Blog.hu
Menü
A bűvös szakács

Martín Berasategui

2008.05.29. 20:36 MBTBD

Martin fekvő benéz A20W1070.jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
„Olyan ez, mintha az ember az ujja hegyével megérintené a csillagos eget” – mondta a baszk Martín Berasategui, mikor megkapta a Michelin harmadik csillagát. Ez 2002-ben történt. „Azelőtt a környékről, esetleg Franciaországból jöttek, azóta Tokióból, Berlinből, New Yorkból foglalnak helyet. No, meg Budapestről… néha.”

A Restaurant Berasategui San Sebastian elővárosában, Lasartéban található egy egyszerű, családias villában. A kör alakú étteremből a környező zöld dombokra látni, ahol hamisítatlan bukolikus hangulat uralkodik, épp kisbárányok vonulnak át a színen.


A rajongók egyszerűen csak úgy emlegetik, „Martín”. San Sebastianban a fotója nem egy tapasbárban is fent van a falon – Juan Mari Arzak és a többi csillagos baszk séf képének meghitt társaságában.

Amikor Martín a 2007-es San Sebastian-i szakácskongresszus színpadára lépett, olyan ováció fogadta, mint egy rocksztárt vagy egy amerikai elnökjelöltet.

Filmvetítéses ételbemutatóját többször szakította meg taps és hangos bravózás. Kultikus alakja a spanyol csúcsgasztronómiának, pontosan úgy, mint mint Ferran Adrià – akivel egyébként jó barátságban van.


Menü Lasartéban

A konyha üdvözlete egy törtfehér krémsajtra helyezett, enyhén füstölt tőkehalszelet, vékonyra gyalult szarvasgombával. Mindehhez kávéskanálnyi sós-édes grillázs.

Szintén üdvözlőfalat az őszibarack-gazpacho, melyben kagyló a levesbetét.

Martín étlapján mindig ott van az a klasszikus fogása, mely számos szakácsot megihletett, csúcséttermekben világszerte különféle variációkban készítik – épp úgy, mint egynémely helyi tapasbárban. Ez az a bizonyos libamájszelet (milhojas de fois gras), amely szerkezetére nézve leginkább a flódnira hasonlít, igaz, tészta egyáltalán nincs benne.


Hajszálvékonyra vágott zöldalma, gőzölt libamáj és füstölt angolna alkotja, régi változatában kétféle hagymalekvár is szerepelt, mára ez eltűnt belőle.

Tálaláskor konyhai lángszóróval hajszálvékony, roppanós karamellaréteget égetnek rá a tetejére porcukorból.


A tintahalleves egy koncentrált erőleves, benne „ravioli”. A ravioli itt nem más, mint egy áttetsző, vékony tintahalhús-csomagba töltött tinta (egyben kell bekapni, azonnal szétpattan az ember szájában), és egy tintahalropogós. A kis ételben négy textúra és három különböző hőmérséklet jelenik meg.

A citromfűvel aromatizált osztrigakocsonya osztrigahússal és savanykás almacsíkokkal érkezik. Jellegzetes Berasategui-féle pasztellköltészet a tányéron.



Nem kevésbé pasztell és nem kevésbé festői a következő kis fogás, amely a menü egyik csúcspontja. A füstölt angolnacsíkokhoz citromban marinált édesköményből készült zselé.
Angolnából készült „füstös” krém társul hozzá, továbbá egy currys, uborkás, tejszínes majonéz és egy kanál kaviár.


A „Tanyasi tojás” című étel elvontan értelmezendő – az idevágó ujjgyakorlat újabb variáció a 62ºC-on készült tojás sárgájára.

Ránézésre az étel egy zöldmártásos tükörtojást imitál. A zöldmártás úgynevezett „folyékony saláta” (egy zöldséges baszk egytálétel levéből, zöld fűszernövény-püréből és kevés tejszínből készül thermomixben). Ezen cékla olvasztott füstölt sajttal (baszk Idiazábel-sajt), majd erre kerül a tojás krémes sárgája, amit négyzet alakban hajszálvékonyra vágott tokaszalonnával takarnak le. Végül öt pötty szarvasgombakrém kerül rá. Újabb tanulmány arról, hogyan lesz a rusztikusból szubtilis.

A meleg őszi gesztenyekrémlevesben gombák, pirítós, kis darab alig átlangyosodott galambhús és „őszi csírák”. A tavasz az őszben poétikája.


A vörös márna fogást Martín Berasategui japán eljárással készíti, melyet egyébként a szakácskongresszuson is bemutatott. A pikkelyezetlen halszeletet bőrével fölfelé szita hátára fekteti, s leönti lobogva forró olívaolajjal. A pikkelyek „felpattogzanak”, a hal húsa átmelegszik, s mire az előmelegített tányéron kiér az asztalra, épp megfelelő.


 
A galambmell a ház állandó szereplője. Puhára főtt malacfüllel, pecsenyelével és bazsalikomos, zöldcitromos almamártással tálalják. Máskor balzsamecetben főtt cseresznyével és karamellizált almával, amihez thermomixben készül a sajtmártás.

A galambmell sok szempontból 50ºC körüli maghőmérsékleten a legjobb, efölött hamar kesernyés, "májízű" lesz. Martín Berasategui korábban 65ºC-on készítette vákuumban hét percig, majd tálalás előtt 250ºC-on sütött rá 15-20 másodpercig. Újabban 62ºC-on készíti 10 percig, ezután a galamb konyahőmérsékleten várakozik, s tálaláskor forró serpenyőben fejeződik be a sütés.


Ugyancsak régi nagy Martín-féle örökzöld a zselésaláta. Itt a friss salátafélék egy meleg zselétükrön „úsznak” a tányéron. A levelek, virágszirmok, spárgahegyek, zöldségkrém- és olajpöttyök közt ott a paradicsom belseje, a természet-adta „paradicsomkocsonya”.


A gasztronómia legjobbjai




„Határok nélküli baszk konyhát viszek – mondja a főszakács. – Ez annyit jelent, hogy minden hozzávalót frissen szerzek be a környék piacairól, ezek a regionális gyökereim. Mindebből azonban gyakorlatilag akármit készíthetek – elvégre a 21. században élünk, ahol megszűntek a határok. Szakács vagyok, jól akarok főzni”.

Libamájszelet almával, füstölt angolnával

1 kg hizlalt libamáj, félkészre gőzölve, 4-5 cm-es vastagságra szeletelve
450 g füstölt angolnafilé, gondosan lebőrözve és kiszálkázva, hosszában vékony szeletre vágva
500 g vaj
3-4 zöldalma (Granny Smith)
cukor a karamellizáláshoz

Egy 28x28 cm-es, 3 cm magas forma alját egyenletesen megszórjuk cukorral, majd kirakjuk egy réteg almával (ez valójában mindig két szelet alma egymáson), s ettől kezdve minden második réteg alma lesz.

Az eképpen rétegelt „süteményre” lapot helyezünk, hogy lenyomtassuk, erre egy nem túl nehéz nehezéket, majd hűtőszekrényben három órán át állni hagyjuk.

Éles, vékony késsel tizenhat szeletre vágjuk (darabja körülbelül akkora, mint egy Zserbó-szelet).

 

Vörös márna ehetőre sült pikkellyel

5-6 dkg-os vörös márnafilé adagonként (maga az egész hal ne legyen nagyobb 15-20 dekánál)
3 dl olívaolaj

Martin Salmonete asado con cristales .jpgEzzel a képpel sajnos nem rendelkezik az archívum.
A vörös márnát óvatosan megtisztítjuk, filékre vágjuk, ügyelve arra, hogy ne sérüljenek meg a pikkelyek. Körkörös mozdulatokkal megmasszírozzuk a bőrös oldalát, úgy, hogy közben még mindig ne törjük el a pikkelyeket.

Az olívaolajat felhevítjük, amennyire csak lehet, de ne kezdjen még égni (ez kb. 200ºC).

Lefelé fordított szitát helyezünk egy tál fölé, a szita hátára fektetjük a halszeletet, pikkelyével fölfelé. A halszeletet a forró olajjal végiglocsoljuk, egész addig locsoljuk, míg a pikkelyek meg nem sülnek. Ilyenkor a pikkely égnek áll, s olyan lesz, mint megannyi ropogós kristálylemezke. Ezalatt a hal húsa is tálalásra kész.

Sózzuk, a tányérra tesszük.

Megjegyzés: a halfilét az elkészítésig, lehetőleg a legutolsó pillanatig tartsuk nem teljesen becsukott műanyagzacskóban, jégágyon.

Martín Berasategui a halhoz hajszálvékonyra vágott karfiolt, tapenádot (fekete olajbogyókrémet) és „zöld mártást” ad. A mártáshoz uborkahéjból készít „teát” és tisztított kagylólével keveri össze fele-fele arányban

 

Restaurante Martín Berasategui   
Loidi Kalea nº 4    
20160 Lasarte-Oria    Gipuzkoa
tel.: +34 943 366 471 - 94   
fax: +34 943 366 107  
info@restaurantemberasategui.com
www.martinberasategui.com

Restaurante Guggenheim Bilbao   
Avda. Abandoibarra nº 2   
48001 Bilbao    Vizcaya
tel.: +34 944 239 333 
fax: +34 944 242 560    info@restauranteguggenheim.com
www.restauranteguggenheim.com

Restaurante Bodegón Alejandro   
C/ Fermín Calbetón, nº 4
20003 Donostia Gipuzkoa
tel.: +34 943 427 158 
fax: +34 943 429 542    bodegonalejandro@martinberasategui.com
www.bodegonalejandro.com

Restaurante Kursaal Martín Berasategui  
Avda. de la Zurriola nº 1
20002-Donostia    Gipuzkoa
tel.: +34 943 003 162 
fax: +34 943 003 164  
info@restaurantekursaal.com
www.restaurantekursaal.com





Fotó: PR Martín Berasategui & Bittera Dóra

36 komment

Címkék: gusto martin berasategui san sebastian lasarte donostia libamaj baszkfold voros marna

Kommentek:

harasla 2008.05.30. 10:50:39

Ujjongok, olvasva a kreativitás dialadát... E nagyszerű ételek többségét otthon is reprodukálni lehet, azaz én is lehetnék Martin Berasategui, ha ki tudnék találni ilyeneket - csak hát nem tudok. Örömet okoz azonban olvasva is, hát még elkészíteni, s megkóstolni.

vero 2008.05.30. 11:13:02

50% képzőművészet 50% konyha.

Azért az ehető pikkely nálam kiveri a biztosítékot. Van íze is,kérem? Vagy csak lehetetlen leszedni?

csalamádé 2008.05.30. 11:13:57

halat enni pikkelyestül...? WTF:)

MBTBD 2008.05.30. 11:17:33

Vero: a pikkely elsősorban ropog, tehát külön textúra (mint pl. a keszegnél a ropogós farok). Nem minden hallal lehet megcsinálni, de ezzel lehet.

Gasper 2008.05.30. 11:35:31

Mondjuk ezen a pikkely dolgon én is fennakadtam. Habár mondjuk egy svéd meg kiakad egy jó malacsültön, rajta a fííínom ropogós bőrrel.

muskotály küvé 2008.05.30. 11:46:51

Nagyon szép ételek.
A pikkely, mint étel elsőre tényleg meghökkentő, de egy ismerősöm a sült keszeget úgy megeszi, ahogy van, csontostul-farkastul.

gift 2008.05.30. 12:20:50

van aki a pisztrángot is lazán, pikkellyel süti.

vero 2008.05.30. 12:38:48

Meghajlok. A keszeg farkát kimondottan szeretem.
Csak mindig környékez félsz: nem billen-e át az étel súlypontja túlzottan a képzőművészet oldalára. (A keszegnél ugye ez nem fordulhat elő.)

Az ötlet és a kivitelezés kétségtelen; fenomenális.
Úgy gondolom mégis, jó hogy előbb járt a szám, mint az eszem. Így most rádöbbenek, milyen csőlátással néztem a dolgot.

vero 2008.05.30. 12:44:01

Hogy kell kimondani A Mester vezetéknevét? Egyszerűen Beraszategvi?
Ezeknek a baszkoknak esküszöm olyan lehetetlen neveik vannak mint a magyaroknak!

ROBERTO 2008.05.30. 13:07:17

Jaj-jaj, megint egy halmágus. Elismerem, hogy jó szakács, meg híres ember, de valahol már kezd bennem kialakulni egy sztereotípia, hogy a "gumicsillag" 70%-ig halból van :-) és a minősítés egy része abból áll, hogy megvizsgálják a kapható halételek arányát az étlapon.

Ha magyaroszágon is elharapózik az a szemlélet, hogy csak az a jó étterem ahol a kínálat 70% halból áll, akkor az én éttermi kalandjaimnak nemhogy vége lesz, de el sem fognak kezdődni.

Értem, és felfogom, hogy a hal a magyar konyhában jelenleg mellőzött dolog (ha rajtam múlik úgy is marad), de nem zavar, mert annyi más ehető dolog van.

Bigi 2008.05.30. 13:07:39

A gesztenyekremlevesre felcsillant a szemem (ugyanis szegyen szemre korabban eszembe se jutott hogy ilyet is lehet csinalni).

Van valakinek kiprobalt jo receptje? Persze az lenne a legszebb ha a posztban szereplo gombas valtozatrol is kiderulnenek reszletek.
Milyen gombara erdemes hajtani? Es geszteney temaban a zoldfulu technologiai kerdesemre is keresem a valaszt, megpedig hogy hogyan lehet eldolgozni szepen a gesztenyt? Nekem eddig a pure is mindig darabosra sikerult, levesbe bele se merek gondolni.

Elore is koszonom a segitsegeket.

Bali12 2008.05.30. 13:53:28

faja nagyon...., de egy spanyoltol mit vár az ember körbe víz van! Csak halat, szerintem.....majd az osztrákok sütnek medvét meg miegymást:D

kesatti 2008.05.30. 14:18:03

Roberto, szerintem olyat élből nem lehet mondani, hogy "nem szeretem a halat". Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem szereted a gyümölcsöt. Melyiket? Ha az alma nem jött be, próbáld ki az ananászt.

csalamádé 2008.05.30. 15:00:33

hát igen, egy jó kis harcsahusi sose rossz. De ott van még a lazac, csuka, pisztráng... mi nem szerethető a halhúson?

Papp Sanyi 2008.05.30. 15:54:20

Én a haltól a szálka miatt félek/féltem. Gyermekkoromban volt ugye a halászlé és ennyi, abban meg van szálka. Manapság szerencsére már van választék mind alapanyag, mind receptek tekintetében. Ezt talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy valaki utlája a gombát, mert fél, hogy mérgező. Étteremben minden további nélkül eszem halat! Éljen a hal! :)

gift 2008.05.30. 17:23:09

van egy javaslatom! hagyjuk meg a "husi" szót az ovisoknak, meg a tv paprika kiváló szakácsainak! :)

vero 2008.05.30. 17:42:16

Vagy együnk hozzá koviubit! (Brrrr!)

pex 2008.05.30. 19:19:37

Megnéztem a honlapjukat, letöltöttem a lélegzetelállító borlapot, három magyar bor is van rajta!
Mondjuk mind a spanyol tulajdonú Oremus pincészettől.
Még Mandolás furmintjuk is van.
Dobogott nagyokat a magyar szívem...

Gasper 2008.05.30. 21:46:08

vero, gift,
esetleg parit, paprit, egy kis petruskával? (áááááááúúúú)

ROBERTO,
szeresd már meg azt a halat, nagyon jó dolog, ha jól készítik el!
Mondjuk nagyapám az orosz hadifogságban a legnagyobb éhezések mellett sem volt hajlandó halat enni, ami gyakran az egyetlen táplálék volt, ugyanis a Volga folyó mellett senyvedtek. Hiába, nyakas kálvinista a mai napig.

muskotály küvé 2008.05.30. 22:18:24

A csiripörinokikoviubi, így egyben, viszont nem rossz...

gift 2008.05.30. 22:44:57

tudod, gasper, nincsen ezzel semmi baj. gyereksorban tartott ország gyerek módon érez és kommunikál.
ez a válogatós táborlakó dolog elindított néhány gondolatot, de nem ide valóak... :)

csipkebogyó 2008.05.30. 22:45:37

A kovászos uborka nagy találmány, meg ez a leforrázos japán technika is. Arra gondoltam, hogy ha spenotba csomagolok vmi joféle sajtot, kis zöldfűszerrel és ezt locsolgatom forro olajjal, akkor az lehet, hogy jo lesz. Ennél jobb csak a krumplidoboz sütőtökös verzioja lehet: www.gusto.hu/cikk.php?OLDAL=3&CIKK_ID=951
A "tengervizlevego"-s részt mondjuk nem feltétlenül értem, de lehet hogy ez a "rusztikusból szubtilis" kategoria vagy vmi egyéb.

bóculy 2008.05.30. 23:37:00

A csillagos szakácsok kreációit nem lehet amatör módszerekkel még megközelíteni sem.Itten minden anyag olyan átalakulásokon megy át amit a profik közül is csk kevesen tudnak elképzelni,utánozni még kevésbé.Ha lenne rá igény, nem is kéne messze utazni 2.csillagos menüért,csak Hegyeshalomtól 50 km. az egykori Magyarország területén lévő faluba.
Húniából jött vendég elég ritka,pedig még nyelvi nehézségük sem lenne

Soockit 2008.05.31. 10:03:41

Engem egy kicsit arctorzulásra késztetett a pikely dolog. De bele gondolva, hogy tényleg miben különbözik a hal uszonya. Elhatároztam, hogy nyitott leszek mindenre és csak azután mondok bármiről véleményt ha megkóstoltam és ha megtapasztaltam. Az élet más területén is. Csak így lehet fejlődni.

szamárfül/pável 2008.05.31. 13:05:05

nekem - gasztroproletárnak - az jut eszembe a halhúsra lángszóróval rápörkölt pikkelyről, hogy a (élve azzal a párhuzammal, hogy a M.-csillagosok már-már képzőművészek is), a festők képeiben is benneragadnak olykor az ecset szőrszálai a festékben, akár a kép közepén... :) Szóval lehet finom, de nem guszta.. ahogy a sült ropogós uszony sem. persze ez egyéni dolog, elsimerem.

na, megyek a Millenárisba, megnézem azt a hírhedt malacfülsalit! :)

dorka 2008.05.31. 14:27:25

Toszkánában is Mallorcán is ettünk gesztenye krémlevest.Toszkanaában háziasszonyunk szerinti mód:
a gesztenyéket bevágta kereszt alakban,sütőben megsütötte és nagyon alaposan letisztította.Salotta hagymát nagyon apróra vágott és egy cseppnyi házi oliva olajon megdinsztelte majd rá egy szál rozmaringot és a darabos gesztenyét és egy rövid ideig pirította, majd kész húslével felöntötte(esetleg marsala és tejszin is pótlásként jó bele)CCa fél órát kis lángon főzte,utána pürítette(a botmixer után még szitán is át lehet törni,ha zavar valakit a benne maradó kisebb darabok) Tálaláskor,darabka gesztenyéket,vagy pirított piniamagot szórt rá és egy cseppnyi sűrű tejszín(?) volt rajta.Mallorcán pirított mandula forgács volt a tetején és több tej/tejszín mint húsléból készült.
Ha már Toszkána akkor a gomba biztosan vargánya lenne.Mindkét helyen a szegény emberek eledele volt!!

vonal 2008.05.31. 18:36:55

itt az első kommentre reagálnék: "E nagyszerű ételek többségét otthon is reprodukálni lehet"...

ez kicsit olyan, mintha ránézek Picasso egyik festményére és azt mondom, hát ilyet én is tudok festeni!

Nem teljesen értem ezt a gondolatmenetet, meg azt sem, hogy fordul meg valakinek a fejében, hogy csak megpróbálja ezeket az ételeket egyáltalán elkészíteni, egyrészt nem hiszem, hogy túl sok háztartásban lenne olyan eszköz, amellyel meghatározott hőmérsékletet, mondjuk 62 fokot be tud állítani, ez a thermomix, meg a szarvasgombagyalu stb. Úgy látom a konyhaművészetben majdnem olyan fontos a technika, mint a forma-1-ben. Persze még sok minden más is azon kívül.

úgyhogy szerintem fogadjuk el, ezekhez mi nem érünk fel (ezt persze az átlagfogyasztókra értem), maximum örüljünk ha lehet néha részünk olyasmiben, hogy megkóstolunk néhány ilyet, mondjuk én nem vagyok biztos benne, hogy mindegyik ízlene, de nem is ez a lényeg, ez tényleg igazi művészet.

Az Öreg 2008.06.01. 01:40:37

Robertónak a hal témához. ----------
Családunkban mindenki megjelölhetett két ételt, amit nem szeret, a többit meg kellett enni. Mi fiuk (mind a kilencen) másodiknak a halat jelöltük meg. Nagyanyánk ezért, kért szegedi barátnőjétől egy halas receptet, megfőzte, és ezután, kezdtük megszeretni a halat. Mellékelem a receptet, próbálja ki, talán Önnek is segít.

Halászlé gyufatésztával. (A szegedi Rézi néni receptje, ahogyan a nagyi lediktálta leányainak.)

1. A halakat pikkelyeitől megtisztítod, megnyúzod, fejét, farkát levágod, és belsejét kidobod. Bevagdosod, és szeletekre vágod, majd besózód és egy órára félreteszed.
2. A hagymát és a paradicsomot vágjad apróra. 6 bögre (1 ½ liter) vízzel enged fel. Adj, hozzá egy evőkanál pirospaprikát és a paprikakrémet, Tegyél bele két burgonyát, borssal, és sóval szórd meg.
3. Amikor erősen forr, tedd bele a halakat, és erős tűzön fél óráig, majd lassú tűzön további egy óráig, főzzed.
4. A levesből vegyél ki 4 szelet halat a férfiaknak, majd kissé meghűtve, a többi halat egy szűrőn fakanállal szűrd át. (Vigyázva arra, hogy a szálkák visszamaradjanak.)
5. Egy evőkanál lisztet, fél pohár tejfellel és egy pohár vízzel jól keverd el (ha csomós lesz, szűrd át), majd a kissé kihűlt leveshez keverd hozzá, azután forrald össze.
6. A gyufatésztát egy evőkanál olaj hozzáadásával, bő vízben főzzed ki, szűrd le, és meleg vízzel öblítsed át.
7. Tálaláskor a férfiaknak erős zöldpaprika karikákkal díszítsd. A kifőtt tésztát külön felforrósított tálban kínáld.

Étteremkalóz 2008.06.01. 09:43:28

Öreg úr!
Hogy érti azt, hogy ,,a levesből vegyél ki 4 szelet halat a férfiaknak" és ,,tálaláskor a férfiaknak erős zöldpaprika karikákkal díszítsd"?
Nők nem ehetnek belőle? Nekik nem jár zöldpaprika karika?

Az Öreg 2008.06.01. 10:32:07

T Étteremkalóz, ez egy 100 éves óbudai recept, szó szerinti közreadása. Így írta be receptfüzetébe anyám, ahogyan nagyanyám lediktálta neki és nővéreinek. Nem akartam változtatni rajta! Óbudán a családokat, a legtöbb helyen, a nők irányították, és lehet hogy így akarták a férfiakat előnyhöz juttatni. Több receptben is olvastam hasonló szöveget. Azt hiszem a női áldozatvállalás egyik tudat alatti példája.
Kérdésedre a válasz: de igen!

fauve 2008.06.03. 11:43:39

Sajnálom,hogy egy ilyen cikken csak fintoroggni tud a közönség..
Felfogásból nekünk sem ártana egy kicsit tanullni..Ők sem szégyenlik a japán halsütési technikát alkalmazzni pedig országuk és határaik sincsenek...

gift 2008.06.03. 13:13:52

pedig országuk és határaik sincsenek...


ezt nagyjából egyszer tudnád elmondani nekik. és nem vennék a fáradságot, hogy visszakérdezennek, hogy az ország és annak határa hogyan viszonyul a japán technológiához!
:lol:

fauve 2008.06.03. 15:21:10

Köszönöm gift,hogy sikerült kiragadnod a lényeget a hozzászólásomból.

Gasper 2008.06.03. 16:30:39

kedves fauve,
szerintem nem volt itt komoly fintorgás. Ami a halpikkely evését illeti, azon meg ha lehet hadd gondolkozzon már el az ember egy kicsit és vitassa meg a dolgot. Ugyanis nem bevett szokásról van szerintem szó. Véleményem szerint nem ezen a ponton van az eredője gasztronómiai kultúránk pocsék állapotainak. De most komolyan.
Egyébként nekem személy szerint nincs különösebb gondom a halpikkely fenti módon leírt elfogyasztásával.

Amúgy pedig Szegeden ettem életem legfinomabb haltepertőjét frissen elkészítve tartárral és friss fejessalátával előétel gyanánt. Bitang jó volt, pedig attól egy német szerintem ledobná az ékszíjat, mégsem gondolnám róla, hogy zártagyú.

Professor Pizka 2008.06.04. 14:25:46

Én kisgyerek koromban egyszer nagyon megijedtem egy keresztbeállt halszálkától. Nem emlékszem az esetre de állítólag nagyon rettegtem, féltem hogy meghalok. Azóta halszagú ételt se nagyon ettem, pedig amúgy a rovarok kivételével már az összes kalandos dolgot megkóstoltam a világ számos táján...

harasla 2008.06.05. 11:34:24

Kedves vonal,

Tegnap elkészítettem a libamájas-zöldalmás-füstölt pisztrángos fogást, konyhai gázláng flambírozómmal a cukrot is karamellizáltam a tetején - s mindenkit csak bíztatni tudok, igenis, sikerülhet sok mindent utánozni az otthoni konyhában. Nem mindent. S mindez, csak utánzat. Hódolat annak, aki kitalálta. S próbálgatom a 70 fokon való sütést, 3 kilós báránycomb 8-9 órán keresztül hihetetlen jó lett (nem egyszer), egészen más textúrával, több zamattal, mnt korábban bármikor. S mindez nem történt volna meg, ha nem olvasok róla, hogy így is lehet.
Számomra ezek a blogok és leírások utat mutatnak, több színt visznek az életembe úgy, hogy közöm is van hozzá tétova kísérletezgetéseim során. Öröm, büszkeség, ha jobb lesz, mint a korábbi gyakorlat szerint volt.
A Hagyomány és Evolúció főtámogatója: OTP Bank