Végre! Talán elindítotok valamit közösen. Gratulálok a kezdeményezéshez, remélem a verseny, a győztes, illetve az első három helyezett megkapja a megfelelő publicitást, és nem "Lacibácsikat" ajnároz ezek után a média.

Egy buta kérdés: az, hogy nyílt a verseny azt jelenti, hogy bárki nevezhet, vagy, hogy nyilvános, azaz bárki megnézheti? (mert utóbbi esetben bizony ott a helyem, laikusként tanulni egy kicsit.)

Kedves leone 007, bárki indulhat (figyelembe véve, hogy komoly séfversenyről van szó) és bárki nézheti (a pontos helyszíneket és időpontokat feltesszük majd időben. Az első Hagyomány és evolúció versenyről a Gusto írt, elolvasható itt: www.gusto.hu/cikk.php?CIKK_ID=262
(valamiért a fotók nem látszanak)

ha valakit érdekelnek a 2006-os verseny képei (versenyzők, bírák, nevezett ételek, győztes ételsor), keressen meg bátran!

Na akkor találkozunk Debrecenben :-)

És ki lesz a zsűriben?
Benkelacibácsi és stahljudit?
Most komolyan.

Lehet, hogy magánszemélyként nem járulok hozzá elég pénzzel, de azért szép dolog, hogy lesz... Remélem, kapok azért meghívót valamelyik versenyre...
:)

Üdvözlet!
Elnézést kérek előre is, hogy a hozzászólásom kissé hosszú lesz. Nagyon hosszú.
Valószínűleg nem vagyok ismeretlen a szerzők és néhány olvasó számára sem. Az Index idekapcsolódó fórumán volt néhány hozzászólásom… miután „megidézték” a blogomat.
Bár mostanában nem nyilvánultam meg, próbálom követni az eseményeket, és olvasom a fórumot és ezt a blogot is.
Sok mindennel egyetértek, és van, amivel időnként nem. Azt is megírtam a fórumon, hogy miért nem.
Amiről most fogok írni, kapcsolódik a témához (miért beteg a Magyar vendéglátás?), és természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy amit leírok... ha az is olvassa, akiről szól… azzal tulajdonképpen az állásommal játszom. De nem bírom magamban tartani.
Talán akad, aki (ha kirúgnak a leírtak miatt) alkalmazna szakácsként az éttermében.
És most a lényeg.
Három hónapja, megkeresés alapján munkahelyet változtattam. Két próba-műszak után megegyeztem a tulajdonossal, hogy én leszek a konyhafőnök. Na… nem nagy szám… egyedül vagyok szakács, van egy cukrász-mosogató-kézilány-mindenes segítségem, és ha rendezvény van, kapok kisegítő szakácsot-szakácsokat (már, ha kapok… erről később).
Gondoltam, új hely, próbálok újítani, az itt (is) olvasott technikákból, korszerűsítésekből valamennyit fokozatosan bevezetni. Nem jött össze.
Velem egy időben került oda éttermi igazgatónak az mngsz elnökhelyettese, T. I. (többször hangsúlyozta, hogy ő az biza), és első ténykedéseként „átértékeltette” tulajjal a fizetésemet, ami végül majdnem 30%-al kevesebb lett, mint eredetileg kértem az előzetes beszélgetéseknél. Mivel azt mondta, hogy az első perctől kezdve be leszek jelentve… nem rizikóznak, és a szövetség célkitűzése a szakma kifehérítése… belementem. Kár volt. A mai napig senki nem kérdezte meg tőlem az adó és taj-számomat, anyám nevét… érdekesen lehetek így bejelentve.
Írtam egy étlapot, figyelembe véve, hogy akár napokig nem téved oda a’ la carte vendég (elsősorban rendezvények mennek). Aztán a kezembe kaptam, egy egész másról szóló étlapot, hogy ezt ő írta, és ezzel dolgozunk, és nincs vita. Semmi nincs rajta az én javaslataimból. Viszont desszertnek nyugodtan hozzá lehetne írni a Bilagitot. Kemény csapás még a Magyar gyomornak is. Ráadásul kb. 20 féle ételt-köretet kell készítenem, aztán napokig pátyolgatnom hozzá. Mert kidobni tilos bármit is. Emellett, ha betéved nagyjából egyszerre 30-40 vendég, simán beúszom vele, ugyanis rendkívül munkaigényes az étlap, a konyhát is úgy tervezték és építették, hogy majd egyszerre (egyszer… talán) 3-4 szakács és 2 kisegítő fog dolgozni. Szóval futok körbe-körbe, mint a mérgezett egér. Pláne, ha a kisegítőm szabadnapos. Mert akkor moshatom el menetközben azt a 3 nyeles serpenyőt (meg a többi edényt is), amivel dolgozni lehet. A többiben minden leég, leragad, semmire sem jó, csak levesmelegítésre.
Az most jutott eszembe, hogy nem ő lektorálta azt a szakmai tankönyvet… hozott ilyet büszkén lobogtatva… amiben azt írják, hogy az étlapot, a menü-ajánlatokat úgy kell összeállítani, hogy figyelembe vesszük a konyha technikai és edényzet kapacitását, a személyzet létszámát, terhelhetőségét és szakmai felkészültségét, valamint az idényjelleget. Valószínű, hogy ezt nem is olvasta.
Viszont büszkén mesélte, hogy azért nem adott védnöki táblát egy szálloda éttermének, mert nem volt olajban-mustárban bepácolva a bélszín, csak zsírpapírba betekerve (pedig a pácolásért kaptam Öntől kritikát, igaz kedves Tamás?  )
Ja, hogy ZSÍRRAL kell főznöm, és az ígéretekkel szemben itt is a metróban vásárolt (ARO) cuccokat kapom áru gyanánt? Hogy délre van egy 80 fős csoportom, 9-re talán ott az áru, fagyosan? Amiből rablónyársat kell alakítanom ennyi embernek, dödöllével és lecsóval körítve. Persze előtte raguleves. Már nem is idegesít. Oldjam meg.
Megoldom. Egyedül, mert kisegítőt sem kapok már hozzá… sőt az egyetlen segítségemet elvitték aznap babot szedni. Megoldom. Egyelőre.
Viszont az, hogy közben az igazgató úr bejön „jópofizni”, ami nála a sunyi bunkó beszólásokat jelenti, már idegesít. Nem csak szakmai, hanem egyéb beszólások. Például különböző beceneveket aggat rám, és úgy szólít. Pedig közöltem már vele, hogy van nevem.
Hogy nekem nincs mestervizsgám, és milyen űber-szuper mesterszakács haverjai vannak, akik majd megmutatják nekem.
Hozott ő kisegítőnek mesterszakácsot (többet is). Az ám. Az egyik ember közölte (kisegítőbe jött dolgozni!), hogy ő köreteket nem főz. Jó. Megfőzte a halászlét. Mondták, bízzam csak rá. Ja, és ne szóljak bele. OK. Érdekes rózsaszín híg lé lett a végeredmény, amibe (láttam!) főzés közben gulyáskrémet, pirosaranyat, delikátot is tett. Pedig jól el vannak dugva mindez a raktár mélyén, mivel én nem használom, de benne van a leltárban, nem dohatom ki. Megtalálta.
Ebből is volt már vitám az igazgató úrral és az étteremvezetővel többször. Mert, mi az, hogy nem használok ételízesítőket. Hogy képzelem?
A másik mester meg volt sértődve, amikor rászóltam, hogy ne merjen a tyúklevesbe delikátot tenni, elég bele az a 30 kiló tyúk. 60 liter leveshez.
Sorolhatnám.
Az igazsághoz tartozik, hogy van azért olyan, amikor egész jó szakács-srácok jönnek kisegítőbe, de csak a nagyon nagy rendezvényekre.
Visszatérve, a legutóbbi sértését viszont valahogy nem tudom zsebre vágni. Még nem tudom, hogy fogom lereagálni. Ugyanis lesz egy rendezvény, amire… egy véletlenül hallott telefonbeszélgetésből tudom (jó hangosan beszélt… talán nem szándékosan… de behallatszott a konyhába)… készülnek a meghívók, de nem én szerepelek rajta konyhafőnökként… sőt egyáltalán nem leszek rajta… hanem az akkorra hívott „vendégzenész” mesterszakács haverja nevét nyomtattatja rá, mint séfet. Nem leszek kisegítő, háttérmunkás a „saját” konyhámban.
Amíg ilyen emberek irányítják a vendéglátást… nem csak helyileg, hanem országos szinten… amíg ők döntenek szakmai díjakról, a szakmáról, vizsgákról… emberek karrierjéről, sorsáról… amíg ők mondják az „igazat” (olvastam Tamás azt a vitát a gasztrolapban)… addig itt nem lesz érdemi változás.
Én meg tovább keresek. Igen, folyamatosan keresek olyan munkahelyet, ahol tisztességesen megfizetik a munkámat, bejelentenek, biztosítják a megfelelő körülményeket, és hagynak nyugodtan dolgozni. Talán még újítani is hagynak kicsit.
Addig meg küzdök. Naponta. Ha csak a fentiek miatt ki nem rúgnak hamarosan. Bár lehet, hogy jobban járok, ha villámgyorsan kilépek.
Viszont versenyen-versenyeken nem akarok indulni… fáradt vagyok… nagyon…
Tényleg hosszúra sikeredett… elnézést érte még egyszer.

pacemaker: Tartalmi és formai szempontból egyaránt jól írsz... Látszik a soraidból, hogy szereted a mesterséged. Elhiszem, hogy elfáradtál, de ne hagyd abba.

Üdv,

zsoltson

Kedves Pacemaker, örülök, hogy "megszólaltál", mert a fényes receptek, minőségi alapanyagok és a csúcsgasztronómia bűvöletében nem árt leszállni a földre és szembenézni a "magyar valósággal" - ha csak egy részletével is!
Amire már utaltam, meggyőződésem, hogy ma itthon igenis vannak nagyon-nagyon tehetséges és szorgalmas szakácsok, akik egész egyszerűen a körülmények (gazdasági, társadalmi, sorolhatnám...) miatt nem tudnak úgy alkotni ahogy szeretnének és tudnának is. Ezt mindenkinek látnia kellene, akik szinte a csodát várják el egy-egy vendéglátóhelytől.
A francia bisztrókultura méltatásához fűztem egy kicsit negatívabb hozzászólást (saját tapasztalatra támaszkodva), amire a reakció az volt, hogy: sajtos toast-ot is lehet zseniálisan csinálni! Hát..., ha a rátett tükörtojástól ez már zseniális francia főfogás vasárnap délben, akkor azt mondom, bőven van még lehetőségünk megmutatni a világnak, hogy mit tudnak a magyar szakácsok (pl. kihozni nemcsak ehetőt, hanem ízletes, tápláló finomságot) a rendelkezésre álló "alapanyagokból". Ez a művészet kérem, a többi a porhintés!
És sajnos az üzletvezetők/tulajok sincsenek könnyű helyzetben - saját tapasztalat ez is. Én belülről is látom a konyhát (én is főzök), próbálom menedzselni az üzletet is és bízakodni a fogyasztói szokások és a gazdasági környezet pozitív változásaiban.
Szükség van ilyen szakácsokra, mint Te vagy Pacemaker!!!

Kedves MBT!
Sokáig olvasgattam itt a cikkeit és most jutottam el oda ,hogy hangot adjak egy-két dolognak.Talán a hétvégi Sziluett cimű műsor volt az utolsó pont amikor eldöntöttem,hogy azért ezt most már kicsit furcsának tartom.Úgy kezdődik a történet,hogy oktatás.
Ez igaz hiszen miért is várjuk el,hogy az országban olyan emberek oktatják a vendéglátásra jelentkezőket akik maguk is alulképzettek.Tisztelet a kivételnek.
Mikor már nem a minőség hanem a mennyiség számít.
Ugyanis állambácsi fejkvótát fizet tudtommal.Na már most itt eldől hazánk vendéglátása,ugyanis a megfelelő alapokat sem tudják elsajátítani.Ez eddig stimmel.
Kikerül az ifjú szakács az életbe ahol már arra jön rá rövid időn(hetek)alatt,hogy amit bizony ő tanult az édes kevés ahhoz ,hogy a vendéglátás napi 12-14 órás idegörlő műszakaiban ténykedjen.Nem biztos,hogy ő tehet róla,hogy nem tudja,hogy miből kell elkészíteni egy Bécsi szeletet vagy hogy bánjon egy Lazaccal,mert az első munkhelyén látja életében elöször.
Két lehetősége van.1.Vagy elkezd önálló autodidakta módon tanulni és bújni a könyveket és a szakmai folyóiratokat és eljár minden lehetséges versenyre látni és hallani.2.Vagy már az első nyár után leteszi a kötényt és azt mondja,hogy én elmegyek egy számítástechnikai munkára 8 órában ezért a pénzért.
Mert hát ugye Magyarorszá sem az az ország amelyen megfizetik a szakácsokat.
Hozzávetőlegesen egy irodai alkalmazott 8-10 órában szabad hétvégével.ünnepnapokkal megkeresi ugyanazt a pénzt ,mint amit egy szakács 14-16 órában.
Évekkel ezelőtt még emlékszem mikor sikk volt azt mondani,hogy én szakács leszek ,szakácsnak tanulok,vendéglátós leszek,most pedig a jó munkaerő már ritkaság számba megy.
Az egyik cikkében olvastam(Hasábkrumpli szamárzsírban)
„Egy magyar étteremben a napi munka nem mindig álom. A legtöbb hely tulajdonosa külsős, csak a profit, a „kalkuláció” érdekli. Ha három forinttal olcsóbb valami, az a „jó” hozzávaló. A minőség nincs „bekalkulálva”, helyette van a mennyiség. Ez megöli a konyhákat, mint a huszonegy. Ha egy fiatal szakács másként gondol valamit, rögtön felcsattannak: „Csak nem ez a taknyos fogja nekünk megmondani?” Aki kinyitja a száját, kegyvesztett lesz.”
Az eredendő ebben is kereshető,mivel magyarországon az éttermek nagy része nem olyanok kezében akik ízig-vérig vendéglátósok,hanem csak úgy mint a kormány a nagytőkések viszik azokat a helyeket ahollehetne alkotni és szakmázni.Ezzel szemben jönnek az idézet második része,ami szerint valóban a tehetséges ,ügyes kollégákat akik szakmában képzeli el a jövőjüket egyszerűen fogják és partvonalra teszik ellehetetlenik.
Egyszóval nem éppen remény teljes a jövő,ameddig olyan emberek nemtudnak vendéglátó éttermeket indítani akik tehetségesek,addig ne akarjuk Michelin.csillagot magyarországon.
Biztosan vannak olyanok akik ezeket szkeptikusan fogadják,de nézzünk szembe azért a tényekkel.Magyarországon egy 30-40 fős éttermet üzemeltetni ilyen szinten egy vagyon,lehet rosszul gondolom,de azért érdemes lenne utána számolni,mert bizony saját szakállra nem hinném,hogy bárki is belefogna.Ahhoz ,hogy hazánkban egy étterem hosszú távon fenn maradhasson sok mindennek rendbe kell lennie és mindenekelőtt meg kell tudni tölteni vendégekkel az éttermet.Na már most őszintén örültem neki ,hogy spanyolországban 3 kishely is van ahol több Michelin csillagos hely van kis körzeten belül,de ne feledjük piac és piac között is óriási különbség van.Spanyolország nem hangos megszorításoktól.Talán még a kisemberek is eljárnak étterembe,de legalább a közép réteg.Nem utolsó sorban a bérek közötti színvonal sem utolsó.
30-40 évnyi lemaradást nem tudunk hónapok alatt ledolgozni.
Kevés szakmai verseny van ahol új dolgot láthatnának a kollégák.
Nincs megfelelő tovább képzési lehetőség.
Gondolok itt olyanra ahol olyan szakemberektől lehetne tanulni akik hazánk élvonalát képviselik.Jó ötlet volt erre a szakács akadémia.Hol tart ez?
És még sok sok dolog...
Amennyiben szívesen veszi leírom.
Üdv.:
Ramsay

Tisztelt Pacemaker
Molnár úr-ék segítségével próbáljon meg elérni.(Ők tudják a levelezési címem)
Valószínű tudnék munkát ajánlani,
ha megnem sértem.
Köszönöm a segítséget a szerkesztőknek.

Kedves Pacemaker!

Csináld csak tovább úgy a munkádat, ahogy azt te szeretnéd. És szerintem minél előbb menjél el arról a helyről, máris jelentkezett Kocsmáros, egy állásajánlattal. Szerintem nem reménytelen a helyzet, ha lassan is de ezek a típusú emberek, mint a ti étteremvezetőtök lesznek a nevetség tárgyai. Sokan vannak még persze, osztják a nem létező észt, 1000 személyes gulyásokat főznek pirosarannyal, hidegen kötő pudingporból készítik a krémeket a süteményekhez még egy darabig a TV-ben, reklámozzák az ételízesítőket óriásplakátokon persze még akár évekig, de saját magukból csinálnak hülyét. Egyre inkább kinyitják a szemüket a laikusok is és csak úgy lesz változás, ha helyettük alakulnak valódi szakmai egyesületek, indulnak valódi versenyek és minderről olvashatunk és beszélhetünk akár itt, akár a TV-ben, vagy az újságokban. Én nagyon szurkolok, hogy sikerüljön mindaz amit Molnár B. Tamásék elterveztek a magyar gasztronómia újjáélesztésében.

Köszönöm a biztatásokat és a lehetőséget (e-mailt elküldtem)...
Hozzáteszem, én nem szuper-szakács, csak egy hétköznapi "kézműves" vagyok, olyan, amilyenből több ezer él és dolgozik hazánkban... és ugyanezekkel a gondokkal küzd, nap mint nap... csak nem jut el ilyen fórumokra, vagy ha eljut, "kisebb az arca" mint az enyém, és nem írja meg a véleményét...

Üdvözlet!
Amit itt mi leírunk az nem újdonság, (nekünk) az egy régóta szunnyadó vulkán és most kitörni látszik.
Sok évvel ezelőtt amikor az cserire jártam rájöttem, hogy csak az alapokat tanítják, de arra nagy szükség van, kell, persze erősen szelektálni kellett a tanultakat, mivel akik oktatnak azok nem túl naprakészek, (tiszteletakivételnek)(továbbiakban: TaK). Sőt úgy vettem észre, hogy egy kimondatlan ellentét van a tanárom és a mesterem között (mindkettő azt mondat: az hülye) aztán az évek a mesteremet „igazolták”! Tehát rájöttem, ezt a szakmát nem lehet padban megtanulni, mert ez művészet. Régen is a mestertől tanult az ember.
Amikor suli hét volt javarészt inkább akkor is a dolgozni mentem, persze ehhez kellett egy olyan konyha, ahol volt is mit tanulni, ebben szerencsém volt.
Én nem hibáztatom a tanárokat! Őket ne bántsuk!
Figyelni, kísérletezni, olvasni, tanulni mindhalálig!
Sajna ez a viszony (tanár vs. Mester) van jelenleg a vezetőség és a konyha között. TaK.
Az egyik csapat az íróasztal mögül osztja az észt, azoknak akik dolgoznak és értik a szakmájukat!
Profit, gyors profit, nagyon gyors sok profit…..
Mindezt minél kevesebb dolgozóval, namármost a kevés ember magával vonja az ételkészítés egyszerűsítését is, félkész, kész alapanyagok, porok, kockák, konzervek stb. TaK.
Nem hosszú távon terveznek! TaK. Ők nem a szakma, érdemelnek szót?
Üdv Mindenkinek!
pacemaker! El onnan de gyorsan!!!

Megnéztem a pacemaker írásában szereplő mngsz nevű szervezet weboldalát. A szervezet cukrász alelnöke Sulyán Pál - innentől kezdve az mngsz számomra egy kontraszelektált gittegylet benyomását kelti. Ha valaki Veresegyház és Gödöllő környékén süteményt szeretne enni, messzire kerüljön el két helyet: a veresegyházi és gödöllői Sulyán cukrászdát: hipermarketien szép és hipermarketien teljesen ízetlen, műtejszínhabos süteményeket lehet kapni. (A fagylalt jó közepes.) A veresegyházi egységben büszkén volt kiírva, hogy vaj helyett margarint használnak. Hozzáteszem, az mngsz.hu "Akikre büszkék vagyunk" menüpontja szerint 2006-ban ki más kapott életműdíjat, mint Sulyán Pálné, Veresegyházról...
(OFF: Ha valakire tényleg rátör az említett környéken a süteményhiány, javaslom Barna Illés "bácsi" cukrászdáját a 30-as úton, a Turul u. sarkán. Kopottság, retró hangulat, kicsi választék, de bevallottan csak hagyományos alapanyagok - szerintem Magyarország egyik legjobb krémese... Sokat elárul, hogy mindig van habcsók, és a tejszín is "igazi". A fagyi kerekfedeles rekeszekben van, a csokoládé nagyon jó, a gyümölcsfagyik viszont finoman szólva retrók.)

Surányi uram szentendrei egységeit szintén tanácsos nagy ivben elkerülni.
A weblap szerinti filozófia tiszta porhintés,mekdöncis valósággal.Műtejszin pálmazsírból,
aromák,szintetikus szinezőkkel.Horror.
Sor vége az ajtónál,vagy azon kívül.
Egyetlen "pozitívum",az árlap Vincze féle merített papíron tanyázik.Hiába,a helyi Rotary gittegylet azért még mindig valami.
A Surányi mester természetesen valami szakmai főisten.Aki az lehet azzal,"a cukor a legolcsóbb alapanyag".Szégyen.
Nyilván bennem a hiba,mert Ódry Árpád és Sárváry Kálmán finomságain nőttem fel Egerben.
Mk,az Illés bácsi címét pontosabban megírhatnád.Köszönöm.Benikuty

Kedves Benikuty,
A 30-as útnak Szabadság út a neve, ennek és a Turul utcának a sarkán van Illés bácsi cukrászdája. A központból Aszód felé kell menni, baloldalt lesz. A kerítésre kirakott Cukrászda felirat már messziről látszik. A francia krémes és a rákóczi túrós a legjobbak; ha nincs kirakva, rá kell kérdezni.

Kedves Muskotály Küvé,csak kollektív okosodás gyanánt,kérlek az Illés bácsi címét pontosan tedd közkincsé!
Már,ha publikus.

Beteg a blogmotor,ezért az időbeli csúszsás.Vagy slip.
Köszönöm,MK!

Kedves Mindenki!

Az imént volt szerencsém meglátogatni a fent említett Illés bácsi cukrászdáját. Retró biza! Elsőre egy picit ijesztő is! Megerősíthetem a francia krémes és a Rákóczi túrós a legjobbak, nincs kirakva, rá kell kérdezni! (A Rákóczi „rostos” valódi reszelt citromhéjat is tartalmaz, mennyei)
Cukrász kegyhely!
OF: A Surjányinál (gödöllői) egyszer volt szerencsém Eszterházy tortát kérnem születésnapra, a liftből kivéve megmutatták, kérdezték jó lesz?, mondom nekem nem, mert én nem oroszkrém tortát kértem, biztos ami biztos telefonos segítség, hogy ez-miez és megerősítették, hogy ez biza Eszterházy. Pedig kb. 5cm vastag fehér habbal volt felfújva a teteje. Brááá.
Na fogyasztom tovább a krémest! Ajánlom mindenkinek szeretettel!
Üdv.

OFF: Kedves T,
különben gödöllői vagy?

Kedves 3-as úton lakók! Kerülsétek a Sulyánt, én a múltkor a sütiben egy kb 30 cm-es vastag fekete női hajszálat találtam a krémes sárga krémjébe belefőzve! Na azóta nem!

Örülök annak, hogy végre sikerül a kedélyeket felborzolni láthatóan szakmabeliek számára. Igen, szükség van a kézműves, a végrehajtó szakácsokra, ugyanúgy, mint a kreatív szakácsokra is. Az viszont aslapkövetelmény, hogy mindketten jó alapanyagokból, minimális adalékanyag hozzáadásával dolgozzanak. Nem kötelező az egységes ízvilág! Lehet egyedi, csak pontosan tudja, hogy tudatosan azt csinálja. És én azt érzem, hogy ez gyakran azt érzem, hogy ez inkább "ahogy esik, úgy puffan" alapon megy itt kis hazánkban. Ez az, amit meg szeretnénk változtatni, ezért szeretnénk, ha a versenyek tágabb szemléletet adnának a mai magyar feltörekvő szakácsnemzedéknek. Ha végre lehullana a begyöpösödött, önmagukat kitüntetgető, de (ld. pacemaker története) sem egy korrekt ízeű, színű, bűzű halászlevet, sem pedig egy tisztességes tyúklevest megfőzni nem képes szakácsok által a magyar konyha építményének egészére ránehezedő lisztes-zsíros vakolat!

Örülök, hogy reagáltok, mmár megérte! :)

Kedves Muskotály Küvé!
RE: "Kedves T,különben gödöllői vagy?"
Lakni nem, de sokat vagyok itt.

Kedves T,
Csak kíváncsi lettem volna a véleményedre a Gödöllő környéki vendéglátóhelyekről, tudsz-e valami jó helyet.
A Sulyán "Eszterházy"-tortájára visszatérve, lehet, hogy az életmű részét képező fajtából kellett volna kérned, annak talán nem földimogyoróval borítják az oldalát...

Kedves Muskotály Küvé!

Gödöllőn nálam a rostán csak a Napsugár étterem ment át, igaz én előbb mindig megnézem a gazdasági bejáratot és környékét, illetve a konyhára is belesek csak ezután keresek asztalt, dicsérhetnek nekem egy éttermet, ha ezen a két helyen valami nem tetszik akkor vége!

Kedves T,

A Napsugár nekem kicsit felemás: nagyon hosszú az étlap, emiatt nem feltétlenül nagy odafigyeléssel, ugyanakkor sok esetben szerintem frissen készítik az ételt; a diókrémes palacsintájuk nagyon finom volt.
Nekem leginkább a Kastélykert jött be. Inkább csak hagyományos ételek vannak (elkészítésüket tekintve is), viszont nem túlzóan nagy választékban, odafigyeléssel készítve.

Kedves Muskotály Küvé!
A Kastélykerthez még nem volt szerencsém, megnézem! A Napsugárnak a belvilága is felemás, de a konyha makulátlan és nekem ez az elsődleges.

Kedves T. és Muskotály Küvé!

Vasárnap voltam a Kastélykertben anyukám 60. szülinapját ünnepelni, tényleg nem rossz a hely. Nem vagyok gödöllői, így a többi helyet nem ismerem. A "magyar valóságban" egész ügyes dolgokat tudtak az étlapra tenni és egyébként is az egész asztalunk elégedett volt a minőséggel is. A felszolgálás nagyon kedves, segítőkész és udvarias volt. Mondjuk van a helynek belül egy kis vasúti resti fílingje, ami erősen elüt az elegáns külsőtől, de sebaj, minden más kárpótolta. Lányoknak ajánlatos még egy pulcsit vinni, mert kicsit hűvös van bent.
Más. Az MNGSZ összes vezérmarhájának legszívesebben a képébe törölném ezt a blogot, hogy vegyék már észre magukat!!!

Na üdv mindenkinek!

a páyázathoz kell fényképet csatolni?

Kedves Csakegyszakács! A pályázathoz lehet csatolni képet, de nem kötelező.

Ezekkel a pénzéhes vén majmokkal valóban botrányos ez az (érdek)szövetség!

"bárki indulhat (figyelembe véve, hogy komoly séfversenyről van szó) és bárki nézheti (a pontos helyszíneket és időpontokat feltesszük majd időben." idézet fenntebbről. Nem volna időszerű közzétenni a részleteket? Csak nézőként szeretnék ugyan megjelenni a budapesti eseményen, de úgy NAGYON!

Kedves Certaldo, köszönjük az érdeklődést. A selejtezők nem nyilvánosak. A döntő nyilvános lesz, február-márciusban lesz valamikor. Feltesszük előtte az időpontot

Ezt a blogot amatőr és professzionista gasztronomusok olvassák, és írnak hozzá kommentárt. (Sajnos az utóbiak ritkán.)
A szakácsverseny kapcsán a következő kérdéseim támadtak:
1. Közremüködiknek-e a versenyen professzionista ételfotósok, aki a kitálalt ételekről, valamint a versenyzőröl fotót készítenek?
2. Bekérték-e írásban, a versenyen bemutatott ételek receptjeit?
3. Megismerhetjük-e valamelyik szaklapban, vagy ebben a blogban a legjobbakat?
4. Megismerhetjük-e a zsűri tagjait, fotóval, szakmai életrajzzal, valamelyik általa alkotott ételrecepttel? (Sztároljuk Őket, hasonlóan a külföldi országokhoz!!)
5. Megismerhetjük-e a bírálat szempontjait, (a'la Bocuse d' Ort) valamint az egyes versenyszámokhoz valamelyik zsűritag kommentárját?

Úgy gondolom a fentiek hozzájárulnának gasztronomiai ismereteinkhez, és többünk érdeklődésére tarthatnak számot.

"A selejtezők nem nyilvánosak."

Jaj. Miért nem? Pedig Én már úgy készültem a debreceni selejtezőre... :-(

Kedves Az Öreg, a zsűri tagjainak szigorú vizsgán kellett bizonyítaniuk, hogy a Venesz hamisításait és félrefordításait, használhatatlan technológiáit (a húsérleléstól a pácolásig a rizottókészítéstől a pecsenyelékészítésig) kimosták az agyukból.
Továbbá: nem képzelik magukat pöfeteg "mesterszakácsnak", s ha mesterszakácsok is, erre a végtelenségig devalvált címre nem hivatkoznak soha többé.
Olvassák a szakirodalmat, folyamatosan fejlesztik kulináris intelligenciájukat, személyes tapasztalatokat gyűjtenek élvonalbeli éttermekben. Tudásukat egymás közt megosztják. A jelenleg elérhető korrupt képzés helyett rövidesen valódi mesterképzést indítanak, negyedéves ciklusokban. Címszavakban egyelőre ennyit. A fényképeket majd később.

Kedves MBTBD,
Biztos benne, hogy az elöbbi (2007.11.11) tájékoztatója nekem szólt? Valahogy nincsen összhangban a 2007.11.10 -án, az 1-5. pontban felsorolt kérdéseimmel! Olyan témára ad választ, ami nekem eszembe sem jutott! Nem valaki másnak szánta?

Nagyon jó lenne valami kisebb tévével szerződni, akik valami pofásat kihozhatnának belőle. Milyen jó pl. a Királynő 80. szülinapos verseny feldolgozása az angoloknál (könnyed, rövid, velős, de sok tanulsággal mégis, pedig nem egy szakmai biblia), szerintem érdekes lehetne. Talán még a Paprikát is lehetne csábítani, szóval jó lenne valami mozgóképes beszámoló-dokumentáció vagy ha lehet ennél is több. Nem gondoltatok rá?

Kedves Fiskális, Paprikát mi eleinte sokszor megkerestük, nem hívtak vissza.
A tévére mint műfajra folyton gondolunk, így előbb-utóbb lesz belőle valami. Méghozzá, igazad van, minél rövidebb és frappánsabb, annál hasznosabb

Gödöllői vendéglátásra:
Csaknem minden hétvégét kinn töltünk, és miután sok időt visz el a saját kivitelezésű főzés ( + mosogatás) a helyi taxitársaságot hívtam fel, hogy a pilóták melyik helyet ajánlják. Kettőt ajánlottak, a Napsugarat és a Szélkakast. Évek óta járunk a Szélkakasba, de előre kell foglalni, mert hétvégén itt eszik Gödöllő színe virága. A konyha ritkán botlik, a szinvonal jó. Napsugárba kétszer voltunk: először és utoljára. Szarvaspörköltjük túlpaprikázott, garantáltan nem márkás paprikával készült, elsózták. Egyszer, Gödöllőre kifelé menet betértünk a Nosztalgiába, délelőtt fél 12 kor. A kelletlen pincérnőn kívül egy teremtett lélek nem volt az étteremben. Gyorsan megebédelhetnénk? Rendeltek asztalt? Nem. Akkor nem. Nosztalgia előtt hatalmas egyterű kocsik parkolnak evésidőben, állítólag valami lövöldözés is esett itt, amin a kocsikat tekintve nem lepődnék meg. Érdelene, ha valaki már kipróbálta, hogy ajánlja-e.