Anna Sacher(1).jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
„Én vagyok a ház ura!” – szólt Anna, mikor valaki mindenáron az igazgató úrral kívánt beszélni.
Szeretett szivarozni, sosem vált meg kicsi fekete bulldogjaitól, és nem vitatkozott a hanyag személyzettel, hanem egyszerűen nyakon vágta őket.
A módos hentes leánya húszévesen ment hozzá ifjabb Sacherhez, Eduardhoz. Eduard ekkor már befutott ember volt: miután megjárta Párizst és Londont, Bécsben nyitott delikáteszboltot, majd párizsi mintájú szeparékkal elegáns vendéglőt. Akkora sikere lett, hogy néhány év múltán már a bécsi opera tőszomszédságában üzemeltetett szállodát kitűnő étteremmel. A ház a Wiener Extrablatt szerint „kifinomult életélvezet és komfort tekintetében felülmúlta Párizs és London hasonló intézményeit”.
A sors azonban úgy döntött, hogy ne éljen Eduard, s Anna 1892-ben, 32 évesen özveggyé vált. Ezzel megkezdődött a Sacher-ház igazi tündöklése.
Sacher hotel régi copy.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Az üzletpolitikához tartozott, hogy magas származású arisztokratának korlátlan hitel járt, szimpla polgári személy viszont, legyen bár mégoly fizetőképes, könnyen ütközött „telt ház” feliratba. Mert az üzletet felülírta az imázs: a házból főhercegi vendégpalota lett, a hentesleányból grande dame.
„Anna Sacher nem szép, mégis pikáns, sőt, izgalmas asszony. Ördögien ravaszkás, akár egy vérbeli szubrett. Mindent tud, mégsem beszél semmiről, roppant figyelmes, de nem alázatoskodik”. Így a korabeli leírás a nőről, aki negyven évig uralta házát, miközben birodalmi intézményt épített fel a kifogástalan modorú maître d’hôtel – Herr Franz – lojális támogatásával. A pompás szállodában főnemesek, diplomaták, finansziék, művészek és nagy kaliberű életművészek laktak, az étteremben mindenki megfordult, aki számított a közéletben. Mayerlingi halála előtt 1889-ben Rudolf főherceg a Sacherben írta meg saját kezűleg utolsó étlapját. Sacher Otto.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Ferenc Ferdinánd, mielőtt Szarajevóba indult volna, ellátta még kézjegyével a híres asztalkendőt, melyen Anna asszony négyszáz autogramot hímzett ki saját kezűleg (ebből lett a világ egyik legsajátosabb vendégkönyve).
A tizenkét szeparéba Frau Sacher személyesen intézte a foglalásokat, mert adott a diszkrécióra. A túlzó kicsapongásokat mederben tartotta, a kiszüremlő híreket energikusan cáfolta. Bár néha így is került homok a gépezetbe. Például amikor Ferenc József unokaöccsét, Ottó főherceget mókás kedvű barátai kizárták a szeparéból. Ottó nem viselt mást, csak a legszükségesebbet: egy kardot és egy érdemrendet, így kezdett el bolyongani a lépcsőházban. Közben udvariasan üdvözölte a brit nagykövetet, aki feleségével épp lakosztályába igyekezett. A hölgy rögtön eszméletét vesztette a látványtól, s úgy beverte a fejét, hogy a nagykövet másnap tiltakozni volt kénytelen Ferenc Józsefnél.
A többnyire mégis zárt ajtók mögött zajló mondén élet bőven szállította a témát a vájt fülű kívül rekedteknek. Ezek voltak a legizgalmasabb publikus titkok: Sacher Frau.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.mi történik pontosan, ki kivel és mit eszik-iszik a biedermeier selyemtapéták között? Mert a háttérpolitizáláson és háttérflörtölésen kívül a Sacher a konyhájáról is híres volt.
Idejárt a turfvilág a lóversenyek után a kerti állófogadásra, idejöttek dinírozni azok, akik a császári palotában éhen maradtak, mert az etikett miatt nem ehettek tovább, mint őfelsége. Aperitifezni és szupézni érkezett az operaközönség és az, aki a balettkarból kívánt valakit diszkrét környezetben vendégül látni. Mindannyian nagyra tartották Frau Sacher konyháját, aki szoros kapcsolatban állt apósával, idősebb Sacherrel, a régi vágású szakács-cukrásszal, a Sacher-torta feltalálójával. Olyannyira, hogy folyamatosan együtt újították a konyhai repertoárt.
Mivel az arisztokrácia nyelve és konyhája francia volt, a Sacher-házban kezdetben színtiszta francia konyhát vittek – libamájpástétom borzselében, langoustes en chaudfroid, rajnai lazac sauce anglaise-zel, kakas périgord-i szarvasgombával, roueni kacsa, fácán tollában, boeuf à la Richelieu, charlotte russe, francia sajtok és borok.
Sacher buffet.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Eduard halála után megjelent az étlapon a földközeli hazai hagyomány is, amit Anna hozott magával – főtt marha tormás almapürével, Esterházy-Rostbraten, steinkogler kuglóf. „Tudja, Glöckner – mondta egyszer színésznő-barátnőjének –, nem kell feltétlenül kaviárt enni. Ha viszont eszik az ember, akkor nagykanállal”. Ezt annyira komolyan gondolta, hogy időnként a buldogjait is jóllakatta nagy adagos kaviárral.
A Sacher konyhája jelképpé vált: az arisztokrácia és a nagypolgárság kölcsönhatásainak kulináris jelképévé. Ez volt az 52 milliós, tizenhat nyelvet beszélő Monarchia csúcsgasztronómiai zászlóshajója. E konyha paradox módon a birodalom széthullása után alakult át valóban „birodalmivá”. Lazult a francia hegemónia, s egyre jelentősebb szerepet kapott az az amalgám, amit ma bécsi konyhának neveznek: megjelentek a magyar, cseh, tiroli, szerb, lengyel, zsidó ételek.
Sacher régi kochbuch.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Ezt tükrözi a hetvenes években kiadott „régi” Nagy Sacher-szakácskönyv is – számos olyan étellel, amit nálunk sokan tipikus magyarnak tekintenek. Huszonhárom féle Gulascht vonultat fel (pontosabban pörköltet). Jelen van a csirkepaprikás és a székelykáposzta (Szegediner Gulasch néven), a szalontüdő, a töltött paprika és karalábé, a vadasféle, a hagymás rostélyos, a töltött borjúszegy, a káposztás cvekedli és a grenadírmars, a garnírungok között a sok gombóc, a nokedli és a tarhonya, a desszertek között a palacsinta, a rétes és az aranygaluska, a mákos nudli, a barackos és a szilvás gombóc, a túrógombóc.
De vannak itt lisztes – rántásos és habarásos – főzelékek is (eingebrannte Gemüse). Ezeket már a 19. század elején a „spórolós bécsi háziasszony” főztjeként ismerték, de némely korabeli szakácskönyv nyomatékosan felhívja rá a figyelmet, hogy a lisztes „kötésből” rendkívül kevés elegendő. Híres szakácskönyvében Louise Seleskowitz külön jelzi, hogy a lisztes sűrítés elhagyható, a zöldséget ilyen esetben elég egy kis sűrített, enyhén zselatinozott levessel leönteni.
Készült a Sacherben ponty is mindenféle formában – cseh, lengyel, zsidó és magyar módra. Szerepel benne rácponty is, amely azonban meglehetősen különbözik a nálunk ismerttől. Ugyanis nem más, mint egy fokhagymás-paprikás olajban marinált, majd olajban kisütött halfilé fokhagymás, petrezselymes, citromos fűszervajjal. Hozzá káposztasaláta.
A Sacher – éppúgy, mint az osztrák konyha – azóta alaposan megváltozott. Hogy mi történt Ausztriában az elmúlt évtizedekben, azt jól adja vissza Hans Peter Fink, a bécsi Sacher tavalyelőtt távozott konyhafőnöke: „Ez egy fiatalos, könnyű formában megjelenő új osztrák konyha. Tudatosan frissíti az egykori korona országainak, régióinak konyháit, megőrizve az erős frankofil vonulatot, felhasználva az összes modern technológiát”.
Sacher uj kochbuch.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.A 2005-ben kiadott „új Sacher” szakácskönyvben találjuk például a „magyar” káposztalevesben tálalt hortobágyi palacsintát. Ehhez pörköltalapot öntünk fel egy pohár fehérborral és másfél liter szárnyas alaplével. Ebben főzzük az alaposan kiáztatott-kinyomkodott, majd rövidre vágott savanyú káposztát. A lébe teszünk még kevés cukrot, reszelt almát, köményt, borókát, szalonnabörkét. Húsz perc után egy közepes méretű lisztes krumplit is belereszelünk, további 5-10 percig főzzük.
A betétként szolgáló palacsinta töltelékéhez apró kockára vágott borjút borjúalaplével és pecsenyelével öntünk fel. Lassan sűrítjük, míg markáns, tömény ragu nem keletkezik, a bolognaihoz hasonló. Szerecsendióval és petrezselyemmel, turbolyával, snidlinggel ízesítjük. Ezt rákenjük a palacsintára, s csigaszerűen feltekerjük. Tálaláskor a káposztát az előmelegített tányér közepére kanalazzuk, erre helyezzük a kb. 4 cm-esre vágott palacsintadarabokat. A levest végül paradicsompaprika frissen centrifugált levével kerekítjük, felforrósítva öntjük a tányérba.
Egy másik magyar étel, a harcsahalászlé szintén finomított változatban jelenik meg a Sachernél. A harcsafilét először enyhén sós-ecetes lében hagyják állni egy-két órát a hűtőszekrényben. Azután egy pörköltalapot föleresztenek fehérborral és hal- vagy szárnyasalaplével. Kerül bele kevés almaecet, majoránna, babér. Alapos koncentrálás után ezt is reszelt burgonyával sűrítik. A halkockák a legvégén kerülnek bele: ezeket a tűzről levéve a lében hagyják elkészülni néhány perc alatt. Sült pirospaprikát adnak még hozzá, túrós házi tésztával szervírozzák.
Sacher Ujosztrák könyvek.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Ausztria és Magyarország a második világháború előtt gasztronómiáját tekintve nagyjából azonos szinten volt. Ausztria mára Európa élvonalába került. Hozzávetőlegesen ötven körül van a Michelin-csillagos éttermek száma, melyek közt egyaránt találni tradicionális-regionális és „molekuláris”-avantgárd konyhát. És ami az általános étkezési kultúra színvonalát még jobban mutatja: irigylésre méltóan sok náluk a lelkiismeretes konyhájú egyszerűbb étterem (viszonylag) kedvező áron. Ezt nevezi „bib gourmand-nak” a Michelin-kalauz.
Sacher Österreich kocht.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Születőben van egy új osztrák repertoár, mely jól nyomon követhető például a folyamatosan bővülő „Österreich kocht” című szakácskönyv-sorozatban. Ebben közismert szakácsok a jó minőségű regionális alapanyagokat dolgozzák fel egyéni fogásokban. Csúcsgasztronómiai megoldások jelennek meg némileg leegyszerűsítve – háztartások, motivált amatőrök számára is elkészíthető módon.
A régi takarékos háziasszony rántásos főzelékei és levesei is áramvonalasított formában jelennek meg.
Erre példa a következő répaleves.
Finomra vágott salottán megfuttatunk fél kg fél cm-es karikákra vágott sárgarépát és öt dkg hasonló méretre vágott zellert (ne kapjon színt). Hozzáadunk egy kis kávéskanál mézet, néhány szál citromos kakukkfű lemorzsolt levelét, kevés frissen zúzott koriandermagot.
Felöntjük fél dl félszáraz rizlinggel vagy hárslevelűvel, besűrítjük. (A bor lehet tokaji késői szüretelésű is, botritisz nélkül, s aki nagyvonalú, az használhatja Szentesi József rajnai rizlingjét.) Felöntjük fél dl almalével és egy liter szárnyaslevessel, hozzáadunk 2-3 dkg szirupban eltett gyömbért is, finomra vágva. Gyöngyöző forrással főzzük, míg a zöldségek meg nem puhulnak. Botmixerrel pürítjük, sűrű szitán áttörjük. Két-három evőkanál barnított vajat keverünk még bele, sózzuk- borsozzuk, szerecsendióval ízesítjük. Betétnek fürjtojásból készült bevert tojást készítünk. De betét lehet például rövid ideig párolt siitake gomba vagy akár glaszírozott bébirépa vagy fehér tarlórépa is (amit tarórépa néven is emlegetnek, és sörretek néven is árulnak).
Új osztráknak (vagy akár „magyarnak” is) nevezhető a grízgaluskának a következő desszertes feldolgozása is, melyet például szőlőleveshez adhatunk.
Negyed kg kékszőlőt leforrázunk. Azonnal hideg vízbe merítjük, a szemeket egyenként meghámozzuk. Ha magos, a magot fogpiszkálóval kiszúrjuk. A szőlőhéjat tegyük 80ºC-os sütőbe néhány órára száradni. Mikor kiszáradt, kávédarálóban kanálnyi édes morzsával együtt finomra őröljük, cukorszóróba tesszük.
Kissé besűrítünk fél liter fehér szőlőlevet 15 dkg befőzőcukorral egy rúd vaníliával és egy 5 cm-es fahéjrúddal. Hozzáadjuk egy citrom levét és egy kupica törkölypálinkát, kicsit továbbsűrítjük. Mélytányérba hámozott szőlőszemeket teszünk, ráöntjük a szőlőlevest, s hűtőszekrénybe állítjuk.
Készíthetünk hozzá pezsgőfagylaltot is. Ehhez 4 dl pezsgőt 4-5 dkg cukorral 40-50ºC-ra melegítünk, belekeverünk 12 dkg vajat, 80ºC-ig továbbmelegítjük. Levesszük a tűzről. Habüstbe teszünk három tojássárgáját és egy evőkanál sűrű tejfölt (crème fraîche), felhígítjuk egy merőkanál pezsgős folyadékkal, összekeverjük, majd visszaöntjük a lábosba, amit rövid időre visszateszünk a tűzre, állandó kevergetés mellett. Végül az egészet lehűtjük, fagylaltgépbe tesszük.
Közben elkészítjük még a grízgaluskát: habosra keverünk 3 dkg vajat 4-5 dkg cukorral, nagy csipet sóval és fél vaníliarúd kikapart belével. Hozzáadunk egy egész tojást, majd öt dkg búzadarát. Az edényt lefedjük műanyagfóliával, hűvös helyen állni hagyjuk. Amikor a dara már jól megduzzadt, vizet forralunk. Vaníliarúd kikapart belével, szegfűszeggel, cukorral, rummal és fahéjjal ízesítjük. Két kanál közt a grízes masszából galuskákat formázunk, ezeket az ízesített főzővízben forrpont alatt 5 percig készítjük, majd a tűzről lehúzva további hét-tíz percig állni hagyjuk, csak ezután szűrjük le. Mikor lecsöpögött, a galuskákat a szőlőlevesre adjuk. Galuskaformában mellékanalazunk egy adag pezsgőfagylaltot, az egészet meghintjük a cukortartóba tett „szőlőcukorral”.
1914. június 28. Ha jobban meggondoljuk, Gavrilo Princip akár el is aludhatott volna. Vagy ehetett volna ciánt. Vagy elvihette volna a tuberkulózis azon a bizonyos reggelen. Ha másképp alakul a történelem, akkor ma Magyarországon is több tucat csillagos étterem és sok-sok bib-gourmand lehetne, megállnánk az összehasonlítást Béccsel és Prágával. Öröm az ürömben, hogy most hosszú távú nemes kihívások kecsegtetnek a gasztronómia terén (is). A problémamegoldáshoz szeretnénk hozzájárulni az alábbi recepttel, mely variáció a káposzta, a palacsinta és a hal témájára. Szerepel benne még egy kis füst és letagadhatatlan frankofil vonulata is van.
Rizlinges káposztaleves füstölt angolnás palacsintával
Egy evőkanál szőlőmagolajon finomra vágott kis fej hagymát párolunk. Hozzáadunk kis darabka börkés szalonnát, egy szál csombort, egy közepes hámozott burgonyát és 15 dkg kimosott savanyú káposztát (biopiac). Felöntjük negyed liter rizlinggel és fél liter szárnyaslevessel. Fél kávéskanál magos mustárt is keverünk bele. Tüllzacskóban belelógatunk egy babérlevelet, egy szegfűszeget, 2-3 szegfűborsot.
Kétharmadára sűrítjük, majd 3 dl tejszínt adunk hozzá. Továbbsűrítjük – ismét felére-kétharmadára –, végül (a tüllzacskót kivéve) botmixerrel pürítjük, sűrű szitán átszűrjük, a fennmaradó káposztát alaposan kinyomkodjuk. A levet 2-3 dkg jeges vajjal montírozzuk, s tálalás előtt még egyszer botmixerrel habosra verjük.
A palacsinta töltelékéhez lebőrözünk 15 dkg gondosan parírozott süllőfilét, a szálkákat csipesszel kihúzzuk. A húst 1 cm-es kockákra vágjuk, enyhén sózzuk, néhány csepp tabascóval ízesítjük.
A halat mélyhűtőbe tesszük, körülbelül félórára. Melléteszünk külön 1 dl tejszínt is. Ezután konyhai robotgépben a halat 10-20 másodpercig szakaszosan keverjük. Hozzáadjuk a tejszín felét, röviden továbbkeverjük, majd a másik felét is. Addig keverjük, míg fényes nem lesz. Közben kevés citromlevet, sót, esetleg nagyon finomra vágott petrezselymet adunk hozzá. Vigyázzunk, mert a robotgép hamar felmelegíti a masszát, kicsapódhatnak a fehérjék.
Mindent hűtsünk le alaposan, még a mixer vágókését is. Ha nagyobb mennyiséget készítünk, azt kisebb adagokban készítjük. Aromatizálhatjuk flambírozott birspálinkával, brandyvel, sherryvel, félszáraz tokajival is. Lazítja a farce-ot, ha egy-két evőkanál felvert tejszínt keverünk bele a végén.Hasonlóan készíthető szárnyasból is töltelék, melyhez kevés libamájat adhatunk. Vannak házak, ahol fél kg farce-ba két tojásfehérjét vagy egy egész tojást is belekevernek.
Ezzel a halfarce-szal vékonyan megkenünk két palacsintát, meghintjük finomra vágott snidlinggel vagy petrezselyemmel, esetleg kakukkfűvel vagy csomborral vagy kaporral. Friss borsot darálunk rá, majd ráfektetjük a lebőrözött füstölt angolnát (az angolna a legjobb, de helyettesíthetjük orosz boltban kapható füstölt tokhallal). A palacsintát feltekerjük, 160ºC-os sütőbe tesszük, körülbelül öt percre.
Amikor kész, kisebb hengereket vágunk belőle, melyeket ferdén kettévágunk, így bele tudjuk állítani őket a mélytányérba. Hiotel Sacher.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Felöntjük a forró káposztalével, snidlinggel vagy turbolyával hintjük meg, és tálaljuk.
A halfarce maradékát használhatjuk galuska formában bármilyen világos levesbe betétként, vagy készíthetünk halterrint is.

Kommentek:
"saját levében" 2009.01.04. 10:33:46
A kochbuch nálam is itt áll a polcon...
vero 2009.01.04. 22:16:25
Apropó! A régi szakácskönyv címlapján a 3 stilizált svasztika az ehető marsallboton elég kemény.
"saját levében" 2009.01.05. 10:09:45
vero 2009.01.05. 10:21:06
A palatschinkennel kapcsolatos nemzeti büszkesége viszont sziklaszilárd maradt.
Azt szoktam mondani, hogy mindazt, amit a birodalomból és az alávetett országokból évszázadok alatt kiszivattyúztak, a nyugat felé mint sajátot adták el és elő. Tradíciót építettek.
Gasper 2009.01.05. 11:39:33
Fiskális 2009.01.05. 13:49:18
Persze van úgy, hogy az "átvétel" elgondolkodtató. Sokan mondják pl. hogy bár a mai magyar köznyelvben a gulyás és gulyásleves szó szinonimának számít, mégis volt korábban egy gulyás nevű egytál ételünk, ami nem volt leves egyáltalán, s még a XIX. században ezt ismerte meg s vette át a világ, ezért nézzük a sűrű krumplis pörköltet furcsálkodva egy müncheni kocsmában, pedig lehet, hogy az autentikusabb tkp., mint a mi Venesz-típusú levessé átalakított "gulyásunk". Tanulság? nincs általánosítható eset, minden dolgot magában kell megvizsgálni... :-)
Lásd ez utóbbihoz még dezso.klebercz.hu/konyha_gulyas.htm érdekes honlapját és a WiKi "gulyás" szócikkét...
Rizs Ottó 2009.01.05. 14:00:47
Gift 2009.01.05. 15:20:22
muskotály küvé 2009.01.05. 16:05:42
Egyébként a magyar konyha is legalább annyira olvasztótégely, elég, ha a lecsóra, a zsemlegombócra, nokedlire gondolunk.
A gulyásról én úgy tudom, hasonlóan készült, mint a bajai halászlé: bográcsba hús+hagyma+krumpli, ellepésig felöntve, és úgy megfőzve. Tehát nem leves, de nem is a mai pörkölt.
Az,Öreg 2009.01.05. 19:51:07
Az ősmagyarok konyháját a „pentaton ízek harmóniájának” jellemzi, Kiszely professzor. Az öt íznek, az édes, a savanyú, a sós, a keserű, és az erős íznek a harmóniája alkotja a konyha különlegességét. Ilyen ősi gyökerű ételünk a Miskei pörkölt is.
A „miskei pörkölt” pentatonjában, az édest az édes pirospaprika, a savanyút a paradicsom, a keserűt a köménymag és a babérlevél, az erőset az almapaprika, a SŰRÍTÉST, pedig a krumpli alkotja. Íme a receptje:
75 dkg disznóhús, - 1 evőkanál zsír, - 2 fej vöröshagyma, - 2 gerezd fokhagyma, - 2 evőkanál pirospaprika, - 1 db almapaprika, - 4 db paradicsom, - 4 db zöldpaprika, - 75 dkg burgonya, -1 mokkáskanál köménymag. - 2 db babérlevél, -
Só, bors.
1. Vágjad fel a húst 2-3 cm-es kockákra.
2. A zsíron az egészen apróra vágott hagymát fonnyaszt üvegesre.
3. A húskockákat tedd bele, és állandó keverés mellett, erős lángon pörköld meg, amíg a hús színét nem veszti.
4. Húzd félre a tűzről, és 2 evőkanál pirospaprikával keverd el.
5. Tedd bele a zúzott fokhagymát, a paprikát, a paradicsomot, a köménymagot, babérlevelet, sót és borsot. Kevés vízzel, (kb. egy bögrével) lassú tűzön, fedő alatt párold puhára. Ha szükséges öntsél mindig egy kis vizet hozzá.
6. Tedd hozzá a kockára vágott burgonyát, főzzed puhára.
7. Tálaláskor félbevágott, zöld almapaprikával díszítsed.
---------
wudnekl 2009.01.05. 21:33:39
Nem akarok beleköpni az ősi magyar levesedbe, de a paprikát nem Amerikából hozták Európába jóval a magyar őskor után? (Nekem egyébként a kömény is gyanús.)
CS.T. 2009.01.05. 21:34:50
Hagyján, nekem minden nap végig kellett hallgatnom, hogy a marhapörkölt Osztrák étel, csak "Ti" elloptátok tőlünk,,,,,, aztán végig kellett néznem, ahogy 10 literes fehér vödörből, a kakukkfüves, tárkonyos marhapörköltre önti a vizes habarást....
Mirwen 2009.01.05. 21:42:28
Brassica rapa? en.wikipedia.org/wiki/Brassica_rapa ezen belül?
Before 2009.01.05. 22:34:27
Ebből az ősi pentatonos marhaságból majdnem minden "öt elem" alapanyag amerikai származású
- a paprika
- az almapaprika
- a paradicsom
- a krumpli
Bár lehet, hogy a sumérok már jártak amerikában, csak mi magyarok jól eltitkoltuk a világ elől, hogy ilyen cuccaink vannak és hagytuk hülye kolombuszt szenvedni...
Az,Öreg 2009.01.05. 23:08:27
Egyébként úgy gondolom, (mivel oktató séfem szerint Bartók Béla zenész volt, és nem szakács) a mai szakácsokra marad a feladat, a népi hagyományokra alapuló receptek összegyűjtése, és közreadása. (Mielött nem késő.)
Egyébként komolyra fordítva: abban igazuk van, hogy Kiszely professzor is tévedett, "pentaton ízekben", valamint a jappánok sem tudhatják magukénak az "umami" ízvilágát, mert azt az Óbudaiak találták ki.
Gift 2009.01.06. 08:23:53
vero 2009.01.06. 08:41:54
kanbatu 2009.01.06. 08:48:02
Gasper 2009.01.06. 08:56:22
itt nem a pentaton a lényeg, hanem a politikai korrektség minden áron való nyomatása. És ezt azzal együtt mondom, hogy nem ínyem a sumerológia sajátosan magyar értelmezése :))))
Persze az Öreg is pontosan elmondta, hogy ízvilágról/ízlésvilágról van itten szó és nem az alapanyagok ősi eredetéről.
Grift 2009.01.06. 09:11:17
egeszsegeskiseger.blog.hu/2008/01/27/az_osmagyar_kony ha
index.hu/tudomany/ust0530/
216.239.59.104/search?q=cache:Oppi3wAvSAkJ:istvandr.k iszely.hu/ostortenet/035.html+%C3%A1ldozati+%C3%BCst&hl= hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu&client=firefox-a
néhány link amiből kiderülhet, hogy nem csak étel, hanem szakrális-metafizikai tartalom is fortyogott a hun üstben.
Gift 2009.01.06. 09:14:23
egeszsegeskiseger.blog.hu/2008/01/27/az_osmagyar_konyha
kicsit elcsesződött az előző.... :)
vero 2009.01.06. 09:30:09
Before 2009.01.06. 09:44:33
vero 2009.01.06. 09:55:52
Nem a recept az ősi, hanem a metódus hasonló, mint a népdal komponálása.
Étel - ének. Életfunkciók. Fizikai - szellemi. Érted?
Gift 2009.01.06. 09:57:07
az étel mint szimbolikus-szakrális létező. de nem folytatom, röhögjél... :)
Gift 2009.01.06. 09:57:47
Benikuty 2009.01.06. 10:10:56
Ezt nem én találtam ki.
Gift 2009.01.06. 10:16:14
nite_club 2009.01.06. 12:32:35
nite_club 2009.01.06. 12:34:29
vero 2009.01.06. 12:58:37
Nyissak egy oesmagyar blogot is? Nincs elég?
muskotály küvé 2009.01.06. 13:37:37
borzash 2009.01.06. 13:56:30
Hogy készül a madeiramártás?
(Továbbá: szentségtörést követek-e el, ha a bort a rokon görög mavrodafni-val helyettesítem benne?)
kanbatu 2009.01.06. 13:57:19
Gasper 2009.01.06. 14:13:41
Ha jól tudom, akkor a labancok fele-fele arányban csinálják és az is nagyon finom.
borzash 2009.01.06. 14:17:52
A sűrű gulyást meg a tokányt viszont, illetve ámde és node.
kanbatu 2009.01.06. 14:32:27
nite_club 2009.01.06. 14:34:20
kicsit édesebb, de elképesztően jó állagú. de lehet, hogy nem a hagymától, hanem a fél kiló vegetától :))))))
Az,Öreg 2009.01.06. 14:36:38
Elnézést kérek, hogy a „miskei pörkölt” receptjével, -- hogy gasztronómiai kifejezéssel éljek, -- a LECSÓBA csaptam. De tényleg csak a gyökerekhez való igazodás mintájaként adtam közre, ezt a helyi gyűjtésemet.
Miske sem olyan régi, hiszen a XVIII. század elejéig, a kalocsai Érsekség birtokához tartozó, puszta volt. 1719-ben gróf Csáky Imre kalocsai érsek adott letelepedési engedélyt, kedvező feltételekkel, 30 magyar és tót családnak. Ez a 30 család hozott újra életet a török idők alatt elnéptelenedett pusztára, és hozta magával a főzési hagyományait is.
Gyűjtenek, helyi étel jellegzetességeket, szájhagyományokat, recepteket Önök is? Ha igen miért nem adják közre? Nem vették észre, hogy BD és MBT külhoni mintáival, erre is ösztönöznek minket?
Ami pedig a pentaton ízeket illeti, a vitázók szerint a japán ötös utolsó tagját az UMAMI, (lásd: hu.wikipedia.org/wiki/Umami ) a magyar ötös utolsó tagját az ERŐS jelenti, és akit pedig egy vélemény érdekel, olvassa el, (az én IQ –mat növelte) a: istvandr.kiszely.hu/ostortenet/035.html blogot.
@vero: Egy jó LECSÓ blog sem volna rossz, lenne hol „röhögnünk”, vagy egymás helyett, lenne hová „csapnunk”!
vero 2009.01.06. 14:36:52
Az ember főztje
www.mimezis.hu/product_info.php?products_id=7449
Felhívnám szíves figyelmüket, hogy az "ember" szó a tárgyalt szövegkörnyezetben férfit jelent! :o)
Before 2009.01.06. 14:37:20
Nekem kicsit vastagabb györekek szükségeltetnek ahhoz, hogy valamir rákössünk egy - vélt, vagy valós - ősi szokásra. Különösen igaz ez, ha valamiféle szakrális megközelítésről van szó, amit én egy étel esetében eleve erős túlzásnak tartok. Az, hogy "legyen mindenféle íze" (amiből a csípős nem is íz) borzasztóan semmitmondó "ősi kötelék".
Ősi gyökere számomra annak van, aminek a receptúrája, egy, vagy több alapanyaga, elkészítési módja a történelmi (ős)időkbe nyúlik vissza.
Gasper 2009.01.06. 14:42:32
Végső soron az olaszok is komoly vitákat folytatnak néhány alapvető ételük elkészítési módjáról, igaz ott minden variáció mennyei, míg ez nálunk nem mondható el maradéktalanul.
Én otthon különben vastagfalú, öntöttvas lábosban csinálom nagyon lassú tűzön, egészen minimális folyadékutánpótlással és persze elhagyom a bederobi féle agyrém "pörköltalap" kezdést, sőt, van hogy a hússal indítok és arra jön a hagyma. Na de a saját verziómat párszor már leírtam itten, úgyhogy nem fárasztok senkit.
Before 2009.01.06. 14:47:03
Ha ezeket a hagyományokat túlságosan szentírásként kezeljük és túl széles körben próbáljuk használni, miközben szent mivoltukat próbáljuk folyamatosan hangoztatni, a kívánt célnak pont az ellenkezőjét érjük el vele. Konkrétan arra akarok kilyukadni, hogy az "ősi gyökerű" miskei pörkölt körülbelül annyira ősi gyökerű, mint a vöröshagymás zsírosdeszka.
vero 2009.01.06. 14:48:04
Nekem viszont az az álláspontom, hogy az ősi dolgok, (ha úgy tetszik, kiállták az idők próbáját) amik máig használatban/élőként fennmaradtak esszenciálisak. Kiforrtak. Önálló szubsztanciává lettek. Nem kell már nekik sem leírás, sem magyarázat. Vannak. És minthogy élnek és használják őket, erodálódnak is.
Lásd gulyás.
A "primitív" (én értelmezésemben romlatlan/abb) embner nem csak azért főzött, hogy hét elüsse, vagy gyönyörködjön az ételben. Az étel, nem is olyan régen még a lét/nemlét kérdéskör központi eleme volt. Ma ezt nem érezzük. Áldást kértek az elkészítéshez és az elfogyasztáshoz is. (Ma már ezt nem is tudjuk lényegében értelmezni.) Mint ilyen, véleményem szerint igenis szoros kapcsolatban van a lelki/szellemi világgal, így a szakralitással is.
vero 2009.01.06. 14:48:53
muskotály küvé 2009.01.06. 14:50:50
Én az Ínyesmester szakácskönyvén "nőttem fel", amely szintén kevés hagymát ír. Kevés rosszabb érzést ismerek, mint a kissé férfiasra sikerült pörkölteket és más ételeket órák múlva követő émelygő gyomor...
Ne felejtsétek el, hogy a "labanc" hagyma lényegesen különbözik a magyartól: a miénkhez képes hűvösebb és nedvesebb klímán sokkal kisebb a szárazanyag-, aroma-, stb.-tartalma, sokkal vizesebb, sokkal inkább zöldség, mint a miénk. (Ez egyébként fordítva is igaz: tavasszal ültettem salottát, hogy legyen finom gyenge hagymám: ugyanolyan csípős lett, mint a sima vöröshagyma.)
vero 2009.01.06. 14:54:38
Most hazudhatnék, de megettük azt is. :o)
borzash 2009.01.06. 14:57:08
Before 2009.01.06. 15:04:22
Ugyanazt mondod, amit én. A gulyás lehet kiforrott ősi szubsztancia. Az, hogy valamilyen íze van, az nem.
Az ételkészítés volt előbb, mivel élni, túlélni kellett. Aztán jöttek rá a mítoszok, a dalok, az akármik. Nem pedig fordítva. A szakrális megközelítés az étel felől jött, nem az étel eredt a szellemi kapcsolatból. Ma pedig sokan úgy akarnak viselkedni, mintha az ok és az okozat fordított lenne.
nite_club 2009.01.06. 15:13:28
a lelki/szellemi világgal meg minden kapcsolatban van...
kevésbé cizellált barátommondaná erre, hogy: ősi? gyerekek, akkor az volt kéznél...
nite_club 2009.01.06. 15:15:56
ha nem lesz pénzük ramsay-t és hasonlókat venni, akkor érünk a csatorna végére.
Gift 2009.01.06. 15:16:23
ezért is szomorú a materialisták zsákutcás élete. .. :)
MBTBD 2009.01.06. 15:18:04
Egy lehetséges megoldás: másfél dl madeirához adsz egy kávéskanál finomra vágott salottát és egy szál kakukkfüvet, továbbá egy narancs és egy fél citrom levét, plussz kevés cayenne-i borsot. Besűríted a felére. Ezt hozzáadod fél liter koncentrált, kevés keményítővel sűrített barna alapléhez és továbbsűríted.
Alapképlet: kevés pirított paradicsompürével készült barna alaplé (vagy természetes pecsenyelé = jus) + fűszerekkel, salottával, citruslével koncentrált madeira.
nite_club 2009.01.06. 15:18:36
borzash 2009.01.06. 15:25:17
A kérdés második feléhez tudnál szólni valamit? Miszerint madeira helyett mavrodafni - a kedvesem születésnapjára készül majdan a mártás, és az utóbbi a közös kedvenc borunk [neki főleg - édesborrajongónő], ezért használnék ilyet, mert úgyis elszopogatunk egy üveggel aznap este.
nite_club 2009.01.06. 15:31:31
borzash 2009.01.06. 15:33:57
vero 2009.01.06. 15:34:15
"a lelki/szellemi világgal meg minden kapcsolatban van..."
Pont a gulyás ne lenne?
Vagy szerinted is? Hogy is mondasz ellent akkor?
Sajnálom ha neked katyvasz. Szerintem kristálytiszta. Nem azonos frekvencián rezgünk - hogy fizikai síkom közelítsem a kérdést. :o)
Persze, ami kéznél volt. Most mi is van kéznél? Mi is lesz belőle? Meddig fog fennmaradni? Ha nem csak elolvasod a kérdésekeket, hanem magadnak megpróbálod megválaszolni, vlsz. érteni fogod.
nite_club 2009.01.06. 15:39:15
vero 2009.01.06. 15:41:29
Fiskális 2009.01.06. 15:46:36
Szóval szerintem csinálni kell egy klasszikus spanyolmártást vagy más néven barna mártást. Ezt sok helyen, sokféle képpen csinálják, én így tettem:
Mondják sokan az igazi alapja, sőt egyes orákulomok szerint MAGA a barnamártás az azonos egy sűrűbb, s
nemkevésbé híres GRAVY mártással. Szerintem az inkább egy koncentrált húsleves. De az elkészítésben van hasonlóság.
Egy nagyobb konyhán, a séf kuktája természetesen készítheti, mert hozzávaló és idő van, de otthon nem mindig. Másrészt három hónapot is lehet fagyasztani, gond nélkül. Hiszen a séf reggel korán odaszól a kisinasnak, hogy szedje össze az apró csontos húsdarabokat, tegye egy serpenyőbe, s a leveszöldségből lecsípett hozzávalókkal pirítsa le, majd öntse föl húslevessel, s paradicsommártással, vörösborral sóval-borssal kezelje és dugja a
sütőbe, pirítsa, és időnként öntse föl levessel újra. A végén vajjal még montírozhatja, szűrheti, s ízesítse és kész... csak 4-5 óra. :)
Megpróbáltam, autentikusan, de rövidebben. Mondom, hogyan.
A húsos karajcsontot (aminek a nagyrészéből főt a leves mellette)
olajra tettem, kis füstölt szalonnára, serpenyőbe és sóztam (óvatosan
a leves miatt, ami jön), borsoztam, időnként megforgatva lepirítottam,
majd leveszöldséget (sárga, fehér répa, zeller, hegyes fúszerpaprika,
hagyma, fokhagyma) mellé dobtam bőven s pirítottam tovább, kevergetve,
majd felöntöttem húslevessel és lassan zsírjára sütöttem újra.
Majd az egészet (vas nyelű serpenyővel dolgozom) áttettem a 180 fokos légkeverős sütőbe, s
újra felöntöttem levessel. Amikor elpárolgott a leves újra, akkor
paradicsómszószt kapot, kb. a 4-5 bordacsont (hússal) 2 evőkanállal. A
paradicsomos pirítás a "tomizálás", ez szerintem lényeges mozzanat. Mert ilyenkor pirul még bele egy kis karamellizáció...
Ha megvan, akkor barna zöldséges ragus pirított húsos csontok
merednek ránk. Még egyszer, utoljára felöntjük levessel (kb.
alkalmanként 3/4 deci) s felforraljuk.
Ízesítjük, s meglepődünk, ez milyen finom. Bárminek lehet alapja, de
én magában szeretem szárazabb húsok, pl. egészben sült karaj, vagy
sült vöröshúsok alá önteni. Ez egy rövidmártás, tehát egy-egy
kanállal személyenként elég.
Van aki babérlevelet és kakukkfüvet is tesz bele, akkor karakteresebb.
Megjegyzés: csináltam már gombával dúsítva is, s borjú és marha bordából is, sőt vegyes szárnyas húsos csontokból...
No most szerintem ebből úgy lesz madeira-mártás, hogy a végén beleöntünk úgy egy harmad mennyiségét a meglévő szaftnak és kiforraljuk az alkoholt.
----------------
Még elmondom, ha bírjátok, hogy van egy "lakótelepi", gyors változata is, ami utánozza az eredetit s semmi szinte a fentiekből nincs benne:-)
Az itt-ott olvasottak alapkán, saját kísérleti "műmadeira" (ne vessétek meg érte, a fenti verziót gyakrabban csinálom :-) :
- 4 evőkanál olívaolajat melegítünk egy acél serpenyőben vagy lábaskában
- 2,5 evőkanál cukrot barnára pirítunk benne, de óvatosan, ne hogy keserű legyen (én nádcukorral szoktam)
- apró kockára vágott közepes sárgarépát teszünk hozzá és jól megpiritjuk benne azt is
- ugyanígy a reszelt vörös hagymát
- 1 lapos evőkanál paradicsomszósszal izesítjük
- rászórunk 1 evőkanál fimnomlisztet és megpirítjuk
- felöntjük 2 evőkanál világos szója- és 2 evőkanál worchester-szósszal
- egy púpos kiskanál erős aromájú (dijoni vagy angol) mustárt adunk hozzá
- sózzuk (vigyázz a szója is sós!) és bőven borsozzuk!
- felöntjük kb. 3-4 dl híg erőlevessel, vagy ha van húsalaplével állandóan keverve
- 8-10 percig lassú bugyogással főzzük, hogy ne forrjon igazán, s ne égjen le
Eddig az "ál-spanyol" s most jön az "ál-madeira":
- izesítjük kb. 7 cl karakteres vörösbor és 3 cl konyak keverékével és az alkoholját még kifőzzük belőle
- kicsit kihűtve egy másik edénybe botmixerrel szétvágjuk benne a sárgarépát és egy durvább szűrőn átnyomjuk
- kóstoljuk: izesítjük még sóval-borssal- és ha van pici balzsamecet koncentrátummal is
Akkor jó, ha imitálja a tepsi aljában megmaradt sűrű húslé színét és zamatát. Lehet tartalmasabbra és hígítva egészen sűrű húsleves-szerűvé hígítani.
Macerásnak tűnik, de egyéb fűzés, főleg húsleves főzés mellett megvan
azért oldalvást, s megéri, mert különlegesen jó. Olyan, mint egy
koncentrált húsleves és sült húslé keveréke, ami nagyon harmonikus
ízhatású. A borokkal nem finnyáskodnék, szerintem madeira mellett jó bele a sherry is, esetleg vörös borral a spanyol Malaga, vagy portói...
Hát ennyi jutott erről eszembe... :-)
nite_club 2009.01.06. 15:47:35
Fiskális 2009.01.06. 15:47:57
Szóval szerintem csinálni kell egy klasszikus spanyolmártást vagy más néven barna mártást. Ezt sok helyen, sokféle képpen csinálják, én így tettem:
Mondják sokan az igazi alapja, sőt egyes orákulomok szerint MAGA a barnamártás az azonos egy sűrűbb, s
nemkevésbé híres GRAVY mártással. Szerintem az inkább egy koncentrált húsleves. De az elkészítésben van hasonlóság.
Egy nagyobb konyhán, a séf kuktája természetesen készítheti, mert hozzávaló és idő van, de otthon nem mindig. Másrészt három hónapot is lehet fagyasztani, gond nélkül. Hiszen a séf reggel korán odaszól a kisinasnak, hogy szedje össze az apró csontos húsdarabokat, tegye egy serpenyőbe, s a leveszöldségből lecsípett hozzávalókkal pirítsa le, majd öntse föl húslevessel, s paradicsommártással, vörösborral sóval-borssal kezelje és dugja a
sütőbe, pirítsa, és időnként öntse föl levessel újra. A végén vajjal még montírozhatja, szűrheti, s ízesítse és kész... csak 4-5 óra. :)
Megpróbáltam, autentikusan, de rövidebben. Mondom, hogyan.
A húsos karajcsontot (aminek a nagyrészéből főt a leves mellette)
olajra tettem, kis füstölt szalonnára, serpenyőbe és sóztam (óvatosan
a leves miatt, ami jön), borsoztam, időnként megforgatva lepirítottam,
majd leveszöldséget (sárga, fehér répa, zeller, hegyes fúszerpaprika,
hagyma, fokhagyma) mellé dobtam bőven s pirítottam tovább, kevergetve,
majd felöntöttem húslevessel és lassan zsírjára sütöttem újra.
Majd az egészet (vas nyelű serpenyővel dolgozom) áttettem a 180 fokos légkeverős sütőbe, s
újra felöntöttem levessel. Amikor elpárolgott a leves újra, akkor
paradicsómszószt kapot, kb. a 4-5 bordacsont (hússal) 2 evőkanállal. A
paradicsomos pirítás a "tomizálás", ez szerintem lényeges mozzanat. Mert ilyenkor pirul még bele egy kis karamellizáció...
Ha megvan, akkor barna zöldséges ragus pirított húsos csontok
merednek ránk. Még egyszer, utoljára felöntjük levessel (kb.
alkalmanként 3/4 deci) s felforraljuk.
Ízesítjük, s meglepődünk, ez milyen finom. Bárminek lehet alapja, de
én magában szeretem szárazabb húsok, pl. egészben sült karaj, vagy
sült vöröshúsok alá önteni. Ez egy rövidmártás, tehát egy-egy
kanállal személyenként elég.
Van aki babérlevelet és kakukkfüvet is tesz bele, akkor karakteresebb.
Megjegyzés: csináltam már gombával dúsítva is, s borjú és marha bordából is, sőt vegyes szárnyas húsos csontokból...
No most szerintem ebből úgy lesz madeira-mártás, hogy a végén beleöntünk úgy egy harmad mennyiségét a meglévő szaftnak és kiforraljuk az alkoholt.
----------------
Még elmondom, ha bírjátok, hogy van egy "lakótelepi", gyors változata is, ami utánozza az eredetit s semmi szinte a fentiekből nincs benne:-)
Az itt-ott olvasottak alapkán, saját kísérleti "műmadeira" (ne vessétek meg érte, a fenti verziót gyakrabban csinálom :-) :
- 4 evőkanál olívaolajat melegítünk egy acél serpenyőben vagy lábaskában
- 2,5 evőkanál cukrot barnára pirítunk benne, de óvatosan, ne hogy keserű legyen (én nádcukorral szoktam)
- apró kockára vágott közepes sárgarépát teszünk hozzá és jól megpiritjuk benne azt is
- ugyanígy a reszelt vörös hagymát
- 1 lapos evőkanál paradicsomszósszal izesítjük
- rászórunk 1 evőkanál fimnomlisztet és megpirítjuk
- felöntjük 2 evőkanál világos szója- és 2 evőkanál worchester-szósszal
- egy púpos kiskanál erős aromájú (dijoni vagy angol) mustárt adunk hozzá
- sózzuk (vigyázz a szója is sós!) és bőven borsozzuk!
- felöntjük kb. 3-4 dl híg erőlevessel, vagy ha van húsalaplével állandóan keverve
- 8-10 percig lassú bugyogással főzzük, hogy ne forrjon igazán, s ne égjen le
Eddig az "ál-spanyol" s most jön az "ál-madeira":
- izesítjük kb. 7 cl karakteres vörösbor és 3 cl konyak keverékével és az alkoholját még kifőzzük belőle
- kicsit kihűtve egy másik edénybe botmixerrel szétvágjuk benne a sárgarépát és egy durvább szűrőn átnyomjuk
- kóstoljuk: izesítjük még sóval-borssal- és ha van pici balzsamecet koncentrátummal is
Akkor jó, ha imitálja a tepsi aljában megmaradt sűrű húslé színét és zamatát. Lehet tartalmasabbra és hígítva egészen sűrű húsleves-szerűvé hígítani.
Macerásnak tűnik, de egyéb fűzés, főleg húsleves főzés mellett megvan
azért oldalvást, s megéri, mert különlegesen jó. Olyan, mint egy
koncentrált húsleves és sült húslé keveréke, ami nagyon harmonikus
ízhatású. A borokkal nem finnyáskodnék, szerintem madeira mellett jó bele a sherry is, esetleg vörös borral a spanyol Malaga, vagy portói...
Hát ennyi jutott erről eszembe... :-)
vero 2009.01.06. 15:49:28
Szóval nekem homok került a fogaskerekek közé. Örülök, ha neked olajozottan működik.
Fiskális 2009.01.06. 15:53:09
borzash 2009.01.06. 15:56:08
Asszem megpróbálok találni valami köztes megoldást az autentikus és a lakótelepi verzió közt. A szombatra eső péntek estéjén felrakok egy marhahúslevest, aztán reggel nekigyürkőzöm.
A mavrodafni az általad emlegetett szeszekkel van rokonságban, ezért is gondoltam, hogy jó lesz.
vero 2009.01.06. 15:59:58
vero 2009.01.06. 16:07:00
Ha eladták, akkor jó üzleti érzékkel kielégítették a piaci igényeket. Fogd így föl!
borzash 2009.01.06. 16:12:57
Fiskális 2009.01.06. 16:15:23
A görög mazsolabor, a mavrodafni (mavrodaphne) története
A Bajor Gusztáv Klausst megérkezvén a peloponiszoszi achia fővárosába, lenyűgözte gyönyörű fekvése a Panahaikos lábánál 500 méterre a tengerszittől. Elhatározta megveszi ezt a területet, hogy nyaralót építsen a család számára. E döntésében fontos szerepet játszott Thomaida, görög származású felesége.
1861-ben kezdte meg a szőlőművelést nyaralója körül . A kiváló minőségű különleges aromájú szőlő adta az ötletet, hogy görög borüzemet létesítsen a görög borok exportjára. Így készült el 1873-ban a bíborvörös édes bor a Mavradaphne. Moeltke ás Bismarck a két ismert német férfi tiszteletére két nagy hordót töltöttek meg mavrodaphnéval, melyek a mai napig is megvannak.
Az üzem egy kisebb várra emlékeztet bástyáival és a Szent Tamás nevet viselő kápolnájával, mely felesége tiszteletére lett elnevezve -, az éléskamráival és a munkáslakásokkal. Achaia Claust ismertté tették az egész világon Europától Amerikáig, kíváló aranyérmes borai, melyek több világkiállításon értek el kíváló helyezést. Az üzemet ismert és híres személyiségek látogatták meg, hogy megízleljék a híres Mavrodaphnét és a többi bort. Meglátogatta többek közt Bismarck, Moeltke, Sissy az Osztrák-Magyar Monarchia császárnéja, Montgomery tábornok, Liszt Ferenc, görög királynék, görög miniszterelnökök, Onassis, Bartholoneosz pátriárka és még sokan mások. A királyi kamrák látogatóit elkápráztatják a borospincében található faragott mavrodaphnés hordók 1873-ból, melyeket mind a híres látogatóknak ajánlottak. A mavrodaphnét 52% patraszi mavrodaphne szőlőből és 48 százalék korintoszi fekete mazsolaborszőlőből állítják elő.
érlelése 3 szakaszban történik:
1. 2 évig 500-900 literes tölgyfa hordóban.
2. 6 hónapig rozsdamentes tartályokban,
3. 3 hónapg üvegben.
Fektetve, fénytől és rázkódástól védve akár 10-15 évig is eláll. A mavrodaphne téglavörös árnyalatú édes vörösbor. A tölgyfahordóban történő hosszas érlelés jellemzőjeként csokoládé és túlérett gyümölcs ízű. Alkoholtartalma 15%. Fogyasztását 16-18 C fokon ajánljuk, de 6-8 C fokon lehűtve is ízletes. Aperitifnek és desszertnek is kíváló. (Rozdalszki László)
Gasper 2009.01.06. 16:19:26
Akkor ilyen alapon a vikingek is bűnt követtek el a rohasztott balti heringgel, azaz a sürströmminggel? Max annyi a bűnük, hogy pokolian büdös étel :))))
borzash 2009.01.06. 16:21:39
És ami tána legfontosabb: nagyon finom. 2000 peták egy hétésfeles üveg a Fény utcai piac egyik boltjában. Görögországban 3 eurónal kezdődik üvegenként (Lidl), az átlag 7-8 eurós, de nyilván van "elitverzió" is.
Fiskális 2009.01.06. 16:37:23
(Erre szoktam haragudni, amikor gyorsan idesuvasztják a mi tokajinkat is külföldön, pedig hogy az NEM! idevaló...)
Bukkake Udon 2009.01.06. 16:44:57
na.
itt olvashato a karacsonyi kalandozasom a magyar gasztronomiaban:
raerunk.blog.hu/2009/01/04/az_ugy_van
nite_club 2009.01.06. 16:51:18
nite_club 2009.01.06. 16:53:26
vero 2009.01.06. 17:13:30
Gasper 2009.01.06. 17:16:38
Benikuty 2009.01.06. 17:23:36
hobbiszakacs.blog.hu/2008/10/22/a_sved_szushi#more724253
MüllerPapa (törölt) 2009.01.06. 17:53:16
ma sokkal jobb itt minden és van rengeteg
csillagos étterem elég meredek analógia.
Ezen az alapon a törökök is itt maradhattak volna mert az is sokrétű színes gasztronómia.Vagy épp lehetne itt a harmadik birodalom? Abban is népek nagy olvasztótégelye valosulna meg annak minden erényével és hátrányával.
Before 2009.01.06. 18:22:59
Köszönöm a világnézeti gyorstalpalót. Ha nem probléma, részemről lezárnám a témát, egyrészt nem ide illik, másrészt nem igazán hiszem, hogy nekünk ezt mindenáron meg kéne vitatnunk.
muskotály küvé 2009.01.06. 18:36:44
vero 2009.01.06. 21:02:34
Bombadil Toma 2009.01.06. 23:50:36
törökös ételünk meg bőven van. szinte az összes "darálthúsos-valamibetöltős" kajánk ilyen...
scoobysnack 2009.01.07. 11:34:59
Véleményem szerint (és ezért is szeretm a cikkeiket) ez a cikk (is) egy jól felépített fogalmazvány, felütéssel (melynek látszólag nem midig van köze a tartalomhoz, majd kiderül, hogy mégis..) tartalommal és befejezéssel-csattanóval, ezért külön szerintem G. Pricip téma a cikkben nem igényel magyarázatot, ez egy szellemes lezárása egy szellemes cikknek!
kanbatu 2009.01.07. 12:13:15
vero 2009.01.07. 12:45:22
Az,Öreg 2009.01.07. 15:54:54
Az "Österreich Kocht", mintájára lehetne szervezni egy „Főzzünk magyarul” című sorozatot. (Engedélyt kérve Liscsinszky Bélától, a cím használatára.)
Ami szükséges volna ehhez:
1. Egy kiadóra, olyanra, mit például a „Live-Verlag A-1010”
2. Egy konyhastúdió, felszereléssel, és fotóberendezéssel.
3. Szakácsokra, olyanokra, mint például: Heinz Reibacher, Helmut Österreicher, vagy Mario Plachutta.
Meg kellene ebben a blogban hirdetni. (Például, az egyik kötet részletesebb ismertetésével.) Ha az első két pontra volna jelentkező kiadó, sponzor, a harmadik pontra, én is tudnék ajánlani, az osztrákokhoz hasonló kaliberű, MAGYAR szakácsokat.
***********
MüllerPapa (törölt) 2009.01.07. 21:04:39
nem nagy szám.A múltból építkezik nem képes megújulásra.Tehetséges szakácsok
szolgai módon másolják külföldi mestereik ételeit és közben itthonról nem válik híressé ételkülönlegesség vagy szakember.Tisztelet a kivételnek.
Idejét sem tudom mikor volt hazai csillagos étterem vagy szakács.Talán ez nem véletlen hisz valóban már tőlünk 300km-re számtalan csillag ragyog a térképen.
Az,Öreg 2009.01.08. 13:02:44
A „Miskei pörköltet” megfőztük, és a társaságnak (igaz, tettem bele petrezselyemgyökeret, hogy ne legyen gyökértelen) ízlett!
Most engem piszkálnak, hogy hol van „before” gyűjtésében lévő, „vöröshagymás zsírosdeszka, gyökér nélkül-i” éteknek a receptje?
Kurta 2009.01.08. 18:41:21
gasztropaca 2009.01.10. 17:41:38
Szeretnék gratulálni a blog készítőinek és a kommentelőknek is egyaránt ezért a nagyszerű oldalért! már hónapok óta olvasom mind a postokat, mind a kommenteket, és nagyon sokat tanultam tőletek! én "csak" hobby szakácsnak tartom magam, de a környezetem ezt is nagyon értékeli! hála nektek, rátaláltam az MNO-n is a cikkekre, a nyomtatóm azóta állandó munkában van :)
remélem még sok hasonlóan jó postot olvashatok, és gazdagíthatom én is a a kommentelők táborát!
borzash 2009.01.12. 17:36:44
Szóval végül nem madeira, nem is mavrodafni, hanem malaga került a dologba, meg a végére már eléggé a jereváni rádiót idézte az ügy a leírásaitokhoz képest. Ezt sikerült kapnom a boltban (nagyon hasonlít a mavrodafnira amúgy ízben, de én nem értek a borhoz). Fél liter marhaalaplé (húslevest ettünk az ügy érdekében szombaton), két szűk deci malaga, egy gerezd fokhagyma, kakukkfű, negyed hagyma fogyott a dologhoz, meg egy kiskanál keményítő hideg vízben oldva, egy narancs és fél citrom leve. Wellington-bélszínhez készült, úgyhogy élve az alkalommal a hús lepirításából maradt zsiradékkal kezdtem, meg a hűlés közben óhatatlanul távozó levét is hozzáöntöttem. Ebben a zsiradékban (olívaolajon sütöttem a bélszínt) pirítottam picit a hagymát, majd ezt öntöttem fel a borral meg a gyümölcsök levével, bors, kakukkfű, 1 fokhagymagerezd, besűrít, leszűr, szilárd komponenseket eldob, koncentrátumot félretesz. Aztán besűrítettem a fél liter (sótlan) alaplét uszkve másfél (?) decire, aztán hozzáadtam a másik komponenst, kóstoltam, hümmögtem, pici keményítővel végső állagot beállítottam. Istentelenül intenzív íze lett, a barátnőm el volt tőle ájulva nagyon. Szerintem túlborsoztam, de ennél nagyobb bajunk sose legyen.
Szóval csak "madeira-jellegű mártás" született, de nagy megelégedésre.
(A bélszín nagyon jó lett amúgy, bár a házi leveles tészta elég rosszul sikerült, csak mire erre rájöttem, bezártak a boltok. Illetve nem volt rossz, az íze jó volt, de inkább emlékeztetett egy sós omlóstésztára, mint a levelesre. Az elég ergyán vágott bélszín [2darabra szedve kellett beleraknom] isteni rózsaszínű lett, omlós, miegyéb. A gomba is jó volt, negyedik réteg nem volt.)
magyarán semmi nem lett PONT olyan, de nagyon jó lett minden:D
Fiskális 2009.01.12. 23:07:05
borzash 2009.01.13. 07:52:21
Az nem lehet rossz, szarvasbélszínnel, erdei gombával... hmmm.
Before 2009.01.13. 08:11:37
A wellington, bár alapvetően roppant egyszerű étel, ez az egy komoly hátulütője, hogy ismerni kell nagyon a húst, meg a sütődet. Én csináltam már borjúból is, akkor a legbelső részek némelyike nyers maradt, de a következő nekifutásra sima bélszínből teljesen jól sikerült. Egyszerűen el kell fogadni az esélyét, hogy elsőre nem fog sikerülni tökéletesen és a sütést a következő alkalmakkor utánaigazítani a tapasztalatok alapján.
muskotály küvé 2009.01.13. 09:12:03
Gasper 2009.01.13. 09:12:34
Különben a Lehelen régen, még a Rajk-féle agyrém épületegyüttes elött, a putri időkben volt a mavad-nak egy standja, ahol mindig árultak friss vadhúsokat. Lehet hogy ma is létezik valahol valami hasonló a városban.
elGabor 2009.01.13. 09:14:20
borzash 2009.01.13. 09:19:07
Fiskális 2009.01.13. 10:50:35
Márcsak azért is kérdem, mert a múltkor két szintén amatőr kulinarista kolléga panaszolta nekem, hogy ilyen-olyan szabályozás-hülyeség stb. okán kvázi nem lehet vagy alig friss vadhúshoz hozzájutni. Meg hát érdekes a (tengeri)hal/polip/kagyló kérdés is, jó volna tudni, a kényelem mi be kerül ill. kerüljük-e? (lásd leveskocka... :) )
Dgy 2009.01.13. 11:22:05
javaslok egy jó húshőmérőt, olyat ami csipog, ha a sült elérte a kívánt hőmérsékletet. Az egyém egyszerű ikeás, viszont fahrenheitben is mér, ami azért jó, mert nem kell átszámolni celsiusra az angol szakácskönyvek megadta hőfokokat.
itt egy táblázat:
whatscookingamerica.net/Information/MeatTemperatureChart.htm
borzash 2009.01.13. 11:28:10
1500 az ikeás, jó, akkor mégse sajnálom. veszek egyet, mihelyst arra vet a sors.
Rizs Ottó 2009.01.13. 13:15:51
nite_club 2009.01.13. 14:47:39
buvosszakacs.blog.hu/2007/09/23/huth
buvosszakacs.blog.hu/tags/bécs
Balu02 2009.01.13. 15:41:21
Café Diglas a Wollzeilében (a Stefansplatztól 3 perc gyalog, van Tafelspitz, minden istenien finom volt eddig, amit ott ettünk)
Wollzeile 10
1010 Innere Stadt, www.diglas.at
elGabor 2009.01.13. 16:32:26
Rizs Ottó 2009.01.16. 17:43:06
zur ALTEN KAISERMÜHLE ( Restaurant, seit 1893) ,
Alte Donau, Fischerstrand 21/A Tel: 01/2633529 e.mail: restaurant@kaisermuehle.at
Legjobb emlékezetem szerint télen hétfőn kedden zárva. Szolid árak, könnyfakasztóan házias bécsi ízek. Jószívvel ajánlom, visszatérő vendég vagyok.
elGabor 2009.02.15. 16:41:51
Benyomasok:
- Gasthaus Ubl: nagyon egyszeru kornyezet (a nyolcvanas evekben Ferencvarosban talan voltak hasonloan kinezo kiskocsmak), es pont ez benne a zsenialis. Igazi, joravalo kisvendeglo, pont annyi kopottsaggal, hogy jot tegyen. A ket tafelspiccbol itt ettem a finomabbat. Inkabb tradicionalis forma volt, egy keves kapros martassal megsegitve. A Sacher-tortajuk talan nem akkora eresztes; inkabb tisztes kozepszer mint revelacio. Az arszinvonal magyar penztarcanak is baratsagos.
- Huth: kicsit felemas elmeny. Az eloetel elott kihozott pastetom olyan, mint a nagykonyvben, es a csirkemajas salata is jo alapozo. De az adagok meg a magyar gyomornak is eltulzottak, egy haromfogasos vacsora megterhelo. A tafelspicc itt jellegtelenebb - azaz rendben vannak az osszetevok, de nem igazan erzem, mitol van a bejarat melletti fal telematricazva Michelin, Gault-Millau es "az ev tafelspicce" matricakkal. Ezzel szemben a Mohr in Hemd minden dicseretet megerdemel, az a tisztesen omlos es a csokis kulso igazi klasszis. :) Estere javaslom a foglalast, mert nagyon hamar megtelik.
- Cafe Diglas: nem igazan olcso, de sikerult elfogyasztani egy nagyon jo par virslit, peksutemennyel es mustarral - semmi vilagraszolo, csak minden a helyen volt. Hasonloan, a Kaiserschmarn (smarni suru szilvamartassal) is megerte a penzet, meg jo a kave. Ahogy az ember a becsi kavezot elkepzeli.
A Naschmarktot pedig irigylem toluk nagyon. Legfeljebb az vigasztal, hogy nem kell nap mint nap megkuzdenem a kisertessel. :) Kotelezo elmeny!
Koszonet mindenkinek (meg persze MBTBD-nek) az ajanlokert, mindegyikkel meg voltam elegedni.
babo_sj 2009.02.16. 21:20:05
Macaroon 2009.02.23. 18:20:15
Macaroon 2009.02.23. 18:25:12