Blog.hu
Menü
A bűvös szakács

Tökéletes húsok

2011.12.15. 22:40 MBTBD

 

 

 

 

A hetvenes-nyolcvanas években fordulóponthoz érkezett a szakácsszakma: a tudomány behatolt a konyhákba, bizonyos laboreszközök oly mindennapossá váltak, mint egy közönséges habverő. Ugyanakkor kíváncsi szakácsok soha nem látott létszámban indultak külföldi utakra, ami felgyorsította a technológiatranszfert. De egyéni kutatásokba is belekezdtek, tudományos disszertációnak beillő köteteket adtak ki. Ez így, együtt földcsuszamlásszerű változásokat hozott a konyhatechnológiákban, és főként azok tudatos használatában. 

Az amerikai élelmiszervegyész és konyhatechnológus, Harold McGee az On Food and Cooking című vaskos enciklopédia szerzője. Szerinte a “precíziós hőközlés” újkori gyakorlata teljesen új lehetőségeket nyitott meg, és ez az új tudatosság egyáltalán nem a technicizmus győzelmét jelenti a mesterember fölött. Épp ellenkezőleg: szabadságot és több választási lehetőséget ad, színesebb íz- és állagvariációkat hoz, kiszámíthatóbbá és jobban előkészíthetővé teszi a konyhai munkát.

Ma már a jó szakács pontosan kalkulál a zsírok olvadáspontjával, a kötőszövetek és izomszövetek természetével, a halak és húsok fehérjéinek eltérő tulajdonságaival, normális esetben mindez tananyag is az iskolában.

Az alábbiakban néhány olyan húskészítési módszert mutatunk be, amelyek rég ismert technológiákon alapulnak, és akár háztartási körülmények közt is könnyen alkalmazhatók.

Egy maghőmérőt mindenesetre érdemes beszerezni.

Húsbefőtt

A konfitál kifejezés a francia “confire” (befőz, eltesz) szóból ered. A történet oda nyúlik vissza, hogy Délnyugat-Franciaországban a 19. században kezdték el igazán nagyban májra tenyészteni-hizlalni a libát és a kacsát, és hirtelen nagyon sok hús keletkezett “melléktermékként”. Ezt valahogy konzerválni kellett, ha nem akarták a disznók elé vetni. A szárnyas húst ezért besózták, majd felöntötték olvasztott kacsa- vagy libazsírral (hogy lepje el), forrpont alatt órák alatt készítették el, végül a kihűlt zsiradékban tárolták akár fél évig vagy még tovább. Ezt hívták úgy, hogy “confit” (ejtsd: konfi).

Magyarországon a libamájat szokás zsírban eltenni, de a hűtőszekrény előtti időkben több disznó vágása után az oldalast is így “főzték be”. A hús a zsírban sokáig eláll a pincében, bármikor elővehető kisebb vagy nagyobb adag – saláta, párolt zöldség, főzelék mellé.

oldalas elosutve_kicsi 1324.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Konfitált oldalas (alaptechnológia)

Az oldalast meghintjük durva tengeri sóval és némi cukorral. Babérlevelet, durvára tört fekete borsot, zúzott fokhagymát adunk rá, majd lefedjük, és hűtőszekrényben legalább 2-3 óráig marináljuk, közben 2-3 szor megforgatjuk. Ezután lemossuk, szárazra töröljük. Ekkor, ha akarjuk, elősüthetjük sütőben vagy serpenyőben, de ez nem feltétlenül szükséges.

Ezután egy megfelelő méretű edényben (a hús kényelmesen, de ne túl tágasan férjen el benne) libazsírt (vagy sertészsírt) 80 ºC -ra melegítünk. Belehelyezzük az oldalast, adunk mellé friss fokhagymát, egész borsot, babérlevelet, kakukkfüvet. 80 ºC-os sütőbe tesszük 3-4 órára. (Nehéz megmondani a pontos időtartamot: amikor csontot már meg tudjuk mozdítani, vagyis kilazul, akkor a hús elkészült.)

oldalas konfitaloldik kicsi_1358.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Ugyanilyen módon készíthetünk kacsát, libát egészben vagy darabolva, csirkecombot vagy sertéscsülköt, kiváló a báránycsülök is. Felhasználáskor kivesszük a zsírból a húsokat. Serpenyőben megpirítjuk, avagy sütőbe tesszük.

A francia kifejezés és a technológia az egész világon elterjedt az éttermi konyhákon, és közben használati területe is erősen bővült: a módszer jól használható ugyanis érzékenyebb (értsd: kiszáradásra hajlamos) húsrészek, halak, rákok, homár elkészítésére is – tekintve, hogy jól irányítható a folyamat, kiszámítható az eredmény.

Rozmaringos olívaolajban konfitált csirkemell

Ennél a húsrésznél például nem a tartósítás a cél, hanem a szaftosság megőrzése, az egyébként semleges ízű hús aromatizálása.

csirkemell konfitalva talalas elott kicsi_1390.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
A csirkemellet kevés olajon, közepes lángon libazsíron vagy vajon elősütjük, bőrrel vagy bőr nélkül. (A zsiradék vonja be a serpenyőt, elősütés közben lapáttal szelíden nyomjuk le a húst, hogy egyenletesen érintkezzen a sütőfelülettel, piruljon és ne párolódjon.)

A kíméletesen elősütött mellet lebőrözzük, a húst  vastagabb szelekre vágjuk, és a méretének megfelelő tűzálló edénybe tesszük, olívaolajjal meglocsoljuk, hogy körülbelül félig lepje el. Friss rozmaringágat adunk hozzá és pár csepp citromot. 75-80 ºC-os sütőbe tesszük. 10 perc után a mellhúst megfordítjuk, további 10 perc után kész (59 °C-os maghőmérsékleten).

Azonnal tálalható egyben vagy szeletelve, salátára vagy könnyű főzelékre, krumplipüréhez, barnított vajjal.

csirkemell konfitalva zoldseggel talalva kicsi(1).jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Hasonlóan készíthető lebőrözött vaskosabb lazacszelet is. Ezt 50 °C-os olívaolajjal öntjük le, úgy, hogy ellepje. 50 °C-os sütőbe tesszük 20-30 percre (38 °C-nál ne legyen magasabb a lazac maghőmérséklete). Hasonlóan készíthető harcsa és tőkehal is.

“Karamellizált” sertésoldalas

Az eljárás lényege az, hogy a húst mindvégig a “fehérjekaramellizálódás” (Maillard-reakció) alsó határán tartjuk. Fontos, hogy ezek a folyamatok alacsony hőfokokon, lassan menjenek végbe (így keletkeznek a jó pirult aromák), közben a zsírok olvadjanak ki, de azok is lassan, folyamatosan “locsolva” a húst.

oldalas karamellizalt glasze kicsi_1460.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
Louis Camille Maillard (1878-1936) 16 évesen kezdett egyetemi tanulmányokba, vegyész és orvos lett belőle, sok területen végzett kutatást. Róla nevezték el a Maillard-reakciót, amely ugyan nem karamellizáció, de részben ahhoz hasonlítható folyamat: szénhidrát és aminósav reakciójának eredménye, hő hatására. A reakció hozzávetőlegesen 110 ºC-nál indul be, és folyamatában számos aromamolekula is keletkezik. Hús sütésekor ennek köszönhető a sajátos “pecsenyeíz”. Mibenlétét könnyen átérezhetjük, ha magunk elé képzeljük a főtt csirke és a pirított csirke közti különbséget.

Az 1 kg-os oldalast kettévágjuk, néhány kanál olívaolajon közepes lángon elősütjük – épp csak kapjon színt.

A húst kivesszük, a serpenyőben pedig – némi hozzáadott friss olívaolajjal - kis kockára vágott zöldségeket párolunk 1-2 percig (vöröshagymát, sárgarépát, póréhagymát, szárzellert, mindenből 50-50 grammot). Hozzáadunk 2 gerezd finomra vágott fokhagymát, felöntjük 200 ml alaplével (vagy levessel vagy vízzel) és felforraljuk. 2 ág kakukkfüvet is adunk hozzá.

A húst kis méretű tepsibe helyezzük, körbeöntjük a zöldséges alaplével (a folyadék 1,5-2 cm magasan álljon), és 150 °C-os sütőbe tesszük 80-90 percre. Közben 15-20 percenként locsoljuk.

Ezt követően akácméz és szójaszósz előmelegített keverékével vékonyan bekenjük az oldalast, és a hőmérsékletet 120-130 °C-ra csökkentjük. További 1 órán át készítjük, közben tovább locsoljuk a szósszal és még egyszer vékonyan megkenjük a szójás mézzel. (Összességében elég 3-4 ek méz és 1 ek szójaszósz.)

Az oldalast végül negyedórát pihentetjük alufóliával lazán beborítva. Csíkra vágva tálaljuk, néhány csepp szezámolajjal vagy dióolajjal ízesítve, vékonyra vágott snidlinggel és csilipaprikával meghintve. Jól illik hozzá a többféle könnyű zöldség párolva vagy wokban készítve.

Megjegyzés:

Számos más aromatizálás is lehetséges. Például: több fokhagymát adunk hozzá, a zöldségekkel kevés paradicsompürét pirítunk, meghintjük pirított köménnyel, és fehérborral öntjük fel.


“Tökéletes csirke” egészben

Ez a módszer Joël Robuchon francia szakács nevéhez fűződik, aki sok újítást és technológiai finomítást vezetett be a konyhákra. (Neki van a világon a legtöbb Michelin-csillaga – Londontól Párizsig, Las Vegastól Tokióig működnek éttermei).

Az elv lényege: a kb. 1,5 kg-os csirkét sütés közben többször forgatjuk, majd meghatározott módon pihentetjük.

Persze fontos, hogy a csirkét bizalmi őstermelőtől szerezzük be, vagy vegyünk MasterGood tanyasi csirkét (ez áll legközelebb a természetes tartáshoz), amely szinte valamennyi szupermarketben kapható.

csirke vajazasa kicsi_1800.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

A szárnyast először lágy vajjal kívül-belül alaposan bedörzsöljük – a bőr alatt is –, majd egyenletesen sózzuk-borsozzuk. Tepsibe tesszük, melléadunk 2 fej félbe vágott fokhagymát, kakukkfüvet, néhány külön vásárolt csirkenyakat és szárnyat, és 220 °C-os sütőbe tesszük.

Először egyik combján feküdjön, 20 percig. Ekkor meglocsoljuk, és a másik combjára fordítjuk, ismét 20 percig sütjük. Megint meglocsoljuk, és a hátára fordítjuk. Újabb 20 perc elteltével a sütőt kikapcsoljuk. A csirkét újra alaposan meglocsoljuk, ismét sózzuk-borsozzuk, friss vajat kenünk rá, és további negyedórára a hűlő sütőbe tesszük.

Ezután következik az egyik legfontosabb lépés, a pihentetés. Legalább 15 percig pihentessük, mégpedig úgy, hogy a lába és a püspökfalat felfelé mutasson (támasszuk alá valamivel). Ettől a húsnedvek a mellbe csorognak, és szaftosítják.

csirke egyben pihentetes labbal fel kicsi.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Praktikus dolog külön edényben pihentetni, hogy közben a mártást el tudjuk készíteni: a tepsi aljában maradt pecsenyelevet felforraljuk, felkaparjuk a pörzsanyagot, szükség esetén 1-2 ek hideg vizet adunk hozzá.

A módszer előnyei: miközben a combok elkészülnek, az érzékeny mellhús szaftos marad, és a bőr is kellemes karamellizált ízt kap.

További tökéletesítések

A “tökéletes sült csirke” – lévén hogy nagy kihívás – sokak fantáziáját megmozgatta, és nemcsak Joël Robuchonét, hanem Heston Blumenthalét is, aki 60 °C-on készíti a csirkét órákon át, majd bőzsírban pirítja. (A tökéletesség nyomában c. sorozatát a televízióban is lehetett látni, és könyv formában is megjelent.)

Nathan Myhrvold, a Modernist Cuisine című ötkötetes kulináris enciklopédiájában 59 °C-os maghőmérsékletig készíti a csirkét, majd 270 °C-os sütőben süti 7 perc alatt ropogósra a bőrét (erre persze nem minden háztartási sütő képes). 

Ha hagyományos sütőben, magasabb hőmérsékleten készítjük, ez esetre Harold McGee az On Cooking and Food című könyvben azt javasolja, hogy tegyünk a szárnyas hasába tölteléket. Lehet zsömlés, állhat félbe vágott hagymákból vagy almákból, de egy ünnepi ebédhez lehet akár mandulás-mazsolás-sáfrányos rizs is. A lényeg az, hogy belülről védje a melle húsát a hőtől, így a mell szaftosabb marad.

Másik tipp:

Thomas Keller amerikai szakács (több más szakáccsal együtt) azt javasolja, hogy a csirkét 1-6 órára áztassuk alacsony koncentrációjú, 2-6 %-os sóoldatba, amit még fűszernövényekkel is aromatizálunk. Ez nemcsak ízt ad neki, hanem az ozmózis által olyan kémiai folyamatokat is elindít, amely növeli a fehérjék vízvisszatartó képességét, vagyis szaftosabb lesz a végeredmény. (Ezt amerikai egyetemi vizsgálatok is megerősítették.)

Arányok: 5 liter vízbe 30 g sót teszünk (még jobb, hogy ha ennek 10 százaléka pácsó), hozzáadunk két félbevágott citromot, egy fej félbevágott fokhagymát, 3 ek szemes borsot, 6 babérlevelet, 3-4 ek mézet, egy csokor petrezselyemszárat és 6-8 szál kakukkfüvet.

Felforraljuk, egy percig forraljuk, teljesen kihűtjük. Ebbe tesszük a csirkét 6 órára. (A megadott mennyiség kb. 2 csirkére elegendő, előző nap készítsük el, hűtőszekrényben 3-4 napig eláll.) Pácolás után a csirkét lemossuk, szárazra töröljük, így sütjük meg egészben a fenti módon.

Lehet még elkészítés előtt a szárnyast 1-2 napra fedetlenül hűtőszekrénybe tenni. Ettől a bőre kiszárad, ropogósabbra pirul.

Gőzölt-pirított csirke

A módszer a kínai konyhából ered. Elsősorban kacsát készítnek így: bambuszkosárban gőzölik puhára, majd bő olajban (wokban vagy fritőzben) pirítják ropogósra. (A fritőznél jobb eredményt érünk el serpenyőben/ wokban, mert az olaj nem lepi el teljesen a húst, így célzottan lehet pirítani a bőrös részt.)



Ez tulajdonképpen az “illatos kacsa” nevű étel készítésének alapmódszere, melynek hasába csillagánizst, fahéjat, hagymát, gyömbért töltenek. Ilyen módon más szárnyast is lehet egészben vagy darabokban készíteni.

A technológia

A 1,5 kg-os csirkét feldaraboljuk: a szárny és a mell, valamint a két combrész maradjon egyben (ezeket majd tálaláskor daraboljuk tovább). A hátrészt használjuk fel más étel készítéséhez.

A darabokat először sós páclébe tesszük (lásd fent), legalább 1 órára (6 óránál ne maradjon tovább, mert túl sós lesz), majd kivesszük, leszárítjuk.

Ezután lefedve gőzöljük. Ehhez Ázsia boltban kapható, egymásra helyezhető bambusz-gőzőlőkosarat használunk: az alsó kosárba tesszük a combot, a felsőbe a mellet. A hús a gőzben mintegy 40 perc alatt megpuhul. Ha nincs “emeletes” kosarunk, akor forrásban lévő vízzel telt lábosra szitát helyezünk, ezen gőzölünk (ez esetben a mellet 10 perccel hamarább kivesszük).

A megpuhult húst kihűtjük, majd hűtőszekrénybe tesszük, hogy teljesen áthűljön. Tálalás előtt félórával kivesszük.

csirke gozolve frittirozva talalva kicsi_2144.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.Széles serpenyőt vagy tepsit 3-4 cm magasan töltünk fel olajjal, hogy bőséges legyen (ne hűljön le gyorsan), de ne lepje el teljesen a csirkedarabokat.

175-190 °C-os olajban, bőrös oldalukon pirítjuk őket arany színűre, végül röviden megfordítjuk. A combot ketté vágjuk, a mellről levágjuk a szárnyat, majd a mellet is több darabra vágjuk. (Így, utólag darabolva sokkal szaftosabb marad.)



Már jó előre elkészítünk egy vinegrettet. (A vinegrett általában salátákhoz készül, de ez a speciális öntet kifejezetten húsokhoz való, salátához erős lenne.) Ehhez finomra vágunk 4 gerezd fokhagymát, egy 6 cm-es gyömbérdarabot és 2 kisebb kierezett csilipaprikát. Mindezt befőttesüvegbve tesszük, hozzáadunk 4 ek fehérborecetet, 4 ek sószegény szójaszószt, 3 ek szőlőmagolajat (vagy más neutrális olajat), 1 kk szezámolajat (vagy dióolajat), 1-2 ek barna cukrot és némi frissen őrölt borsot. Az egészet összerázzuk. Hűtőszekrényben 4-5 napig eláll.

Tálaláskor az öntetet keverőtálba tesszük, beleforgatjuk a frissen sült csirkét, és haladéktalanul tálaljuk.

Rostélyos serpenyőben sütve

Ez a “forgatós” módszer Harold McGee módszere, amelyet Heston Blumenthal is feldolgozott. Mindenképpen márványos (zsírerekkel átszőtt), szárazon érlelt hús kell hozzá, mely érlelést a hentesnek kellene elvégeznie (vagyis mi semmi estre se tegyük napokra mustáros étolajba).

Egy jó minőségű marhának nemcsak az egész gerincrészéből, hanem több más részéből is készíthetünk hirtelen sült sztéket. Magyarországon ma nem könnyű ilyen minőséget beszerezni, de lehetséges. Mi csont nélküli rostélyosból készítettük el (rib eye steak), amit a Nagycsarnokban szereztünk be.

szték fustol kicsi_1613.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

A technológia lényege: a serpenyőben készülő szelet sütését gyakran megszakítjuk azzal, hogy 15-20 másodpercenként megfordítjuk. Így a hús felszíne intenzív pirult ízt kap, a belseje nem szárad ki. A szelet 2-3 cm vastag legyen. Egy serpenyőben egyszerre mindig csak egy szeletet süssünk.

A serpenyőt kevés zsiradékkal füstölésig hevítjük (a zsiradék 1-2 milliméterrel fedje be az öntöttvas-serpenyőt). Beletesszük a hússzeletet, és miközben sül, lazán nyomjuk le, hogy ne párolódjon, hanem piruljon.

szteksutes kicsi_1629.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

A kicsontozott, 2-2,5 cm vastag rostélyost kb. 20 mp-enként fordítjuk. Ha véresen szeretjük, akkor négyszer, ha kicsit jobban átsülve, akkor ötször, ha még jobban, akkor hatszor (ez utóbbi már nem ajánlott, mert szívós lesz az állaga). (Gyakorlott hússütő hüvelykujjal finoman nyomkodja, és a ruganyosságból állapítja meg a készültségi fokot.) A hús felületén 1-2 mm kéreg keletkezik, a belseje a kívánatos félangolos.

Ezt követően tányér fölé helyezett rácsra tesszük a szeletet, és alufóliával lazán betakarva langyos helyen 5 percig pihenni hagyjuk. Pihenés közben is megfordítjuk.

A pihentetés talán a legfontosabb fázisa a szeletben sütésnek. A hő ilyenkor egyenletesen eloszlik: a nedvek, amelyek eddig a hő hatására a belső rész felé kényszerültek, most kifelé igyekeznek, hogy a feszültség csökkenjen.

Eközben lassan, egyenletesen eloszlanak a hús belsejében. A hő- és szaftmozgás “készíti el” véglegesen a húst. Akinek van maghőmérője, az láthatja, hogy a maghőmérséklet a pihentetés alatt folyamatosan emelkedik (vagyis nem csökken, hanem nő).

sztek kicsi hagymaval_1656.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Tálalás

A húst éles késsel függőlegesen csíkra vágjuk, majd a szeletet eredeti formájára visszaigazítva tálaljuk, hogy a belseje ne száradjon ki, míg az asztalhoz ér.

Sokan kedvelik sült burgonyával, de kiváló garnírung az egyszerű zöld saláta (Baszkföldön az Etxebarri nevű Michelin-csillagos grillházban így tálalják), melegen ajánlható hozzá a hámozott sült paprika. Mi készítettünk hozzá serpenyőben pirított hagymát is.

Csem. ser. kar.

A szocialista vendéglátóipar országszerte szinte teljesen azonos indigózott étlapjain a hentes borda és a brassói mellett az egyik legkitartóbb szereplő volt a csemege sertés karaj a pirított burgonyával és a párolt káposztával, köménymagos pecsenyelével (csem. ser. kar. pir. burg. pár. káp). Ez az étel inspirálta az alábbi verziót.

karaj egyben elosutve kicsi_1237.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Előkészületként 2-3 hámozott-magozott paradicsom húsát fél cm-es kockára vágjuk, és leöntjük forró olajjal. A paradicsomból nedvek távoznak, feszesebb koncentráltabb lesz az íze. Ezzel ízesítjük majd végül a mártást.

Lényeges, hogy olyan karajt vegyünk, amelyen van még vékony réteg zsiradék. Nagyobb darabban, csonton sütjük (0,5 kg-nál ne legyen kisebb a darab). Fontos a gyakori locsolás (a sütőajtó nyitogatása a megadott hőmérsékletbe be van kalkulálva).

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük (legalább 20 perc). A karajdarabot közben serpenyőben 30 g vajon és 1 ek olajon kis lángon körbepirítjuk – lassan, türelmesen, míg egyenletes színt nem kap. (A vaj lehetőleg épp csak habozzon mindvégig, semmi esetre sem égjen meg.) Ez körülbelül negyedóra. Hozzáöntünk kevés folyadékot: 2 ek fehérbort és 2 ek vizet, a lepirult fehérjéket feloldjuk, felkaparjuk.

A karajdarabot hőálló cserépedényben tesszük a sütőbe, 4 kisebb fej finomra vágott hagymát, 2 evőkanálnyi finomra vágott szárzellert és ugyanannyi finomra vágott karottát adunk köré, néhány szem szegfűborsot, kávéskanálnyi pirított köménymagot hintünk bele, végül hozzá öntjük a serpenyőből a folyadékot.

A húst 10 percenként locsoljuk, minden alkalommal másik oldalára fordítjuk (függőlegesre is). Ügyeljünk rá, hogy a hagyma ne égjen meg, egyenletesen karamellizálódjon. Szükség esetén folyadékot adunk hozzá, de mindig csak evőkanálnyit.

karaj talalva kicsi_1301.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

40 perc elteltével a sütő hőmérsékletét 100 °C-ra mérsékeljük. A húst kávéskanálnyi levendulamézzel kenjük be, ettől kezdve 5 percenként locsoljuk további 20-25 percig.

Kivesszük a sütőből, fóliával lazán letakarva 10 percig pihenni hagyjuk. Tálaláskor lehántjuk a csontról.

Garnírung
A sós-köményes vízben főtt apró szemű burgonyát kihűtjük. Tálalás előtt tepsivel vagy nehéz lábossal kissé szétlapítjuk. Kevés zsiradékon, igen lassan mindkét oldalán 10-10 percig sütjük.

lapitott burgonya kicsi_1222.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Tálalás

A húst levágjuk a csontról, vastagabb szeletekre vágjuk, előmelegített tányérra tesszük. A hagymás pecsenyelébe belekeverjük az olajtól leszűrt paradicsomkockákat, és a mártást a húsra és mellé kanalazzuk, körberakjuk burgonyával. (A fogásban a karamellizálódott édeskés hagyma helyettesíti a párolt káposztát.)

(A szöveg nagy része megjelent a Magyar Konyha 10. számában)

77 komment

Címkék: hús magyar konyha

Kommentek:

Before 2011.12.17. 19:17:14

Ajjaj...
Azt hittem, nem vagyok éhes! :)

Fiskális 2011.12.18. 01:01:05

Hát ez nagyon hasznos kurzus volt, köszönet érte. Most talán idő is lesz kipróbálni valamelyiket.
Bár meg kell mondjam néhány metódust megközelítőleg már alkalmaztam, innen-onnan összeszedegetve, saját tapasztalatokkal dúsítva.

A sertéskaraj egyben-hez ajánlom a fokhagymás (vékonyra vágott fokhagyma gerezdekkel) megtűzdelést kipróbálni.

A lassú sütés pirítással módszerrel készült oldalasnál nekem nagyon bejött a paradicsommal ízesített szilvás szójaszós, fűszerezve.
A paradicsompasztát és az édes szilvás szójaszószt olívaolajjal kikeverem, kis almaborecettel és borssal ill. koriander őrleménnyel fűszerezem, s ecsettel a magasabb hűre kapcsolt oldalasra kenegetem. Amikor karamellizálódik rajta, de még vörösesbarna csak, akkor veszem ki, s deszkán fólia alatt várok vele, a levéből mártást készítek alá.
(Ha valaki szereti, a kencébe tehet csili-pelyhet is, nem rontja el.)

Tanúsító 2011.12.18. 06:49:43

Szeretem a nagy szakácsokat, ételfotósokat, de nem szeretem, ha a sült csirke püspökfalatján ottfelejtik a zsírzót!

patakypeter 2011.12.18. 12:25:14

@Tanúsító: Helyt adok!

MBTBD 2011.12.18. 13:07:01

@Tanúsító: @patakypeter: "nagy szakácsok" csirkénél nem felejtik ott, hanem ott hagyják. Van persze, aki kivágja. A francia szakácstankönyv (La cuisine professionnelle) is csak a kacsánál teszi kötelezővé a kivágást.

medvedr 2011.12.18. 18:49:40

20-30 percig 38 fokos maghőmérsékletű lazac az nem veszélyes? Ez egy jó kis elődúsításnak tűnik nem hőkezelésnek. Pld a Salmonellák hőmérsékleti optimuma 35-37 C fok. Nagyon kevésnek tűnik az az egy fok különbség, ráadásul ha csak egy fokot téved a maghőmérő akkor könnyen lehet, hogy dúsít. Ennél sokkal biztonságosabb egy hidegen tartott lazacfiléből készült lazactatár, mert az nincs bedúsítva.

VKI 2011.12.18. 19:06:47

Blumenthal csirkéje is ide vágyakozik a felsorolásba. :)

Benikuty 2011.12.18. 21:46:32

@VKI: benikuty töltött dagadójáról már nem is beszélve;)

Dr.Drake.Ramoray 2011.12.19. 00:20:42

@MBTBD: Máskülönben, a képen még csupán pihen az állat földi maradványa, nincsen kitálalva. Nemde?
;-)

Hapcedli 2011.12.19. 10:54:43

@medvedr: hol található a Szalmon Ella? A 38 fok csak legbelül van...

Savior 2011.12.19. 14:25:49

@MBTBD: Konfitálásnál a sütőzsírral / olajjal mi történik utána? Újra fel lehet használni?

jEnci 2011.12.19. 14:47:17

Itt Angliában nem is láttam még másik sütési módot a steak-re csak ezt. Annyi a különbség, hogy itt nem szokták letakarni semmivel pihentetésnél, mert elég meleg van a tűzhelyek körül.

Különösen tetszett az a mondata a cikknek, hogy "semmi estre se tegyük napokra mustáros étolajba". Ezen jót mosolyogtam. :)

Mondjuk itt különösen érzékenyek a steak-re. Tavaly a cég tartott a személyzetnek tréninget arról, hogy honnan szerezzük be a húst, mennyi ideig érlelik, mivel etetik az állatot vágás előtt, mi hogyan sütjük meg, melyik sütési mód milyen... Utána még kóstoló is volt és egy papírt is kaptunk arról, hogy Angliában hogyan bontják a marhát.

MBTBD 2011.12.19. 16:02:06

@Savior: a konfitáló zsiradékot meg kell tisztítani, vagyis kiszedni belőle azokat a húsnedveket, amelyek konfitálás alatt váltak ki a húsból. (Ez kiváló természetes pecsenyelé, amit levesekbe, mártásokba jó, vagy zsírral kenyérre kenni. Csak nem tartós...) Ezután a zsiradékot sok mindenre lehet használni. Akár újabb konfitálásra, akár roseibni sütésre...

MBTBD 2011.12.19. 16:03:16

@jEnci: ők mivel etetik vágás előtt?

medvedr 2011.12.19. 16:30:53

@Hapcedli: Bárhol lehet. Nem csak a Salmonellát hanem mást is írhattam volna példának. Nekem egy kicsit lazának tűnik ez az egész. Pld az egyetlen általam ismert botulismus eset is zsírban eltett kacsához kapcsolódik. Nem a zsírban eltevés önmagában volt a hiba, hanem szennyeződött. Mindenesetre ez a 38 fok szerintem túlzás, vagy valamit jócskán félreértek, Te viszont kurva okosnak tartod magad szerintem, minimális élelmiszerhigiéniai ismeretekkel vagy azzal se.

málnási 2011.12.19. 16:41:55

@MBTBD:

fájdalomcsillapítóval .)

medvedr 2011.12.19. 18:09:10

@MBTBD: Vágás előtt 24 órával megvonják a takarmányt. Különöző fajtaszövetségek más és más befejező táplálást javasolnak. Tudomásom szerint, általában a legelőn tartott állatokat szemes takarmányra (abrakkeverék) állítják át,a konkrét összetétel és a befejező táplálás időszaka a tartástól fajtától, de még az évszaktól is függ. Az átállításnál nagy óvatossággal kell eljárni, a hirtelen takarmányváltoztatás káros hatásainak kiküszöbölése érdekében. A befejező táplálásra fogott állatok zsiradéka egy kicsit sárgásabb színű, illetve kedvezőbb a hús érése, mert az izmok glikogénben gazdagabbak. Természetesen ez a tartó költségeit növeli.

Benikuty 2011.12.19. 19:25:49

@medvedr: azt hiszem, megetetik velük a hatósági állatorvost. A hús minőségén már úgy sem ront semmit, legfeljebb zsugorodik az agyuk.

jEnci 2011.12.19. 19:32:38

@MBTBD: akkor 3 különböző steak volt az étlapon és mindegyik máshonnan jött. Valamelyik 100 nappal vágás előtt csak füvet kapott, a másik fajta meg csak takarmányt. Az érlelési idők is különbözőek voltak: rump: 21 nap száraz érelelés, ribeye: 7 nap száraz érlelés a csonton, 14 nap levágva a csontról. Az érlelés után szállították éttermeknek tovább.

Most csak egy fajta steak (ribeye) van az étlapon és a szállító is más, de erről komolyabban nem érdeklődtem még.

muskotály küvé 2011.12.19. 19:43:33

@jEnci: nektek is kéne egy éttermet nyitni Pesten :)

muskotály küvé 2011.12.19. 19:47:05

@medvedr: És mi van a 20 fokos maghőmérsékletű gravlax-szal, vagy szusival? Gondolod, hogy 50 fokos közegben a szalmonella 20-30 perc alatt ennyire veszélyes mértékben elszaporodik?

jEnci 2011.12.19. 19:52:39

@muskotály küvé: jól esik, hogy ezt írod, de ez még nem aktuális. :)

muskotály küvé 2011.12.19. 19:54:37

@jEnci: na jó, addig is elég, ha küldtök egy kis húst :)

medvedr 2011.12.19. 19:55:02

@Benikuty: A vágás előtti takarmányozás a húsfajtáknál jellemző. Az a selejttehén hús, amire gondolsz annak az alapanyaga egyszerűen elmegy a vágóhídra. A hatósági állatorvost nemigen lehet feletetni velük mert tilos, csak növényi eredetű takarmányt kaphatnak. Az agyuk teljesen rendben van, ezt nagyon sok pénzért vizsgáljuk a prion hiszti óta teljesen feleslegesen, de nem kaptunk könnyítést. Szóval nyugodj meg bizton állíthatjuk az agyuk rendben van. És a tiéd?

MBTBD 2011.12.19. 20:13:20

Szalmonella sok mindenben előfordulhat: csírákban, kéksajtban, krumpliban, paradicsomban, osztrigában, csirkében, halban. De: elsősorban a nagyüzemi módszerekkel előállított termékek és a gondatlanul kezelt termékek érintettek. Részben bizonyos természetes vizek is - például a Nílus.

A lényeg az, hogy aki alacsonyabb (az étel és annak élvezhetősége szempontjából ésszerű) hőmérsékleteken dolgozik, az használjon jó minőségű alapanyagot és dolgozzon tisztán, így eleve jóval kisebb a rizikó.

Egy másik szempont: ha van fertőzés, az általában a húsok-halak külső felületén összpontosul.

Ezért ajánlható a szuvidálás előtti rövid elősütés vagy pörzsölés. Amerikában, a hamburgerek és tatárok egyik hazájában pedig azt javasolják, hogy darálás/vagdalás előtt a hús külsejét lángoljuk körbe lángszóróval.

Nathan Myrhold a Modernist Cuisine c. könyvében az ételkészítésekhez megadja a kulináris szempontból ésszerű maghőmérsékleteket. Ugyanakkor azonban (!) felhívja a figyelmet arra, hogy ezek nem esnek egybe az amerikai FDA ajánlásaival.

A halaknál három készültségi fokot ad meg.

Ez a pisztrángnál pl. így néz ki: 37 fok maghőmérsékletnél “alig készült” (barely cooked) 40 fokon lágy-szaftos (“tender”), 46 fokon “feszes” (firm)

A pisztráng 48 fokos maghőmérsékletnél már szirmaira szétesős, a kötőszövetek teljesen kicsapódnak, kiolvadnak, kellemetlen íz keletkezik.

Különösen visszataszító tud lenni a túlkészült lazac íze.

A norvég lazacról annyit, hogy a norvég állam statisztikákkal alátámasztva, gyakran hangsúlyozza, hogy országuk a világ egyik legszalmonellamentesebb övezete. Palotás Péterék Norvégiából hozzák a lazacot.

medvedr 2011.12.19. 21:52:47

@MBTBD: A Salmonella bedobása az én hibám. Hangsúlyozni szeretném, hogy a 38 C. fokos hőmérséklet egy szaporodási optimum. Azt gondolom, ha ezen tartják 20-30 percig a halat, a nem a közvetlen felületen levő baktériumok, szaporodásnak indulnak. Ha van fertőzés. A helyzet jobb, ha csak a felületi szennyeződésből származó baktériumpok vannak a felületen, mert ezeket eléri az 50 fokos olaj. Attól függ minden milyen volt a kiindulási flóra, és mennyire van a felülettől távol. Mekkora, milyen vastagságú és milyen mikrobiológiai állapotú filét konfitálnak. Ettől függetlenül nekem ez a 38 fok gáz, mert a legtöbb élelmiszerfertőzést -mérgezést okozó baktériumfaj, hangsúlyozom nem csak a Salmonella, hőmérsékleti optimuma valahol itt van. Értem, hogy nem steril, vagy konzerv ételt akarunk enni, de ez valahogy így nekem nem fér bele. Nem vagyok konyhatechnikai szakértő, de nem látom biztonságosnak. Az FDA álláspontja is eltér ettől, az ön által említett szerző szerint.
Egy további megjegyzés az idézettekhez: A 37 fok és a 46 fok pusztulási kinetika szempontjából óriási különbségű. Egy nem spórás baktérium z értéke (a total pusztulási idő egy nagyságrendnyi csökkentéséhez szükséges hőmérséklet emelkedés) 5 Celsius fok körül van. Eből következően a "firm" kb. két nagyságrendnyi pusztulást eredményez. Kétlem,hogy ezt a "barley cooked" dolgot egy az egyben így csinálják, pld amerikai vendéglőkben, de lehet. Mindenesetre, ha gondot okoznak és eltértek az FDA ajánlásoktól, komoly zűrben lesznek- kártérítés és jogi helyzet szempontjából. Amit ön felsorolt jó minőségű alapanyag, tisztán dolgozás, felületi hőkezelés, stb. kívánatos, de sajnos nem elegendő. Többek között ezért is vannak a hőkezelésre és a hőntartásra kidolgozott ajánlások. A Campylobactertől, pld. Norvégia sem mentes. Ettől az említett úrék még kiváló lazacot hoznak, de képletesen szólva: a fejükre is borítanám, ha megtudom, hogy így "barley cooked" adják fel nekem. Ez mindössze a magánvéleményem. Annyi rálátásom van a dologra, hogy kérdéseket tegyek fel, és elgondolkozzak, szigorúan nem kulináris élvezeti szempontokat vizsgálva. Az idézett maghőmérsékletek kulináris tartalmáról nem tudok vitatkozni, de biztonságossági szempontból kételyeket ébresztőnek találom ezt a "barley cooked" dolgot.

Benikuty 2011.12.20. 05:59:54

@MBTBD: azokat az ésszerű maghőmérsékleteket megtudhatnánk? Engem nagyon érdekelne, köszönöm!

Benikuty 2011.12.20. 06:05:53

@medvedr: megnyugodtam. Viszont a humor központodat nézesd meg specialistával, talán még megakadályozható a további sorvadása.:)

dezso 2011.12.20. 13:56:49

@medvedr: Az a helyzet, hogy a coliform baktériumok egy 1985-ös tanulmány ( www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2129483/?tool=pubmed ) szerint (és az általános laboratóriumi tapasztalat szerint egyaránt) 35 fokon nagyjából fél óránként osztódnak egyet. Viszont a lag time (a "nyugalmi" állapotból a megfelelő körülmények esetén ennyi idő múlva indul osztódásnak az adott kultúra) kb. 1 óra, vagyis a jelzett időtartam (összesen másfél óra) múlva szegény szalmonella már a gyomorsavakkal küzd, ahelyett, hogy osztódna. 10 fok alatt (lásd hűtőszekrény) pedig gyakorlatilag nem szaporodik. (Persze, ha eleve az infektív dózison fölül van a számuk a lazacban, az baj.)

medvedr 2011.12.20. 14:58:46

@dezso: Ha az infektív dózis felét tartalmazzák már akkor lehet baj, korántsem biztos hogy rögtön megeszi valaki 1 órán belül:) Komolyra fordítva: Az infektív dózis rendkívül tág fogalom, más egy gyermeké egy egészséges felnőtté vagy egy valamilyen betegséggel küzdő egyéné. Salmonella még lassabban nő. Egy baktérium kolóniára vonatkózik a generációs idő ez nem egy flórára sztem. Egy flóra száma az időben folyamatosan nő , -különböző kolóniákból áll-(növekedési fázisban) hőmérsékleti optimumon gyorsabban nyilván. A csontozó teremhőmérsékletére vonatkozó szabályozás az idézett cikk javaslata ellenére nem enyhült. Most is <12 fok, tudomásom szerint nem csökkent.

dezso 2011.12.20. 16:22:15

@medvedr: igen, ezért nem beszéltem arról, hogy mennyi az infektív dózis (egyébként aránylag nagy, legalábbis a hasonló módszerrel elkapható egyes E. coli típusokhoz képest). Amúgy a generációs ideje a Salmonellának nem is túl hosszú (fél óra), sőt. Egy melegebb szobában estétől reggelre komoly dolgokra képes.

Fiskális 2011.12.20. 17:45:49

Itt mondom, mert ez az aktuális post:

láttátok már?

alinea.hu/simai.php

"A neves drámaíró, Simai Kristóf több mint 210 éve egy szakácskönyv írásába fogott – ami azonban sohasem jelent meg. A kézirat szerencsére fennmaradt, és a szerző szándékát beteljesítve most megjelenik. Igazi gasztrotörténeti érdekességről van szó: itt találkozhatunk először kukoricás recepttel, itt olvasható a paprika és a paradicsom használatának első feljegyzése is."

málnási 2011.12.20. 18:25:02

@Fiskális:
nem lesz nyerő egyelőre. beleolvastam, rántás, rántás hátán. most meg a nyers hal a menő. :)

Hapcedli 2011.12.20. 20:16:01

@medvedr: hát valóan nem vagyok egy élelmiszerhigiéné-fetisiszta... :D
Sok évvel ezelőtt úgy állapítottam meg, lehet-e fenolos bukéjú húsra számítani egy konyhára esélyes süllőben, hogy a Dunából kifogott élő halat megszagoltam és megnyaltam. Ha nem produkálta a kívánatos organoleptikus semlegességet, ment vissza...

Before 2011.12.20. 21:43:52

@Hapcedli: ez sok mindent megmagyaráz... ;D

medvedr 2011.12.20. 23:46:48

@Hapcedli: Ez igen!:)) Amikor először láttam TV-s horgászműsorokat, abban a visszaengedés előtti hal megpuszilástól is a hideg kirázott. Én is horgásztam, de a tiszai tájon, holtágakon, ott ilyen probléma (fenolos íz) nem volt. Azért gondolom a többi horgász nézett boci szemekkel, ha látta a mutatványt.

málnási 2011.12.21. 09:50:10

@Hapcedli:
és ez a nyalakodás, melyik ivarú hallal esik jobban, barátocskám? :))

Hapcedli 2011.12.21. 10:36:24

@málnási: csókoljon meg téged a békafejű géb! :D

MBTBD 2011.12.21. 11:19:34

“nem lesz nyerő egyelőre. beleolvastam, rántás, rántás hátán. most meg a nyers hal a menő. :) “

Ami a rántást illeti:

Egyelőre csak tallózgatunk, de szelektív, szemellenzős látásmódunkkal sorra találunk olyan ételt, ami rántás nélkül készül (pl. “sült alá levet készíteni” (477) “sült nyúl” (484) “heringlév” (469) “káprilév” (476) stb. stb)

A könyv modernségére jellemző egyébként, hogy alaplevet használ, ami a költséghatékony tömegétkeztetés égisze alatt teljesen eltűnt hazai konyháinkról, illetve átment leveskockába. Mint ahogy a pecsenyelé a tankönyvben lisztes-zsíros paradicsomopürét jelent. Ez a mai “józan” gyakorlat.

Hogy pontosak legyünk: összességében elég kevés a rántásos megoldás a könyvben, s ott is hangsúlyozza, hogy KIS lisztet, KEVÉS rántást használjunk

Ami a nyers hal (Magyarországot összességében alig érintő) divatját illeti:

Valóban világszerte elterjedt a szusik-szasimik olcsított változata (ha erre célzol). Nálunk plazákban és running sushikban védőgázas vagy mélyhűtött alapanyagokból, rossz rizzsel, hanyagul elkészített, életlen késsel nyiszált dolgok ezek.

Vagyis egy étkezési kultúra terméke ugyanarra a sorsra jutott, mint a jó hamburger, a kiváló pizza vagy éppenséggel a Hungarian gulash. Lezúzták. Ami igazán divat nálunk , az a kínai gyorsbüfé és a főzelékfaloda (itt valóban van némi rántás a rántás hátán).

A tiszta, természetes vízből származó hal jó – sütve, párolva, grillezve, bizonyos fajtái pedig nyersen is. Különösen ha kifogása után hozzáértő emberek bánnak vele, s ezt követően e célra nagy gonddal készített késsel, értően szeletelik (hogy felülete olyan legyen mint a márvány) hűvösen de nem túl hidegen tálalják.

Ha pedig arra célzol, hogy jó konyhákon kíméletesen (alig hőkezelve) készítik a friss halat, rákot akkor szem elől téveszted, hogy ez nem „divat”, hanem az alapnyag természetéből adódik. A jó alapanyag ízén ugyanis nincs elfednivaló.

Off: Érdekes, hogy a Simaiban bizonyos ételekről és technológiákról nyilvánvaló, hogy akkoriban része volt a honi gyakorlatnak, másokról viszont felmerül, hogy a szerző korabeli külföldi szakácskönyvekből vette át – s nem igazán gyökeresedhettek meg Magyarországon. És nemcsak azért, mert ez a könyv kéziratban maradt, hanem mert évszázadokon át nem látjuk nyomát a továbbiakban. Ilyen pll. a rizottó. Ebben a kötetben elég szabatos rizottóleírás van (“rizskása csontvelővel”) – ahhoz hasonló, ahogyan ma is készítik Milánóban. De ilyen a crème brulée megfelelője is (“sült tej” 120.)

málnási 2011.12.21. 12:45:13

@MBTBD:
óh, köszönöm a kimerítő reakciót, de ezt már lejátszottuk. annak ellenére, hogy ettem már jó "nyers" halat. még áll a véleményem, hogy nyers halat egyen aki hajótörött. :)

a rántás témában most nem lovagolnék azon, hogy a rántás-rántás hátán akkor is igaz lehet, persze csak elméletileg, ha egyébként még száz recept meg anélkül van.
azt viszont nevetve fogadom, hogy ottan csak KEVÉS lisztről van szó, meg KEVÉS rántásról. nem szoktatok ti ilyen különbségtétellel élni, és főleg nem az itteni lihencek, hanem legéppuskázzátok a liszt mennyiségétől függetlenül a rántásozó balgát. tipikus érv a rántással szemben az extremitásig menő főzelékfalodákat említeni.
na, nagyon komolyan ne vegyétek amit írtam, mert ti is lesztek még a lisztes sűrítés apologétái, mikor annak világdivatja röneszánszosodik. :)

Fiskális 2011.12.21. 14:35:37

@málnási: Egy régi arab tudós kéziratában olvastam valahol :-), még a múlt században (S legyen a rántásról pediglen ennyi elég): "... mindent lehet, vagy majdnem mindent, csak nem más minden kárárára, kizárólagosan, eltúlozva. Olykor, néha, kissé és keveset még a keserű is édesít, s a bánat is feloldozás, ha nem sok és nagy oka van."
(Ha valaki megkérdi a tudós nevét konkrétan, el fogom igazítani, de nem eltúlozva a dolgot :-))

Benikuty 2011.12.21. 14:40:01

Azt kérném,-nyilván sok más olvasót ideértve,-a maghős kérdésre térjetek vissza, mert nagyon fontos, főleg azoknak adván szamárvezetőt akik nem rendelkeznek komoly gasztro könyvtárral...nyilván ez egy önálló postot ér.

Hapcedli 2011.12.21. 14:55:55

@Benikuty: ez a "maghős" jó szó, pl.: nagy magyar maghős = kiemelkedő spermadonor hazafi (?)
Amúgy miből gondolod, hogy aki nem rendelkezik gasztro könyvtárral, maghőmérővel viszont rendelkezik?
Ebből is csak a magyaros barkácsolás lesz, majd durrognak szét a higanyos lázmérők... :)

MBTBD 2011.12.21. 15:48:30

@málnási: Csak névleg szólt neked a komment - azokat az olvasókat kívántuk tájékoztatni, akiket esetleg félrevezetsz.

Tehát még egyszer azoknak, akiket tényszerűen érdekel a dolog: a Simai kötet nem arról szól, hogy rántás rántás hátán, hanem egy rendkívüli történeti anyag.

Köszönet Fehér Bélának, aki a kiadását szorgalmazta - a kötet megér még több misét. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk karácsonyra.

ROBERTO 2011.12.21. 15:49:54

A "Rozmaringos olívaolajban konfitált csirkemell" esetében a tepsiben levő csirkemellre öntött olaj milyen hőmérsékletű? Elő kell melegíteni 80 fokra?

A "Rostélyos serpenyőben sütve" "forgatós" módszernél leírtak milyen módosítással alkalmazhatók mangalica karaj vagy tarja esetére?

MBTBD 2011.12.21. 16:24:29

@ROBERTO:
1/ a csirkére mi konyhahőmérsékleten öntöttük rá az olajat. (Egyébként azért van megadva a maghőmérséklet, hogy ellenőrizni lehessen a készültség fokát).

2/ tarjával esetleg meg lehet próbálni (nagy lángon kezdeni, majd a hőmérsélketet csökkenteni), karajjal nem érdemes

Benikuty 2011.12.21. 20:11:18

@Hapcedli: maghőmérőm van, könyvtáram e tárgyban nincs, mivel Ínyesmester az utolsó beszerzésem. További kellemes szótekerést, nélkülem.

café 2011.12.21. 22:01:10

A forgatós módszerrel kapcsolatban lenne két kérdésem. Az egyik kérdés: úgy tanultuk, hogy amikor steak-et sütünk kevés zsiradékon, akkor egy ideig (ami azért jóval több mint 20 mp) nem piszkáljuk a húst, hanem békén hagyjuk letapadva. A forgatós módszer ennek ellentmond. Ez nem okoz problémát?
A másik kérdés: szintén úgy tanultuk, hogy oldalanként 2-3 percet sütünk, ha közepesen átsült húst akarunk. A fent említett 4-5 forgatással azonban csak a fele idő jön ki. Az eredmény mégis ugyanaz lesz?

MBTBD 2011.12.22. 14:14:55

@café: A forgatós nem ellentmond, hanem más. Ez egy (nagyon jó) megoldás a sok közül. Elsősorban vörös húsokra alkalmazható, csirkéhez például nem javallott.

Füstölgően forró serpenyőben végezzük, s az állandó megszakítással folyamatosan karamellizáljuk a hús mindkét oldalát.

Az Ikarusban például az enyhén előpirított sztéket sütőbe teszik, és amikor a maghőmérséklet eléri a 47 fokot, akkor kiveszik, majd 5 perc pihentetés után (miközben a maghő tovább emelkedik) olaj és vaj meglehetősen bőséges keverékén, megdöntött serpenyőben fejezik be az elkészítést, folyamatos locsolás közben ("arroser").

Aki nem tud ennyire előkészülni, az 200 fokos sütőbe teszi az előpirított húst néhány percre, majd a fenti locsolással fejezik be.

MBTBD 2011.12.22. 14:45:59

@Benikuty:

nagy általánosságban:

halaknál 38-50 fok (tonhal és lazac a legalacsonyabb, angolna és rája, édes víziek közül a szürkeharcsa a legamagasabb spektrumban).

sztékféléknél vérestől a rozéig: bélszínnél 50-62, rib eye 54-60, báránynál 54-62, sertésfilé vagy karaj 58-62 fok.
Csirkemell: 58-59

Vagyis a halaknál durván 10 fokkal alacsonybabb az optimális maghőmérséklet mint a húsoknál.

Ha magas hőmérsékleten készítünk sülteket, akkor figyelembe kell venni, hogy pihentetés során a maghőmérséklet 5, vagy akár 10 fokot is emelkedik (ez elsősorban húsokra érvényes).

Sous vide esetében a legjobb az, ha 1-2 fokkal magasabb a vízfürdő hőmérséklete, mint az elérni kívánt maghőmérséklet. (Tovább tart, de biztos.)

Másik megoldás: 20-30 fokkal magasabb sütő- vagy vízfürdő-hőmérséklet mellett készíteni, és a kívánatosnál 3-5 fokkal alacsonyabb maghőmérsékletnél kivenni.

Mindez azonnali fogyasztásnál érvényes. A hosszabb tárolás külön történet.

Benikuty 2011.12.22. 16:38:22

@MBTBD: Köszönöm szépen a választ!

evernever 2011.12.22. 22:31:48

@MBTBD: Egy 25dkg pisztrángot kb hány percig és milyen hőmérségleten kell sütni a sütőben, ha nem akarom hogy 48fok felett szétessen?

MBTBD 2011.12.23. 13:51:12

@evernever: sok megoldás van pistrrángra.
Mogyorósi Gábor pl a hagyomány és evolúció versenyen a filézett pisztrángot bevajazta, feltekerte, 200 fokos sütőben 7 percig készítette.
A BSZ-en fent van az a metódus, amit süllőre szoktunk alkalmazni: lebőrözött szeletekre vágott filé kivajazott tányérba kerül, kevés só-bors, pár csepp citrom. Műanyagfóliával lefedve 80-90 fokos sütőben készül, míg üveges nem elesz (10-13 perc, nézni kell). Mindenféle pirított gombával jó.

A kisebb pisztrángot talán a legjobb egészben sütni: a szárazra törölt halat sózzuk-borsozzuk, belisztezzük, a felesleges lisztet lerázzuk. Vastag falú serpenyőben 20 g vajat 20 olajjal melegítünk, míg fel nem habzik, egy zúzott fokhagymagerezdet teszünk bele, egy szál kakukkfüvet, és habzó vajon sütjük 4-4 percig mindkét oldalát. (Lapáttal mindig megdöntjük, hogy valóban körbepiruljon.) Kivesszük, langyos helyre tesszük pihenni. A serpenyőbe adunk közben még 40-50 g vajat, amit enyhén megbarnítunk (mogyorószínűre), egy citrom levét belenyomjuk, ez lesz a hal mártása. Adhatunk hozzá frittírozott petrezselymet.

akos250 2011.12.23. 22:05:33

lelkes marharajongóként gyakran sütök steak-et. mint fentebb is említett a marhaszelet sütés esszenciája az érlelt hús. Hogyan kell(ene) háztartási körülmények között érlelni a marhahúst? Nekem mindig befaggyúsodik 10 nap után, ami mondjuk pirítással eltűnik, de a jó pihentetett hús, ahogy én láttam tapintásra száraz, enyhén kemény és sőtét színű. arra meg külön kívánsci lennék hogyan kell házilag szárítani, " vadnyugati kemény szárított marhahúst" készíteni. a tanácsokat köszönöm.

evernever 2011.12.24. 20:28:20

@MBTBD: Köszönöm a tippet, tökéletes lett az egészben sült pisztráng! További kellemes ünnepeket.

MBTBD 2011.12.24. 23:06:09

@akos250: A háztartási hűtőszekrény valójában nem alkalmas húsérlelésre. Az érlelést a hentesnek kellene végeznie.

Ha már feltétlenül mégis otthon, akkor vegyünk minél nagyobb darabot (min. 1,5-2 kg), pl. hátszínt. Vegyünk külön marhafaggyút, ebbe beburkolva, és zsírpapírba csomagolva a legjobb tárolni. Figyeljük, mi történik vele.

café 2011.12.25. 13:38:23

@MBTBD: Köszönöm szépen a választ. És rögtön kérdeznék még egyet. Sok szó esett a maghőmérőzésről. Amikor használom, mindig azon tanakodom, hogy nem csinálok-e rosszat a próbálgatással, hiszen utána egy luk marad, ahol kifolyhat a lé. Vagy ez túlzó aggodalom.

Vettem egyébként egy olyat is, amelyiknél a mérőt egy hosszú, de vékony fémdrót köti össze a kijelzővel, így a sütés előtt bedugom a húsba, és kint látom, hogy hol tart a hús a sülésben. Ez gondolom jó megoldás, nem?

Egyben kívánok kellemes karácsonyt!

MBTBD 2011.12.26. 10:38:04

@café: igen, ez jó megoldás. Lehet egyébként olyan maghőmérőt kapni, aminek nagyon vékony a tűje. Pl: a Greisinger GTH 1150 professzionális igényeket is kielégít. (Ezt kétféleképpen lehet használni: közvetlenül és kábellel is.)

medvedr 2011.12.26. 16:37:01

@MBTBD: Szerintem ennél a4-4 perces metódusnál a maghő 51-53 fok körüli.

MBTBD 2011.12.26. 17:27:31

@medvedr: a forgatósnál nem szoktak maghőmérőt használni, ez inkább tapasztalati módszer, "érzéssel" csinálja az ember, s a hús vastagságától is függ. Egyébként mivel extrém magas hőmérsékleten készül a hús (füstölgő vasserpenyőben), pihenés közben elég sokat emelkedik a maghőmérséklet. Ha már méred a maghőt, akkor 48-53 fok között jó abbahagyni, így emelkedik az ideális 53-59 fokra, mire elkészül.

medvedr 2011.12.26. 21:37:57

@MBTBD: Valamit félreérthetően fogalmaztam, elnézést! A 4-4 perces metódusnál a pisztrángsütésre (zsiradékban) gondoltam, amit tanácsként írt, itt a hozzászólások között.

Benikuty 2011.12.27. 15:18:40

@MBTBD: törpeharcsánál nagyon bevált:)

Benikuty 2011.12.27. 15:22:37

@medvedr: helyes. veréb tanítsa csak szállni a sasmadarat;)

Mr.Treeger 2011.12.29. 13:50:07

én már kizárólag a Keller féle páccal készítem a csirkét. Mindig tökéletes lesz.
Egy darabka vajat dobok a belsejébe.

Cirfandlia 2012.02.19. 20:29:07

A serpenyős roston sütésnél mikor és mivel célszerű ízesíteni a húst, mert erre nem tért ki az amúgy remek poszt?

muskotály küvé 2012.02.20. 09:47:46

Kipróbáltam a forgatós sztéket, a Budagyöngyében vásárolt, érlelt (méregdrága) ribeye-ból, salamoni módon 5-ször forgatva.
Jó lett, gyerkőcök belapátolták; már csak az a feladat, hogy feleennyiért kéne találni alapanyagot...
(Hozzáteszem, ugyanott vettem csirkecombot is; az árára nem emlékszem, de kifejezetten jó volt az is.)

ringsider 2012.02.20. 12:34:22

@Cirfandlia: klasszikusan só és bors...igazi puristák mást nem is adnának hozzá, egyébként jus-k, fűszervajak, mártások is előfordultak már ilyesmi mellett...:-)

Cirfandlia 2012.02.20. 13:09:31

@ringsider: ok, de a fontosabb, hogy mikor? :) Elég a sütés után, vagy akkor már nem hatol be a kérgen keresztül a fűszer?
Ha jóval előtte sózom akkor megkeményedik a hús nem? Szóval mikor?

ringsider 2012.02.20. 13:11:02

@Cirfandlia: az első fordítás előtt nem sóznám...de van aki rögtön sütés előtt sóba és borsba forgatja...ki kell próbálni...:-)

muskotály küvé 2012.02.20. 14:00:10

@ringsider: @Cirfandlia: sózni szerintem elég fogyasztáskor; de valami jó só kell, pl. Maldon.

Zb74 2012.02.22. 13:48:34

@muskotály küvé: Ilyen vastag szelet húst csak fogyasztáskor sózni, na ne már! Jó, hogy azt nem mondod, a pogácsát is csak akkor sózzuk meg, amikor esszük, a tésztájába meg véletlenül se rakjunk sót...;)

Az tiszta sor, hogy a hús nem állhat órákig, pláne napokig sóban, de szerintem a legjobb megoldás, ha közvetlenül sütés előtt belemasszírozzuk az ízlés szerinti mennyiségű sót, és ugyanekkor borsozzuk.

@post: Az olajban "konfitált" - 2x10 perces hőkezelésre lehet egyáltalán ezt a szót alkalmazni? - csirkemellnél indokolja valami, hogy pont olívaolajat használjunk? Magas hőmérsékleten történő pirításnál még megértem, az olívaolaj relatíve magas füstpontja miatt, de 75-80 fokos sütőben ez nem szempont. Ha már hazai alapanyag meg minden, akkor nem lehet hozzá jó minőségű napraforgóolajat használni? Nem Vénuszra és társaira gondolok, hanem kisebb olajütőből származó - akár hidegen sajtolt - napraforgóolajra. Vagy annak túl intenzív "szotyolás" íze van ehhez az ételhez?

muskotály küvé 2012.02.22. 17:25:19

@Zb74: bármilyen hihetetlen, a sótlanul sült hús utólag sózva nem sótlan... A Maldon só erre való, a szádban olvad el az étellel együt. (Kelttésztával a húst nem lehet összehasonlítani, az előbbinek az állagát is befolyásolja a só.)

Zb74 2012.02.22. 20:17:28

@muskotály küvé: Hiszek neked, de ha valaki esetleg valamiért nem akar olyan sót használni, amelynek kilója többe kerül, mint maga a rostélyos, annak mégiscsak az általam említett megoldást javasolnám illő tisztelettel. Az ugyanis bármilyen sóval működik.

Benikuty 2012.02.22. 20:38:29

@Zb74: ne feledd, hogy a sót nem kilószám esszük. Én egy kg Halen Moon sót talán négy éve vettem, és még van belőle, igaz a húslevesbe és a kolbászba nem azt szórom.

muskotály küvé 2012.02.23. 10:22:43

@Zb74: semmiképp ne higgy nekem, ez tapasztalat kérdése, és én sem sütöttem sok sztéket, de a són itt tényleg nem érdemes spórolni.

jose maria padilla 2012.02.24. 14:17:18

maldon só. nem kell valakinek? maradt egy fél doboznyi. jó, lágytojáson elmegy, amúgy majomkodás. :)
A Hagyomány és Evolúció főtámogatója: OTP Bank