Egy adagra 2-3 tojást számítunk. Mélytányérba ütjük, és két evőpálcával felverjük - pontosabban inkább csak összekeverjük (12-13 mp). Nagy csipet sót és nagy csipet borsot teszünk bele.
Ha nincs pálcánk, két összefogott villát használjunk, így kevésbé habosodik fel a tojás. (Nem akarunk sok levegőt vinni bele, nem akarjuk a tojás szerkezetét “összetörni”.)
Nagy lángra állítjuk a gázt. Vékony falú vasserpenyőt vagy teflont használunk, a belső átmérője ne legyen nagyobb, mint 18-20 cm. 25-30 g vajat forrósítunk, ügyelve arra, hogy az edény falát is bevonja. Amikor a vaj habzása már csökken, de még nem barnul, beleöntjük a tojást.
2-3 másodperc múltán két evőpálcával keverni kezdjük (fontos, hogy a tojás ne kenődjön fel a falra). Közben energikusan körkörösen, majd előre-hátra rázzuk a serpenyőt. (A tojás úgy fest, mintha a vaslap fölött lebegve mozogna ide-oda, körbe-körbe, mint egy légpárnás jármű.)
Mikor az alja kellően megalvadt, a lepény felénk eső részét pálcával a tőlünk távolabb eső részére ráhajtjuk. A serpenyőt közben le is vesszük a tűzről, kissé lelógatjuk, erősen megmarkoljuk a nyelét, és a másik tenyerünkkel úgy ütögetjük a nyelet, hogy a lepény "felgöngyölődjön". (Van, aki ilyenkor még egy kis vajat tesz rá, amitől a külseje jobban megpirul.)
Az omlett ezzel elkészült, már csak egy kényes művelet marad hátra: a tálalás. Ehhez a serpenyő nyelét alulról markoljuk meg, a tányérral szembe tartjuk (mindkettőt 45 fokos szögben). Az omlettet ráfordítjuk a tányérra.
Amolyan Zeppelin formájú, szaftos készítmény lesz belőle. Ha szükséges még, vajjal vagy barnított vajjal megkenjük, s valamilyen finomra vágott fűszernövénnyel meghintjük. Azonnal tálaljuk.