Miután politológusként végzett a wisconsini egyetemen, rögtön eldöntötte, hogy szakács lesz.

Ettől kezdve éveken át Amerika és Európa vezető konyháit járta. Chicagóba hazatérve éttermet nyitott, s igen hamar a csúcsra került: ma a szakma meghatározó egyéniségeinek egyike.

Ha Michel Guérard – a nouvelle cuisine egyik vezéralakja – nem élne s virulna, azt mondhatnánk, Charlie Trotter az ő reinkarnációja, a Guérard-féle „fogyasztó konyha” (cuisine minceur) továbbgondolója.
Egyébként ő volt a 2007-es Madridfusión gasztrokonferencia egyik legszuggesztívebb előadója.

Charlie Trotter 1999-ben – már sikeres szakácsként – érdekes kihívással szembesült. Egyik törzsvendége, Roxanne Klein megkérdezte, nem tudna-e neki tisztán nyers hozzávalókból készülő menüt ajánlani.

Nem sokkal később szakács és vendég közösen elkészítette a Raw („nyers”) című könyvet, amely a maga nemében mérföldkő a konyhaművészet történetében.

A chicagói sztárszakács nagyon érdekesnek találta a feladatot: „Korábban is a zöldséget találtam a legizgalmasabb hozzávalónak. A változatosan elkészített természetes, nyers étel nagy erő, gazdagítja a konyha stílusát és kifejezőerejét. Ezt fontosnak tartom, mert a főzés az én szememben kommunikáció.”

A vendégeknek is tetszettek az étlapon megjelenő új, nyers ételek. Ehhez a Trotter-Klein szerzőpáros számos új technológiát kísérletezett ki. Például magok csíráztatását, áztatott magvakból „sajtok” készítését, zöldségek pácolását és részleges kiszárítását (dehidratálását), aminek következtében koncentrálódik, élénkül az ízük. Zöldség- és gyümölcslevekkel, esszenciákkal, pürékkel is kísérleteztek, ami által új dimenziókat kaptak leveseik, mártásaik.

Ha például hajszálvékonyra gyalult zöldséget (péládul karfiolt) olívaolajjal és kevés borecettel turmixolunk össze magas fordulatszámú robotgépben, ahogy ezt egy recept javasolja, akkor meglepően selymes és aromás krémlevest kapunk. Ehhez a karfiolleveshez Charlie Totter salátalevelet és lilahagyma-karikát ad – mindkét betét nyers, mégis „ízfokozott”. A hagymát enyhén sózott olívaolajas balzsamecetben marinálja két órán át, majd két és fél órán át szárítja 40ºC-on. Ezáltal elveszíti durvaságát, nemesebb ízt kap, de még mindig nyers. A salátalevelet pedig elég félóráig 40ºC-on szárítani: ennyi idő alatt kissé összetöpörödik, de szintén intenzívebbé válik az íze. A levesre e két betéten kívül néhány csepp hagymapáclé kerül, ezzel kész.

Ezután jólesik – különösen nyári hőségben – egy nyers „tavaszi uborkatekercs”, melyhez szójaszósz, fokhagyma, citromlé, finomra vágott chilipaprika, juharszirup keverékéből készül páclé. A töltelékhez a szakács ebben pácolja igen rövid ideg a vékony csíkokra vágott avokádót, répát, frissen reszelt kókuszt, retekcsírát, piros paprikát. A marinált vegyes zöldséget végül hosszában hajszálvékonyra gyalult uborkába göngyöli. Chilipaprikás szezámolajat csöppent köré, meghinti zellercsírával.

„Meggyőződésem, hogy a jövőben minden komoly szakácsnak, de az igényes amatőrnek is sokkal többet kell foglalkoznia a nyers és „élő” ételek elkészítési lehetőségeivel – mondja Charlie Trotter.” A Raw című könyv 2003-ban jelent meg, és a chicagói étterem étlapján azóta szerepelnek „nyers” menük.

Kristálytiszta íz al dente

„A mi konyhánk mindenekelőtt a kristálytiszta ízeket keresi. Olyan alapanyagokat használunk, melyek már önmagukban is kiválóak, ezért nem kell, nem is szabad túlzottan megfőzni vagy megsütni őket. Örülünk, ha megőrizzük eredeti tulajdonságaikat, s reméljük, hogy valamit még hozzá is tudunk tenni. Tulajdonképpen mindent többé-kevésbé al dente kívánok elkészíteni”. Így kezdte előadását Charlie Totter a madridi szakácskonferencia színpadán.

A Trotter-féle konyhán – ennek  megfelelően – a „hőkezeléssel” mindig a lehetséges minimumra szorítkoznak, minden műveletet – legyen az hámozás, vágás, fűszerezés vagy pácolás – a legutolsó pillanatban végeznek el, hogy minden maximálisan friss maradjon. A pácolás – ha van – igen rövid, legfeljebb néhány órás, máskor meg csupán az aromás páclében való megmártást jelenti.

Aki a tisztaságnak és egyszerűségnek ezt az útját járja, azt óhatatlanul megérinti a japán konyha, ahol vezérlő elv az „alig főzés”, és komoly kultusza van a kiváló, friss, szezonális alapanyagnak. Ennek illusztrációja volt a színpadon bemutatott japán ihletésű shabu shabu.

Ez egy japán társasági egytálétel. Az asztal közepén tonhal-erőleves (dashi) forr gyöngyözve – mint egy fondüedényben –, ebbe pálcával papírvékony marhaszeleteket, tofut, gombákat, zöldségeket mártanak a vendégek. Mindehhez kétféle mártást tálalnak: egy citrusos szójaszószosat (ponzu) és egy szezámkrémeset (goma dare). Az étel neve egyébként hangutánzó szó: a japánok ezt a hangot hallják, mikor a húst a forró lébe teszik, s a hús is épp annyi idő alatt készül el, míg kimondjuk, hogy „shabu-shabu”. Az étel az idők folyamán egyre „interaktívabbá” vált: marha helyett ma már készítenek hasonló módon bárányt, márványos húsú sertést, homárt vagy akár libamájat is.



A dekonstruált shabu shabu

Charlie Trotter a Madridfusión színpadán először egy klasszikus shabu shabut készített. Japán hajdinatésztával (soba) egészítette ki, amit hagyományosan hidegen tálalnak, s szintén ponzumártásba mártják.

Ezután „dekonstruálta” az ételt: azaz alkotóelemeire bontotta, melyeket aztán más állagban dolgozott fel, s új kompozíciót állított össze belőlük. Az alapanyagok maradtak, de az íz és az összhatás gyökeresen megváltozott.

Először siitake és más japán gombákból főzött tömény „földillatú” levet, amit szójaszósszal, újhagymával, chilipaprikával ízesített. Ebbe mártotta bele az áttetszően vékonyra szelt érett marhahúst, s lapos tányérra terítette, akár egy carpacciót. A vékony „hússzőnyegre” helyezett azután néhány kocka gombazselét, egy vékony, ropogós gombás tésztát (tuile), kanálnyi tofufagylaltot és kevés fagyasztva szárított (liofilizált) tofut.

A főtt tésztát itt hajdinacsírából készült kanálnyi saláta helyettesítette. Került még rá néhány hajszálvékony retekszelet, végül szezámos chiliolaj és néhány pikánsan csípős ehető virág. A közönség a hozzávaló öntet variálására féltucatnyi javaslatot kapott: adhatunk hozzá bazsalikomos, korianderes vagy tárkonyos, esetleg tofus vagy gombás olajat, citromos-szójaszószos szezámmagos vinaigrette-et.

„A recepteket csupán kalauznak szánom – írja Charlie Totter egyik könyve előszavában. – Bárhol el lehet térni tőlük, ki lehet cserélni, el lehet hagyni hozzávalókat. Adott esetben az egész receptet el lehet felejteni, mert a puszta fénykép is megihletheti az embert.”
Charlie a Fehér Házban

A szakács évekkel ezelőtt létrehozott egy alapítványt Charlie Trotter Culinary Education Foundation néven. Célja a kulináris ismeretterjesztés, vagyis az, hogy minél több fiatal ismerkedjen meg közelebbről a kulináris kultúrával. Charlie Trotter rendszeresen középiskolásokat vendégel meg éttermében. Ilyenkor részletesen elmagyarázza, mi hogyan készül, milyen nyersanyagokkal dolgozik a konyha, hogyan működik egy biogazdaság, milyen minőségi különbségek léteznek nyersanyagok közt, s miért. Az alapítvány ösztöndíjakat is oszt. Ennek érdekében ismét csak vacsorákat rendeznek, melyekre a potenciális adakozókat hívják meg. Egy-egy ilyen alkalommal több százezer dollár is összegyűlik. A szervezet munkája olyan eredményes, hogy Charlie Trotter nemrégiben a Fehér Házban kapott magas állami kitüntetést.
ChTrotter rákkocsonya 1 kicsi.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Rákkocsonya póréhagymával

Kocsonya
3 lap zselatin
2,5 dl rákalaplé*
3 póréhagyma fehér része párolva, 15 cm-es darabokra vágva
18 tisztított, belezett rákfarok, gőzölve
tengeri só, frissen őrölt bors

Felmelegítjük a (mindeddig sótlan) rákalaplevet, levesszük a tűzről. Feloldjuk benne a (hideg vízben öt percig áztatott, majd alaposan kinyomkodott) zselatinlapokat, és megsózzuk.

Enyhén bevizezünk egy szögletes terrinformát, kibéleljük műanyagfóliával (lógjon kissé túl a fólia a szélén). Az aljára lerakjuk a hosszában kettévágott párolt póréhagymákat, vágott felükkel lefelé, s kevés zselatinos ráklevet kanalazunk rájuk. Ha megdermedt, következő rétegnek hat rákot teszünk rá, erre újabb néhány kanál zselatinos ráklevet. Ezt még kétszer megismételjük. Ráhajtjuk a műanyagfóliát, s egyenletesen lenyomkodjuk, hogy a zselé minden rést kitöltsön. Éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Almás currymártás
1 közepes fej lilahagyma, finomra vágva
1 kávéskanál fokhagyma, finomra vágva
1 evőkanál olívaolaj
1 kávéskanál sárga currypor
1 alma hámozva, apró kockára vágva
1 dl víz
2 evőkanál zsírmentes joghurt
só és frissen őrölt bors

A mártáshoz kislángon, olívaolajon üvegesre pároljuk a hagymát és a fokhagymát (mintegy két perc alatt). Hozzáadjuk a curryport, s további egy percig kevergetjük a tűzön. Hozzáadjuk az almát és a vizet, és pár percig kislángon főzzük (míg az alma meg nem puhul).

Nagy fordulatszámú turmixban péppé keverjük, menetközben hozzáadva a joghurtot. Sózzuk, borsozzuk.

Édesköménysaláta

1 édeskömény, keresztirányban vékonyra gyalulva
2 kávéskanál édeskömény-levél
1-2 evőkanál citromlé, frissen préselve
só, frissen őrölt bors

Az édesköményt összekeverjük leveleivel és a citromlével, sózzuk, borsozzuk. Tálalás előtt félórára hűtőszekrénybe tesszük.

Tálalás

1 evőkanál narancshús, a hártyák közül kivágva, nagyobb darabokra vágva
3 evőkanál édesköménycsíra (vagy más csíra)
frissen őrölt bors
1 evőkanál zöldfűszeres olaj**

Amikor a kocsonya megdermedt, kiborítjuk, s fóliástul másfél cm vastag szeleteket vágunk belőle (a fóliát az egyes szeletekről bontjuk le).

Édesköményt, narancsdarabokat, csírát, currys almamártást és néhány kávéskanyálnyi zöldfűszeres olajat** adunk köré.

Megjegyzés: a rákalaplé helyett használhatunk egy nem túl édes zöldséglevest is

Carabineros páncél kicsi.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

*Rákalaplé

18 rák feje és páncélja durvára vágva
5-5 dkg apróra vágott répa, salottahagyma, zeller, póréhagyma
2 evőkanál szőlőmagolaj
fél evőkanál paradicsompüré
1,5 dl fehérbor
0,5 dl száraz vermut

200ºC-os sütőben lapos tepsin kiterítve 40 percig pirítjuk a páncéokat és fejeket, míg aranyos színt nem kapnak. Közben olajon közepes lángon 5-6 percig pároljuk a zöldségeket.

Hozzáadjuk a paradicsompürét, további két-három percig pirítjuk. Felöntjük a borral, s további 5-10 percig hagyjuk forrni, míg a bor szinte teljesen el nem párolog. Hagyjuk kihűlni (így lesz tiszta a lé).

Hozzáadjuk a megpirított rákpáncélokat, s felöntjük 3,5 dl hideg vízzel. Felforraljuk, nagyon kis lángon félóráig alig gyöngyözve forraljuk. Levesszük, tíz percig állni hagyjuk, majd nedves, sűrű gézzel bélelt szitán átszűrjük. Ami fennmarad, eldobjuk.

Szükség esetén a levet még sűrítjük, hogy 0,25 l maradjon. Négy napig eltartható a hűtőszekrényben, két hónapig mélyfagyasztóban.

A hideg vízzel nedvesített géz lezsírozza az alaplevünket. Ha marad zsír a tetején, zsírpapírral itassuk le, mert a zsírpapír csak a zsírt szedi le, nem szívja magába az értékes levet.

** Zöldfűszeres olaj

két csokor friss snidling
egy csokor lapos levelű petrezselyem levele
3-4 dkg vízi torma (vagy rukkola)
1,2 dl szőlőmagolaj
0,5 dl csésze olívaolaj

A fűszernövényeket evőkanálnyi szőlőmagolajon, körülbelül két perc alatt közepes lángon megfonnyasztjuk. A zöld leveleket ezután szűrőbe tesszük, s rögtön jeges vízbe mártjuk.

Lecsöpögtetjük, majd durvára vágjuk, s enyhén kinyomkodjuk belőle a vizet.

Összeturmixoljuk a maradék szőlőmagolajjal és az olívaolajjal (3-4 perc), befőttes üvegbe öntjük, lezárjuk, egy napra hűtőszekrénybe tesszük. Másnap finom szitán átszűrjük, ami fennmarad, arra nincs többé szükségünk.

A lecsorgó zöld olajat hűtőszekrényben tároljuk (két hét után romlani kezd a minősége). Ebből 1-2 kávéskanálnyit használunk fel egy adag salátához.

Charlie Trotter's
816 West Armitage
Chicago, Illinois 60614

Trotter's To Go (Charlie Trotter ételei utcán át)
1337 W Fullerton Ave.
Chicago, IL 60614
 

One&Only
Palmilla Resort, Los Cabos, Mexico

Charlie Trotter néhány éve nyitotta mexikói éttermét, s már hivatalosan bejelentette, hogy előreláthatóan 2008 októberében nyitja meg újabb vendéglőjét Chicagóban, az Elysian Hotelben

„A szabadföldi organikus termékek íze összehasonlíthatatlanul jobb minden másnál. Jó tudni, hogy az ember romlatlan ételt eszik, ugyanakkor támogatja azokat a gazdákat, akik közvetlen kapcsolatban állnak a földdel.” (Charlie Trotter)

www.charlietrotters.com

„A sok vajjal és tejszínnel készülő mártásokkal ellentétben mi nem kívánjuk megváltoztatni vagy blokkolni a hozzávalók alapízeit, elvégre a mártás épp ezt az alapízt van hivatva támogatni.” (Charlie Trotter)