Erős frontok szegülnek egymásnak a tekintetben, hogy végül is ki találta ki a cézársalátát, mely saláta legalább nyolcvan, ha nem száz éve szívósan védelmezi állásait a világ étlapjain. Az ötvenes években francia szakácsok Párizsban megszavazták, hogy ez volt az Újvilág legjelentősebb gasztronómiai találmánya.

Sokak meggyőződése, hogy Caesar (eredeti nevén Cesare) Cardini készítette először még az alkoholtilalom idején, egészen pontosan 1924-ben, amikor július negyedike, a nagy amerikai nemzeti ünnep épp egy megragadóan szép és verőfényes hétvégére esett.

A helyszín a mexikói Tijuana, ahová a prohibíció miatt tömegesen menekültek mulatozni Kaliforniából a híresek és szépek.

Amikor a nagy mulatozásban már majdnem teljesen kimerültek a konyha készletei, s a vendégek még mindig egyre csak jöttek, Cesare körülnézett, mit lehetne rögtönözni. Azt látta, hogy épp a salátából maradt a legtöbb raktáron.

Leveleire szedte, de az egyes leveleket egyben hagyta, hogy kézzel lehessen enni, a száránál fogva. Kenyérből apró kockákat sütött, s az egészet széles mozdulatokkal az asztalnál keverte össze olívaolajjal, majd épp csak átmelegedett, lágy tojással, valamint kevés Worcester-szósszal.

A mutatvánnyal elég jó hatást ért el, mert a közönségnek tetszett, hogy a séf személyesen kijön, s az emberek szeme láttára készíti el az ételt, akármi is legyen az.

A Cardini család máig élő legendáriuma szerint a levelek szárral kifelé kerültek a tányérra, hogy könnyű legyen kézzel enni őket, és került még rá parmezán is. Nem volt benne azonban szardella, ami ma már elengedhetetlen belőle.

Ez lett volna tehát a világ első Caesar’s Salad-je, melynek nyomán a Cardini család 1948-ban szabadalmaztatott egy eredeti receptet, s ma több mint egy tucat különböző salátaöntet van forgalomban Cardini's márkanéven.


E kedves családi legendának azonban vannak ellenlábasai. Például George Leonard Herter, aki több kötetet írt híres történelmi ételekről, szigorúan autentikus receptekkel. Szerinte Giacomo Junia találta ki az ételt 1903-ban, mikor a chicagói New York Caféban dolgozott.
És mivel jelezni kívánta, hogy az étel az ő révén olasz eredetű, Itália legnagyobb emberéről nevezte el, akit Julius Caesarban vélt felfedezni.





„Óriási tévedés, hogy Tijuanában találták volna ki ezt a salátát” – írja Herter. – „Tijuanában legfeljebb azt találták ki, hogyan kell a turistákat körmönfont szemfényvesztéssel elkápráztatni.” Tijuanában ennek ellenére (vagy éppen ezért) ma is tálalnak asztalnál kevert cézársalátát („ensalada Caesar per tradition”) a Hotel Caesar’s-ban, jelezvén, hogy ez az igazi, tiszta forrás.



Egyébként Julia Child – Amerika egyik legnagyobb hatású szakácskönyvírója – megerősíti, hogy gyermekként maga is járt Tijuanában az alkoholtilalom idején, s a híres Caesar’s-nél akkor már valóban óriási fatálban keverték a salátát olívaolajjal, s épp csak átmelegített, egyperces lágy tojást ütöttek rá, amitől az egész krémessé vált.

Aztán jött a fokhagymás, ropogós kruton, s ezt az élményt soha többé nem lehetett elfelejteni. (A „rövid” lágy tojás másik elkészítési módja: nyers tojást leöntünk lobogva forró vízzel, s tíz percig állni hagyjuk.)

Akárkié is a szerzői jog, a jó cézársaláta a mai napig alapvetően a hosszúkás formájú római salátából készül, mely roppanósabb, mint az egyszerű fejes saláta, ugyanakkor decensen kesernyés aromájával sokkal ízesebb, mint a jégsaláta.
 


Cézársaláta

1 egész tojás, 1 sárgája
1,5-2 dl szőlőmagolaj
0,5-1 dl olívaolaj
2 gerezd fokhagyma háromszor blansírozva, pürésítve
2-3 kanál szárnyasleves (vagy joghurt)
3 szardella, tejben kiáztatva, pürésítve
csapott evőkanálnyi mustár
csipetnyi só
fél citrom leve

A hozzávalókat az olívaolaj, a leves és a citrom kivételével magas keverőedénybe tesszük, botmixerrel sűrűre keverjük. Ezután keverjük bele kanállal az olívaolajat,
majd a levest (vagy joghurtot) és a citromot.



Kruton

10 dkg 6-7 mm vastagra szelt, jó minőségű fehérkenyeret vagy baguette-et kockára vágunk. Olívaolaj és vaj keverékében megsütünk egy szétlapított fokhagymagerezdet, de mielőtt megbarnulna, kivesszük. A zsiradékba dobjuk a kockára vágott kenyeret, aranybarnára pirítjuk. Konyhai itatósra szedjük, alaposan megszárítjuk. Visszaöntjük a szárazra törölt serpenyőbe, felmelegítjük, s még forrón meghintjük frissen reszelt parmezánnal.

Cézársali fekszik.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.

Tálalás

A levelekre szedett római salátát a tányérra tesszük, szárával kifelé, úgy, hogy mindegyik fölfelé domborodjon. Rákanalazunk kevés öntetet, meghintjük némi parmezánforgáccsal. Erre újabb réteg salátát teszünk, erre ismét öntetet és sajtot. Még egyszer megismételjük. Végül finomra vágott snidlinggel és krutonnal hintjük meg.