Valaha sokan ették és gyakran, a halat káposztával. Urak és szolgák, polgárok és földművesek meglehetősen mindennapos étele volt, sokáig számított hagyományos fogásnak Magyarországon is.
A csíkhalat a víz- és gazdaságföldrajzi változások tüntették el, akárcsak a zalai rákot. Az őshonos csíknak sok jó tulajdonsága volt: feszes, nehezen szétfőzhető húsából kiváló ragukat lehetett készíteni.
Például „fekete lévvel, borosan”, „káposztalében tormával” avagy „zsákvászonnal”. Ehhez a savanyú káposztát tiszta vízben főzzük, s „ha sós volna feletébb, szűrd el azt a levet, azután pontyikrát törd meg kalánnal, tedd a káposztába, vajat, kevés vöröshagymát beléepergelni, borsot, sáfránt, gyömbért”.

A csíkot ezzel az ízesített káposztával javasolja tálalni a Csáktornyai Zrínyi udvar kéziratos szakácskönyve a 181. oldalán (ahol a zsákvászonra való utalás egyébként sosem válik világossá). Ha csíkot nem is tudunk szerezni, pótolhatjuk angolnával melynek sok szempontból hasonlóak a tulajdonságai. (Magyarországon jelenleg könnyebben beszerezhető a füstölt tokhal erre a célra.)
A Balatonban megjelent angolnával nemigen tud mit kezdeni a mai magyar konyha, legfeljebb kiegészítő halként itt-ott belefőzik a halászlébe, néhány angolnarajongó paprikásfélét készít belőle. A hazai angolnaállományt meglehetősen alacsony áron olaszok vásárolják, Itáliában keletkezik a hozzáadott érték: olasz élelmiszeripari termék lesz belőle.
A világon minden szakácsnak lehetősége van azonban egyenletes minőségben füstölt angolnát beszerezni. A következő recepttel a csíkos káposztának állítunk emléket.
Rizlinges káposztaleves füstölt angolnás palacsintával
HIRESÉTEL Angolnás palacs_9600 kicsi.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
A leves
1 ek szőlőmagolaj
1 fej hagyma, finomra vágva
szalonnabőrke
1-2 szál csombor
150 g savanyú káposzta kicsavarva
1 szem burgonya hámozva
¼ l rajnai rizling
½ l szárnyasleves
½ kávéskanál magos mustár
3 dl tejszín
200-300 g vaj, jegesen
tüllzacskóban egy babérlevél, egy szegfűbors, három szem bors, két szem borókabogyó só
A hagymát olajon pároljuk, hozzáadjuk a szalonnát, a csombort, káposztát. Belereszeljük a burgonyát, röviden pirítjuk. Belekeverjük a mustárt, felöntjük a borral és a levessel. Belelógatjuk a tüllzacskót a fűszerekkel.
A folyadékot kis lángon felére sűrítjük, hozzáadjuk a tejszínt, s röviden továbbsűrítjük. Egyfajta híg krémleves lesz belőle.
Kivesszük a tüllzacskót, botmixerrel (nem teljesen homogénre) pürítjük. Sűrű szitán átszűrjük, a fennmaradó káposztát alaposan kinyomkodjuk, de nem paszírozzuk át. A burgonya megfelelően sűríti a levet (szükség esetén adjunk hozzá kevés hideg vízben elkevert kukoricakeményítőt).
A farce (finom püré) a palacsintába
150 g süllőfilé, 1 cm-es kockára vágva
1 dl tejszín
kevés citromlé, tabasco, só, petrezselyem
2 ek felvert tejszín
A palacsinta töltelékéhez lebőrözünk 15 dkg süllőfilét, a húst 1 cm-es kockákra vágjuk, enyhén sózzuk, néhány csepp tabascóval ízesítjük. A halat mélyhűtőbe tesszük, melléteszünk külön 1 dl tejszínt is. Egy órával később konyhai robotgépben a halat 10-20 másodpercig szakaszos módozatban cutterrel összevágjuk, hozzáadjuk a tejszín felét, röviden továbbkeverjük, majd a másik felét is hozzáadjuk. Citromlevet, sót, esetleg nagyon finomra vágott petrezselymet adunk hozzá. Addig keverjük, míg a krém szép fényes nem lesz. Végül két evőkanál felvert tejszínt keverünk bele.
Megjegyzés
Aromatizálhatjuk flambírozott birspálinkával, brandyvel, sherryvel, félszáraz tokajival is.
Vigyázzunk, a robotgép hamar felmelegíti a masszát, kicsapódnak a fehérjék, s ettől a halkrém (mousseline) gumis lesz. Vannak házak, ahol fél kg farce-ba két tojásfehérjét vagy egy egész tojást kevernek. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, több alkalommal kisebb adagokban készítsük el.
A palacsinta
A halpürével vékonyan megkenünk két hagyományosan készített sós palacsintát, a tölteléket meghintjük finomra vágott snidlinggel. Friss borsot darálunk rá, majd ráfektetjük a lebőrözött füstölt angolnát (helyettesíthetjük orosz boltban kapható füstölt tokhallal is).
A palacsintát feltekerjük, 160ºC-os sütőbe tesszük, körülbelül öt percre.
Amikor kész, kisebb hengereket vágunk belőle, melyeket ferdén kettévágunk, így állítjuk őket mélytányérba. A forró káposztalébe tálalás előtt vajat adunk, s még egyszer átkeverjük botmixerrel. Ezzel öntjük fel a palacsintát. Kevés snidlinggel vagy turbolyával meghintve tálaljuk.


Kommentek:
Grift 2010.06.22. 19:33:53
muskotály küvé 2010.06.22. 20:24:11
Gasper 2010.06.22. 20:30:34
Egy farsangi leves hiteles története
(a többit most nem másolom ide)
A. B. Normal 2010.06.22. 20:45:35
"Kiveszik őket a hideg vízből, és ahogy vannak, egyszerre a lihegő levesbe öntik őket...
Hej, micsoda zenebona kezdődik erre a konyhában!
A néma csík, amelynek hangját eddig még a halakkal beszélgető bibliai szentek sem hallották, a néma halacska a tüzes levesbe jutván, egyszerre megszólal, mégpedig olyan cincogó, visító kiáltással, mintha kisgyermekek sikoltanának segítségért. A visítás halk, fájdalmas zümmögésbe merül egy másodperc múlva, de ez az idő éppen elegendő az érzékeny asszonynépnek, hogy kimeneküljön a konyhából, százfelé futamodván a fájdalmas hang elől. Csak a tapasztalt öregasszonyok maradnak a káposztásfazék mellett, mert azt magára hagyni mégsem illik, mikor ilyen nagy munkát végzett, pillanatok alatt végezvén félszáznyi vidám, fürge életecskével."
Grift 2010.06.22. 21:02:39
Benikuty 2010.06.22. 21:17:53
ehran 2010.06.22. 21:19:17
Ray Tango 2010.06.22. 22:28:27
"Ilyen hogy csík, ebből én még ettem, magyar angolnának is lehetne hívni
- ez egy szaftos, nem kellemetlenül zsíros hal." :D
ikra 2010.06.22. 23:19:07
ehran 2010.06.22. 23:45:29
Hapcedli 2010.06.23. 00:57:56
Az angolnát nem csak füstölni érdemes, sütve (tökegyszerű módon, lisztbe forgatva) nagyon finom. Pörköltként viszont elég undorító tud lenni, különösen, ha nagyon zsíros példányból készítik.
dark future 2010.06.23. 02:45:08
Igen, Magyarországon az összes csík védett. Így néznek ki:
www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/mm/kornytud/termved/tgy4/csikok1.jpg
Cerika 2010.06.23. 06:43:08
A Dózsa féle parasztlázadás vége is hasonló volt. Nem cserélnék vele.
Sparhelt 2010.06.23. 07:59:22
gastrogaleri 2010.06.23. 08:13:58
MBTBD 2010.06.23. 08:37:27
Wiccamami 2010.06.23. 10:36:47
Gasper 2010.06.23. 10:47:10
Grift 2010.06.23. 11:12:02
na jó, de dózsa megérdemelte, míg szegény csíkhalak...
borzash 2010.06.23. 12:45:13
Fiskális 2010.06.23. 14:01:29
Pável 2010.06.23. 16:05:02
craigerone 2010.06.24. 01:31:55
Milyen klassz lenne tisztelt szerzőpáros, nemde?
Tervben van?
amuci 2010.06.24. 08:19:23
@Wiccamami: Ezt a kivéreztetés nem értem, mi mindíg csak nyúztuk, beleztük kész.
Egyébként fasírtnak egészen kiváló.
Hapcedli 2010.06.24. 20:23:03
-xpander- 2010.06.27. 18:36:35
nemvagyokmesterszakacs 2010.07.02. 02:36:51
Csíkokat valamikor a mezők árkaiban, főleg a Rókás környékén fogtunk. Nagy vesszőkosarakkal, kasitával meg kézzel is.
Az iszapból szedtük ki, ahol éltek. Akkor sok volt belőle, sokan ették.Szerettük, mert jó kemény és szálkamentes volt a húsa. Vödörbe, vagy vájlingba raktuk, sóval meghintettük, amitől olyan ficánkolásba kezdtek, hogy ledörzsölték magukról a nyálkás síkosságot. Aztán késsel fejbe vertük őket, és nedvesen akácfa hamuval fehérre dörzsöltük. Megmostuk, fejüket levágtuk, és kibeleztük őket. Többféleképpen fogyasztottuk.
Csík krumlilevesben, Csík lucskoskáposztában, Csík savanyú káposztával, Csík hordóskáposztában, Csík pirítva, Csík rántva, Csíkbefőtt"
Makay Béla receptes könyvéből. Az egyik kedvencem.
ekkerjoz 2010.07.02. 08:43:40
a gerinchúrt kell speciális angolnaölő eszközzel átvágni, különben feldarabolva is mozogna, kivéreztetni pedig azért kell, mert a vére mérgező
Hapcedli 2010.07.02. 10:20:55