A hódító hal
Boldogok az országok, ahol naponta friss hal jön a piacra. Jó példa erre Portugália – Európa leghosszabb egy főre jutó tengerpartjával, mely atlanti part még mindig igencsak halgazdag. Ezzel együtt nemzeti ételük a messzi Északról importált bacalhau, amit általános rajongás övez, ami nélkül elképzelhetetlenek a nagy ünnepek. Amúgy meg bacalhaut enni maga is ünnep.
Arról az erős illatú, sózással és levegőn szárítással tartósított atlanti tőkehalról van szó (Gadus morhua), amelynek a nép szerint legalább 365 elkészítési módja van (az év minden napjára), mások erre csak legyintenek, hisz több mint ezerféle recept ismert. Nincs olyan portugál kisvendéglő, amely ne tartaná étlapon valamely formájában.
A tőkehalat legalább 500 éve tartósítják sózással és szárítással olyan északi területeken, mint Új-Fundland, Izland, Norvégia, Feröer-szigetek. Azért különösen alkalmas a tartósításra, mert viszonylag alacsony az olaj- és zsírtartalma, szárítás közben a tápanyagok legnagyobb részét megőrzi, miközben íze intenzívebbé válik. Így lett a nagy hajózó népek fontos ételévé, majd maga is világhódítóvá. Itáliai, spanyol, francia és portugál felfedezők és hódítók hozták el a mediterrán térségbe, illetve az országaik befolyása alá vont más területekre – Brazíliától a Karibi-szigetekig, Nyugat-Afrikától Indiáig.
A portugálok alapvetően a következő helyekről szerzik be: Norvégia, Izland, Feröer-szigetek, Kanada.
Osztályozás
A bevásárlás nagy tapasztalatot igényel, miután illat, méret, szárazsági és sóssági fokozat szerint óriási a választék.
Méret szerint a portugálok öt kategóriát használnak:
- Miúdo („kisállat”): 500 grammig terjedő példány
- Corrente (kb.: „átlagos”) 0,5 kg- 1 kg közötti méret – pastel és patanisca célra kiváló
- Crescido („növendék”) 1-2 kg méretű
- Graúdo („nagy”): 2-3 kg közötti méret, kiváló nagyobb darabban sütésre, főzve vagy gratinírozásra
- Especial („extra”): 3-4,5 kg közötti példány, nagyon szép vastag gerincszeleteket ad, amelyekből akár hajszálvékony carpacció-t is lehet vágni, könnyű vinegrettel, skandináv országokban sótlanítás nélkül is használják előételekhez
A sózás és szárítás szintje szerint további osztályok léteznek:
- Verde (’”zöld”): röviden sózott, még nem teljesen száraz, 51-58% nedvességtartalommal (Görögországban, Spanyolországban, Itáliábabn különösen népszerű műfaj)
- Semi-seco (“félszáraz”) maximum 3 hónapos sózás, 47-51% nedvességtartalommal
- Salgado e seco („sózott-szárított”) : 3 hónapos vagy annál hosszabb sózás és szárítás kontrollált hőmérsékleten; Portugáliában ez a legnépszerűbb
- Cura Amarela („sárgára kezelt”): nagy szeleteknél alkalmazott eljárás, egyfajta érlelés többszöri átmosással, sózással és napon szárítással; 12-16% sótartalom mellett kevesebb mint 45% a nedvességtartalom, az érleléstől igen koncentrált a halíz.
- Asa Branca: nem jelent önmagában magasabb minőségi színvonalat, csupán annyit, hogy letisztították róla a bőr egy részét
A hasaalját és más vékonyabb részeket elsősorban egyszerűbb kivitelezésű rizses vagy krumplis egytálételekhez használják (arroz, caldeairada), illetve kroketthez (pastel de bacalhau), pataniscához (párizsi bundában sütve) vagy rakott ételhez. Készítik a rácpontyhoz hasonló módon és krumplipürével keverve is. A vaskos szeleteket inkább egyben készítik. igyekezvén megőrizni szaftosságát.
A bacalhau térképe
A szárított tőkehalból "tradicionálisan" egybevágnak eltérő tulajdonságú húsrészeket (gerincet és hasaalját – lásd: következő ábra, corte tradicional). A másik módszer, a "gerincre vágás" (corte lombo) lényege az, hogy a gerincrész végig egyben marad, a vékonyabb szélső részek elkülönülnek. Ez esetben az áztatáshoz is precízebben összeválogathatók a különböző részek.
Az áztatás művészete
Az áztatás önálló művészeti ág, komoly irodalma van. Függ attól, hogy milyen vastag és milyen száraz a hal, a végeredmény függ a víz mennyiségétől és hőmérsékletétől, de attól is, hogy milyen sűrűn cseréljük a halon.
Főbb szempontok:
- fontos, hogy a különböző vastagságú szeleteket külön áztassuk; a gerincközeli filé és a hasaalja eltérő áztatást igényel
- mindig hideg vízben történjen az áztatás, 4-8 °C közötti hűtőszekrényben, 2-2,5-szer annyi vízben, mint a hal tömege (így feszes marad a húsa)
- a vizet többször cserélni kell, naponta 2-3 szor vagy akár négyszer is
- a vékonyabb részeket elég 1 napig áztatni 2-3 vízcserével, a vastagabb szeleteket 36-48 óráig, a különlegesen vastag szeleteket (amilyeneket a Lugrade cég szállít) akár 3 napig is; ennél hosszabb áztatási időket is ajánlanak egyesek, de ez már indokolatlan
- a végeredmény ne legyen 100%-ig sótlanított, hanem maradjon csekély mértékig sós, ez az ő bája
- az áztatott termékből tanácsos egy kis adagot kóstolással ellenőrizni
- minden további művelet előtt a haldarabokat gondosan szárítsuk le – például göngyöljük több réteg konyhapapírba, és lyukas tálcán, levegősen tegyük hűtőszekrénybe éjszakára
- ha elkészítés előtt el akarjuk távolítani a szálkákat és a bőrt, akkor a szárítás utáni időpont erre a legalkalmasabb
Elkészítési módok
Főbb lehetőségek:
Főzés: fontos, hogy a víz sosem forrhat fel, legfeljebb gyengén gyöngyözhet. Egy lehetséges megoldás: megfelelő méretű serpenyőben a szeleteket szorosan egymás mellé tesszük, vízmelegítőben előmelegített vízzel öntjük fel. A hal alaposan le fogja hűteni a vizet. A serpenyőt lefedjük, és halnagyságtól függően 10-20 percig állni hagyjuk. (A főtt bacalhauhoz gyakran kínálnak fokhagymát, főtt tojást, főtt krumplit, csicseriborsót, fodroskelt és olívaolajat. Ha ez mind jelen van a tányéron akkor "com todos", vagyis tőkehal mindennel.)
Serpenyőben sütés, frittírozás: lisztbe mártjuk, alaposan lerázzuk, bőrös oldalán 2-3 percig sütjük több vagy kevesebb olajban, majd rövid időre megfordítjuk.
Sütőben sütés: 180-200 °C-on 5-6 percig készítjük, a bőrös oldalára konyhai lángszóróval (sárkánnyal) rápiríthatunk.
Konfitálás: 80 °C-ra előmelegített olajba tesszük a halszeleteket 10-15 percre. Kombinálhatják rásütéssel. Például serpenyőben roppanósra süthetjük a bőrét, tehetjük faszenes grillre vagy szalamanderbe grill alá. A konfitálás elterjedt változata az, amikor a halat hideg olajjal teszik 100-120 °C-os langyos sütőbe 30-40 percre.
Grillezés: 8-10 perc a bőrös oldalon, nem túl erős lángon, majd a másik oldalára fordítva még 2-3 perc; itt is sok múlik a halszelet vastagságán és minőségén, de a lényeg mindig az, hogy a bőrös oldalán háromszoszor annyi ideig süssük.
Szuvid: olívaolajjal és fokhagymával vákuum- vagy ciplok-zacskóba csomagoljuk, 60 °C-os vízfürdfőbe tesszük 20 percre. Ehető főttes állagúan is, de rá is piríthatunk.
A konyhán a bacalhau akkor akkor éri el optimális készültségét, amikor a belseje már alaposan átmelegedett (45-58 °C közötti maghőmérséklet), és látnivaló, hogy a vaskos "szirmai" kezdenek szétválni.
A bőrével kapcsolatban eltérő célok lehetnek: egyes esetekben megpirítjuk (grillen, serpenyőben, sütőlapon), más esetekben viszont kihasználjuk zselatinosságát, selymes szaftosságát és ízességét. Ilyenkor a pirítás elmarad. Ilyen a baszk pil-pil technológia.
A Lugrade cég nemes egyszerűséggel azt állítja magáról, hogy az ő tőkehaluk a legjobb a világon. Lehet benne valami.
Sózott tőkehal rendelhető a Budaörsi Halpiacon
Tanácsadás Tischler Petránál
Törökbálinti u. 23.
2040 Budaörs
T: 06 (30) 351 4297
info@thefishmarket.hu