vezető konyhafőnöke. Itt tizenöt éven át felügyelt két óriáséttermet: az egyik tisztán francia, a másik helyi ételeket tartott étlapon. Miután vendéglátóként fogadta Bill Clintont és Fidel Castrót, úgy döntött, önállósítja magát.
(Portréfotó: Kar Fai Tong /Red Bull Photofiles)
2007-ben nyitotta meg Hanoiban La Verticale-t, melyet 2008-ban már a világszínvonalú éttermek közt jegyzett a Food & Wine Magazine toplistája, megkapta az amerikai Star Diamond Awardot is az Academy of Hospitality Science szervezettől. Nyitott csemegehálózatot (Corlou Catering), tanít és tanácsadással foglalkozik, három szakácskönyve közül az egyik (Didier Corlou vietnami konyhája) 2005-ben Svédországban megnyerte Az év legjobb ázsiai szakácskönyve díjat.
Egy francia Hanoiban
Vietnam gasztronómiai értelemben is sok régióra oszlik, általánosan mégis elmondható hogy konyhája eredendően könnyű és fantáziadús. Fontos alappillére a rizs, a nước mắm és egy igen változatos fűszer- és fűszernövényvilág.
(Kép: http://www.afvn.tv/ProjectJenny/vietnam.gif)
A vietnamiak a hosszú évszázadok során sosem használtak tejszínt, vajat, alkoholt, melyek a francia csúcskonyha nélkülözhetetlen hozzávalói.
Miután azonban Délkelet-Ázsiában hosszú időt töltöttek francia gyarmatosítók, bizonyos régiókban s bizonyos társadalmi rétegekben értelemszerűen elterjedt egyfajta vietnami-francia fúziós gondolkodás, és ezzel együtt jó néhány francia hozzávaló (spárga, articsóka, kapor).
Monsieur Corlou így jellemzi saját magát: „Francia szakács vagyok, sok konyha hatott rám, ezek közt a vietnamiban mozgok a legotthonosabban”. Ez szó szerint is igaz, hisz hosszú évek óta vietnami feleségétől tanulja a hagyományos konyhai fogásokat.
Ilyen a banh cuon készítése. Ez egy hajszálvékony, különféle zöldségekkel, rákokkal vagy más egyébbel töltött rizspalacsinta. Az étteremben is Madame Corlou gőzöli, mert igen nagy gyakorlatot igényel.
A tészta rizslisztből és vízből áll. Nagy gőzölő lábosban vizet forralnak, a lábos tetejére sűrű szitát tesznek, erre terítik ki lapos merőkanállal a folyékony tésztát egészen vékonyan.
Röviden ráteszik a lábos kupolaformájú fedelét, majd mikor a tészta átgőzölődött, hosszú pálcával kell óvatosan feltekerni-felemelni, és sima kőlapra teríteni. (Kőlap híján egy nagyobb lapostányért feszesen befóliázunk, ez is megteszi.)

Ezután már csak meg kell tölteni, és felgöngyölni a kicsit ragacsos, nagyon vékony és könnyen szakadó palacsintatésztát. Néhány év gyakorlás után már nem is szakad el a töltésnél.
Rizstekercs rizsvermicellivel és zöldfűszerekkel (rouleaux aux vermicelles et herbes)
A töltelék
200 gr rizslisztből készült cérnametélt (vermicelles)
150 gr darált sertéshús
200 gr hagyma finomra vágva
10 gr salottahagyma finomra vágva
30 gr salottahagyma, olajban ropogósra sütve
koriandermag és apróra tépett korianderlevél
nước mắm (halszósz), zöldcitrom, kevés cukor, bors
piros chilipaprika kimagozva, vékony csíkra vágva
Lobogva forró vízben blansírozzuk a cérnametéltet, majd 15 cm-es darabokra vágjuk.
A hagymát röviden pároljuk, hozzáadjuk a darált húst, élénk lángon, gyakran rázogatva pirítjuk. Nước mắmmal és borssal ízesítjük.
Külön tányérban levet készítünk: összekeverünk kevés vizet, nước mắmot, citromlevet, kevés cukrot és borsot. Beletesszük a chilipaprikát.
A metéltet összekeverjük a hagymás hússal, ráöntjük a fenti ízesített levet. Belekeverjük a frittírozott hagymát és a koriandert is.
Tálalás
Házilag gőzölt rizspalacsinta híján készen vásárolunk tekercsnek való szárított rizslapot, röviden hideg vízbe mártjuk, hogy megpuhuljon, megtöltjük, majd átgőzöljük. Mártást adunk hozzá. Didier Corlou a következő „mágikusnak” nevezett szószt javasolja.
A mártás
3 ek nước mắm (halszósz)
2 ek rizsecet
300 ml víz
1 vörös színű chilipaprika, kimagozva, vékony csíkra vágva
cukor az édesítéshez (kb. 1 ek)
3 gerezd fokhagyma, finomra vágva
50-50 gr papaja és fiatal karotta
Összekeverjük a vizet a nước mắmmal. Hozzáadjuk a cukrot, majd az ecetet, belekeverjük a fokhagymát, végül hozzáadjuk a vékony csíkra vagy szeletre vágott papáját és karottát. Hűtő- szekrényben két napig eltartható.
(Recept és fotó: Didier Corlou-Nguyen Dinh Rao, Nuoc mám)
Hanoi /La Verticale
A La Verticale étterem kínál sertéssel töltött szezámos békacombot, kaviáros rizstekercset, narancsos ráktempurát, citromfüves hizlalt kacsamájat, négyfűszer-keverékkel aromatizált glaszírozott galambot, karamellás sertést, friss rizzsel készülő crème brulée-t és sok minden mást. 
(Hölgy az utcán: Kar Fai Tong /Red Bull Photofiles)
„Cuisine de la proximité”, mondja erre a szakács, ami körülbelül annyit tesz: „a közelség konyhája”. Ételeit a lehető legközelebb beszerezhető hozzávalókból készíti, sajátos kreativitással.
Már szállodai séfként is fűszernövénykertet tartott fenn a konyha szükségleteire, ahová összegyűjtötte a régió növényeit. Könyvében tizennégy zöldfűszert említ a leggyakrabban használtak közül, ebből csupán négy ismert az európai ember számára (bazsalikom, metélőhagyma, korianderlevél, kapor).

(Halszállítás Hanoiban: Kar Fai Tong /Red Bull Photofiles)
Didier Corlou 2009 szeptemberében volt a salzburgi Ikarus étterem vendégszakácsa.
Menü Salzburgban
A vietnamiak sok levest tálalnak, egy menüben akár többet is. Bizonyos fokig ezek a mártások szerepét is átveszik. Mondhatjuk úgy, hogy a mártások gyakran elég híg állagúak, ugyanakkor ízben rendkívül változatosak, eltérőek. (A hanoi francia Salzburgban: SERVUS TV VIDEÓ >>>> ITT)
A konyha üdvözlete is kis pohárban tálalt tiszta halleves, mely arra való, hogy „kinyissa a szájat”, befogadóvá tegyen az intenzívebb ízekre – mondja a szakács.
Mellette bundás tintahal (squid eggs) fanyar tamarindmártással és különleges fűszernövénnyel. Az apró, ruganyosan puha halfalat sótlan, a hozzá ivott hallé „sózza”.

És még egy halvariáció: csészében paradicsommal és tamarinddal savanyított zöldséges halleves gyömbérrel. Hozzá kétféle betét, külön tálalva: kiskanálon tonhaltatár, és pálcikára tűzve édeskés marinált makrélakockát.
Mindezt kíséri még egy ropogós rákszirom. Szép tányér, vietnami harmóniák, biztos kezű aromatizáció, semmi sincs túlbonyolítva, tulajdonképpen rendkívül egyszerű dolgok, jó ízléssel összehangolva.

Ezután egy elemien naturális ízű rákvariáció következik. Csészében ismét leves: sokféle zöldfűszerrel ízesített rákerőleves. (Hatgenerációs recept – jegyzi meg hozzá a konyhafőnök.) Hozzá két kísérő: rákkal-zöldséggel töltött friss rizspalacsinta és soft shell crab tempura. Az aláfestés egy zölfdűszeres mártás.
A citromfűre tűzött tonhal tizenkét órán át marinálódott sötét szójaszósz, méz, ötfűszerkeverék és golgotagyümölcs levének keverékében.
Ezután erős lángon grillezik, majd sütőben készül el végleg. Mellette pak choy – blansírozva, majd röviden serpenyőben, enyhén fokhagymás olajon elkészítve –, és mártás.
(Tonhal citromfüvön: Kar Fai Tong/ Red Bull Photofiles)
A mártáshoz golgota- gyümölcsöt kettévágunk, levét tálba tesszük. Finomra vágott párolt salottát adunk hozzá. Kevés mézzel és nước mắmmal ízesítjük, csak az utolsó pillanatban adunk hozzá némi chilipaprikát és friss borsot.
A menüben a homárhoz adják a legsűrűbb mártást: olyan, mint egy krémleves. Tengeri sünből készült, édes-savanyú, alig érezhetően enyhe vaníliás ízesítése van. A „garnírung" párolt retek és uborka.

A tengeri süllőt vékonyra szelt Szent Jakab kagyló borítja. Az egészen pedig egy darált hússal töltött cukkínivirág.
Hozzá savanykás kurkumás lé - újabb „lazán híg” leveses mártás. A hústöltelék amúgy élénken friss borsos, a hal tökéletesen szaftosra készült. Ezt az ételt is olyan vietnami zöldlevelek kísérik, melyek fanyar íze sajátosan variálja az összhatást.

Barbarie kacsa mája következik zöld teás kacsapecsenyelével, hozzá mangó. 
Majd egy rózsaszínre sült bivalybélszín, mely 12 órán át marinálódott gyömbérpaszta (zöld citrom levével turmixolt friss gyömbér), szójaszósz, nước mắm, golgotagyümölcs-püré, ötfűszer és olaj keverékében. Az utóízesítés: fehér szezámmag és bors.
A hússzeleten ugyanebből a húsból tatár. Melynek ízesítése: zöld Tabasco, kevés tejszín, halszósz (nước mắm) és nyers gomba apró kockára vágva (brunoise). 
A hozzáadott édesburgonya-püréhez a gőzölt édesburgonyát átpasszírozzák, s a következőkkel ízesítik: párolt újhagyma, siitake gomba, szárított Szent Jakab kagyló beáztatva, nước mắm, zöld Tabasco, kardamom és gombaolaj.
A garnírung: apró marinált gomba és fügechutney (friss füge, méz, kardamom, csillagánizs, sherryecet, zöldcitrom leve, s némi golgotagyümölcs 15 perc alatt összefőzve).
A desszert egy igen jó, átütően kesernyés csokoládésütemény fahéjfagylalttal. Mellette pohárban narancs kockára vágva, és egy crème brulée. A krém alatt kellemesen érett banánpüré, rajta mangófagyi és borsos-karamellás tuile.

Didier Corlou egyike azoknak a keveseknek, aki mesteri szinten ötvözi két nagy kultúra konyhaművészetét, ha úgy tetszik, vérébe ivódott a műfaj.

(Portré fűszerrel: Kar Fai Tong /Red Bull Photofiles)
La Verticale
19 Ngo Van So St.
Hanoi, Vietnam
Tel.: (04) 3944 6317
Fax: (04) 3944 6316
verticale@didiercorlou.com
www.verticale-hanoi.com
www.villagedechefs.com
http://www.verticale-hanoi.com/
http://www.didiercorlou.com/
50-50 gr papaja és fiatal karotta 
Kommentek:
báránybandi 2010.02.13. 00:55:21
Benikuty 2010.02.13. 07:12:54
Grift 2010.02.13. 07:42:06
pollinivel, mi? :)
Grift 2010.02.13. 07:46:39
amúgy gyönyörű, letisztult dolgok. ritka dolog, hogy egy primitiv materialista francia megértse kelet spiritualitását. ez az úr a konyha ho apója! :))
certaldo 2010.02.13. 07:51:16
Grift 2010.02.13. 10:34:55
csak mellékesen, tényleg nem fontos, a bölény bélszínről beszéltem.
Benikuty 2010.02.13. 10:38:27
Grift 2010.02.13. 10:40:20
közben eltűnt amire írtam :)
MBTBD 2010.02.13. 10:43:54
Szóval ami eddig volt:
a vastag hasábformájú tonhalat Didier Corlou vékonyan beecseteli a marináddal, így áll a hal, lefedve. Grillezéskor a vékony édeskés-fűszeres réteg karamellizálódik. A tonhal átmelegedik, de belül szaftos, nyers, természetes ízű marad. (Egyfajta tataki.)
A honi gyakorlat ezzel szemben az volt, hogy a vékonyra klopfolt húst bekenték mustárral, majd leöntötték ipari olajjal. Így „érlelték” felhasználásig, akár egy hétig is. Ezalatt a hús teljesen denaturálódik, ettől kezdve saját ízről már nincs szó. Savanykás izé lesz, már önmagában az ipari olaj savtartalma kiszívja a hús nedveit. Közben szétmaródnak a rostok, egyfajta húspuhítás zajlik - védekezés a gyenge minőségű alapanyag szívóssága és rossz "öníze" ellen. Ez így nem jó.
Magyar ember egyébként nyugodtan kenje be a húsát pár órával (vagy közvetlenül) a sütés előtt, ha akarja. Borsozni pedig inkább sütéskor borsozza a húst, hogy minél frissebb legyen a borsérzet.
Rizs Ottó 2010.02.13. 10:52:52
MBTBD 2010.02.13. 11:21:08
Corlou könyvében (Viatnamese Cuisine) az látható, hogy gyakran és szívesen marinál igen változatos marinádokkal. Míg azonban nekünk 12 órát mondott Salzburgban, a könyvében általában 1-3 órákat javasol. Sőt: a kisebbre vágott húsfélét csak röviddel az elkészítés előtt mártja bele valamilyen fűszeres pácba.
Egy példa: fokhagyma, csili, nuoc mam, rizsecet, cukor, bors. Ebbe mártja a húst, majd süti, páclét is felhasználja az elkészítéshez.
És még valami! Elővettük a salzburgi Ikarus szakácsainak belső használatú receptmappáját is.
A tonhalnál 12 óra áll marinálásra, azután rövid intenzív grillezés és nagyon rövid sütő.
Általad hivatkozott bivalybélszín (bisonfilet) ügyében pedig: az egyik sorban ott áll az eredeti utasítás, hogy tizenkét óráig kell pácolni (12 Stunden marinieren), majd külön sorban az, hogy a bélszínt nem kell marinálni (Bisonfilet nicht marinieren). Értsd: a salzburgiakkal Corlou úgy állapodott meg, hogy nem marinálják 12 órát a bisont.
(Ha tudjuk, belinkeljük, csak a blogban jelenleg nem működik valamiért az url címlekérdezési funkció).
Grift 2010.02.13. 11:32:26
látod, éreztem én, hogy zavar van az erőben! :)
Benikuty 2010.02.13. 12:26:34
www.youtube.com/watch?v=u4ITVNV0gWo
Hapcedli 2010.02.13. 12:39:16
vero 2010.02.13. 13:38:01
MBTBD 2010.02.13. 13:54:42
A keleti konyhákon sokszor marinálnak azzal a céllal, hogy fűszerezést és egyfajta glazúrt adnak a húsnak/halnak. Szárnyasoknál jó eredményt adhat a joghurtban állítás (Blumenthal pl. 9 napig tollában lógatja a galambot, egy napig tisztítva joghurtba teszi).
Vagy például zseniálisak a miszóban pácolt japán halak. Jól pácolható az oldalas is (pl. fokhagymás, mézes szójás keverékkel). A pekingi kacsát sziruppal kenegetik, kiszárítják, kenegetik, kiszárítják, hogy nagyon ropogjon a bőr. És így tovább.
Ami a sima "natúrsztéket" illeti, a legjobb a jó minőségű hús, megfelelően érlelve (lógatva). Ennek markáns saját íze van. Aztán lehet hozzá enni mustárt is.
vero 2010.02.13. 14:20:12
fácánnal, vadgerlével képben vagyok lógatásügyileg, de ott az érlelés célja elsősorban a porhanyósabb állapot elérése (?). hogy a galamb? hmm...
oldalassal, tarjával, marhanyakkal próbálkozom folyamatosan, de tapasztalatom szerint a legegyszerűbb variációk a legütősebbek. nem viszik félre a sült ízét.
Hapcedli 2010.02.13. 14:25:50
Egy sokáig marinált halat (lazac, tonhal) pedig tán jobb egyáltalán nem sütni (gravlax), ettem ilyeneket Litauszki Zsolt meg Jászai Tibor kivitelezésében...
bóculy 2010.02.13. 18:18:09
HannaCsilla 2010.02.13. 22:05:14
MBTBD 2010.02.13. 22:48:32
BigManRay 2010.02.13. 23:33:32
HannaCsilla 2010.02.14. 06:18:56
A következtetésem egyébként az, hogy valószínűleg üvegtészta, mert a vietnami rizsvermicellit (bún) nem szokták tekercsekbe beletölteni, az üvegtésztát meg igen.
Nem kötözködni akarok - szeretem a cikkeiteket, imádom a recepteket, amiket közöltök, de gyakran főzök vietnami és vietnami jellegű ételeket, ezért gondoltam, jobb, ha kérdezek, mert szokatlannak tűnt nekem a tekercsbe töltött bún. (Bár végül is elképzelhető.)
MBTBD 2010.02.14. 07:19:08
HannaCsilla 2010.02.14. 08:50:06
MBTBD 2010.02.14. 11:13:13
A frittírozott tavaszi tekercsben (chả giò /Dél-Vietnam/ = nem /Észak-Vietnam/) például többnyire üvegtészta van (ha van) a zöldség, csíra, gomba, darált hús stb. mellett.
A nem frittírozott tekercsekben, például a goi cuonban (azaz salátatekercsben) általában vékony „bun” rizstészta van (ha van), amit (valószínűleg a mérete, formája miatt) vermicellinek is szoktak nevezni. Amikor pedig mindez nem így van, akkor másként van.
nadivereb 2010.02.14. 11:34:25
HannaCsilla 2010.02.14. 11:45:00
MBTBD 2010.02.14. 11:57:08
Fiskális 2010.02.14. 21:19:50
A "tavaszi tekercs" témában szívesen vennénk, kedves Mesterek, egy kurzust, beleértve akár azt is, hogyha kell rizslisztből otthon megcsinálni a lapocskákat, ha valaki olyan elvakult, hogy nem akar készen venni. Én amúgy azt tapasztaltam, hogy a szecsuani bors, mint fűszer és a kínai kelkáposzta párolva egy elég gyakori kellék ezekben, az egyéb zöldségek és vagdalt/darált párolt húsok/halak/kagylók mellett. Hasonlóan, hogy a gombás világos szója kis halszósszal és/vagy osztriga szósszal keverve, rizsborral ízesítve gyakori mártogató hozzájuk. Mindegy, nagyon finom, könnyed s szerethető dolog, az biztos, s hihetetlen gazdag a variabilitása.
MBTBD 2010.02.14. 21:30:07
Fiskális 2010.02.14. 22:49:34
kádkongató 2010.02.15. 04:24:46
Tényleg nagyon hasznos lenne egy átfogó cikk a kérdéskörről.
Japán konyhán, látva a hosszan pácolt, természetes ízüktől megszabadított húsokat, bennem is hasonló kérdés fogalmazódott meg, mint Grift kartársban. Tehát egyből nekem is a mustáros pác jutott eszembe, amit egyébként nem neveznék hungarikumnak, Thüringiában is készítenek hagyományosan hasonló elven húst. Kérdésemet fel is tettem Márknak(Molnár) és elgondolkodtunk, végül a következő pár dologban találtuk meg a kompromisszumot.
Két nagyon fontos dolog: az alapanyag minősége, illetve az evés kontextusa.
Presztízs minőségű alapanyagot, szerintem nem érdemes bekenni mindenféle pácokkal, ebben az esetben az a cél, hogy minél többet megmutassunk az alapanyagból. Pl: Marchesi csupán egy szelet báránygerincet helyezett a tányérra kevés só kíséretében, nóó köret, nóó jus. Egyik véglet.
Gyengébb, de még mindig kiváló minőségű(főleg magyar viszonylatban) alapanyagokat láttam leginkább pácolni, ahol a hús íze nem a cél, hanem csak inkább eszköz a végeredmény elérésében.
Persze szerintem kivételnek számít az említett Nobu féle hal marinálás. Szerintem is szenációs, emellett kiváló alapanyagból készül.
Az evés kontextusáról. Más ízhatású, ízerősségű ételek vesznek le a lábamról egy elegáns étteremben nyugodt, csendes környezetben, más egy trendi hangos étteremben és más egy füst- és nem ritkán "maligán-" szagú grillpartin. És szerintem utóbbi környezet sem igényel feltétlenül szakmailag rossz ételt.
Hasonlóan vagyok a borokkal is. Homonna Határi furmintjának szofisztikáltsága nem biztos, hogy egy grill partin kellőképpen ki tudna bontakozni. Azonban Szentesi Öcsijét vinném bármikor, bárhova(ha nem fogyott volna már el :( ).
De én a "natúrszték" mustáros bekenését sehogy nem tudom igazán elképzelni, hiszen ott különösképpen a Maillard-reakció adta pörzs íz és a belül "nyers" hús íz között kéne megtalálni az egyensúlyt. Mustárral bekent húst meg nem lehet kultúráltan megsütni(nem megfelelően alakul ki a Maillard-reakció,értsd nem lesz rajta pörzs íz).
muskotály küvé 2010.02.15. 10:27:59
A phoi leves kapcsán annak idején próbáltam utánanézni, de Pesten konkrétan egyet találtam valahol Zuglóban, de azt sem dicsérték agyon.
Az,Öreg 2010.02.15. 22:03:07
• .. a rántás sem magyar találmány,
• .. a főzelék is osztrák.
Majd beütöttem a címkefelhőből a „főzelék” szót és csak egy cikket találtam „Téli gyökérfőzelék” (2008.12.14.) címmel.
A „főzelék” a portál mellőzött gyereke lenne?
Ha még nem döglött meg minden liba, és @Fiskális is hozzájárul, a „tavaszi tekercs téma” elé helyezném.
(Mottó: a lecsó nem főzelék, mindenki belecsaphatna.)
Before 2010.02.16. 08:13:57
MBTBD 2010.02.16. 09:11:33
Estragon 2010.02.16. 12:28:43
Hogy főzted a levet?
Nem került bele sok csirkebőr?
Hans Castorp 2010.02.16. 13:27:45
Before 2010.02.16. 13:39:37
@Hans Castorp: sajnos csak bolti csirkéhez van hozzáférésem, legalább is egész tanyasiból (amit a piacon megvehetek) mégse alaplevet csinálnék. Amikor elkészült, akkor megkóstoltam és igen-igen elégedett lettem vele, egyszerűen finom volt (bár sótlan, értelemszerűen).
Dupla levet főztem egyébként, első főzésre húsos mellcsontot és egy kevés farhátat, egy hagymával, egy nagy gerezd fokhagymával, két gyökérrel, egy sárgarépával és két darabka zellerrel. (13 literes fazékban azért ennyi zöld elment simán.) Amikor ez lefőtt a kétharmadára, leszűrtem belőle a szárazanyagot, majd újabb adag csirkét tettem fel bele (ezúttal nyakat bőr nélkül, meg megint 1-2 farhátat), felöntöttem vízzel, meg egy régebbi (fagyasztott) szimpla alaplével, majd pár óra alatt megint a kétharmadáig befőztem. Ekkor átszűrtem az egészet és kiraktam a hóba. Kimondottan telt, jóízű volt akkor még.
Később levágtam róla a zsírt és lefagyasztottam az egészet, de tény, hogy nem azonnal, állt kint egy darabot.
MBTBD 2010.02.16. 13:42:14
Benikuty 2010.02.16. 14:01:42
Benikuty 2010.02.16. 14:02:55
rozsdasrakollo 2010.02.16. 14:22:19
Benikuty 2010.02.16. 15:56:24
ehran 2010.02.16. 16:03:15
Nem lehet, hogy ez volt a gond? A felengedést és újra-fagyasztást nem nagyon szokták semminél sem ajánlani.
muskotály küvé 2010.02.16. 17:15:41
muskotály küvé 2010.02.16. 17:18:42
Before 2010.02.16. 17:41:36
Rögös egy út ez... :)
Hans Castorp 2010.02.16. 21:33:53
Na de ki gondol ilyesmire? Nekem mindenesetre novum volt :-).
Before 2010.02.17. 07:50:04
Koszi mindenkinek az eszreveteleket!
Estragon 2010.02.17. 08:03:53
Ha megbuggyan akkor egyből feltűnik.
Lehet hogy a csirke minősége sem stimmelt.
Lehet hogy a másik alaplé a gond.
Én úgy vettem észre hogy ha sok bőr kerül bele. akkor fagyasztás után beopálosodik.
Valamint ha nem jó a csirke- zöldség- víz egyensúly. Nehéz azt is eltalálni.
Próbáld majd ki hogy egy picit lepirítod a csirkerészeket. Az is segíthet.
Grift 2010.02.17. 09:33:49
azt a hülyeséget senki ne gondolja mán, hogy a hóba kirakott alaplevet olyan szinten szigeteli a zsír, hogy erjed. ugye ezt senki nem gondolja komolyan. akkor így járna a kocsonya is amit van aki egyben hűt le, zsírtalanít, visszamelegít, majd porcióz.
aztán ki tudja mi fő ki egy gyári csirkéből? :)
MBTBD 2010.02.17. 10:57:40
Sőt: van egy kiváló metódus, melyhez mélyhűteni KELL az alaplevet, majd etaminra terítve hűtőszekrényben két napig csepegtetni. Felülmúlhatatlan tisztaságú koncentrált lé keletkezik alul. Egy másik módszer szerint a lepirított húsokat mélyfagyasztott alaplékockákkal hígítják, de nem szükségből vagy lustaságból, hanem mert jobb eredményt érnek el vele. További részletek majd egy külön posztban.
Grift 2010.02.17. 13:11:30
külön poszt! már érdemes volt írnom a fentieket.
egyébként a kommentfolyamból kitűnik, hogy van mit tanulnunk egy ilyen posztból! :)
Hapcedli 2010.02.17. 13:21:42
A mélyhűtés témája (káros és tilos lenne a mélyhűtés) szerintem túl van misztifikálva. Igenis lehet jó- vagy csúcsminőségű ételeket készíteni mélyhűtött alapanyagokból, feltéve hogy azok újkorukban szintén ilyen minőségűek voltak és megfelelő körülmények között hűtötték le, majd tárolták őket. Ha az alapanyag kezelése (bontás-tisztítás precizitása és sebessége) és lehűtése, majd felengedése korrekt/gyors, akár kifejezetten érzékeny alapanyagból (pl. süllő) is lehet kiváló ételt készíteni mélyhűtés után. Egy kacsamellnél vagy szűzpecsenyénél pedig még ennyi gondot se okozhat a mélyhűtés.
A gond mindig akkor van, amikor az alapanyag már félig megromlott mélyhűtés előtt, aztán mikróban kiengedik vagy éppen regenerálódás nélkül odabajszintják a serpenyőbe.
Hapcedli 2010.02.17. 13:23:17
Before 2010.02.18. 09:54:34
Utána történt valami galiba...
solier 2010.02.18. 10:15:11
@grift. de komolyan gondoltam és ha egyszer megérzed a 30 liter alaplé penetráns erjedt szagát, Te is hívővé válsz:-)
Hapcedli 2010.02.18. 12:54:07
HannaCsilla 2010.02.21. 07:10:12
Hans Castorp 2010.02.25. 22:46:32
Veszélyes volna felhasználni?
MBTBD 2010.02.25. 23:01:11
Hans Castorp 2010.02.26. 08:50:15
Fiskális 2010.02.26. 11:23:17
(Már a rómaiak is baromi büdösnek szerették a garumot, s az nagyon hasonlíthatott /szagát illetően föltétlenül/ a távol-keleti halszószokhoz.)