Egy 15. századi poivrade-recept másik feldolgozása a francia csúcsgasztronómiában ma így néz ki: galamb csontjait és combját megpirítjuk, felöntjük öreg vörösborecettel, verjus-vel (éretlen szőlő leve), vörös portóival és madeirával. Felforraljuk, lassan sűrítjük. Fűszereket – szárított gyömbért és szegfűborsot –, valamint pirított-szárított barna kenyeret adunk hozzá, elsősorban az íze miatt, mert „rövid tartózkodás” után a kenyeret alaposan kinyomkodva kiszűrjük. A legvégén kevés grillázst keverünk bele, és nagyon kevés vért adunk hozzá. Alain Passard ehhez hasonló mártásához a véresre sütött belsőségeket (májat, szívet) szitán kicsit átnyomkodja (de nem passzírozza bele a mártásba).