
Tulajdonképpen zöldségféle, a nagyközönség gyümölcsnek tekinti, lényegét tekintve hordozható ásványvízforrás. Élénkíti a veseműködést, hatékony köszvény s reuma ellen, általánosságban ajánlott rákmegelőzésre.

Sárgadinnyekultúrák már négy és félezer éve léteztek Afrikában, majd, majd Egyiptomban és Perzsiában is, innen terjedtek el a Közel-Keleten s a Földközi-tenger egész vidékén, majd a spanyolok a 16. században Amerikába is elvitték.
Gasztronómiai felhasználásáról a római korból származik az első komolyabb írásos emlék. Mivel a régi időkben még nem volt annyira édes, mint a mai nemesített változatai, a rómaiak gyakran erjesztett halszósszal (garummal) és ecettel ették - salátának.
Apiciusnál megtaláljuk az édesített jeges sárgadinnyelevest is, mely recept – kicsit átalakítva – így fest: a dinnye felének kipréselt levét aszúborral, mézzel, citrommal ízesítjük, egy további dinnyerészből készült pürével sűrítjük. A maradék dinnyét kockára vágva vagy gömbbé formázva beletesszük, végül mentalevelet adunk hozzá, és lehűtjük.
Adhatunk mellé – szintén Apicius nyomán – töltött datolyát. Ehhez kivesszük a datolya magját (ha tudunk frisset szerezni, az a legjobb), s helyébe durvára vágott, törött borsos diót töltünk. Meghempergetjük sóban, majd meleg mézbe mártjuk.

A reneszánsz korában vált ismertté egy különlegesen édes dinnyefajta, melynek húsa mély narancsszínű, s melyet eredetileg valószínűsíthetően itáliai szerzetesek nemesítettek
Örményországból hozott magokból a pápák nyári rezidenciáján, Cantalupóban. Más források szerint a kantalup-dinnye a dél-francia Cantaloup faluról kapta nevét.
Az azóta híressé vált kantalupon kívül a világ piacain ma már legalább 500 fajta van jelen – a híres charentais-től az ogenig, a cukordinnyétől az ananászdinnyéig, a gaia és a zöldbelű fajtáig –, melyeknek eléggé eltérő a cukortartalmuk, így konyhai felhasználásuk is.
A kevésbé édesekből a franciák készítenek például bundás dinnyét. Az édesebb fajtákat szívesen teszik koktélba:
a jeges dinnyepürét kevés sherryvel, borral vagy pezsgővel felöntjük, s kész a koktél.
Ha tört jéggel, fehér rummal, kevés sziruppal és zöldcitrom levével mixeljük, kész a dinnye-daiquiri.
Koktél anti- alkoholistáknak
Magas koktélpohárba zöldség- formázóval kivágott apró uborkagolyókat, 1-2 kanál vékony szeletre vágott sárgadinnyét és jeget teszünk, majd felöntjük 2/3 rész hideg teával (ez lehet enyhén cukros), és 1/3 rész ásványvízzel. Friss mentát adunk hozzá.
A világ egyik leghíresebb dinnyeétele a sárgadinnye levegőn szárított sonkával. A „prosciutto e melone” a sós és az édes ízek tökéletes házassága.
Ennek egyik továbbgondolása az alábbi nyári leves, melyet Gérard Depardieu tálalt fel a salzburgi Ikarus étterem augusztusi vendégeinek 2008-ban.
Dinnyeleves.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Hideg dinnyeleves sonkával
A leves
300 gr görögdinnye
300 gr sárgadinnye
200 gr koktélparadicsom
8 bazsalikomlevél
8 tárkony levél
4 cl olívaolaj
3 ek vörösborecet
só, cayenne-i bors
A hozzávalókat 5 percig erős gépben turmixoljuk, ízesítjük, majd a hűtőszekrénybe tesszük.
Garnírung
12 koktélparadicsom
60 gr görögdinnye
60 gr sárgadinnye
6 vékony szelet Pata Negra (San Daniele vagy pármai) sonka
12 édesvízi vagy garnélarák
A paradicsomokat nyolc részre vágjuk, a dinnyékből gömbölyű zöldségvájóval kis gömböket formázunk. A dinnyegömböket és a paradicsomnyolcadokat tálalás előtt 5 perccel kevés sóval és olívaolajjal marináljuk, hűtőszekrénybe tesszük.
A sonkaszeleteket sütőpapírra téve 6-7 óráig 80ºC-os sütőben szárítjuk. (Alternatív megoldás: a sonkaszeleteket vékony csíkokra (julienne-re) vágjuk.
A páncéltól és bélcsatornától megtisztított garnélafarkakat két réteg átlátszó fólia között sima felületű klopfolóval vagy nehéz lábossal 2-3 mm-esre lapítjuk. Tálalásig hűtőszekrénybe tesszük.TálalásA levest 4 mély tálkába töltjük. A dinnyét, a paradicsomot, s a lapított rákokból vágott szeleteket elosztjuk a levesben. Megszórjuk a sonkacsíkokkal (vagy a szárított szeleteket mintegy vitorlaként helyezzük rá).

Sült dinnye fagylalttal
A sárgadinnyét felvágás előtt forró vízzel alaposan megmossuk, majd 3-4 cm vastag cikkekre vágjuk.
Nagy teflonserpenyőt közepesen nagy lángon felmelegítünk, két evőkanál vajat adunk bele. Mikor egész enyhén már megbarnult, beletesszük a dinnyét, s mozgatás nélkül hagyjuk barnulni. Mikor szép aranybarna, megfordítjuk, s a másik oldalon is megsütjük.
Kivesszük, alufóliával lazán letakarva melegen tartjuk.
Mártásnak besűrítünk kevés portói bort balzsamecettel. Vaníliafagylalttal tálaljuk.
Dinnye sült tányér.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Készíthetünk hozzá „ropogóst”: 4 réteg rétestésztát (vagy filotésztát) vajjal megkenünk, cukorral meghintünk. Csíkokra vágva 20 percre 180ºC-os sütőbe tesszük.
kapcsolódó témák: dinnyehéj szirupban, marslakó




Kommentek:
Anieta 2009.06.22. 16:08:17
Benikuty 2009.06.22. 16:10:17
pandoukht 2009.06.22. 18:37:02
A "dinnyehéj szirupban"-hoz annyit, hogy a görög héjából lekvárt is lehet főzni. Nem kiemelkedő, de nem is rossz.
MBTBD 2009.06.22. 19:03:50
dezso 2009.06.22. 19:12:24
beatbull 2009.06.22. 21:13:20
Hihetetlen, hogy fajtánként is mekkorák a különbségek a sárgadinnyék között - egy cantaloup pl. teljesen más, mint egy charentais (e-vel írják). Utóbbi nagyon finom roquefort-ral és pedro ximénez-zel is.
Estragon 2009.06.23. 00:01:43
szamárfül/pável 2009.06.23. 00:16:42
pandoukht 2009.06.23. 10:33:32
@Estragon:
Köszönöm, remélem én is találok. Akkor az sem baj, ha import. Hátha egyszer ez is megveti a lábát Magyarországon. Vagy majd költözöm én. :)
Comté ex C. 2009.06.23. 10:39:46
Impega 2009.06.23. 19:45:59
pandoukht 2009.06.24. 00:47:24
@Comté ex C.: Én azért szerettem ebbe bele, mert nem rajongok a sárgadinnyéért, gyakran van bennük egy íz, amit én uborkaíznek hívok, és ez számomra nem vonzó. Persze lehet, hogy rossz példányokat kóstoltam. (Az idei epervásárlásaim alapján azt mondanám, hogy az eper rossz gyümölcs.) Szóval ebben a fajtában még sosem éreztem azt az ízt. Sokkal közelebb áll a görög ízéhez, de mégis sárgadinnye alapon. Eddig egyetlen egy rosszat ettem, de az is csak ízetlen volt (az egyik cseh vétel). Hát, idén még nem voltam hiperben, azért ha arra járok, benézek egybe, hátha.
ehran 2009.06.24. 23:23:08
malacful 2009.06.25. 19:33:08
www.slate.com/id/2221245/
Nn 2009.06.26. 08:55:50
us.imdb.com/title/tt0434382/
ehran 2009.06.26. 09:28:39
Köszi, valóban. :)
Sajnos lemaradtam a recept elejéről, pedig érdekesnek tűnt, és főleg egyszerűnek, most nem volt semmi Adria-s varázslat benne. Maga a film is jó, csak ajánlani tudom, címéhez méltóan egy tapasbárban játszódik. :)
akov 2009.06.26. 11:10:38
Fiskális 2009.06.27. 13:38:23
A dinnyét 1,5 centis szeletre vágtam (ezúttal héj nélkül), pár szem zöld borsszilánkkal és picike bazsalikomlevéllel díszítettem és a nagyon vékonyra vágott Serrano, vagy még inkább Iberrico szalag-szerűen kerül rá-mellé. Én hideg Irsai Olivérrel szeretem, esti, naplementés balatoni teraszon.
borzash 2009.06.27. 20:23:48
napoletano 2009.06.27. 22:58:26
goristi 2009.07.04. 18:32:27
A mai ebéd után ez volt a desszert.
pandoukht 2009.07.07. 14:35:02
muskotály küvé 2009.07.08. 18:45:34
mspoppy 2009.07.19. 18:01:29
- már a Kr.e. III. évezredben termesztették, ennek nyomait a Kr.e. 2300-ban épített egyiptomi sírokban találták meg; valamint afrikai eredetére utal az is, hogy ott még ma is megtalálhatók a sárgadinnye vadon termő változatai;
- mások a származási helyének Indiát tartják, mert a neve egy szanszkrit szóból levezethető.
- A Kárpát-medencébe az ősmagyarok "hozták magukkal", s (mai szemmel) meglepő módon eleink sóval, borssal és fűszerekkel ízesítve ették.
Hazánkban az első írásos emlék 1418-ból származik, ami egy Buda környéki sárgadinnyeföldről tesz említést. [A török megszállás idején újabb (drinápolyi, szmirnai) fajtákat ismertek meg, s kezdtek termeszteni.] Részletes leírást Lippai János 1664-ben kelt Posoni kert c. művében olvashatunk, aki már szakszerűen és bőven foglalkozik a dinnyetermesztéssel.
A fajtákhoz:
alapvetően kétféle besorolásuk létezik: a téli és a nyári dinnyék;
de a termés nagysága, a termés felülete/ a héj minősége és a hús színe alapján is csoportosíthatók, eszerint ismeretes:
- a kérges héjú vagy kantalup sárgadinnye, ami erősen bordázott, vagy dudorokkal borított;
- a recézett sárgadinnye: aminek héját fehérestől világosbarnáig terjedő parafaféle recék borítják;
- és a cukordinnye: ami sima, többnyire bordázott vagy barázdás héjú.
Vásárlásnál - függetlenül a héj "varangyosságától" [ ;) : D ] - ügyeljünk arra, hogy a héja legyen kemény, hibátlan, kellemes, édes illatú és vizsgáljuk meg a szárat és a szár környékét is. Ha a szár-csonk túlságosan fonnyadt (elszáradt), az azt mutatja, hogy a dinnyét régen szedték le vagy elforgatták, hogy hamarabb érjen (=kényszerérlelés). Ha a szár környéke enyhén (!) puha, akkor jó a sárgadinnye.
___
Aki - hozzám hasonlóan - kedveli télen a sült húsokhoz, vagy a disznótoroshoz a befőtteket, annak érdemes sárgadinnyét is eltennie.
__
+ Egy apró észrevétel a cikkhez, egészen pontosan ehhez a mondathoz: "A világ egyik leghíresebb dinnyeétele a sárgadinnye levegőn szárított sonkával."
Lehet, hogy a többségnek így is egyértelmű, de javasolnám beékelni, hogy "a sárgadinnye SÓS levegőn szárított sonkával". Csak három betű és a sonka jellegzetes ízéhez nélkülözhetetlen "összetevő".
pandoukht 2009.07.19. 22:54:20
Estragon 2009.07.20. 07:38:20
images.google.hu/images?hl=hu&client=firefox-a&rls=org.mozilla%3Ahu%3Aofficial&um=1&sa=1&q=Melon+Piel+de+Sapo&btnG=K%C3%A9pek+keres%C3%A9se&aq=f&oq=
pandoukht 2009.07.20. 11:10:29